Nógrád Megyei Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-29 / 201. szám

ba, hiszen rám bízták a serdülő csapat-irányítását. Az iskolában pedig mindig voltak csapataim. A felnőttekkel kényszerűségből 1988-ban kezdtem foglalkozni, ekkor még játékos-edzőként. Ebben a felállásban egészen 1999-ig tevékenykedtem, amikor is befejeztem az aktív játékot. 2002-ig folyamatosan az NB ll-ben szerepeltünk, változatos sikerekkel, hol a kiesésellen viaskodtunk, hol a dobogóért harcoltunk. A kiesést sikerült mindig elkerülnünk, de több alkalommal végeztünk a dobogó második, illetve harmadik fokán. 2002-ben volt a nagy áttörés, amikor ismét bajnokok lettünk, jogot szerezve az NB l/B-s szereplésre. Fél évig edzettem ebben az osztályban a csapatot, majd pár évig az utánpótlás csapatokkal foglalkoztam. Sajnos az akkori egyesületi vezetés fura gondolkodásával nem tudtam azonosulni, így elváltak útjaink, annak ellenére, hogy az utánpótlás korú játékosokat továbbra is a Beszterce szolgáltatta. 2009-ben megkerestek Balassagyarmatról, hogy segítsem ki őket, mivel a kiesés szélére sodródtak. Szép másfél évet töltöttem náluk és úgy gondolom, az eredményekkel is elégedettek lehettek.- Hogyan jött képbe a Strandépítők KC?- Volt jó néhány játékos a városban és a régi Építők csapatában, akire az akkori teremcsapat nem tartott igényt. Ők Rácz Viktor vezetésével elkezdtek strandkézilabdázni. Szép sikereket értek el, magyar bajnoki címeket szereztek, egyre népszerűbb lett a fiatalok körében. Gyarapodott a létszám, és azon kapták magukat, hogy akár terembe is indulhatnánk. Megkérdeztek, hogy vállalom-e a csapat irányítását. Nehéz lett volna nemet mondani, hiszen valamennyien a tanítványaim voltak. Alulról kezdtük, a Heves megyei bajnokságból jutottunk fel az NB ll-be.- Említette, hogy neje is szakmabeli...- Igen, a feleségem szintén testnevelő és kézilabda edző. Sajnos pár éve, egy sí balesetben elvesztette a bal lábát.

Ezután egy évet még tanított, azóta „csak" edzőként dolgozik. Ezen kívül ülőröplabdázni kezdett, jelenleg is tagja a magyar ülőröplabda válogatottnak, hetente kétszer utazik Budapestre, edzésre, Európa-bajnoki 7. és 8. hellyel is büszkélkedhet.- Gyermekeik is örökölték a kézilabda szeretetét.- így van, két fiam van, és mindketten kézilabdáznak, középiskolás korukban kerültek a Budapesti Elektromosba. Gábor fiam NB l/B-s szintig jutott, villamos mérnöki diplomát szerzett, jelenleg Svájcban él, és egy amatőr csapatban játszik. Tamás fiam mi mást, mint testnevelő tanári diplomát szerzett. A főiskola elvégzése után Spanyol- országba szerződött, öt évet kézilabdázott ott, ebből másfél esztendőt az első ligában. Hazatérése után fél évet Tatabányán játszott, majd Balassagyarmatot erősítette, jelenleg az Ózd NB l/B-s csapatában szerepel. És milyen az élet, a Kodály Tagiskolában tanít, ahol anno mi is kezdtük a pályánkat.- Hogyan változtak a diákok az évtizedek alatt?- A gyerek most is csak gyerek, mint annak idején, csak a külső körülmények változtak óriásit. Sokkal több külső pozitív, és negatív hatás éri a mai gyermeket. Ehhez kell alkalmazkodnunk. Olyan lehetőségeket kell biztosítanunk számukra, ami versenyképes a többi hatással. A kitárult világ lehetőségei elkényelmesítették a gyerekeket és a felnőtteket is, így nem egyszerű sportolásra fogni őket.- Miért fontos a sport?- Ez az egyik legváltozatosabb nevelési eszköz. A legfontosabb az egészségmegőrző hatása, de rendszerességre, rendre és fegyelemre nevel. Nagyon lényeges a jellemformáló hatása is. A csapatsport esetében az alkalmazkodó készség, és a közösséghez való tartozás megérzése és megértése szintén fontos, ebben a - valljuk be - kicsit egoista világban.- Mi a véleménye, tapasztalata a mindennapos testnevelésről?- Tó, de több sebből vérzik. Hasznos, mert a gyerekek rá vannak „kényszerítve" a mindennapos testmozgásra. De hiányoznak a létesítmények, a

