Nógrád Megyei Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
2016-09-20 / 220. szám
FOTÓK: HÜVÖSI CSABA A nagy generáció Salgótaiján 1922-ben kezdődött városi történetének már a második világháborúig terjedő időszakában is alkottak jelentékeny képzőművészek-főként a Bátki József, Bóna Kovács Károly, Fayl Frigyes személyében - az eddigi legnagyobb sikereket elért korszak azonban kétségtelenül a hatvanas években kezdődött és eltartottjó néhány esztendeig. Ezeknek az évtizedeknek - többségében már eltávozott - kiemelkedő művészeire emlékezik most „Az alkotók művek" című, „A képzőművészet ötven éve Salgótarjánban" alcímű kiállítás, amely az elmúlt hét végén nyílt meg a Dornyay Béla Múzeumban. Salgótarján. A házigazda intézmény ekképpen kívánta elismerni az idén ötven esztendős József Attila Művelődési Központ érdemeit minthogy annak idején - a modern városközpont új, egyik meghatározó épületének adottságait kihasználva - nagyon sokat vállalt és tett a képzőművészet fellendítéséért (is). A tárlat megnyitóján megjelenteket Shah Gabriella múzeumigazgató üdvözölte, majd Dániel Zoltán, Salgótarján Megyei Jogú Város alpolgármestere mondott köszöntőt. Bevezetőjében Pablo Picassót idézte, aki szerint „A művészet nem önmagától fejlődik, az emberek gondolatai változnak, s velük változik kifejezésük módja is." E mondat igazságát igazolja ez a kiállítás is, amely - Dániel Zoltán találó fogalmazása szerint - keresztmetszetet nyújt a helyi képzőművészet ötvenéves történetéről. Sok szempontból a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek nagy generációja alapozta meg a mai művészek munkásságát is, számos vonatkozásban az ő szellemi örökségükre épül az ugyancsak sok tehetséget felsorakoztató kortárs alkotók tevékenysége is. Ők azonban már a maguk útját járják és folyamatosan gyarapítják városunk képzőművészeti kincsestárát, bizonyítva a művészet örök megújulási készségét és életerejét - mondta Dániel Zoltán, aki fontos tájékozódási pontnak nevezte e kiállítást a helyi értékek számbavétele szempontjából. A múzeum gyűjteményéből válogatott kiállítás szakmai megnyitóját K. Peák Ildikó a múzeum művészettörténésze, a tárlat rendezője mondta. Ugyancsak utalt az előzményekre, de mondandóját a korszakban jártas szakemberként az 1960-as években született úgynevezett „kulturcentrum" határozat és az „ezer szakembert Salgótarjánba" néven ismert döntés hatását emelte ki a képzőművészetet is inspiráló háttérként. A modern városépítés érdekességeként emelte ki, hogy a finn példák alapján, a természettel harmonizáló épületegyüttesek között azonnal megjelentek a rangos művészek magas esztétikai értéket képviselő köztéri szobrai is, hozzájárulva az épített környezet emberibbé tételéhez. Peák Ildikó kiemelte, hogy az akkori jeles képzőművészek közül többen is máshonnan érkeztek Salgótarjánba, de a maga teljességében itt bontakozott ki munkásságuk, amely nemcsak a konkrét művek létrehozásában öltött testet, de termékenyítőén hatott a kulturális, művészeti közélet más területeire is. Példaként említette Iványi Ödönt és Czinke Ferencet. Előbbi a megyei könyvtár igazgatója is volt, komoly szerepet vállalt az utánpótlás felkarolásában, stúdiók, művésztelepek vezetésében, utóbbi pedig a Bolyai János Gimnázium tanáraként kezdeményezte az iskolagalériák - országos hálózatként is elterjedt - intézményét. Rajtuk kívül Peák Ildikó a korábbi képzőművészeti élet jeles képviselői között név szerint is említette Mustó Jánost, Hibó Tamást, Szujó Zoltánt, Fábián Gyöngyvért, Hegedűs Morgant. Egyikük sincs már az élők sorában. Már régóta az Alföldre költözött vissza Lóránt János, L. Presits Lujza viszont napjainkban is Salgótarjánban él és dolgozik. Földi Péter pedig Somoskőújfaluban műveli egyéni mitológián alapuló művészetét. A város - mondta a művészettörténész - joggal volt tekinthető egyfajta roma művészeti központnak is, amelyet Balázs János, és az ő nyomdokaiba lépett Oláh Jolán és Balogh Balázs András neve fémjelzett leginkább. Peák Ildikó hangsúlyozta, hogy az alkotók névsora az említetteknél jóval gazdagabb volt a tárgyalt időszakban is. Nem lett volna teljes a visszatekintés három, Salgótarjánhoz kötődő jelentős országos rendezvény megemlítése nélkül. Ilyen a szabadtéri szoborkiállítás, a tavaszi tárlat illetve a rajztrienn- álé. Utóbbi kettő ma is létezik, a szoborkiállítás újbóli életre hívása pedig az utóbbi időben, a ceredi művésztelep jövőjével összefüggésben merült fel. A kiállítás-megnyitón a Do- ráti Kamarazenekar tagjai közül Bányainé Bozó Mária, Molnár Gábor Bálint és Torják Vilmos működött közre. Műsorukon a 135 évvel ezelőtt született és 71 esztendővel ezelőtt elhunyt Bartók Béla szerzeményei (Román népdal, Medvetánc) is szerepeltek... Csongrády Béla „Hamletman” ísalgotarja” Szalon sorozatában szeptember 2 l-én, 16.30 órakor kezdődik a kamaraszerdák első programja. Baksa Imre budapesti színművész - aki játszik a Zenthe Ferenc Színház 2016 novemberi bemutatójában, V. P. Ka- tajev „A kör négyszögesítése" című vígjátékában is - mutatja be a Hamlet sajátos - egyszemélyes - feldolgozását. Az érdekes, helyenként szórakoztató produkcióval Baksa Imre már több fővárosi és vidéki helyszínen aratott nagy sikert. A „Hamletman" című előadóestet elsősorban középiskolás fiataloknak ajánlja, de a szervezők természetesen szívesen veszik és várják az idősebb korosztály érdeklődését is. Jegyek elővételben kaphatók a József Attila Művelődési Központ pénztárában diákoknak 1000, felnőtteknek 1500 forintos áron. Zöldséget lopott Vádemelési javaslattal fejezték be az eljárást a 29 éves ecsegi férfi ellen, aki egy helyi veteményeséből tulajdonította el a termést. A férfi több kilogramm különböző zöldséget - répát, burgonyát, paradicsomot paprikát - szüretelt te engedély nélkül továbbá a ház pincéje mellett lévő zárt kukoricatárolóból hagymát tulajdonított el. Ezt követően a férfi magához vette a sértett által az udvaron hagyott kézifűrészt és távozott a helyszín- rőL A Pásztói Rendőrkapitányság vádemelési javaslattal zárta le a nyomozást. „Fedett pályás" szüretek Egész napos eső érte el a nyugat-nógrádi dombvidéket múlt szombaton. A balassagyarmati megyenap programjai mellett a kedvezőtlen időjárás több falusi szüretet is befolyásolt. így volt ez például Magyarnán- dorban és Csesztvén. \5Q) A magyarnándori szervezők, látva az égen egyre inkább tornyosuló fellegeket, hamarjában úgy döntöttek, hogy a délután három óra tájban a katolikus templom „aljában" gyülekező népet inkább a közeli művelődési házba hívják, és a víg menetelés helyett hasonlóképpen vidám szórakozást biztosítanak az embereknek - immár „fedettpályás" keretek között. Amikor a rendezvény helyszínére értünk, a technika „áttelepítését" követően épp kezdődött a műsor. A helyi nyugdíjas klub tagjai énekeltek, majd két asszonyság évődött egymással, felülmúlva másikat az epésebbnél epésebb megjegyzésekben. Aztán egyikük szüreti jóslásba kezdett. Fiatal legény ölébe pattant, s miközben édes szavakkal szólongat- ta, az ifjú ember bizony irult és pirult, a közönség persze harsányan kacagott a jelenetén. Nemsokára előkerültek a flaskák és kulacsok, folyt a poharakba a finom borital. A csőszlegények és a csőszleányok, pompás népviseletben a terem közepére pattantak, kezükben a nemzetiszínű szalagokkal díszített, kövér fürtökkel teli puttonyt tartották, eközben pedig a kisbíró felolvasta tréfás, ékelődő szövegét. Majd folytatódott a bál sok-sok tánccal, harsogó énekekkel. Légvonalban alig tíz kilométerre innen (autóval kicsit több), Csesztvén is ezen a hétvégén tartották a szüreti mulatságot - szintén a település művelődési házába „szorulva". Amit meglátogatott Bállá Mihály országgyűlési képviselő is, méghozzá abból a jeles alkalomból, hogy néhány órával korábban, a balassagyarmati megyenap keretében vették fel hivatalosan a „Nógrádikumok" listájára a falu Szent Márton katolikus templomát, valamint a Ma- dách-kúriát. Pálmán Imre polgármester pedig hozzátette, a következő lépés az országos műemléki védettség alá helyeztetés lehet. Távlati célként az alsósztregovai emlékhely- lyel együtt akár a világöröksé- gi címre is pályázhatnak. A szüret itt sem mellőzte a maga megszokott kellékeit, kisbíró, teli dézsák, csinos, népviseletes lányok, délceg szalagos-kalpagos fiúk. Sőt, itt az ifjú hölgyek között szüreti szépségversenyt is hirdettek, a legékesebb viselet birtokosa pedig Krupa Eszter lett, míg a süteménysütő versenyen Németh Péterné készítménye találtatott a legízletesebbnek. Amikor aztán az időjárás meggondolta magát, és elvonultak a felhők, az ifjak sem maradtak restek, kivonultak a közeli patakpartra, és bemutatták felhőűző táncukat. h.h.
