Nógrád Megyei Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-27 / 200. szám

Köszönöm a közönségnek, hogy eljöttek hozzánk Visszatekintés a Szent István napi díjugratásra - Kulturált szórakozás, sportszerű hangulat Pár nappali az augusz­tus húszadikai díjugrató verseny után megkér­tük a vendéglátó Kakuk család fejét, a jól ismert „Patyot", hogy néhány szóval értékelje az idei verseny tapasztalatait. Az ő mondatai után olvashat­ják azt az interjút, melyre a verseny után megjelent tudósításban - idő és hely híján - már nem volt lehe­tőségük. Márton (Satis) István „Nem szeretnék értékelni, az a nézők dolga" - kezdi be­szélgetésünket Kakuk József, aki aztán így folytatta. „Köszö­netét mondani azonban igen. Több dologban is. Köszönöm először is azt, hogy mint eddig a verseny történetében most is rengetegen ellátogattak a Ka­kuk Lovasudvarba, és remélem, hogy jól is szórakoztak. Felnőt­tek, gyerekek egyaránt. A jelek­ből ítélve nem csak a Platthy Lovasstadion árnyékot is adó nézőterén - mert hála Istennek gyönyörű időnk volt - hanem a büfésátraknál, a kirakodóvásári soron, a CIB bank gyermekba­rát, kreatív elfoglaltságokkal is kedveskedő hangulatos kis „tá­borában", vagy a gyerekekkel a hátukon fáradhatatlanul kerin­gő pónilovaknál. Örülök, hogy a hosszú évek alatt kialakult egy igen értő és rendkívül sport­szerű közönségkörünk, akik megértik azt is, hogy négy lába ellenére a ló is megbotlik, saját, vagy lovasa hibájából, egyikük sem robot. És megtapsolják a pórul jártakat is. Örülök, hogy van egy olyan réteg, aki igényli azt a fajta kulturált szórakozást, amit nálunk kap. A kulturált magatartást nem véletlenül említem. Sokan és sok helyen tapasztalhatják, hogy néz ki egy olyan esemény színhelye, ahon­nan annak végeztével levonul a tömeg... Nálunk a nap végén is rend és tisztaság uralkodik, gyakorlatilag nem kell takaríta­nunk. Nos, ez mindent elmond. Úgy hogy nekünk csak pozitív tapasztalataink vannak, és amíg az Úr segít, addig folytatni sze­retnék a hagyományunkat. Re­mélem jövőre is találkozunk." És amit Kakuk unokái érintett­sége miatt nem tett meg, de ha már értékelésnek (is) szántuk írásunkat, e sorok írója megte­heti. Tehát: ne felejtsük, hogy a rangos számokban (legma­gasabb akadályokon) a hazai, salgótarjáni hölgyek (Bandi Zsanett, Bállá Annamária és Bállá Dóra) uralták a magyar amatőr bajnokkal és szlovákiai élversenyzőkkel tarkított nem­zetközi női mezőnyt, és az ab­szolút értékeléseken is az élen, vagy nagyon elöl végeztek. Esnek, kelnek, verekednek Remek ötletnek bizonyult a Babilon kaszkadőrcsoport meg­hívása a 12. Szent István napi díjugrató versenyre, akik ferge­teges iramú és lélegzetelállító bravúrokkal szórakoztatták a Kakuk Lovasudvar közönségét, s akik produkciójuk után készsé­gesen nyilatkoztak.- Egy kaszkadőrcsapatnak ilyen nevet adni milyen különle­ges apropót takar?- Amikor úgy 7-8 éve kezd­tünk összeállni, az első lovaink egyikének kiscsikója született, akit Babilonnak kereszteltünk el, de sajnos csak egy hetet élt. Az ő emlékének adózunk ez­zel - világítja meg a névrejtély hátterét a csoport menedzsere, a produkciójaik kommentátora, mindenese, Remete Lang Szil­via, akit a többiek mint a csapat gondoskodóját, egybentartóját csak Tyúkanyónak" becéznek.