Nógrád Megyei Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
2016-09-16 / 217. szám
Hihetetlen méreteket ölt manapság a kutyaőrület: az aranyos kisgyerekek, a menő macsók, a pultos lányok, a gyári melósok a kedves nagymamák, de a legszédítőbb bomba nők is valamilyen rendű-rangú ebbel korzóznak, a pici yorkshire-itől a termetes új- fundlandiig és az óriás Sch- nauzerig. fc'ÁLrGÓ.TÁR3tfNl hát, ha csak kapkodjuk a fejünket: Simon Pál itt, Simon Pál ott, Simon Pál mindenütt! A kedvelt salgótarjáni Simon Kutyaiskola „tanárai", gazdái és „növendékei" ugyanis az utóbbi hetekben is nagysikerű bemutatókat tartottak - többek között - Kazáron, Forgáchon, a Dolinkán, Baglyason, Zagyván, a Kemerovón és a tarjáni Fő téren - s mindenhol, minden sátoros ünnepen, banzájon, ahol az okos, fajtiszta farkaskutyáktól a kis korcsokig mindenféle kis- és nagytestű eb bemutatta ügyességi attrakcióit. Volt ott minden, a létra mászástól a karikaugrásig, a nagyérdemű közönség elképedésére és örömére. A kutyasuli „igazgatója" akár sütkérezhetne is a dicsfényben, de ő most inkább az útszélen sü- tteti magát a forró szeptemberi nyárban, mint a fűnyíró, pataktakarító melósok főnöke - ezt dobta a gép. A nép egyszerű fiaként népszerűvé vált Simon Pált a mai sikerek ellenére sem az ebek által ismerik megyeszerte az emberek, hanem az Öblösüveggyárból, annak is a focicsapatából - annak is a kapujából, így ez még megér egy kitérőt.- Igen, még ifistaként, 1971- ben kerültem a SÜMSE csapatához - említi -, majd Simon Imre mester 1975-ben állított be 18 évesen a felnőttcsapatba, olyan kiváló társak közé, mint Fehérvári, Kálnai, Pilinyi, Kakuk, Simon Jani, Horváth Gyula, Dol- lencz és a többiek. Jó kis csapatunk volt, a megyében bronzérSzeretnek a kutyák iskolába járni kig, kis- és nagytestű kutyákkal, minden ebbel foglalkoznak.- A legfontosabb a kutyaszeretet! - hangoztatja. - Még egy kis korcsot is sok mindenre meg lehet tanítani. A kutya érzi, ha szeretik, és hálás érte. Azoknál, akik hozzánk járnak, az eb szinte családtagnak számít, és a bemutatóinkon is jól látszik ennek a bensőséges kapcsolatnak a gyümölcse. Arról, hogy milyen életkortól lehet vinni hozzájuk a kutyákat, elmondja: - Miután a kölyök három és félhónaposan megkapja az utolsó oltást, máris lehet őket hozni a kutyaóvodánkba, ahol előbb egymás elviseléséhez szoktatjuk a kicsiket, majd képezni is kezdjük őket. Egy kiskiskutyát - miként a gyerekeket - sok mindenre könnyebb megtanítani, mint nagykorában, így például a létrára is könnyebb felvinni - igaz, utóbbi nekem is köny- nyebb, mint egy 40 kilós ebet emelgetni... Mostanság a kutyaóvodába 15 kölyköt és az -iskolába is tíznél több ebet hordanak a gondos gazdák, ám a létszám mindig változó, és a kutyák is cserélődnek. A náluk jellemző fajtákról szólva Simon Pál elmondja: ma már javarészt nem a németjuhászt idealizálják; van náluk dobermann, rottweiler, puli és - persze korcsok. Arról, hogy mire tanítják a kutyákat, elmondja: - Főként emberszeretetre! Arra, hogy a gyerekek is nyugodtan megsimogathassák őket - még a rottweilereket is. Az őrző-védő munkát hanyagoljuk, a „csibészelés" helyett a szintén látványos. ügyességi feladatokra tanítjuk a kutyákat: lefekszik, leül, hívásra jön, szorosan a gazdája mellett lépdel, vagy szabadon követi őt. Felteszünk az orrára egy jutalomfalatot, ő azt feldobja, majd elkapja - s bekapja... Felmászik a létrára és más akadályokra, átugrik a karikán, libikókázik, vagy más hasonló gyakorlatokkal ügyeskedik, amit a nézők is imádnak. Népszerű a kutyatartás, de nem mindenki ért hozzá. Mire figyeljenek a tulajdonosok? - kérdeztük.- Ne divatból vegyünk kutyát! - hangsúlyozza a gazda felelősségét. - Ha kisgyereknek pici kutyát viszünk, gondoljunk rá, hogy a kutya gyorsabban megnő, és a négyéves gyerek nem tud mit kezdeni a felnőtt állattal. Gondoljunk arra is, hogy egy kutya 12-13 évig él, és addig gondoskodni kell róla. No, de akár kis- akár nagy kutyája van a gazdának, fajtától, termettől függetlenül vigye el kutyaiskolába, mert ott az eb kismillió mindent megtanul, de a foglalkozásokat a kutyák is élvezik, és hálásak érte - említi Simon Pál, akinek többnyire német juhászkutyái vannak, de volt már óriás snautzer - sőt még korcs is!- A munkámat javarészt ma is a fiam, Gábor segíti, aki most mással is boldoggá tett, hisz nemrég megszületett a kis unokám, Máté. Remélem, hogy belőle is kutyaszerető ember lesz. Úgy fogjuk nevelni! És ha már Pali „papa" hétrőfös szakállú, ősz öregemberként a hamut is mamunak fogja mondani, lassanként majd átadja az ügyeket a kis Máténak, aki remélhetőleg nem hagyja ebek har- mincadjára jutni a kutyaiskolát. No, de ez még odébb van, a Simon Kutyaiskola újabb fellépését e hó 24-én, a Vásártéren láthatja a publikum. B. R. met szereztünk, de 1977-ben „angyalbőrt" öltöttem, de a SÜMSE is a klubösszevonások áldozata lett. Nos, a kiváló „portás" a seregben kötött életre szóló barátságot a kutyákkal. Igaz, Károlyaknán, ahol felnőtt, már korábban eljárt az ottani németjuhász-klubba, de a bevonulása után a határőrség dunakeszi bázisán komoly kutyás kiképzést kapott, majd a katonaideje javarészét - igaz, főként kapusteljesítménye révén - Somoskőújfaluban töltötte, ahol szintén a kutyák kiképzése volt a fő feladata. S már nem volt megállás!- A leszerelés után az üvegy- gyári rendészetre kerültem, ahol Kónya László barátommal kutyákkal védtük a gyárat - emlékszik. - Kicsi volt a fiam, és a kollégáknak is voltak hasonló korú gyerekeik, s megszerettettem velük a kutyákat. Az üveggyári pályánál volt egy lőtér, amit öntevékenyen rendbe tettünk, és ott - a nyolcvanas évek elején - kutyaiskolát nyitottunk. Ahogy aztán Gábor fiam növekedett, mind többet tudott segíteni, jelenleg is élen jár a szervezésben. A kutyaiskola ugyanis azóta is működik, fejlődik, és időközben átköltöztek a Huta útra. A törzskönyvezett fajtiszta kutyáktól a meghatározhatatlan keverékeVadásznapi főzőverseny > Az elmúlt hét végén rendezték meg a szécsényi várkertben az első Fejedelmi Lakomafesztivál című, hagyományteremtő szándékkal életre hívott rendezvényt, illetve a már nagy múltú, ez évben 25. alkalommal megtartott Nógrád megyei vadásznapot. A jeles esemény alkalmából főzőverseny is volt. Mivel a szabadtűzön készülő fogások között a pörkölt a legnépszerűbb, ennek az ételnek külön kategóriát tartottak fenn a szervezők. Pörköltfőzésben végül a PC-Mérnökiroda Kft. diadalmaskodott, a második helyet a Szlovák Vadászszövetség, a harmadikat Szécsény ami nem pörkölt - kategóriában a Szánas Vadásztársaság állhatott a dobogó legfelső fokára, a második helyezett II. Rákóczi Ferenc Horgászegyesület, illetve a harmadik Ménes-patak Földtulajdonosi Közösség előtt. A Szabadtűzi Lovagrend különdíjat ajánlott fel a legnépiesebb, hagyományőrző fogásnak. Ezt a káposztás-ró- kagombés csülök, a Szécsényi Pálinkafőzők Baráti Köre nevű csapat főztje kapta meg végül. A zsűri a „Legszebb vadászporta" nevű díjat is átadta, ezt a Diana Vadászhögy Klub kapta meg, szépen feldíszített sátráért. A Palóc Grill Szövetség szakácsai óriásdiszkoszban főztek rakott káposztát önkormányzata szerezte meg. Az „egyéb" - azaz minden, Civil kerekasztal Szombathelyen Nyitott Könyv Olvasókör Egyesület elnökeként 2016. szeptember 9-11. között részt vettem a „Civil Fórumok, Civil Kerékasztalok" találkozóján Szombathelyen. A találkozó célja, hogy elősegítse a civil kerékasztalok, fórumok közötti kapcsolatokat, információáramlást, továbbá a Vas megyében tevékenykedő civil szervezetek megismerhessék az ország különböző településein működő Kerékasztalok jó gyakorlataival, azok hasznosításának lehetőségeit. A rendezvényen részt vett dr. Fü- löp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára. A civil szervezetek aktualitásairól tartott színvonalas előadást, ami fórummá alakult, ahol hasznos eszmecsere folyt. Ezután következett a Civil Kerékasztalok tevékenységeinek, jó gyakorlatainak bemutatása. A Salgótarjáni Civil Kerekasztal (SCK) munkáját Bódi Györgyné dr. elnök ismertette. A rendezvény helyszíne Herényiek Háza volt Szombathelyen. Munkájuk példaértékű, érdemes a honlapjukon www.herenyiek.hu/ tájékozódni tevékenységükről! A szakmai tanácskozás mellett a szervezők - a Szombathelyi Civil Kerekasztal együttműködve a Vas Megyei Civil Információs Centrummal - megismertettek bennünket Szombathely nevezetességeivel (a város Szent Márton emlékei - a történelmi sétaút mentén, megtekintettük a Székesegyház látványos várostörténeti fényjátékát és elvittek bennünket Kőszegre is. A résztvevők arról döntöttek, hogy ezt a jó gyakorlatot folytatni kell. A Salgótarjáni Civil Kerekasztal vállalta, hogy 2017-ben ők szervezik meg a „Civil Fórumok, Civil Kerékasztalok" országos találkozóját. A találkozón részt vett még Fekete Lászlóné és Borók Sándor SCK tagok. Pádár Lászlóné
