Nógrád Megyei Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 178-203. szám)
2016-08-13 / 189. szám
FOTÓ: P.TÖTH LÁSZLÓ Is mét a „világ közepe" volt erre mód nyílhat. Ilyen például a szabadtéri szoborkiállítás újbóli megrendezése Salgótarján központjában, vagy a testvérvárosok művészeinek meghívása Ceredre. Ennek érdekében juttatják el ezekre a külföldi településekre azt a díszkötésű két albumot, amely a művésztelep húszéves történetét dolgozza fel reprezentatív tartalommal és formában. A néhány nappal ezelőtti megnyitót Kun Cecília „Virágot síró lány" című kiállítását megtisztelte részvételével és gondolataival valamit egy budapesti kiállítás lehetőségének ígéretével Fekete György Kossuth-díjas belsőépítész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke s a záróünnepségre is eljött a fővárosból egy illusztris vendég, Szedlacsek Emília személyében, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Közösségi, Művelődési és Művészeti Főosztálya képviseletében. A főosztályvezető utalt arra, hogy az ő figyelmét is a salgótarjáni polgármester által már említett rendkívül dekoratív kiadvány hívta fel az immár két évtizedes múltú ce- redi művésztelep illetve a falu értékeire. Kiemelte, hogy a művészek tevékenységükkel rendre ünnepi alkalmakat teremtenek a közönség számára, alkotásaikban őrzik tovább a helyi értékeket és adódnak olyan alkalmak is, amikor visszajelzést viszonzást kaphatnak valamilyen formában. Szedlacsek Emília ityennek tartja azta különdíjat, amelyet az EMMI nevében, Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár által aláírt elismerő oklevél kíséretében adott át a művésztelepen immár tizenegyedik alkalommal részt vett Josef Suchoza besztercebányai szobrász- művésznek, aki ezúttal egy kutat „varázsolt" szimbolikus, többjelentésű műalkotássá. Ugyancsak különdíjat kapott Fekete Zsolt salgótarjáni polgármestertől Szemethy Imre. A Zsámbékon élő grafikus- művész „Állatneszek" címmel készített itt sorozatot A művésztelep életében először előfordult díjazásra egy három tagú - Miroslav Zelinsky cseh, Nátyi Róbert magyar művészettörténész és Sánta László festőművész alkotta - zsűri tett javaslatot. A hivatalos ceremónia befejezéseként Fürjesi Csaba idézte Mármint a Ceredi Nemzetközi Művésztelep. Nyilván költői túlzás ez a képletes kijelentés, de nem alaptalan. Hiszen az elmúlt napokban huszonegyedik alkalommal megrendezett szellemi alkotóműhely programjában- s ezen belül a művésztelep - között már az elmúlt évek során is sokoldalú együttműködés valósult meg amiért megkülönböztetett köszönét illeti meg az alapító és működtető művészeket, Fürjesi Csabát, Kun Cecíliát nem kevesebb mint kilenc ország mintegy két tucatnyi művésze vett részt és hagyta ott kézjegyét a kis nógrádi faluban az Élet - Jelek elnevezésű tematikus projekt keretében. A záróünnepségen találóan fogalmazott Fürjesi Csaba a házigazda művészeti vezető, amikor azt mondta, hogy a több mint húsz művész mintegy negyvenegy ezer kilométert utazott - éppen annyit, mint a Föld legnagyobb szélességi körének, az Egyenlítőnek a hossza - annak érdekében, hogy tevékeny részese lehessen a közös munkának, amelynek végeredménye a művésztelep kertjében lépten-nyo- mon felfedezhető - mutatott körbe a festőművész és a megjelentek - köztük Cered község polgármestere, Dániel László - köszöntése után az egyik vendégnek, Fekete Zsoltnak adta át a szót. A salgótarjáni városvezető bevezetésként arról beszélt, hogy a megyeszékhely és Cered és Sánta Lászlót, akiknek ajándékot is adott át némi további kedvserkentő itóka formájában. A kapcsolatok azonban a jövőben még tovább szélesít- hetők, mélyíthetők - mondta a polgármester és meg is jelölt néhány konkrét területet, ahol temen szerezte diplomáját. Volt külügyi szakállamtitkár, Pécs Európa Kulturális Fővárosa kormányzati koordinátora, a Nemzeti Galéria főigazgatója. Ceredre a szászországi Chemnitzből érkezett, ahol a kétszázötven ezres város oktatási, kulturális hivatalának vezetőjeként dolgozik. Fürjesi Csabához szakmai és baráti kapcsolatok fűzik, ezért jött Ceredre a fiatal kora ellenére sok tapasztalattal rendelkező szakember az általa különleges légkörűnek titulált művésztelepre, amelynek jó hírét viszi Nyugat-Európába német, osztrák, francia vendégekkel egyetemben. A cseh, lengyel, szerb, szlovákok művészek pedig a kontinens más tájain hasznosítják itt szerzett tapasztalataikat és népszerűsítik e szellemi műhelyt. A ceredi művésztelepen az is hagyomány, hogy a képzőművészethez rendre kapcsolódnak más művészeti ágak - színház, irodalom, film, zene - is. Ez alkalommal két jazzegyüttes - a budapesti Hendrix Project és a salgótarjáni Front trió - igényes műsorral szórakoztatta a zárórendezvény