Nógrád Megyei Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-22 / 195. szám

MTI Fotó: Balázs Attila A vasfüggöny mentén - A nyugati határszélen (IV.) A tőlünk távolinak tűnő, kacskaringós Zala és Vas megye számtalan látni­valót kinél. Nemcsak a közismert történelmi és építészeti emlékekre gon­dolok, hanem az eldugott falvak megannyi szépsé­gére, amelyet nekem is volt szerencsém a közel­múltban megismerni. Tartsanak sorozatunkkal, amelyben ezt a vidéket járjuk be! Sorozatunk előző részeiben a megyeszékhely, Szombathely és az Őrség látnivalóit ismertük meg és a magyar-osztrák-szlo- vén hármashatárhoz kirándul­tunk. Ezúttal észak felé indulunk, előbbi állomásunkról, a hármas­határtól indulva a vasfüggöny mentén. A Szombathely melletti Dák az első megállónk, a híres középkori templommal. Ez a te­lepülés, inkább a híres templom annyira szép és olyan tartalmas a múltja és annyira értékes, hogy külön írást is érdemelne, de a helyszűke miatt itt most nem térünk ki nagyon részletesen rá. Egy gondolattal tudnánk jelle­mezni: ezt minden magyar em­bernek látni kell. A jáki templom középkori templomépítészetünk legszebb alkotása, az Árpád-korban épült, későromán, már gótikus jegyeket is magában hordozó alkotás. Ka­puzata bélletes, felette a tizenkét apostol és Jézus. A kis lőrésabla- kok és a vastag falak a román stí­lus jellemzői, de a díszített osz­lopfők és a csúcsíves elrendezés már gótikus elemeket mutat. Belülről ugyanolyan szép, mint kívülről, az itt szolgáló atya, dr. Rátkai László pedig - ha ideje en­gedi - szeretettel fogadja a láto­gatókat Látogatásunk alkalmával volt szerencsénk vele találkozni, és ami a legfontosabb: szentmi­sén is részt vehettünk a temp­lomban, ami a látogatás megko­ronázása volt Joggal szerepel a templom a középkori történelem és irodalom tananyagban, mert erről valóban tudni kell a felnö­vekvő diákoknak. Ha erre járunk, ezt feltétlenül nézzük meg! Érdemes egy kitérőt tenni Felsőcsatár felé, ami teljesen az országhatár mellett van. A telepü­lést egykoron elvágta az ország­határtól a vasfüggöny, legalábbis a szőlőhegyet a falutóL Ma már ez természetesen nincs így, viszont a vasfüggöny még mindig álL Persze nem az országhatáron, ha­nem Gojár Sándor egykori határőr szőlősbirtokán, a Vashegyen. Ott, azon a hegyen, ahol 1944-ben Pá- ger Antal 1951-ben pedig Karády Katalin elhagyta az országot. Ma a Vasfüggöny Múzeumban eredeti (ezt nagyon fontos hangsúlyoz­ni) berendezések segítségével mutatja be a műszaki határzár történetét a világháború utáni ak- násított időszaktól az 1989-es SZ- 100-as jelzőrendszer lebontásáig. A vasfüggönyt eredeti szö­gesdrótokból építette fel a megrozsdásodott darabok, ha beszélni tudnának, sok mindent mesélnének. így viszont a fény­képek és a kiállítás mesél illetve a tulajdonos, aki készségesen, szívesen áll rendelkezésére a lá­togatóknak. Higgyék el ez idős­nek, fiatalnak nagyszerű élmény lesz, aki betér a múzeumba. Utunkat észak felé folytatva Búcsú következik. Az út mentén egyszerre két látnivaló is utunk­ba esik. Az egyik egy elhagyatott, de nagyon szépen felújított állo­másépület Búcsún. Ez a kis állo­más közlekedéstörténeti emlék, az 1888-ban átadott vasútvonal megállója volt Ma már a vasút­nak nyoma sincs, ezt is a vasfüg­gönyépítés korszakában szüntet­ték meg ahogyan a tájékoztató tábla írja, csak ez az épület és az előtte lévő sín emlékeztet arra, hogy egykoron itt vasút járt. Az épület mellett fut egy római kori vízvezeték, amelyet 2003-ban találtak meg. A Pannónia Pro­vincia idejéből meglévő vezeték feltárt darabja méltán lett híres, ha már ott járunk, ne mulasszuk el megtekinteni ezt sem. Mint ahogyan van a közel­ben még nevezetesség ha úgy tetszik: filmtörténeti látnivaló. Ugyanis a bozsoki kastély, ame­lyet a Sibrik-család birtokolt, az 1965-ben forgatott A kőszívű ember fiai című, Jókai Mór mű­véből készített romantikus film helyszínéül is szolgált. A filmet a történelmi-irodalmi filmek koro­názatlan királya, Várkonyi Zoltán rendezte a kor legnagyobb színé­szeivel az élen. És van még egy látnivaló erre­felé: a bozsoki határátkelőhely ismerős lehet a sorozatrajon­góknak, hiszen ez volt az 1993 és 2001 között vetített Kisváros című tévésorozat, a sorozatbeli Végvár (a valóságban nem lé­tező város) határátlépő helye. A városi jeleneteket az innen jó messze lévő Szigetváron vet­ték fel, de mivel a sorozatbeli város az osztrák határ mentén található, ezért szükség volt egy olyan határátkelőhelyre, ami a valóságban is az osztrák határ mentén található (ráadá­sul kisforgalmú, hogy a forgatás ne zavarja az átlépőket). Az itt élők még élénken emlékeznek a forgatásra, szálláshelyünkön például kis történetet is mesél­tek. A forgatásra már beöltözött színészek és statiszták érkez­tek az autóval, akik a szerepük, szerinti rendfokozattal ellátott egyenruhában értek a határ­hoz. A helyi határőrparancsnok azonban - szolgálati szabályzat szerint - megállította őket és kihívta a kocsiból majd tisztel­gésre és beszámolóra szólította fel. A színészek és a statiszták azzal védekeztek, hogy ők ezt nem tudják, mert csak a forga­tásra érkeztek, de ezt a túlbuz­gó, szolgálatot teljesítő határőr nem hitte eL és félórás fejmosás után, valószínűleg az időközben megérkező rendező vagy tévés munkatárs szavára engedte el. Ilyen is volt a határon, ma már persze ez is csak emlék. Az azon­ban igazán valóság hogy a hatá­rátlépéshez személyi igazolvány kell az osztrák oldalon pedig (nemcsak ezen a részen, hanem máshol is) ellenőriznek. Mielőtt Kőszegre érnénk, érde­mes elkanyarodni egy utunkba eső kis faluba, Velembe. Ez a ha­tár menti település a történelem egy mozgalmas időszakában, a második világháború utolsó két évében fontos szerepet játszott hazánk történetében. A Szálasi Ferenc vezette nyilas kormány itt rendezkedett be a falu központ­jában található Stirling-villába. A kívülről impozáns épület sú­lyos terhet hordoz ezáltal bár itt talán már nem hozhattak teljes érvényű döntéseket (épp elegek a számtalan ember sorsát meg­pecsételő korábbi törvényeik...). 1944 decemberében itt tartot­ták az utolsó országgyűlésüket (miközben Debrecenben ugyan­abban az időben mér összeült a Dálnoki Miklós Béla vezette, a szovjetek által „felügyelt" Ideig­lenes Nemzetgyűlés). Ami azon­ban szívünknek ebből az időből kedvesebb, és ahol szívesebben is fotózkodtunk, az a Szent Korona őrzési helye. A zűrzavaros időben a koronázási palástot a Szent Ko­ronával a koronázási ékszerekkel és a Szent Jobbal együtt Buda­pestről ide hozták Pajtás Ernő ez­redes vezetéséveL Ha nem hozták volna el akkor félő, hogy a Szent Jobb ereklye (amit ekkor a várban lévő Szent Jobb-kápolnában őriz­tek) is elpusztult volna a koroná­zási ékszerekkel együtt Budapest ostromakor, A Korona kálváriája azonban itt még nem ért véget, utolsó magyar állomása Kőszeg volt. A velemi kis bunker előtt ma emléktábla figyelmeztet erre, bár a helytörténet szerint nem ott, hanem a hegyoldalban egy másik bunkerben őrizték a koronát ezt éppen jelenleg alakítják ki em­lékhellyé. A falu csendes világát „őrzi" a falu fölé magasodó he­gyen a Szent Vid-kápolna, a/ni ko­rábban az Országos Kéktúra vég­pontja volt (Rockenbauer Pálék idáig gyalogoltak a másfélmillió lépés útján, 1979-ben). Utunkat Kőszeg felé vesszük, ez lesz a nyugati határszéli ba­rangolásunk utolsó állomása. Ez a kisváros a hegyek közé rejtve megannyi látnivalót, emléket őriz. Következő részünkben ez­zel ismerkedünk meg, tartsanak velünk! Veszelovszki Balázs Virágkarnevált rendeztek Debrecenben íteream, A közönség döntése alapján az FAG Magyarország Ipari Kft. „Közösen tartjuk mozgásban a világot" elnevezésű virágkocsija bizonyult a legszebbnek a 47. debreceni virágkarneválon - közölték a szervezők. A művészeti csoportok legjobbját a virágkarnevál tiszteletbeli nagykövetei választották ki: az első díjat ezúttal a Debreceni Népi Együttes kapta. A díjnyertes kompozíció és művészeti csoport a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. egyedi gyártású, egyenként félmillió forint értékű vázáját kapta.

Next

/
Thumbnails
Contents