Nógrád Megyei Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-29 / 201. szám

ba, hiszen rám bízták a serdülő csapat-irányítását. Az iskolában pedig mindig voltak csapataim. A felnőttekkel kényszerűségből 1988-ban kezdtem foglalkozni, ekkor még játékos-edzőként. Ebben a felállásban egészen 1999-ig tevékenykedtem, ami­kor is befejeztem az aktív játé­kot. 2002-ig folyamatosan az NB ll-ben szerepeltünk, változa­tos sikerekkel, hol a kiesésellen viaskodtunk, hol a dobogóért harcoltunk. A kiesést sikerült mindig elkerülnünk, de több al­kalommal végeztünk a dobogó második, illetve harmadik fo­kán. 2002-ben volt a nagy áttö­rés, amikor ismét bajnokok let­tünk, jogot szerezve az NB l/B-s szereplésre. Fél évig edzettem ebben az osztályban a csapa­tot, majd pár évig az utánpótlás csapatokkal foglalkoztam. Saj­nos az akkori egyesületi veze­tés fura gondolkodásával nem tudtam azonosulni, így elváltak útjaink, annak ellenére, hogy az utánpótlás korú játékosokat to­vábbra is a Beszterce szolgáltat­ta. 2009-ben megkerestek Ba­lassagyarmatról, hogy segítsem ki őket, mivel a kiesés szélére sodródtak. Szép másfél évet töl­töttem náluk és úgy gondolom, az eredményekkel is elégedet­tek lehettek.- Hogyan jött képbe a Stran­dépítők KC?- Volt jó néhány játékos a városban és a régi Építők csa­patában, akire az akkori terem­csapat nem tartott igényt. Ők Rácz Viktor vezetésével elkezd­tek strandkézilabdázni. Szép sikereket értek el, magyar baj­noki címeket szereztek, egyre népszerűbb lett a fiatalok kö­rében. Gyarapodott a létszám, és azon kapták magukat, hogy akár terembe is indulhatnánk. Megkérdeztek, hogy vállalom-e a csapat irányítását. Nehéz lett volna nemet mondani, hiszen valamennyien a tanítványaim voltak. Alulról kezdtük, a Heves megyei bajnokságból jutottunk fel az NB ll-be.- Említette, hogy neje is szak­mabeli...- Igen, a feleségem szintén testnevelő és kézilabda edző. Sajnos pár éve, egy sí baleset­ben elvesztette a bal lábát. Ezután egy évet még tanított, azóta „csak" edzőként dolgozik. Ezen kívül ülőröplabdázni kez­dett, jelenleg is tagja a magyar ülőröplabda válogatottnak, he­tente kétszer utazik Budapestre, edzésre, Európa-bajnoki 7. és 8. hellyel is büszkélkedhet.- Gyermekeik is örökölték a kézilabda szeretetét.- így van, két fiam van, és mindketten kézilabdáznak, kö­zépiskolás korukban kerültek a Budapesti Elektromosba. Gábor fiam NB l/B-s szintig jutott, villa­mos mérnöki diplomát szerzett, jelenleg Svájcban él, és egy amatőr csapatban játszik. Tamás fiam mi mást, mint testnevelő tanári diplomát szerzett. A főis­kola elvégzése után Spanyol- országba szerződött, öt évet kézilabdázott ott, ebből másfél esztendőt az első ligában. Haza­térése után fél évet Tatabányán játszott, majd Balassagyarmatot erősítette, jelenleg az Ózd NB l/B-s csapatában szerepel. És milyen az élet, a Kodály Tagis­kolában tanít, ahol anno mi is kezdtük a pályánkat.- Hogyan változtak a diákok az évtizedek alatt?- A gyerek most is csak gye­rek, mint annak idején, csak a külső körülmények változ­tak óriásit. Sokkal több külső pozitív, és negatív hatás éri a mai gyermeket. Ehhez kell al­kalmazkodnunk. Olyan lehe­tőségeket kell biztosítanunk számukra, ami versenyképes a többi hatással. A kitárult világ lehetőségei elkényelmesítették a gyerekeket és a felnőtteket is, így nem egyszerű sportolásra fogni őket.- Miért fontos a sport?- Ez az egyik legváltozato­sabb nevelési eszköz. A legfon­tosabb az egészségmegőrző ha­tása, de rendszerességre, rendre és fegyelemre nevel. Nagyon lényeges a jellemformáló hatá­sa is. A csapatsport esetében az alkalmazkodó készség, és a kö­zösséghez való tartozás megér­zése és megértése szintén fon­tos, ebben a - valljuk be - kicsit egoista világban.- Mi a véleménye, tapaszta­lata a mindennapos testneve­lésről?- Tó, de több sebből vérzik. Hasznos, mert a gyerekek rá vannak „kényszerítve" a min­dennapos testmozgásra. De hiányoznak a létesítmények, a sporteszközök, hogy ezeket az órákat, a - valljuk be - lustuló gyerekeknek, változatossá és érdekessé tehessék a testne­velők.- Milyen tulajdonságok kelle­nek ahhoz, hogy valákiből sike­res sportoló lehessen?- Az egyik legfontosabb a kiemelkedő fizikai adottság, a második a szorgalom, ha a ket­tő nem párosul, kicsi az esély a kiemelkedő teljesítményre. Nagyon fontosnak tartom még a szülői, családi hátteret, mert ez sok nehézségen átsegítheti a sportolókat.- Mivel foglalkozik szívesen szabadidejében ?- Hát ilyen nem sok akad, de nyáron unokázunk és kertészke­dem, a rosszidő beálltával legin­kább olvasok, sportokat nézek a televízióban.- Mely sikereire, elismerései­re büszke?- Mindenképen az NB ll-es bajnoki címekre, a számos di­ákolimpiái és gyermekbajnoki helyezésekre vagyok a legbüsz­kébb. Több elismerésben is ré­szesültem. Kaptam Művelődési Miniszteri Dicsérő Oklevelet, Esterházy Miksa Emlékérmet, Bérczy Károly Díjat, iskolámban Beszterce Díjas vagyok, 2008- ban Sport kategóriában Nógrád Megye Príma Díjasa lettem, leg­utóbb pedig a Magyar Diáksport Szövetség 2015. legeredmé­nyesebb testnevelő-edzője díj­ban részesültem.- Visszatekintve, van-e vala­mi, amit máshogy csinálna?- A 80-as évek közepén hívtak NB l-be játszani, azt lehet, hogy meg kellett volna próbálnom. Biztos sok mindent lehetett vol­na másképp csinálni, de hogy mi történt volna akkor, azt már • . sosem tudjuk meg. Lehet, hogy rengeteg olyan szép és jó do­logról maradtam volna le, ami így megtörtént velem.- Milyen tervei vannak az életben?- jelenleg utánpótlás csa­patokkal foglalkozom, velük szeretnék minél jobb eredmé­nyeket elérni a különböző ver­senyeken. Az iskolában pedig a nyugállományba vonulásig még öt évem van, addig is sok kis ne­bulóval szeretném megszeret­tetni a sportot, hogy minél töb­ben érezzék az iskola elvégzése után is, hogy sportolni kell és jó. Bakos László A sporttal már a szüleinek köszönhetően megismer­kedett, és ezt az életszemléletet fiaiba is tovább tudta örökíteni. A kézilabda végigkísérte egész életét, jelenleg is utánpótláscsapatokat készít fel a bajnoki szereplésre, nem mellesleg pedig már több mint három évtizede a salgótarjáni Beszterce-lakótelepi általános iskola tanára. Számtalan kitüntetéssel-többek között megyei Príma-, valamint és Bérczy Károly díjjal - ismer­ték már el a munkáját. számtalan 4-6. helyezést sze­reztünk, gyermek bajnokságok­ban is majdnem minden évben volt dobogós helyezésünk. A helyi kézilabdázók javarésze iskolánk tanulóiból került ki. Ta­nítványaink közül van európai kupagyőztes, magyar bajnok, ifjúsági Európa-bajnokok, világ- bajnoki helyezet is. Atlétikában is több dobogós diákolimpiái helyezéssel büszkélkedhetünk.- Törvényszerű volt, hogy a kispadra is leül?- Már a pálya kezdésekor be­lecsöppentem az edzői munká­A főiskola elvégzése után Czí- mer János invitálására kerül­tem Salgótarjánba, az Építők NB ll-es csapatához. Rögtön az első szezonban (1979-80) bajnokok lettünk, és feljutot­tunk az NB l/B-be. Sajnos nem sikerült megkapaszkodnunk a magasabb osztályban, egyet­len ponton múlott a kiesésünk. 1999-ben fejeztem be az aktív játékot teremben. „Vén fejjel" még belekóstoltam a strandké­zilabdába is, ahol szenior ma­gyar bajnoki címet szereztünk csapatunkkal.- Hogyan kezdődött pedagó­gusi pályája?- Egerben biológia-testne­velés szakon végeztem, és itt megszereztem még a kézilabda edzői diplomát is. 1979-ben, feleségemmel együtt a mostani Kodály iskolában kezdtünk taní­tani. Én 1983. január 1., a párom 1984. szeptember 1. óta tanít a Beszterce-lakótelepi iskolában. Egyértelműen a kézilabdához jobban megfelelő körülmények, és a testnevelés tagozatos lehe­tőségek motiváltak minket az iskolaváltásban.- A 33 besztercés év alatt sok szép eredményt sikerült elérni­ük a gyerekekkel...- Itt ehhez jó, és lelkes, szor­galmas alanyok voltak a diákok. Strandkézilabdában diákolimpi­ái bajnokok voltunk, teremben Szabó Attilával beszélget­tünk, aki augusztus 25-én ünne­pelte a 60. születésnapját.- Édesapja palotási testne­velő munkájáról még a kora­beli Képes Sport is beszámolt... Egész gyermekkorát áthatotta a sport?- Sportos közegben nőttem fel. Édesapám atletizált és test­nevelő volt, édesanyám szintén atletizált. 1958-ban költöztünk Jobbágyiba. Édesapám a szol­gálati lakásunk egyik külön be­járatú nagyszobáját alakította tornateremmé, így lényegében ott nőttem fel a sportolókkal, sportolás közben.- Hogyan kezdődött sporto­lói karrierje?- Általános iskolában min­dent kipróbáltam, amire adottak voltak a feltételek, atletizáltam, voltam megyei ifi bajnok távol­ugrásban, és hármasugrásban, tornáztam, asztaliteniszeztem, és természetesen kézilabdáz­tam is. Később ez utóbbi lett a fő profilom, mivel egy egé­szen ügyes társaság állt össze Jobbágyiban. 14 évesen már a felnőtt megye bajnokságban játszottam, középiskolásként kétszer szerepeltünk NB ll-es osztályozón.- Mi történt ezután ?- Főiskolásként az Egri Tanár­képző csapatában játszottam. Minden a sporthoz köti Beszélgetés a 60 esztendős testnevelővel, kézilabdaedzővel, Szabó Attilával

Next

/
Thumbnails
Contents