Nógrád Megyei Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

2016-09-17 / 218. szám

Fradi-veréssel debütált a Népstadionban [Szökell stvanl Álomszerűén kezdő­dött Loch Károly a pályafutása, első NB l-es mérkőzésén a Népstadionban 20 ezer néző előtt megverték a Ferencvá­rost, egymás után kétszer lettek a vidék legjobbjai. Fiatalon kivette a részét a salgótarjáni labdarúgás aranykorából, majd a süllyedést is átélte, s közben remek évei voltak Nagybátonyban. A népszerű balszélső a minap töltötte be 65. életévét, és ma már csak szurkoló­ként nézi a focit. Az egykori legéndi legényke szülőfa­lujában kezdett futballozni, ahol a hatva­nas években minden fiú focizott, „még a sánta is játszott". Az ügyes ballábas srác tizenévesen bekerült a falu járási felnőtt csapatába. „Ott volt hely a csatársorban, és ott is ragadtam" - említi a kezdetek­ről, ám nem soká maradt Legénden! „A nagynéném, Kollár Ilona a salgó­tarjáni Madách Imre Gimnáziumban tanított, és az egyik nyári szünetet itt töltöttem. A fiúkollégium udvarán fociztunk a többi sráccal, amikor Wah­lkampf Lajos bácsi - aki mindenfelé eljárt nézni a gyerekek játékát - meg­szólított, hogy volna-e kedvem nála, a Stécé ifiben futballozni" - említi. Noná, hogy kedve volt! így az ügyes fiatalember a Madáchban folytatta az iskolát és az SBTC-ben játszott. Jóformán még meg sem ismertem a csapattársaimat - Szoót, Bartát, Macs­kát, Angyalt és a többieket -, mikor La­jos bácsi rögtön elvitt Lengyelországba egy nemzetközi ifjúsági tornára, ahol a döntőben 30 ezer néző előtt a gólom­mal győztünk 1-0-ra, és hazahoztuk a hatalmas, díszes serleget" - folytatja. Nem csoda, hogy az ügyes srác a legendás edző szíve, közepébe került, majd nem sokkal később Szojka Ferenc felvitte a tartalékokhoz. Aztán az NB l-es csapat szakvezetője, Moór Ede is szárnya alá vette a fiút, aki attól kezdve a nagyokkal edzett. Loch Karcsi számára a nagy nap 1971. május 2-án jött el, amikor a Sté­cé Budapesten, a Népstadionban, a Fe­rencváros vendégeként 20 ezer néző előtt nagy méglepetésre Kajdy góljá­val már 1-0-ra vezetett, amikor a 64. percben a csapatkapitány Jeck helyére Moór Ede beküldte Lochot. „Álomszerű bemutatkozás volt, hisz kedvenc csapatom, a Fradi ellen léptem pályára, olyan klasszisok ellen, mint No- vák Dezső és Albert Flórián, akiket ad­dig csak a tévéből csodáltam. A meccs hevében arra törekedtünk, hogy tartsuk meg a vezetést, és ez sikerült is. Tizen­éves gyerekként csodálatos érzés volt a zöld-fehérek ellen győztesként lejönni a pályáról. Édesanyám a rádió mellett izgulta végig Szepesi közvetítését" - eleveníti fel a híres debütálást, amikor a Stécé 1-0-ra legyőzte a Fradit a hazai foci szentélyében, és ezzel ő is részt vállalt - a neves társak, Kmetty, Szalay, Répás, Básti, Jeck és a többiek mellett - a vidék legjobbja cím kivívásában. De még csak ezek után jött az SBTC történetének legfényesebb idénye, amikor a fekete-fehérek harmadik he­lyen végeztek az élvonalban. A fiatal titán nem tudta kiszorítani a gárdából a nagyszerű Jecket - „egy klasszissal jobb játékos volt nálam", említi szeré­nyen -, de egy mérkőzésen, az Egyetér­tés 1-0-ás legyőzésénél beszállhatott a gárdába, s így egy kicsit ő is részt vett a bronzéremig tartó menetelésben. „Összetartó csapatunk volt, amely­ben az idősebbek, Kmetty, Szalay, Ré­pás, Básti és Jeck voltak a vezérek, de minket, fiatalokat - így engem, Szoót és Bartát - is segítettek" - említi Loch a sikerek titkát. Ám ekkor elérte őt is az akkori fia­tal fiúk sorsa: elvitték katonának. Két jó évet töltött el a hatvani H. Gáspár SE-ben, majd a Nagybátonyhoz került, mellyel - nagyrészt az ő góljaival - 1975-ben feljutottak az NB ll-be. Szoj­ka Ferenc keze alatt jó gárda állt össze, melyben Antal, Veres, Nagy A., Kovács F. és a két Pozsár vitte a prímet. Bemutatkozásként Loch góljával I- 0-ra megverték a Bodonyival felálló Debrecent, s legközelebb ismét a szél­ső találatával küldték vesztesen haza a Dárdait felvonultató pécsieket. Ám később elfogyott az erő, és a bátonyi- ak kiestek. Loch viszont második lett a góllövőlistán, és Dávid Róbert edző visszavitte a Stécéhez. A csatár számára 1976. szeptember II- én jött el az újabb a nagy nap, ami­kor a Győr ellen itthon „a 90. percben Básti cselek után legurította a labdát Szoónak, aki élesén az ötös magassá­gában kapu elé vágta, Loch érkezett és közelről nem hibázott." így a balszélső az első NB l-es góljával bebiztosította a mieink győzelmét (3-1), és attól kezd­ve folyamatosan játszott. Az idényben még kétszer, Szombathelyen (1-1) és itthon, a