Nógrád Megyei Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 256-280. szám)

2016-11-16 / 268. szám

„Őszikék": lássa meg mindenki a tehetséget! „Őszikék" címmel nyílt meg az immár hagyományos kiállítás nemrég a Balassi Bálint Megyei Könyvtár Béna Kovács Károly Galériájában. Az ünnepségen köszöntőt mon­dott Dániel Zoltán, Salgótarján Megyei Jogú Város alpolgármestere. A tárlatot Fekete Lászlóné, a nyugdíjas képviselet megyei elnöke ajánlotta a résztvevők figyelmébe. Az érdeklődők a különböző műfajt képviselő alkotóemberek munkáit meg egy héten keresztül tekinthetik meg. Salgótarján. A rendezvény elején a megyei könyvtár nyu­galmazott igazgatója, a Salgó­tarjáni Civil Kerekasztal vezető­je Bódi Györgyné dr. szakmailag értékelte a tárlatot. Kifejtette: a történelem kezdetén az ember nem élhetett volna meg ha saját magának nem készíti el ruháza­tait, edényeit, fegyvereit. Az ősi mesterségek is ekkor születtek. A tárgyaikat, használati eszkö­zeiket kőből, agyagból, löszből, továbbá növényi eredetű anya­gokból készítették. tesen csak a legegyszerűbb for­mában, aztán majd egy-egy nyá­ri szünet, tábor keretén belül is. Szeretné, ha mindez nemcsak iskolai foglakozásokon, hanem családi körben is megvalósul­hatna. Nagyon reméli, hogy ez a hagyomány folytatódik - zárta gondolatait Bódi Györgyné dr. Mindezek után Stark Lászlóné, Marika, a Belvárosi Nőklub ve­zetője a kiállítás lelki oldalát is megvilágította szavaival. Előre­bocsátotta, hogy beszédében na­gyon sokszor fog használni egy szót ami így hangzik: köszönöm. Ezt meg is tette. Úgy gondolja, hogy ha valami létrejön, valamit megalkotunk, ahhoz sok em­ber munkája szükséges. Mindez most is így történt, hiszen a tárlat a sok segítő munkája nélkül nem jöhetett volna létre. Kitért arra is, hogy több éve vesz már részt a kiállítás-meg­nyitókon, de soha nem volt még ennyi bemutatott kézimunka ­tot. Többes szám első személy­ben beszélt róla, hiszen bevallá­sa szerint a kiállítást valamilyen szinten már magáénak érzi. Az alpolgármester úgy gon­dolja, hogy Salgótarjánban és annak környékén megvan az a potenciál, amelyből egy ilyen tárlatot félévente meg lehet tegyék, megmutassák. Ez egy egyre gyarapodó halmaz, ami­nek Dániel Zoltán külön örül. A másik halmaz pedig a közönség, amely szintén sokasodik. A ket­tőnek van metszete is. Az alpolgármester reméli, hogy minél többen kedvet kap­nak arra, hogy ők is létrehozza­nak valamit, alkossanak és azt a Balassi Bálint Megyei Könyvtár­ban másoknak is megmutassák. Végezetül köszönetét fejezte ki az alkotóknak, valamint sok erőt és egészséget kívánt mindenki­nek ahhoz, hogy még sokat talál­kozhassanak egymás műveivel. A másik halmaznak pedig azt kívánta, gyűjtsenek erőt, bátorsá­got. Próbálják ki azt, hogy milyen varázslatos is az a művészet, ami­vel a többiek foglalkoznak, vala­mint ők is hozzanak létre ilyen és hasonló alkotásokat! - zárta gon­dolatait Dániel Zoltán. Ezt követően a kiállítóknak át­adták a megérdemelt emlékla­pokat, azért, hogy jelen voltak, és a szervezőket, valamint a közönséget megtisztelték mun­kájukkal. A kiállítást az érdek­lődők még egy héten keresztül megtekinthetik a Balassi Bálint Megyei Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában. Gerhát Karina A legősibb családon belüli munka volt - amit természete­sen a nők végeztek - a szövés, a fonás, a kötés, valamint a hor­golás is. Ezek a tevékenységek egymásra épülnek, éppen ezért nagyon nehéz őket elválasztani egymástól. Megjegyezte: a kiál­lítás rendkívül gazdag és a hím­zések palettája is nagyon széles. Az utóbbi Európában rendkí­vül gyorsan elterjedt. Elsősor­ban a bizánci hatások érzékel­hetőek, finom selyem-, ezüst-, továbbá aranyfonalak gazdagí­tották a vásznakat. Az újkor haj­nalán ezek tovább gazdagodtak. Kezdetben bibliai elemek díszí­tették, aztán a Föld különböző tájain megjelentek az állat- és a növényábrázolások is, tehát ez is rendkívül változatos. Bódi Györgyné dr. szerint a hímzés mutatja a legsokrétűbb formálódást. A tárlat a népi hímzésekben a leggazdagabb. Legősibb fajtája a keresztsze­mes, ami Európa-szerte jelen van, így természetesen Magyar- országon is. Szinte felsorolha- tatlan azoknak a tevékenysé­geknek a hímzési technikája, amelyek a kiállításon láthatóak, és amelyekben örömüket lelik mindazok, akik készítik. Igen­csak sok gobelin is látható. A jelenlévők megtudhatták, hogy Nógrád megyének, valamint Salgótarjánnak van egy gobel­inművésze is, Mészáros Erzsé­bet személyében, aki ezt a tevé­kenységet művészi fokon végzi. Bódi Györgyné dr. hangsú­lyozta, rendkívül sokszínű a ki­állítás. Nagyon örül annak, hogy képzőművészeti alkotások is ré­szesei a tárlatnak. Minden jelen­lévőt arra kért, adják át ezeket a művészeteket a gyermekeknek, fiataloknak is. Először természe­legyen az kötés, horgolás, vagy akár olajfestmény. Örömmel és egyben szomorúsággal is kö­zölte a jelenlévőkkel, hogy min­den művet át sem tudtak venni. Nem azért, mert nem voltak szé­pek - hiszen gyönyörűek voltak -, hanem mert kötött volt a hely. Megígérte, hogy megpróbálnak egy lehetőséget teremteni majd arra, hogy legyen egyszer nekik is egy kiállítás. Stark Lászlóné kiemelte, hogy a vendégek soraiban ül egy idős asszony is, Letovai Ferencné, aki 92 esztendős. Végtelenül hű­séges kiállító a néni, több éve közöttük van, és mindig visz va­lami gyönyörűséges alkotást. A másik véglet pedig, hogy a kiál­lítók között van egy huszonéves is. Marika nagyon reméli, hogy nem utoljára teszi mindezt, és továbbra is lesznek munkái, amelyeket ki tudnak állítani. Zárásként mindenkinek nagyon jó egészséget kívánt, valamint azt, hogy egy év múlva ugyani­lyenkor találkozzanak. Hangsú­lyozta, ezt a munkát tovább kell folytatni, ugyanis szükség van rá. Lássa meg mindenki, hogy milyen ügyes kezű, tehetséges emberek élnek megyénkben! Ezt követően Dániel Zoltán megnyitotta a kiállítást. Mind­erre Fekete Lászlóné kérte fel, továbbá hozzátette, hogy ő az a személy, aki mindig szívesen megy közéjük, valamint szere­tettel nyitja meg a tárlatot. Dániel Zoltán beszédében megjegyezte, ismét nagyon örült a felkérésnek, kicsit mári,várta is, hiszen amióta ez a sorozat elindult, a megnyitókon mindig ő mondott köszöntő beszédet. Mindez az jelenti, hogy félévente meg tudnak rendezni egy tárla­szervezni. Ezt követően meg­említette, két, személyekből átló halmazt tudunk megkülön­böztetni. Az egyik az alkotók halmaza, akik otthonaikban vagy nyugdíjas klubokban, vala­milyen körülmények között kéz­műves alkotásokat hoznak létre. Nekik van bátorságuk ahhoz, hogy a műveiket közkinccsé

Next

/
Thumbnails
Contents