Nógrád Megyei Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 230-255. szám)

2016-10-22 / 248. szám

Ta Fény és árnyék: ötvenhatról, ötvenhatért. Megemlékezés a megyeszékhelyen Salcota; . Október 23- án, vasárnap az eseménysorozat 8.30 órától egy koszorúzási ün­nepséggel kezdődik, a Megyehá­zánál található '56-os emléktáb­lánál Ez után, 9.15 órakor veszi kezdetét az immár hagyomány- nyá vált emlékfutás a December 8. téren. A meghívóval látogat­ható városi ünnepély kezdeté­nek időpontja 17 óra, helyszíne pedig a József Attila Művelődési Központ színházterme. Az ünne­pi beszédet Bérezési Mihályné, a Pofosz Nógrád megyei elnöke és Fekete Zsolt Salgótarján polgár- mestere mondja. Avatás és díjkiosztás Balassagyarmat. Október 23-án, vasárnap 11 órától kez­dődik a program dr. Magyar Pál utcanévtábla avatásával Az ün­nepi megemlékezés és mécses­gyújtás 11 órától, a Palóc ligeti emlékszobornál kezdődik ahol beszédet mond Regéczy-Nagy László, nyugalmazott dandártá­bornok és Bállá Mihály országy- gyűlési képviselő. Ezt követően az új 1956-os emléktáblát avatja fel Medvácz Lajos polgármester és a hősi halált halt Ábel János forradalmár fia, Ábel György. A nap zárásaként 17 órától a város idei szakmai díjait is átadják. Hatvanéves a forradalom Rétság. Október 23-án, va­sárnap 18 órától a Rétsági Városi Művelődési Központ és Könyv­tár színháztermében rendeznek városi ünnepséget a forradalom és szabadságharc áldozatainak emlékére. Ünnepi beszédet mond Hegedűs Ferenc polgár- mester. Az ünnepélyen közre­működnek a Kereplő Gyermek Néptánc Együttes táncosai, va­lamint a budapesti Operettszín­ház, a Sziget Színház és a Nem­zeti Lovas Színház művészei. Piros, fehér, zöld... Pásztó. Október 23-án, 16 órakor megemlékezést tartanak a Szentlélek temető melletti emlékműnéL Az ünnepi be­szédet Dömsödi Gábor polgár- mester mondja. Az ünnepségen közreműködnek a Magyar Szen­tek Római Katolikus Általános Iskola diákjai. Szabadságunk napján Bátonyterenye. Október 23-án, vasárnap 17 órától a kisterenyei Szent István Ró­mai Katolikus Templomban Moys Gábor atya tart imádsá­got hazánkért. Az áhítat után, 17.30 órától fáklyás felvonu­lást tartanak a templomtól az emlékparkig. A megemléke­zés és a koszorúzás 18 órától kezdődik a Nemzeti Összetar­tozás Emlékparkjában. Ünne­pi beszédet Becsó Zsolt or­szággyűlési képviselő, illetve Nagy-Majdon József polgár- mester mond. Az ünnepélyen közreműködnek a Váci Mihály Gimnázium tanulói. Közel a nyolcvanhoz már minden egyes lépés nehéz, de vannak köztük különösen nehezek. Például amelyek a mai December 8. térre vezet­nek, ahol még ma is rendre a lába elé néz, nehogy rálépjen valakire, „vagy sebesültre, vagy halottra..." Mert aznap ott „telítve voltak". Időnként el-elcsuklik a hangja - „nehéz erről beszélnem..." -, ám Bérezési Mihályné, a Politikai Foglyok Országos Szövetsé­ge (Pofosz) megyei elnöke, Nógrád megye díszpolgára újra és újra erőt vesz magán, és tovább mesél Köteles- ségszerűen, ötvenhatról, ötvenhatért... Bérezési Mihályné 1938-ban születtem Salgó­tarjánban. Sajnos, már a máso­dik világháborút is úgy éltem át gyerekként, hogy édesanyám az óvóhelyen szülte meg a test­véremet, aki öt és fél hónapot élt Akkor azt hittem, hogy éle­temben ez lesz a legnagyobb csapás, de a sors mást is szabott rám... 1956. szeptember 8-án megesküdtünk a férjemmel, az­tán októberben kitört a forrada­lom. Az acélgyári dolgozók is be­szüntették a munkát gyűléseket tartottak és megszervezték a nemzetőrséget, amelynek fér­jem, Misi is a tagja volt. Miután bejöttek az oroszok és leverték a forradalmat, alaptalan vádakkal illették őt. Megfosztották tarta­lékos tiszti rangjátóL egy éven keresztül szinte heti rendszeres­séggel vitték be a rendőrségre, három-négy napig bent tartot­ták, majd megint elengedték... Mígnem internálták. Veszélyez­tetett terhesként alig-alig bír­tam mindezt idegekkel. Nagyon nehéz napokat éltem át.- Az acélgyáriakból - akik közé ön is tartozott - többeket utolért a megtorlás.- Az acélgyárból nyolc embert ítéltek eL A legidősebb közülük - leszámítva Óvári Dodi bácsit - még a harmincadik életévét sem töltötte be, a legfiatalabb tizen­hat éves volt. És a legborzasz­tóbb az egészben, hogy történt mindez értelmetlenül Azok az emberek nem ártottak senkinek csak jót akartak a hazának nem tettek semmi olyat, amiért el kel­lett volna ítélni őket Bosszú, egy­szerű emberi gonoszság okozta a vesztüket. Én négy évtizeden keresztül dolgoztam az üzemben, elein­te gépírónőként - majd miután a 70-es években elvégeztem a középiskolát - raktárvezetőként; innen is mentem nyugdíjba. A forradalom leverését követően próbáltak leszámoltatni a gyár­ból, de nem mertek elküldeni, mivel várandós voltam. így em­bertelen, megalázó munkákat végeztettek velem és sorstársa­immal Volt, hogy veszélyeztetett ter­hesként felküldtek a vasöntöde tetejére pernyét lapátolni. Az emberek nagyon megijedtek, mert ha a pernye megindul ak­kor azt nem lehetett volna meg­állítani... A művezető fel is jött hozzám és kérte, hogy menjek le onnan. Mire én azt válaszol­tam: „nem megyek, mert neked is bajod lesz belőle". Csak annyit mondtam: „ha meghalok, ketten halunk meg a gyermekemmel akit a szívem alatt hordok". De a Jóisten erőt adott ahhoz, hogy mindezt végig tudjam csinálni. És 1957. május 27-én egy koraszü­lött gyermeknek adtam életet.- Mi az, ami a legmélyebben az emlékezetébe vésődött 1956- ból?- A sortűz. Aznap mi is lejöt­tünk a tüntetésre az acélgyárból a mai December 8. térre. Anyó­som és sógornőm - előbbi szü­lésznő volt, utóbbi ápolónő - itt laktak a szomszédos bérházban. A férjem felvitt hozzájuk, nehogy valami bajom legyen, hiszen vá­randós voltam. Aztán... Miután megtörtént a baj, jöttek, hogy azonnal a kórházba kell menni, mert segítségre van szükség. Korábban én is elvégeztem egy vöröskeresztes tanfolyamot így mindhárman mentünk. Több mint huszonnégy órát töltöttem a kórházban, és se­gítettem, amiben csak tudtam. Mígnem rosszul lettem, s haza­küldtek... De amit akkor láttam, amíg élek, nem tudom elfelejteni. Ha a térre kell mennem, még ma is remegés fog el és olyan érzés tölt el mintha rálépnék valakire. Vagy sebesültre, vagy halottra... Mert aznap ott telítve voltak...- Egyenes út vezetett a Po- foszba...- Megfogadtam, ha eljön az idő, amikor tehetek valamit 1956-ért és a forradalmárokért, akkor tenni fogok, és amíg csak menni bírok, kiállók, és a vég­telenségig harcolok az ötven­hatosokért. 1989-ben az elsők között jelentkeztem a Pofosz soraiba; akkoriban Nógrád me­gyében én voltam az egyedüli nő a szervezetben. Sajnos ezt már nem élhette meg a férjem, aki '86-ban elhunyt... Az akkori vezető megkérdezte: „Annuska, jól meggondoltad?" Mire én: „igen, én úgy érzem, itt a he­lyem". 1990-től gazdasági vezető­ként tevékenykedtem, 2007-től pedig az elnöki tisztséget töl­töm be. Az elnökségnek - Su­lyok László elnökhelyettesnek, Miklós Frigyesné gazdasági vezetőnek és Presits Antal ve­zetőségi tagnak -, valamint a tagságnak is csak hálával tar­tozom. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Az elmúlt majdnem tíz év alatt olyan eredményeket tud­hatunk magunkénak, amelyeket nem sok más megyei szervezet mondhat el magáról. Példaként említhető a beregszászi gyere­kek üdültetése, emlékművek és kopjafák állítása, vagy a hugya- gi Hadady-Hargitay Emlékház létrehozása. Köszönettel tarto­zunk mindezekért Nógrád me­gye önkormányzatának, illetve az egyes települések vezetésé­nek.- Küszöbön a forradalom és szabadságharc hatvanadik év­fordulója...