sporteszközök, hogy ezeket az órákat, a - valljuk be - lustuló gyerekeknek, változatossá és érdekessé tehessék a testnevelők.- Milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valákiből sikeres sportoló lehessen?- Az egyik legfontosabb a kiemelkedő fizikai adottság, a második a szorgalom, ha a kettő nem párosul, kicsi az esély a kiemelkedő teljesítményre. Nagyon fontosnak tartom még a szülői, családi hátteret, mert ez sok nehézségen átsegítheti a sportolókat.- Mivel foglalkozik szívesen szabadidejében ?- Hát ilyen nem sok akad, de nyáron unokázunk és kertészkedem, a rosszidő beálltával leginkább olvasok, sportokat nézek a televízióban.- Mely sikereire, elismeréseire büszke?- Mindenképen az NB ll-es bajnoki címekre, a számos diákolimpiái és gyermekbajnoki helyezésekre vagyok a legbüszkébb. Több elismerésben is részesültem. Kaptam Művelődési Miniszteri Dicsérő Oklevelet, Esterházy Miksa Emlékérmet, Bérczy Károly Díjat, iskolámban Beszterce Díjas vagyok, 2008- ban Sport kategóriában Nógrád Megye Príma Díjasa lettem, legutóbb pedig a Magyar Diáksport Szövetség 2015. legeredményesebb testnevelő-edzője díjban részesültem.- Visszatekintve, van-e valami, amit máshogy csinálna?- A 80-as évek közepén hívtak NB l-be játszani, azt lehet, hogy meg kellett volna próbálnom. Biztos sok mindent lehetett volna másképp csinálni, de hogy

mi történt volna akkor, azt már

• .

sosem tudjuk meg. Lehet, hogy rengeteg olyan szép és jó dologról maradtam volna le, ami így megtörtént velem.- Milyen tervei vannak az életben?- jelenleg utánpótlás csapatokkal foglalkozom, velük szeretnék minél jobb eredményeket elérni a különböző versenyeken. Az iskolában pedig a nyugállományba vonulásig még öt évem van, addig is sok kis nebulóval szeretném megszerettetni a sportot, hogy minél többen érezzék az iskola elvégzése után is, hogy sportolni kell és jó.

Bakos László

A sporttal már a szüleinek köszönhetően megismerkedett, és ezt az életszemléletet fiaiba is tovább tudta örökíteni. A kézilabda végigkísérte egész életét, jelenleg is utánpótláscsapatokat készít fel a bajnoki szereplésre, nem mellesleg pedig már több mint három évtizede a salgótarjáni Beszterce-lakótelepi általános iskola tanára. Számtalan kitüntetéssel-többek között megyei Príma-, valamint és Bérczy Károly díjjal - ismerték már el a munkáját.

számtalan 4-6. helyezést szereztünk, gyermek bajnokságokban is majdnem minden évben volt dobogós helyezésünk. A helyi kézilabdázók javarésze iskolánk tanulóiból került ki. Tanítványaink közül van európai kupagyőztes, magyar bajnok, ifjúsági Európa-bajnokok, világ- bajnoki helyezet is. Atlétikában is több dobogós diákolimpiái helyezéssel büszkélkedhetünk.- Törvényszerű volt, hogy a kispadra is leül?- Már a pálya kezdésekor belecsöppentem az edzői munkáA főiskola elvégzése után Czí- mer János invitálására kerültem Salgótarjánba, az Építők NB ll-es csapatához. Rögtön az első szezonban (1979-80) bajnokok lettünk, és feljutottunk az NB l/B-be. Sajnos nem sikerült megkapaszkodnunk a magasabb osztályban, egyetlen ponton múlott a kiesésünk. 1999-ben fejeztem be az aktív játékot teremben. „Vén fejjel" még belekóstoltam a strandkézilabdába is, ahol szenior magyar bajnoki címet szereztünk csapatunkkal.- Hogyan kezdődött pedagógusi pályája?- Egerben biológia-testnevelés szakon végeztem, és itt megszereztem még a kézilabda edzői diplomát is. 1979-ben, feleségemmel együtt a mostani Kodály iskolában kezdtünk tanítani. Én 1983. január 1., a párom 1984. szeptember 1. óta tanít a Beszterce-lakótelepi iskolában. Egyértelműen a kézilabdához jobban megfelelő körülmények, és a testnevelés tagozatos lehetőségek motiváltak minket az iskolaváltásban.- A 33 besztercés év alatt sok szép eredményt sikerült elérniük a gyerekekkel...- Itt ehhez jó, és lelkes, szorgalmas alanyok voltak a diákok. Strandkézilabdában diákolimpiái bajnokok voltunk, teremben

Szabó Attilával beszélgettünk, aki augusztus 25-én ünnepelte a 60. születésnapját.- Édesapja palotási testnevelő munkájáról még a korabeli Képes Sport is beszámolt... Egész gyermekkorát áthatotta a sport?- Sportos közegben nőttem fel. Édesapám atletizált és testnevelő volt, édesanyám szintén atletizált. 1958-ban költöztünk Jobbágyiba. Édesapám a szolgálati lakásunk egyik külön bejáratú nagyszobáját alakította tornateremmé, így lényegében ott nőttem fel a sportolókkal, sportolás közben.- Hogyan kezdődött sportolói karrierje?- Általános iskolában mindent kipróbáltam, amire adottak voltak a feltételek, atletizáltam, voltam megyei ifi bajnok távolugrásban, és hármasugrásban, tornáztam, asztaliteniszeztem, és természetesen kézilabdáztam is. Később ez utóbbi lett a fő profilom, mivel egy egészen ügyes társaság állt össze Jobbágyiban. 14 évesen már a felnőtt megye bajnokságban játszottam, középiskolásként kétszer szerepeltünk NB ll-es osztályozón.- Mi történt ezután ?- Főiskolásként az Egri Tanárképző csapatában játszottam.

Minden a sporthoz köti

Beszélgetés a 60 esztendős testnevelővel, kézilabdaedzővel, Szabó Attilával