résztvevőit, a Négy Tó Panzió gasztronómiai támogatásával lezajlott délután illetve este vendégeit. A fehér asztal mellett sok szó esett arról, hogy a jövőben milyen irányban kell illetve lehet továbbfejleszteni a művésztelep feltételrendszerét, jelenlegi kereteit.. Csongrády Béla Nátyi Róbert főiskola docens , a szegedi REÖK-Palota művészeti vezetője véleményét amely szerint az idén Cereden született és a telep kertjében közszemlére kitett - a galériában, a fákon, házfalakon látható grafikáit fotók, festmények, a bokrok között elhelyezett szobrok, kompozíciók - olyan színvonalas képzőművészeti anyagot képviselnek, amely a világ bármely múzeumában, kiállítóhelyén megállná a helyét... ként értelmezhetők. A legmesz- szebbről, az igencsak távoli Malajziából, Pineng szigetéről az iráni - konkrétan teheráni - születésű Elbám Shafael grafikus érkezett, aki nemcsak Magyar- országon, de Európában sem volt eleddig. Nem csoda, hogy számára különlegesnek tűnt ez az atmoszféra. Az ifjú hölgy annál is inkább örömmel fogadta el a meghívást, mert a merített papír - amellyel Vincze László fedémesi mester jóvoltából itt E figyelemre méltó, igencsak magvas megállapítás jegyében meg is indult a szabadtéri tárlatnézés, a művészek és a vendégek közötti beszélgetés, barátkozás. Ki-ki egy-egy műnél, sorozatnál megállva gondolta tovább azokat a sajátos motívumokat, szimbólumokat, amelyek jobbára a helyi gyökerekből táplálkozó, illetve a köznapi életből leképződött vizuális vetületekdolgozhatott - nagyon közel áll hozzá. Elméleti ismereteit Cereden a fény és az árnyék kontrasztjára alapozott fotókkal kamatoztatta. A szobrászok - akik szintén több kuriózummal is kirukkoltak - Kele Péterrel a tótújfalui fűrészüzem tulajdonosával - működtek együtt. A Németországból érkezett Csák Ferenc művészettörténész, politológus a Regensburgi TudományegyeMegőrzött emlékek - átélt hangulatok Miután Molnár Éva, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár igazgatója köszöntőjében kedvencének nevezte a „Cintányér- os az esőben" című képet a Bóna Kovács Károly Galériában rendezett fotókiállítás megnyitóünnepségén, a megjelentek először ezt a felvételt kezdték keresni és legtöbbjük véleménye meg is egyezett a házigazda intézményvezetőjével. Persze másról is szóltak a bevezető gondolatok. Arról például, hogy milyen szoros az együttműködés a könyvtár és a fotóklub között s arról is, hogy l<u- ris Judit-aki egy erdélyi kiránduláson fotózta le a huncut arcú, fogatlan, kedélyes zenészt - kiállítása az első bemutató abban a sorozatban, amelyet a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület a magyar fotográfia napja alkalmából rendez a következő időszakban. ■ Ehhez kapcsolódva kezdte a kiállítást megnyitó beszédét Homoga József egyesületi elnök is. Elmondta, hogy a fotóklub a következő egy hónap során hét kiállítást rendez a megyeszékhelyen és a környékbeli településeken. A következőkben nagy vonalakban ismertette Kuris Judit fotós pályafutását. A balassagyarmati születésű, de évtizedek óta Salgótarjánban élő alkotó rövid tanfolyam keretében sajátította el e tevékenység legfontosabb szakmai ismereteit, fogásait s akkor jegyezte el végleg magát a fotózással, amikor néhány évvel ezelőtt három felvétele bekerült egy hollókői albumba. Boldogan nyilatkozta akkor, hogy szebb, emlékezetesebb karácsonyi ajándékot nem is kaphatott volna. Homoga József felsorolt néhány határainkon túli közös programot, fotótúrát, kalandos kirándulást is, amelyek élménye, emléke nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy még közelebb kerüljenek emberileg, barátilag is egymáshoz - köztük Kuris Judithoz - a fotóklub tagjai. E kiállításon látható képek is igazolják klubtársuk, Fancsikné Csaba Mária szép sorainak igazát: „Halványul az emlékezet, megfakul a gondolat, / De fényképen örök marad minden átélt hangulat." A klubelnök kiemelte, hogy Kuris Judit immár harmadik - „Válogatás fotóimból" című - önálló kiállításán gondosan rendezve, jól csoportosítva kerültek a Bóna Kovács Károly Galéria paravánjaira az összefüggő témájú - például a folklorisztikus jellegű, egy eszkimó tánccsoport salgótarjáni szereplését megörökítő vagy a Balaton természeti szépségeit ábrázoló - képek, amelyek ily módon erősítik egymás hatását. A fotók bizonyítják Kuris Judit tehetségét, szakmai elkötelezettségét, a szép iránti vonzalmát s nem utolsósorban a közösség iránti fogékonyságát. Személyében egy olyan tagja van a fotóklubnak, akinek segítségére minden körülmények között lehet számítani - hangsúlyozta Homoga József, majd Molnár Évával közösen emléklapot adott át Kuris Juditnak. Nevezett megköszönte a kiállítás lehetőségét és ugyancsak köszönetét mondott a képei iránt érdeklődőknek. Cs. B.