- ...ami Salgótarjánban kettős ünnep, hiszen itt az idén hu­szonötödik alkalommal meg­rendezendő '56-os emlékfutás is jubilál. Szeretnénk méltóképp megemlékezni minderről. Eb­ben nagy segítségünkre volt az a közel tíz és fél millió forint kor­mányzati forrás, amelyet sikeres pályázatainkkal nyertünk el. Há­lával tartozunk a közbenjárásért szűkebb hazánk országgyűlési képviselőinek, Becsó Zsoltnak és Bállá Mihálynak.- Hallhatunk részletesebben a tervekről?- Falinaptárt adunk ki a forra­dalom és szabadságharc Nógrád megyei emlékhelyeiről, minden bajtársunk számára kiosztjuk az '56-os emlékérmet, iskolai hagyománytörténelmi órákat tartunk, majd vetélkedőt szerve­zünk a gyerekeknek. Salgótarján és Mosonmagyaróvár forradalmi, történelmi hasonlósága jegyé­ben közös középiskolai vetélke­dőt szervezünk; tőlünk hét tőlük öt intézmény vesz részt ezen. Mi­után a diákok kölcsönös látoga­tást tesznek egymásnál a döntőt jövő február 25-én, a kommuniz­mus áldozatainak emléknapján, a Parlamentben rendezzük meg- Kövér László házelnök áldásá­val A városi gyásznapon Salgó­tarjánban emlékkiállítás nyílik a megyeházán. És reményeink szerint addigra révbe ér a megyei jogú város önkormányzatával kö­zösen tett kezdeményezésünk, s a már hivatalosan is történelmi emlékhellyé nyilvánított Decem­ber 8. téren emlékezhetünk meg a mártírokról.- Hugyagon pedig emlékmű­vet avattak a minap. Idén nyáron harmadik alka­lommal végeztünk ásatást a ba­lassagyarmati temetőben, hogy megleljük az 1956-ban meggyil­kolt két nemzetőr parancsnok, Hadady Rudolf és Hargitay Lajos földi maradványait. De nem sike­rült... Mint ismert, a salgótarjáni acélgyár dolgozóiból szervezett nemzetőri fegyveres csoport vezetőit '56. december 13-án, útban Budapestre, a karhatalmi- sták Hugyagnál kiszállították a gépkocsiból. Aztán szinte a fel- ismerhetetlenségig összeverték, majd több lövéssel agyonlőt­ték őket... Ha már mécsest nem gyújthatunk bajtársaink sírjánál ezzel az emlékművel szeretnénk méltóképp megemlékezni róluk.- Lát-e még esély arra, hogy valaha is előkerülnek?- Nem. Háromszori próbálko­zás sem hozott eredményt. Már nincs remény. A családtagok­kal megegyeztünk, hogy nem kísérletezünk tovább. Az már nekik sem lenne jó... Képzelje el, milyen borzasztó lehetett...! Például az idén nyáron, negyven Celsius-fokos melegben is eljött az ásatásra Hargitay Lajos özve­gye, lánya, unokája. Utóbbi be is állt a többiek közé lapátolni és kereste a nagyapját - sikertele­nül... Szép, de fájó jelenet volt.- Kevésnek bizonyult az akarat.- Mindenki mindent elköve­tett, de nem sikerült. Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgár- mestere - példamutató módon- minden feltételt biztosított ah­hoz, hogy megtaláljuk a bajtár­sainkat, Majcher Tamás régész pedig a szabadságát áldozta fel az ügyért. De nem sikerült... Én a saját rokonaimat nem néztem meg a haláluk után, hogy úgy maradjanak meg az emlékeim­ben, ahogy utoljára láttam őket. Az eltelt évek ásatásai kapcsán nagyjából százhúsz halottat kellett megnéznem, hogy nin- csenek-e köztük az acélgyári nemzetőrparancsnokok... - de sajnos nem voltak. Rettentő fájó ez, mert számomra személyes ügy is volt.- Személyes ügy?- Hadady Rudolf a főnököm volt az acélgyárban. Gépírónő­ként egy évig dolgozhattam egy olyan ember mellett, amilyen­ből sok kellene Magyarország­nak. Megígértem a feleségének, hogy nem nyugszom bele, és keresni fogom... Nyomozást is végeztem. Hugyagnál, az Ipoly szlovákiai partján lévő házból egy asszony végignézte, mit tettek ezzel a két emberrel. Én innen, ő onnan kiabált, erre csendőrök jelentek meg és el­vezették a nőt. Mire a szó szoros és átvitt értelmében kiépült a híd, ez az asszony már nem élt - hiába mentem át hozzá a ha­táron. Egyetlen ember volt még, egy akkori pufajkás, aki tudta, hol vannak. Ő azonban őszintén megmondta, hogy nem árul el semmit, mert félti a családját, a hozzátartozóit. Hiába kérleltem, hogy senkinek nem mondom el kitől szereztem tudomást a dologról - magával vitte a sírba a titkát.