Tatabánya ellen (3-2) talált a kapuba, de közben hiába küzdött-haj- tott - társaival együtt - 15 ezer néző előtt a Fradi elleni l-l-es vagy az Új­pest ellen 2-1-re megnyert rangadó­kon, a Stécé kiesett, és Loch is „megre­kedt" 22 NB l-es mérkőzésnél. „Jó volt folyamatosan játszani az NB l-ben, nagy élmény például az újpesti­ek legyőzése, és a játékost feldobja a hatalmas nézőközönség, de ez a csapat már nem a korábbi remek gárda volt, ezért is estünk ki" - említi Loch, aki ez- ufán ráadásul sérülése miatt fél évet kihagyott, majd edzője, Lakat Károly ja­vasolta, hogy míg utoléri magát, men­jen át Nagybátonyba. Ott aztán a csa­tár - társaival, Dórával, Kiss Gyulával és Pozsárral - nagyüzemileg termelte a gólokat, így 1980-ban ismét a máso­dosztályba jutottak, és el is páholták a „nagy testvért" Tarjánban. „Bennünk, a Stécétől elküldött helyi játékosokban jobban égett a bizonyítá­si vágy, mint a tabániakhoz hozott ide­genlégiósokban" - fejti meg a győze­lem titkát, és úgy véli, elhibázott volt a vezetőség elképzelése, amikor a Stécét nem a helybeli játékosokra építették. A bátonyaik viszont dacból megmutat­ták: igenis, Tarjánban lenne a helyük. Ez a következő években többször is meg­ismétlődött, és rá is ment a Stécé NB l-es feljutása. A bétonyiak ekkoriban - a '80-as évek elején - az NB II és az NB III kö­zött liftezett, amelynek az vetett véget, hogy az 1983-as totóbotrányban több mint a fél csapatot eltiltották. Ekkor végleg kipottyantak az NB ll-ből - de előbb még a bátonyi salakon megaka­dályozták, hogy a Stécé visszatérjen az NB l-be. Ezen a meccsen már Loch sem játszott, de nem eltiltás, hanem bokaszalag-szakadás miatt „pihent". Gyógyulása után kis időre visszatért, de bosszantotta, hogy fiatal társai nem veszik komolyan a futballt, ezért 1985- ben szögre akasztotta a futballcsukát. Azóta csak szurkolóként nézi a fo­cit. A bányánál ténykedett a bezárásig, majd egyéni vállalkozó volt, Pesten is dolgozott, most pedig már nyugdíjas. Lejár a legéndi családi portára. „Dol­gozgatok, kertészkedem, beszélgetek a rokonokkal, régi barátokkal, ott élem ki magam" - teszi hozzá. A remek csatár már fiatalon családot alapított, két gyermeke született, Ma­rietta és Károly. Hamar megözvegyült, de most is nagy öröme van unokájá­ban, Attilában, akivel - a kisfiú „paran­csára" - ma is kimennek a Dolinkába, az STC meccsére. A fiúcska 12 éves, és a papa reménykedik, hogy az alma nem esik messze a fájától... s. R. Szeptember 17-én és 18- án az autósport szerelme­sei érezhetik majd ele­mükben magukat, ekkor ugyanis Salgótarjánba lá­togat a Rallye2 bajnokság, illetve a Historic kategória is a nógrádi megyeszék­hely környékén verse­nyez. Szombat délután látványos prológgal indul a show, a megyeszékhely belvárosában. A „Salgó 2016 a Grepton kupáért" elnevezésű rendez­vény versenyközpontjának a Fő tér, és annak környéke ad hogy ne az október végi, ózdi záró futamon avassanak baj­nokot. így Salgótarjánban óri­ási küzdelemre, helyezkedés­re lehet számítani a mezőny elején. Az abszolút tabella élén jelenleg a ladás Vizelli Károly - Vizelliné Jobbágy Éva páros áll, akik még a veszpré­mi (4. futam) győzelmükkel vették át a vezetést. A Rally 2 baj nokság abszolút él­mezőnye 6 futam után: 1. Vizelli Károly (Lada) 135,5. 2. Neukirch- ner András (Honda) 122.3. Szauer Gergő (Lada) 107. 4. Ifj. Fogarasi Attila (Honda) 72. 5. Papp László (Volvo) 63,5.6. Jánosa Ákos (Citro­en) 55. 7. Bodogán Ferenc (Lada) 51.8. Hibján József (Citroen) 46,5. 9. Kolencsik Balázs (Peugeot) 25. 10. Zsebe Gábor (Skoda) 21. majd otthonti és szombaton 16 órától a prológot is itt rendezik majd. Másnap aztán reggel 7 órakor felbőgnek a motorok, és a versenyautók ellepik a Sal- gótarján-Kazár-Vizslás, illetve a legendás Cered-Zagyvaróna szakaszokat, amiket a nap fo­lyamán kétszer, valamint - kuri­ózumként - visszafelé is ennyi­szer teljesítenek majd a pilóták, így összesen nyolc etap vár mindenkire. Mindkét nap látvá­nyos versenyeket láthatunk, ter­mészetesen térítésmentesen. A nógrádi megyeszékhely rali történetét kevés rajon­gónak kell bemutatni, a le­gendás múltra visszatekintő Salgó Rallye-t már a hetvenes években is komoly nemzetközi versenyeként jegyezték szerte Európában. A Rallye2 bajnok­ság legutóbb 2010. májusában tette itt tiszteletét, akkor az Ifj. Bihari Péter-Konyári Zoltán duó volt a leggyorsabb egy Evő Vlll-as Lancerral. Az idei élmezőny rettenete­sen szoros, ezért nagy dolgok­nak kellene ahhoz történnie, Újra felbőgnek a motorok Rali Salgótarjánban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents