Nógrád Megyei Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 256-280. szám)
2016-11-12 / 265. szám
Miről írt lapunk? Itt a Mikszáth Rádió, Salgótarján Már hírt adtunk arról, hogy Nógrád megye új tájékoztatási szervvel gazdagodott. Valóban, ez meg is felel a valóságnak. Megszólalt a salgótarjáni rádió. Sajnos azonban születésének pillanatától mindaddig, amíg megyénk harcos munkásosztálya erélyesen fel nem lépett a kapitálisa restaurációval szemben, ez az adó is támogatója volt annak a rettenetes kísérletnek, amely hazánkban vissza akarta állítani a régi horthysta-rendet. A népellenes kísérlet meghiúsult. A Nógrád megyei rádió most már valóban a dolgozó nép ügyét szolgálja. (Új Úton, 1956. november 15.) Minőségi változások előtt Megyénk második legnagyobb szövetkezete: az érsekvadkerti Magyar-Csehszlovák Barátság Tsz. S, hogy nagyobb területen jobban meg lehet teremteni a nagyüzemi gazdálkodás feltételeit gyakran leírtuk már, hiszen egy ilyen gazdaságban előnyösebben ki lehet használni a gépeket, biztonságosabbá tehető a termelés. Viszont az is igaz, hogy a kiugró eredményeket részeredményeket könnyebb egy kisebb szövetkezetben kimutatni, amint az is igaz, hogy a nagyobb területen elért kimagasló termésátlag mindig értékesebb. Az érsekvadkerti tsz-tagok elismerésre méltó erénye, hogy nagy területen érnek el évről évre szebb terméseredményeket Az idén is terven felüli milliók- { kai tetézték a szövetkezet pénzbevételét. (Nógrád, 1966. november 12.) Nekirugaszkodás A zárszámadó közgyűlés egyik felejthetetlen színfoltja volt, amikor a szocialista brigádok vezetői átvették a jutalmakat. Díszes oklevelet fénylő jelvényeket s mellette a borítékot Aztán a kollektívák külön is ünnepeltek a karancslapujtői termelőszövetkezetben. A traktorosok lógó orral ültek. Hiába karmolták a határt vetettéit szállítottak. Néhány fegyelmezetlenség elég volt hozzá, hogy a derekas m unka a szocialista munkaverseny értékelésénél fabatkát se étjen.- Nem jó ez így, hogy mindenki benne van k brigádban. Még olyanok is, akik meg sem érdemlik - mondogatták egymás között, szívva a fogukat — Másként kellene csinálnunk... (Nógrád, 1976. november 12.) Sütőipari fejlesztési-újítási ankét ínycsiklandó falatok a salgótarjáni Technika Háza kiállítótermében. Valljuk meg, szívesen találkoznánk valamennyi sütőipari termékkel a bemutatottak közül: a Fővárosi Sütőipari Vállalat petneházi rozsos kenyerével, a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat „Heves-termék" családjával, vagy a Nyugat- Pest Megyei Sütőipari Vállalat szójés foszlós kalácsával. Természetesen ott volt a vendéglátó Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat „Salgó" tortacsaládja és még számos ínyencség. Mindez abból az alkalomból, hogy kedden Salgótarjánban találkoztak az ország sütőipari szakemberei, fejlesztők és újítók. (Nógrád, 1986. november 12.) Délen a helyzet változóban Fontos közgyűlést tartott néhány napja a Ke- let-Nógrád COM Rt. A részletekről kérdeztük a társaság új vezérigazgatóját, Fodor Ignácot. Elmondta: a telefonfejlesztés befejezéséhez minden fettétel adott, ehhez rendelkeznek a szükséges szerződésekkel, s am i a legfontosabb: a pénzügyi háttérrel. A közelmúltban rendkívül előnyös hitel-megállapodást írtak alá a Postabankkal, ami a teljes projekt finanszírozását lehetővé teszi.- Megnyitottuk a gátakat - fogalmazott a Kanadából érkezett szakember -, most már csak a vízfolyások irányát kell kellőképpen ellenőriznünk. Ezzel arra utalt, hogy megkezdődött a sokat emlegetett déli körgyűrű (gerinchálózat) kivitelezése, amely lehetővé teszi, hogy már idén megindulhassanak a bekötések a telefonfejlesztés szempontjából leghátrányosabb helyzetben lévő területeken: Bátonyterenyén, Pásztón és környékükön. (Nógrád Megyei Hírlap, 1996. november 12.) Kisbágyonban egy csipetnyi Afrika „Párduc, oroszlán, gorilla" - Kisbágyonba költözött egy csipetnyi a „mesebeli" kontinensből. Két lelkes vadász és híres lokálpatrióta - apa és fia - úgy gondolta: oktatási céllal nagyközönség elé tárja az elmúlt évek expedíciói során felhalmozott trófeagyűjteményét, így született meg az Afrikai-Magyar Magánmúzeum, amely az egzotikus fajok mellett a hazai vadvilágról sem feledkezik meg. A múzeum megálmodói, Kopka László és Kopka Viktor első alkalommal 1998-ban jártak Afrika-expedíción, azóta pedig már több nagy vadászaton is részt vettek a fekete kontinensen. Megfordultak a Dél-Afrikai Köztársaságban, Zambiában és Tanzániában is, ahonnan csodálatos trófeákkal tértek haza. (Nógrád Megyei Hírlap, 2006. november 11.) Értékmentés az utókornak Gazdag történelmi múltra tekint vissza Karancslapujtő, már a honfoglalás korában is éltek emberek a község mai területén, ezt régészeti leletek is bizonyítják. Számos műemlék, értékes épület maradt fenn a településen. Alábbiakban a helyi tájházat és rövid történetét, az itt őrzött tárgyakat mutatjuk be. Kiállítás a karancslapujtői tájházban Karancslapujtő. Pálné Lipták Anett megbízott intézményvezető lapunknak elmondta: 15 évig dolgozott a helyi iskolában, és már ott is találkozott azzal az igénnyel, miszerint fontos az értékek őrzése, ápolása, valamint azok átadása az utókor számára. Sok kutatómunkát végeztek, összegyűjtötték az értékeket és ebből kiállítást is rendeztek. Voltak köztük szőttesek, asztalkendők, továbbá használati tárgyak is. Kifejtette, 2012-ben került a könyvtárba és a művelődési házba, mint megbízott intézmény- vezető. Akkor ismerkedett meg a helyi civil szervezetekkel, akik szintén nagy „kincsei" a településnek. Ők azok, akik össze tudnak dolgozni, valamint segítik is egymás munkáját. Az intézményvezető közülük egyet emelt ki, méghozzá a Karancs Kincse Közhasznú Egyesületet, amely legfontosabb feladatának a hagyományőrzést tekinti. Megemlítette továbbá, 2014-ben a község kapcsolatba került a Nemzeti Művelődési Intézettel, akikkel már számos projektet meg is valósítottak. Az ő segítségükkel zajlott a karancslapujtői értéktár-kiállítás is, amely a kultúrházban volt látható. Akkor összegyűjtötték a helyi „kincseket" - amelyeket a falu lakói féltve őriztek otthonaikban -, valamint közszemlére is bocsátották azokat. Mindezeken túlmenően bemutatták a humán erőforrásokat, és mindent, amire Karancslapujtő igencsak büszke lehet. Akkor még A kegytárgyak a berendezés fontos részét képezik nem volt egy állandó kiállító helyiség, ahová a tárgyakat el tudták volna helyezni, azonban nagyon fontosnak tartották, hogy legyen. Éppen ezért az önkormányzat a közfoglalkoztatási program keretében megvásárolt egy ingatlant a falu központjában, felújították és azt alakították ki tájháznak. Azóta már tovább bővült, valamint még most is tartanak az ezzel kapcsolatos munkálatok. A tájház mögé mesterségeket bemutató helyiségeket építettek, ahol majd a kovács, suszter, asztalos, ács és a hagyományos roma szakmákat - teknővájás, kosárfonás, vályogvetés - mutatják be, vagyis azokat a foglalkozásokat, amik a faluban jellemzőek voltak az elmúlt évszázadokban. Egy színpadot is építenek, mert sok rendezvény zajlik a községben, amelynek majd az lesz a színtere. Egy népi • játszóteret is szeretnének kialakítani. Mindezt azért, mert Karancslapujtőnek nem sok lehetősége van a „kiugrásra", a turisztikát pedig igenis fontosnak tartják. Azt tapasztalják ugyanis, hogy minderre igény van. Osztálykirándulások, osztálytalálkozók alkalmával szeretnek betekinteni a tájházba, és megcsodálni a falu értékeit. Köszönjük mindazok munkáját, akik bármilyen formában hozzájárultak a tájház létrejöttéhez, és Slezák Erikának, hogy lelkiismeretesen gondozza a gyűjteményt. A község vezetése is mindenben támogatja, és lehetőség szerint segíti a hagyományőrző célú, falut gazdagító kezdeményezéseket - zárta gondolatit Pálné Lipták Anett. Tehát, aki csak teheti, látogasson el Ka- rancslapujtőre, nézze meg a falu féltve őrzött „kincseit!" Pásztói látkép a Tepke lábától Mindkét fotón a Zagyva-völgy, a háttérben pedig a Nyugat-Mátra látható, mintegy hetvenöt-nyolcvan év korkülönbséggel. Ezen idő alatt a vasútállomás környékén - a Hatvan-Salgótarján vonal már 1867-re már kiépült- számos fejlesztést hajtottak végre, illetve megépült a Zagyvarvölgyében vezető 21-es számú főút is, még az 1950-es években. Története során Pásztón soha nem épültek négy szintesnél magasabb házak, így a város régi látképéből sokat megőrzött. Mindkét fotó a Tepke-vonulat lábáról készült, a régi kép szerzőjét nem ismerjük, talán Sztanek Ede jeles pásztói fényképész munkája.
