Nógrád Megyei Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-30 / 202. szám

Vendégünk volt az Eötvös Cirkusz Az ország egyik legismertebb, legnagyobb múltú cir­kuszművész dinasztiája augusztus 25-től 28-ig vendé­geskedett a nógrádi megyeszékhelyen. Az előadásokon részt vehettek mindazok a szerencsés nyertesek, akik megfejtették és lapunk címére eljuttatták egyszerű rejtvény helyes megfejtését. Mellettük a Megyei Gyer­mekvédelmi Központ lakói is ott lehettek a Nógrád Me­gyei Hírlap közreműködésével. Két Csitár találkozott az Ipoly túloldalán Nyáridőben, kora ősszel nemcsak nálunk pezsdül meg a falvakban a kulturális élet, tartanak sport és szórakozta­tó rendezvényeket, hanem a szomszédos Szlovákiában is. Falunapok, fociversenyek, búcsúk sorjáznak ott is, az Ipoly túloldalán. Nyár derekán Kelenyén volt falunap, ahol a magyarországi Csitár küldöttei mellett jelen voltak a szlovákiai Csitár képviselői is. Ez utóbbi telepü­lésen gyűjtött népdalokat egykoron a magyar népzene felejthetetlen kutatója és felhasználója: Kodály Zoltán zeneszerző. ílfafOTfo. Mindhárom említett település már évekkel ezelőtt testvérkapcsolatot kötött egy­mással. S milyen jó, hogy így van ez! Mert sokkal nehezebb, vagy akár lehetetlen is - tudjuk -, összeugrasztani, kijátszani egymás ellen azokat, akik isme­rik egymást, beszélgetnek, akik együtt vígadnak. S ha ezen az úton haladunk tovább, védet­tebbek vagyunk mindenféle önző, rosszindulatú emberekkel - akár politikusokkal - szem­ben. A népek, és ez bebizo­nyosodott a mostani kellemes, parádés napon is, nem gyűlöl­ködni akarnak, hanem egyetér­tésben, békében élni. E gondolatokat a Szent Anna tiszteletére rendezett kelenyei falunap színes forgataga, táncai, népdalai és nótái, meséi és népi életképei juttatták eszünkbe. A produkciókban mind a vendé­gek, mind a házigazdák jeles­kedtek. S ha az előadói teljesít­mények természetesen nem is mérhetőek a hivatásosok magas mércéjével, arra kiválóan alkal­masak voltak, hogy jókedvre de­rítsék a javarészt ismerősökből álló publikumot. Ezen túlmenő­en pedig nem elhanyagolható a vigadalom társadalom-lélekta­ni, közösségi hatása sem, hiszen a közös szereplés és az azt meg­előző próbafolyamat összébb tereli, együttgondolkodásra készteti a résztvevőket, tartást ad a jelenben meg útravalóként, mindamellett értelmes célt, okos jövőképet. Adott kereteink között nem tudjuk megemlíteni mindegyik csoportot, amit persze sajná­lunk, némelyikükről azonban külön is szót ejtünk. Elsőként a megyénkbeli sze­replőket szeretnénk megdicsér­ni. Az alig több mint négyszáz lakosú Csitár alaposan kitett magáért: ha negyvenen nem voltak olykor a színpadon, akkor egy szálán sem. Idősek és fiata­lok, nők és férfiak, köztük maga a polgármester is. A két világ­háború között még létező né­péletből adtak elő jeleneteket nagy átéléssel, őszinte hittel, igyekezettel: szóban, énekben, táncban. Szerencsétlenségükre azonban a prózai részek nem eléggé érvényesültek a szabad­téren. ■ jókat mulattunk a házigaz­dák Hófehérke és a hét törpe című paródiáján. Bátrak voltak, és ügyesek-a fellépők. Mertek nevetségesek, hadd mondjuk: bohócok lenni, és mindig okkal, sosem öncélúan vagy hivalkodó magamutogatással. Ráadásul a szebbik nem képviselője volt mindegyik szereplő. S a hiány rögvest felvetette: hol vannak a férfiak; mi van velük; bete­gek, vagy szégyenlősek? Kár a nemlétükért, mert a nő és a férfi mégiscsak együtt egész, mond­jon erről bárki bármit. De a ke­lenyei hölgyek - hál' istennek - nagyon talpraesettek, játéko­sak, jó humornak. Paródiájukkal kedvünkre tették próbára a ne­vetőizmainkat. S hogy férfi és nő mily pom­pásan képes kiegészíteni egy­mást, azt remekül példázták a lévai hagyományőrzők. Él­ményszámba ment az éneklé­sük, a táncuk, a mókázésuk - s mondjuk ezt akkor is, ha akadna olyan, aki kötelező hozsanna­ként értelmezi a szavainkat. Lévának közel annyi lakosa van, mint Salgótarjánnak, s közülük jó háromezren magyar nem­zetiségűek. Közülük valók a hagyományokat őrzők, akik jól értik és jól alkalmazzák mind a magyar néprajz, mind a színpad nyelvét. Elismerés és köszönet illeti őket, hogy sajnálatosan látványos fogyatkozásuk és az esetenkénti ellenszél ellenére is kitartanak őseik mellett, őrzik és ápolják apáik-anyáik kulturá­lis, szellemi és tárgyi értékeit. A Salgótarjánból érkezett ma- gyarnóta-énekesek - Bohács István és Csellei Judit, illetve Váradi Gábor szintetizátor-ze­nész - az esti, erősen lagzis zene és bál előtt kaptak szereplési le­hetőséget. A tőlük megszokott formát és színvonalat produkál­tak, noha Bohács István arany­koszorús és Arany Cinege-díjas előadóművész némi, megfázás­ból visszamaradt rekedtséggel küszködött. Csitáriakkal szomszédoltunk tehát Szlovákiában a háromszáz lakosú Kelenyén. Élménydús, örömteli, barátságot babusgató találkozás volt. így látta ezt a há­rom település vezetője is, ami­kor feltettük nekik ugyanazokat a kérdéseket. Vinkovicsné Zsuzsanna, a zoboraljai Csitár polgármester asszonya:- Egy ilyen találkozással csak erősödnek a kapcsolata­ink. Fellépéshez jutnak hagyo­mányőrző csoportjaink, látnak, hallanak, tapasztalnak, és új ismeretségek, barátságok szö­vődnek. Mint ahogyan mi, pol­gármesterek között is. Hasonló­ak a nehézségeink, elleshetjük, eltanulhatjuk egymástól a meg­oldásokat. Csáky Ilona, Kelenye polgár- mestere:- Kell egy nap a község életé­ben, amikor együtt vagyunk, és mindenki jól érzi magát. Ezekre az élményekre aztán tud emlé­kezni a későbbi életében, ami erőt és célt ad neki, javítja a közérzetét. Személy szerint ne­kem is nagyon jó látni, hogy mo­solyognak, örülnek az emberek. Komjáti István, a magyaror­szági Csitár polgármestere:- Több falu lakosságát ösz- szehozza egy ilyen rendezvény. Közelebb kerülnek egymáshoz érzelmileg, szellemileg. Véle­ményt tapasztalatot cserélnek. E mostani találkozás abban külön­leges, hogy része volt a kelenyei értéktár, illetve az erről és a csitári értéktárról készült közös füzet be­mutatása. Mi segítettünk a létre­hozásában. Sikeresen pályáztunk a Földművelésügyi Minisztérium Hungarikum Bizottságánál Plusz­nak vették, ha külföldivel fogott össze valaki, mi ezt tettük. Nagyon örülünk. Remek ötlet volt a tele­pülési értéktárak létrehozásának ösztönzése, támogatása. (s-ok)

Next

/
Thumbnails
Contents