- Hol élnek és gyakorolnak, hányán vannak, mi a fő profil­juk?- Győr környékén lakunk mindannyian és természetesen egy lovastanyán dolgozunk, Egyedben. Általában 9-10-en vagyunk, köztük négy hölgytag- gaL mindenki a lovas világból került hozzánk és természe­tesen nagy lóbarátok. Nekünk az a vezérelvünk, hogy mi va­gyunk a lovakért és nem for­dítva. A kaszkadőrszakmában általában lovakkal dolgozunk, hívott már közös mutatvány­ra például a leghíresebb hazai lovasdublőr és szaktekintély, a világprodukciókból mindenhol jól ismert Lezsák Levente is. De néhányunk egyéb eséseknél, verekedéseknél és dublőr és kaszkadőrfeladatokban is sze­repelt. Ami a mi műsorainkat, fellépéseinket illeti, a trükköket, kunsztokat, mutatványokat mi magunk találjuk ki. Szerencsére sok meghívásunk van, egyre is­mertebbek vagyunk a környező országokban, de mivel én nem vagyok kaszkadőr, a szakmai kérdései előtt átadnám a szót társaimnak.- Önöknél tehát minden­nek az alapja az engedelmes, együttműködő, okos ló. Hogy és mi alapján választják ki és vásárolják meg azokat a lova­kat, melyektől a testi épségük, egészségük vagy akár az életük is függhet?- Mivel lovas berkekben for- gunk, természetesen mi ma­gunk választjuk ki jövendőbeli társainkat főleg belső jegyeik (viselkedés, nyugodtság, kezes­ség, együttműködés, stb.) alap­ján. Hét lovunk van, lekopogom, eddig mindegyik kiváló válasz­tásnak bizonyult. Persze renge­teget foglalkozunk velük, hogy úgy mondjam „saját képünkre" formáljuk őket és alkalmaz­kodniuk kell a mutatványhoz, mindent el kell, hogy tűrjenek, persze nem rossz értelemben - mondja az egyik fiú és felváltva válaszolgatnak további kérdé­seimre. - Életveszélyes mutatványaik vannak.fotózás- kor néha 20-30 centis távolság­ból érzékelhettem, hogy teljes sebességű vágtában suhannak el mellettem és rengett a talaj alattam. De az is rémisztő lát­vány volt, amikor a másik ol­dalon, a lelátó betonalapjától és korlátjától még ennél is kö­zelebb suhantak el különböző extrém testhelyzetekben. Ott egy parányi hiba borzalmas bal­esethez vezethetett volna.- Akadt valaha valamilyen­ben részük?- Szerencsére csak kisebb bukások, horzsolások értek minket, egy például itt is, ami­kor teljes vágtánál lecsúsztam a lóról, de továbbgurultam és jó néhány fordulat után láthatták, hogy felpattantam, a ló pedig nélkülem is tudta mit kell csi­nálnia, a pálya végén szépen megállt. - ezt már maga a „kár­vallott" mondta és még hozzá­tett egy hihetetlennek hangzó dolgot is: „A mi lovaink egyéb­ként szeretik a tapsot és a mű­sor alatti hangos zenét, utóbbi­akra indulnak és ez fel is pörgeti őket."- Melyik mutatványukat tart­ják a legnehezebbnek?- Amikor két lovon hárman összekapaszkodva megyünk. Azt például csak két lovunk tud­ja megcsinálni. A jelenetek ko­reográfiáját közösen dolgozzuk ki, de azon belül mindannyiunk­nak meg van a saját speciális trükkje. Mindenki és mindig 100 százalékot szeretnénk nyújtani, és az a legnagyobb jutalmunk, ha meg vannak elégedve ve­lünk. Reméljük ez sikerült a Platthy stadionban is. A Kakuk Lovasudvarban Ben- kovics Zoltán, Földinger Péter, Lesnik Anita, Majer István, Nagy Nicole és Vargyas Viktor kápráz­tatta el a közönséget.

Next

/
Thumbnails
Contents