- Ötvenhat titka viszont nem szállhat a sírba.- Volt idő, amikor háromezer fős tagsága volt a Pofosznak, most nyolcvanan vagyunk, a ha­gyományőrzőkkel együtt Sok bajtársunktól kellett már elbú­csúznunk, és mi sem leszünk fiatalabbak... Viszont úgy érzem, amit tettünk, örök emlék marad az utódok számára. Bízom benne, hogy a fiatalok folytatják az utat amelyet mi elkezdtünk és soha nem fogják elfelejteni ötvenhat eszméjét és szellemiségét.- Van bennük erre fogékony­ság?- Számos középiskolában tar­tunk hagyománytörténelem órát és meglepődve tapasztal­juk, mekkora figyelemmel és odaadással vannak a gyerekek 1956 iránt. Kérdéseket tesznek fel érdekli őket a téma... Pásztón előfordult hogy a kicsengetés után még hosszú időn keresztül ültek a gyerekek a teremben, és csendben hallgatták a mondan­dómat. Salgótarjánban az utcán állítottak meg és kérleltek, me­séljek '56-ról. Ezek a fiatalok nem rosszak, szeretetre és megértésre vágynak. Úgy érzem, ők követni fogják a példánkat.- Mit üzenne az utókornak?- Bízom benne, hogy nektek nyugodt, békés életetek lesz, és nem kell olyan borzalma­kon átesnetek, mint nekünk. A börtönben tizennégy évet, egy hónapot és huszonkét napot töl­tő Jecsmenik Andor úgy fogal­mazott az egyik versében: „az árnyat elviszem, a fényt nektek adom". Ez a fény vezérelje a ma­gyar embereket, boldogságban, békében és szeretetben! Schveiczer Krisztián Ünnepi közgyűlés Romhány. Az 1956-os forradalom és szabadság- harc 60. évfordulójának emlékére rendezi meg ün­nepi közgyűlését Nógrád megye önkormányzata ok­tóber 23-án, vasárnap Rom- hányban. A 13.30 órától egy emléktábla-avatással kezdődik, dr. Szuchovszky Sándor kórorvos tisztele­tére. Az avatás színhelye a Batthyány út 3. szám alatti rendelő. Ezt követően, 14 órától szentmisét tartanak a község katolikus templo­mában, majd a művelődési otthonban megemlékeznek a múltbéli eseményekről. A programban szerepel pol­gármesteri köszöntő, ün­nepélyes zászlóbehozatal, Bállá Mihály országgyűlési képviselő és Skuczi Nándor közgyűlési elnök beszéde, pedagógus szolgálati érmek átadása, irodalmi és zenei összeállítás, Lacsny Péter­nek, a Kopling Család Egye­sület titkárának történelmi visszaemlékezése. Molnár Péter filmje és emlékgyű- rű-étadás is. Ünnepség az emlékműnél Somoskőújfalu. Októ­ber 23-án, vasárnap 9.30 órától a község önkormány­zata ünnepi megemléke­zést rendez a forradalom és szabadságharc évfordulójá­nak emlékére. Az ünnepség helyszíne a Somosi Hősök és Áldozatok Emlékművénél lesz. Főhajtás Nagyoroszi. Október 23- án, vasárnap a község önkor­mányzata ünnepélyt rendez a forradalom és szabadság- harc évfordulójának alkal­mából. Az ünnepi műsor 9 órától kezdődik a művelődé­si házban. A köszöntőt Csor­dás István, NyLTBE elnök mondja, majd ezt követően Gönczől József polgármes­ter tartja meg ünnepi beszé­dét. A műsorban közremű­ködik a Börzsöny Néptánc Együttes, Simon Katalin, Te- rényi Zsuzsanna, Kovács Ka­rina és Görgényi-Varga Dóra is. A szentmise 9.30 órától kezdődik a Szent Miklós templomban. A koszorúzás 10.45 órától, a Szent István téren veszi kezdetét, a Bör­zsöny Általános Iskola tanu­lóinak részvételével. Koszorúzással zárják... . Jobbágyi. Október 23-án, 11 órától a község ünnepséget rendez az 1956-os forradalom és szabadságharc, illetve a Magyar Köztársaság kikiáltá­sának évfordulója alkalmából. Az emlékezést a Falukertben - rossz idő esetén az iskolá­ban - tartják. Becsó Zsolt or­szággyűlési képviselő ünnepi beszédét követően a helyi ál­talános iskolások mutatják be műsorukat, majd a Jobbágyi Dalos Kör és a Hársas Népdal­kor produkciója következik. Az ünnepélyt a koszorúzással és a Szózattal zárják. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents