Nógrád Megyei Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-30 / 202. szám
Vendégünk volt az Eötvös Cirkusz Az ország egyik legismertebb, legnagyobb múltú cirkuszművész dinasztiája augusztus 25-től 28-ig vendégeskedett a nógrádi megyeszékhelyen. Az előadásokon részt vehettek mindazok a szerencsés nyertesek, akik megfejtették és lapunk címére eljuttatták egyszerű rejtvény helyes megfejtését. Mellettük a Megyei Gyermekvédelmi Központ lakói is ott lehettek a Nógrád Megyei Hírlap közreműködésével. Két Csitár találkozott az Ipoly túloldalán Nyáridőben, kora ősszel nemcsak nálunk pezsdül meg a falvakban a kulturális élet, tartanak sport és szórakoztató rendezvényeket, hanem a szomszédos Szlovákiában is. Falunapok, fociversenyek, búcsúk sorjáznak ott is, az Ipoly túloldalán. Nyár derekán Kelenyén volt falunap, ahol a magyarországi Csitár küldöttei mellett jelen voltak a szlovákiai Csitár képviselői is. Ez utóbbi településen gyűjtött népdalokat egykoron a magyar népzene felejthetetlen kutatója és felhasználója: Kodály Zoltán zeneszerző. ílfafOTfo. Mindhárom említett település már évekkel ezelőtt testvérkapcsolatot kötött egymással. S milyen jó, hogy így van ez! Mert sokkal nehezebb, vagy akár lehetetlen is - tudjuk -, összeugrasztani, kijátszani egymás ellen azokat, akik ismerik egymást, beszélgetnek, akik együtt vígadnak. S ha ezen az úton haladunk tovább, védettebbek vagyunk mindenféle önző, rosszindulatú emberekkel - akár politikusokkal - szemben. A népek, és ez bebizonyosodott a mostani kellemes, parádés napon is, nem gyűlölködni akarnak, hanem egyetértésben, békében élni. E gondolatokat a Szent Anna tiszteletére rendezett kelenyei falunap színes forgataga, táncai, népdalai és nótái, meséi és népi életképei juttatták eszünkbe. A produkciókban mind a vendégek, mind a házigazdák jeleskedtek. S ha az előadói teljesítmények természetesen nem is mérhetőek a hivatásosok magas mércéjével, arra kiválóan alkalmasak voltak, hogy jókedvre derítsék a javarészt ismerősökből álló publikumot. Ezen túlmenően pedig nem elhanyagolható a vigadalom társadalom-lélektani, közösségi hatása sem, hiszen a közös szereplés és az azt megelőző próbafolyamat összébb tereli, együttgondolkodásra készteti a résztvevőket, tartást ad a jelenben meg útravalóként, mindamellett értelmes célt, okos jövőképet. Adott kereteink között nem tudjuk megemlíteni mindegyik csoportot, amit persze sajnálunk, némelyikükről azonban külön is szót ejtünk. Elsőként a megyénkbeli szereplőket szeretnénk megdicsérni. Az alig több mint négyszáz lakosú Csitár alaposan kitett magáért: ha negyvenen nem voltak olykor a színpadon, akkor egy szálán sem. Idősek és fiatalok, nők és férfiak, köztük maga a polgármester is. A két világháború között még létező népéletből adtak elő jeleneteket nagy átéléssel, őszinte hittel, igyekezettel: szóban, énekben, táncban. Szerencsétlenségükre azonban a prózai részek nem eléggé érvényesültek a szabadtéren. ■ jókat mulattunk a házigazdák Hófehérke és a hét törpe című paródiáján. Bátrak voltak, és ügyesek-a fellépők. Mertek nevetségesek, hadd mondjuk: bohócok lenni, és mindig okkal, sosem öncélúan vagy hivalkodó magamutogatással. Ráadásul a szebbik nem képviselője volt mindegyik szereplő. S a hiány rögvest felvetette: hol vannak a férfiak; mi van velük; betegek, vagy szégyenlősek? Kár a nemlétükért, mert a nő és a férfi mégiscsak együtt egész, mondjon erről bárki bármit. De a kelenyei hölgyek - hál' istennek - nagyon talpraesettek, játékosak, jó humornak. Paródiájukkal kedvünkre tették próbára a nevetőizmainkat. S hogy férfi és nő mily pompásan képes kiegészíteni egymást, azt remekül példázták a lévai hagyományőrzők. Élményszámba ment az éneklésük, a táncuk, a mókázésuk - s mondjuk ezt akkor is, ha akadna olyan, aki kötelező hozsannaként értelmezi a szavainkat. Lévának közel annyi lakosa van, mint Salgótarjánnak, s közülük jó háromezren magyar nemzetiségűek. Közülük valók a hagyományokat őrzők, akik jól értik és jól alkalmazzák mind a magyar néprajz, mind a színpad nyelvét. Elismerés és köszönet illeti őket, hogy sajnálatosan látványos fogyatkozásuk és az esetenkénti ellenszél ellenére is kitartanak őseik mellett, őrzik és ápolják apáik-anyáik kulturális, szellemi és tárgyi értékeit. A Salgótarjánból érkezett ma- gyarnóta-énekesek - Bohács István és Csellei Judit, illetve Váradi Gábor szintetizátor-zenész - az esti, erősen lagzis zene és bál előtt kaptak szereplési lehetőséget. A tőlük megszokott formát és színvonalat produkáltak, noha Bohács István aranykoszorús és Arany Cinege-díjas előadóművész némi, megfázásból visszamaradt rekedtséggel küszködött. Csitáriakkal szomszédoltunk tehát Szlovákiában a háromszáz lakosú Kelenyén. Élménydús, örömteli, barátságot babusgató találkozás volt. így látta ezt a három település vezetője is, amikor feltettük nekik ugyanazokat a kérdéseket. Vinkovicsné Zsuzsanna, a zoboraljai Csitár polgármester asszonya:- Egy ilyen találkozással csak erősödnek a kapcsolataink. Fellépéshez jutnak hagyományőrző csoportjaink, látnak, hallanak, tapasztalnak, és új ismeretségek, barátságok szövődnek. Mint ahogyan mi, polgármesterek között is. Hasonlóak a nehézségeink, elleshetjük, eltanulhatjuk egymástól a megoldásokat. Csáky Ilona, Kelenye polgár- mestere:- Kell egy nap a község életében, amikor együtt vagyunk, és mindenki jól érzi magát. Ezekre az élményekre aztán tud emlékezni a későbbi életében, ami erőt és célt ad neki, javítja a közérzetét. Személy szerint nekem is nagyon jó látni, hogy mosolyognak, örülnek az emberek. Komjáti István, a magyarországi Csitár polgármestere:- Több falu lakosságát ösz- szehozza egy ilyen rendezvény. Közelebb kerülnek egymáshoz érzelmileg, szellemileg. Véleményt tapasztalatot cserélnek. E mostani találkozás abban különleges, hogy része volt a kelenyei értéktár, illetve az erről és a csitári értéktárról készült közös füzet bemutatása. Mi segítettünk a létrehozásában. Sikeresen pályáztunk a Földművelésügyi Minisztérium Hungarikum Bizottságánál Plusznak vették, ha külföldivel fogott össze valaki, mi ezt tettük. Nagyon örülünk. Remek ötlet volt a települési értéktárak létrehozásának ösztönzése, támogatása. (s-ok)