Nógrád Megyei Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 230-255. szám)

2016-10-29 / 254. szám

7a Szülővárosában járt a gitárkirály Pazar koncertet adott a salgótarjáni Club Vintage színpadán a Fonogram-díjas gitárvirtuóz. Alapi István vezérletével a legendás helybeli Front együttes, amely nagyszerű élménnyel gazdagította az igényes dzsesz- sz-rockzenére kiéhezett közönséget. A színpadon az Edda csillaga mellé zeneileg remekül felnőtt a banda másik három tagja, Fekete Sándor dobos, Szilágyi Péter billentyűs és Vincze László basszusgitáros. Mint anno a Ki mit tud? döntőjében! A pompás buli után Alapi Istvánnal beszélgettünk, aki ma is gyakran jár haza szülővárosába. Játék az avarban A gyarmati Bajcsyba jártam. Ak­kor még így nevezték az általános iskolát, nem Kiss Árpádnak, így én is, örökre „baj- csys" véndiák mara­dok. Szóval, ott a Baj- csyban, napköziben, az ebéd és a tanu­lószoba közötti idő­ben rendszeresen a Palóc ligetbe jártunk. Emlékszem, kedvenc szórako­zásunk volt hogy a szabadtéri színpad melletti tágas területen, ahol két-két fa kiváló kapuként szolgált buzgón fociztunk. Ilyenkor, ősszel már a zize­gő avarban rúgtuk a bőrt. Oly­kor-olykor megakadt a futball a sárguló levelek között de aztán egy könnyed bokamozdulattal átevickéltettük rajta a játék­szert. Egy-egy gól után pedig, nem törődve, hogy piszkos lesz a ruhánk, örömünkben csúsz­tunk, másztunk fetrengtünk az avarban, mint a nagyok a zöld gyepen. Észre sem vettük, mint szalad az idő, és sokszor bizony a nevelőknek már elzsibbadt a magasba emelt, sorakozóra szó­lító keze, mire megpillantottuk a jelzést És ez ment egészen az első hó lehullásáig, amikor a focit felváltotta a csúszkálás, a szánkózás. Ezek a képsorok jutottak eszembe a minap, amikor a lige­ten keresztül vezetett az utam. Kisebb és nagyobb csoportok­ig Balassagyarmati Járási Ügyészség vádat emelt azzal a 63 éves férfival szemben, aki ez év au­gusztusában késsel rabolt ki Diósjenőn egy dohány­boltot. Balassagyarmat/Diósjenö. A nyugdíjas férfi egész nap egy helyi italmérésben italozott. Délután négy óra körül ittas ál­lapotban átment a szemközti dohányboltba, ahová a zsebé­ben magával vitt egy 12,5 cen­timéter pengehosszúságú bics­kát. Megállt a pult előtt, majd elővette a zsebkést, amellyel előbb a félig nyitott pénztárgé­pet próbálta kinyitni, majd az eladónőre szegezte a pengét, és felszólította őt, hogy adja át neki a bevételt. A boltos azonnal megnyomta a pánikgombot, s a riasztó meg is szólalt. Eközben a vádlott át­hajolt a pulton, és a félig nyitott ban játszottak a gyerekek, kis avarhegyeket emeltek, amibe aztán kurjongatások közepette ugrottak „fejest", miközben a ta­nító néni távolabbról, | fejcsóválgatások kö- | zepette nézte, mit mű­velnek. Mások, odébb egyszerűen csak lábbal túrták maguk előtt a leveleket, ezt élvezték a legjobban. Sajnos, focistákat már nem láttam. Mintha ki­halt volna a játék eme fajtája iránti szerelem. És ahogy haladunk előre az időben, ahogyan jönnek az újabb és újabb generációit, úgy tompul majd a gyerekekben a szabadtéri rohangálás, az ön­feledt kergetőzés iránti kedv. Egyre kevesebben mennek majd ki a ligetbe, a játszóte­rekre, inkább maradnak a négy fal között, kitágult szemekkel meredve a képernyőre, számí­tógépes játékokba merülve, okostelefonjaikat nyomogatva. Igen, a FIFÁ-játékok már jóval népszerűbbek, mint annak a frá­nya bőrgolyónak az aktív űzése, a „dzsojsztikkel" született gólok már nagyobb örömöt okoznak, mintha jobb csüddel zúdítanák a hálóba a labdát... Ébredjünk fel! Ébredjetek fel gyerekek, mert sokkal egész­ségesebb az őszi napfényben való rohangálás, a játék bármi­lyen szabadtéri fajtája, a friss levegő beszippantása, mint a görnyedt háttal folytatott „szá­mítógép szaggatás". kasszából elvett hatvanhat da­rab ezerforintost. Ez után kisza­ladt a helyiségből, de eközben elejtett tizenhat bankjegyet. Mivel a riasztó hangosan jelzett, a nyílt utcán menekülő férfit az odaérkező polgárőrök percek alatt elfogták és átad­ták a kiérkező rendőröknek. Az egyenruhások megtalálták nála a még hiányzó ötvenezer forintot, majd őrizetbe vették őt. A még hiányzó tizenhate­zer forintot helyi lakosok ta­lálták meg és adták vissza a trafikosnőnek. A Balassagyarmati Járási Ügyészség a büntetlen előéletű, de az elkövetés után előzetes letartóztatásba helyezett férfit felfegyverkezve elkövetett rab­lás bűntettével vádolja. A Bün­tető Törvénykönyv ezt öttől tíz évig terjedő szabadságvesztés­sel rendel büntetni - tájékoz­tatta lapunkat dr. Bóna Gyula megyei főügyész. Salgótarján.- Milyen érzés volt újra itthon játszani? Sokak szerint Salgó­tarjánban mindig a legjobbat hozza ki belőled, varázslato­san, átszellemülten játszol, örömzenével ajándékozod meg a közönséget.- Nagyszerű érzés a szülővá­rosomban játszani, de a társaim is feldobnak, hiszen rendkívül tehetséges emberek, akikkel szinte gyerekkorunk óta együtt játszottunk, és a 30 évi kihagyás után ilyenkor szinte visszafia­talodunk. Jólesett az is, hogy szépszámmal eljöttek megnéz­ni bennünket. Az ilyen alkalom tényleg a legjobbat hozza ki belőlem, de a többiek csúcsra járatták magukat. Úgy érzem, a visszatérés óta ez volt a legjobb koncertünk!- A hétfejű királykisasszony című 25 perces szvittel szinte el­bűvöltétek a közönséget. Hon­nan bányásztátok elő?- Ezt a nótát 33 év után ját­szottuk el újra élőben. Eléggé nagy kihívás volt. Amikor any- nyi év után meghallgattuk a régi felvételt, csodálkoztunk, hogyan tudtuk ezt akkor elját­szani. Majd pedig szép felada­tot jelentett a héttételes nótát újra megtanulni. Sokat próbál­tunk, hisz a stúdióban is újra fel kellett játszanunk a készülő lemezünkre. Koncerten elját­szani pedig különleges élményt jelentett, és jó érzés volt látni, hogy a közönségnek is tetszik.- Hogyan áll az új Front-lemez?- Jól! Egy nótát kell még fel­vennünk, és akkor kész is. Két új számot is írtunk, de alapvetően azzal a céllal készítjük a lemezt, hogy a régi dalokat felfrissítve őrizzük meg az utókornak. Nem akartuk, hogy ezek az igényes darabok, melyeket annak idején a Magyar Rádió is játszott, mél­tatlanul tűnjenek el a süllyesz­tőben.- És mivel 35 év után kiderült rólad, hogy énekelni is tudsz, nem gondoltál arra, hogy ilyen dalt is rögzítsetek?- Ebben a formációban nem, de egyébként készül egy ilyen anyagom. Ezek énekes nóták lesznek, de még nem akarom elsütni, hogy ki írja hozzá a szö­vegeket.- Ez még akkor a jövő zenéje. Most mivel foglalkozol?- Elkészült az új instrumen­tális szólólemezem, amely hangulatában eltér az előzőek dzsessz-rockos világától. Akkor kezdtem el a nótákat írni, amikor év elején a feleségemmel kinn voltunk Los Angelesben, ahol játszottam a NAMM Show-n, a világ legnagyobb hangszerbe­mutatóján és vásárán. Az ott töltött két hát alatt - ahol Greg Flowe-val, Jeff Berlinnel és más világsztárokkal is találkoztam - rengeteg élmény ért, amelyek új hangzásokat ihlettek. Minden hangszeren én játszom, a dob­programokat is magam írom, és teljesen rockos lesz. Remélem, idén még megjelenik.- Aki ennyi mindennel foglal­kozik, azt hinnénk, hogy időmil­liomos. Pedig mellesleg ott van még az Edda is...- Nagyon intenzív szezonunk volt az Eddával, rengeteget ját­szottunk, volt olyan hét, hogy ötször is színpadon voltunk. Ä turné április közepe és szep­tember vége között az összes energiánkat elviszi.- Valamit valamiért! Az Edda népszerű zenekar, érdemes le­het áldozni az oltárán!- Az Edda, az egy sajátos élet­forma, amely 1987 óta - egy ki­sebb kihagyással - az egész éle­temet meghatározza, mindent ahhoz kell igazítanom. Voltak olyan évek, amikor 160 kon­certet adtunk - amely mellett lélegzetet sem lehetett venni -, de manapság is az Edda prog­ramjától függ minden.- Az Edda felállása 20 éve változatlan, te már 29 éve vagy tagja, van, aki régebben. Hogy bírjátok ki egymást?- A jó házasság titka, hogy keveset kell találkozni! Mi az utóbbi időben a magánéletben sohasem találkozunk. Csak ak­kor látjuk egymást, amikor dol­gozunk, így sose megyünk egy­más idegeire - legalábbis nem teljesen...- Új Edda-lemez van kilátás­ban?- Jövőre tervezzük, de részle­tekkel még nem tudok szolgálni.- Mennyit foglalkozol zené­vel?- Szinte a nap teljes hosszá­ban: gyakorlás, fellépés, stúdió - de mindig megy valamilyen zene a fejemben. Néha tudato­san le kell állítani magam, hogy végre leüljek, és kiolvassak egy jó könyvet.- Hogy bírod a sztárságot?- Nincs mit bírni! Magyaror­szágon nincs sztárság - csak van, aki azzal hülyíti magát, hogy ő sztár. Lehet, hogy egy- egy népszerűbb énekes, Pataky Attila vagy Demjén Rózsi magá­ra vonja a média figyelmét; ha megjelennek, összeszaladnak az emberek, de ez semmiség ahhoz képest, ami a világsztáro­kat körbeveszi. Itt zavartalanul elmehetek egy moziba, vagy bárhová; lehet, hogy valaki oda­jön: „helló, adj egy képet", de ez nem olyan vészes.- Milyen a viszonyod Pataky Attilával? Az egyszerű szemlélő úgy gondolná, hogy ő egy zsar­noklehet...- Nem! Ha most itt lenne, ugyanígy dumálhatnál vele...- Ez érdekes, mert eléggé más kép alakult ki róla.- Azért, mert ő celeb. Az éle­te a médiumok kereszttüzében zajlik, ráadásul nyilvánosan ki­mondja a gondolatait, amellyel heves vitákat szít. Az emberek a szájukra veszik, vagy pozitív, vagy negatív értelemben. De őt kevéssé érdekli, hogy ki nem osztja a véleményét. Remek tár­sasági ember, semmilyen sztá­rallűrt nem vennél észre rajta.- Gyakran jársz Salgótarjánba?- Minden héten! Édesanyám itt él, nagyon szeretem őt, de itt vannak a barátaim, sokat próbá­lunk a Fronttal, de egyébként is szeretem Salgótarjánt. Ismerem a hibáit, de imádom ezt a kör­nyezetet, időről időre ide be kell járnom az itteni erdőket, hegye­ket! Azt sem titkolom: szeretnék többször játszani szülőváro­somban!- Mi a következő időszak programja?- Az Edda még játszogat, no­vemberben kimegyünk Lon­donba is az ottani magyarokhoz. Érdekes koncertünk lesz a Barba Negrában, amely szilveszter éj­szakáján kezdődik, és már az új évben fejeződik be. De addig is, a Front zenekar október 21-én fellép a budapesti Glob Royal- ban. Aki tud, jöjjön el! e. r. Hegedűs Henrik Kirabolta a trafikot a nyugdíjas férfi Szécsénke Markó András, a Magyar Nemzeti Múzeum, Baráth Anita Kármen és Zandler Krisztián, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum régészei tervásatást végeznek az úgynevezett Szeleta, vagy Szeleden kul­túra nyíltszíni lelőhelyén a Szécsénke közelében fekvő Kis-Ferenc-hegyen. A csaknem negyvenezer éves neandervölgyi vadásztábort Markó András és Péntek Attila 2007-ben fedezte fel. A lelőhelyen előkerült kőeszközöket késként és dárdahegyként is használhatták. MTI Fotó: Komka Péter Ásatás a Szeleta kultúra lelőhelyén

Next

/
Thumbnails
Contents