Nógrád Megyei Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 178-203. szám)

2016-08-13 / 189. szám

FOTÓ: P.TÖTH LÁSZLÓ Is mét a „világ közepe" volt erre mód nyílhat. Ilyen például a szabadtéri szoborkiállítás új­bóli megrendezése Salgótarján központjában, vagy a testvérvá­rosok művészeinek meghívása Ceredre. Ennek érdekében jut­tatják el ezekre a külföldi tele­pülésekre azt a díszkötésű két albumot, amely a művésztelep húszéves történetét dolgozza fel reprezentatív tartalommal és formában. A néhány nappal ezelőtti meg­nyitót Kun Cecília „Virágot síró lány" című kiállítását megtisztel­te részvételével és gondolataival valamit egy budapesti kiállítás lehetőségének ígéretével Fekete György Kossuth-díjas belsőépí­tész, a Magyar Művészeti Akadé­mia elnöke s a záróünnepségre is eljött a fővárosból egy illusztris vendég, Szedlacsek Emília sze­mélyében, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Közösségi, Műve­lődési és Művészeti Főosztálya képviseletében. A főosztályve­zető utalt arra, hogy az ő figyel­mét is a salgótarjáni polgármes­ter által már említett rendkívül dekoratív kiadvány hívta fel az immár két évtizedes múltú ce- redi művésztelep illetve a falu értékeire. Kiemelte, hogy a mű­vészek tevékenységükkel rendre ünnepi alkalmakat teremtenek a közönség számára, alkotásaikban őrzik tovább a helyi értékeket és adódnak olyan alkalmak is, amikor visszajelzést viszonzást kaphatnak valamilyen formában. Szedlacsek Emília ityennek tartja azta különdíjat, amelyet az EMMI nevében, Hoppál Péter kultúrá­ért felelős államtitkár által aláírt elismerő oklevél kíséretében adott át a művésztelepen immár tizenegyedik alkalom­mal részt vett Josef Suchoza besztercebányai szobrász- művésznek, aki ezúttal egy kutat „varázsolt" szimbolikus, többjelentésű műalkotássá. Ugyancsak különdíjat kapott Fekete Zsolt salgótarjáni pol­gármestertől Szemethy Imre. A Zsámbékon élő grafikus- művész „Állatneszek" cím­mel készített itt sorozatot A művésztelep életében elő­ször előfordult díjazásra egy három tagú - Miroslav Zelins­ky cseh, Nátyi Róbert magyar művészettörténész és Sánta László festőművész alkotta - zsűri tett javaslatot. A hi­vatalos ceremónia befejezé­seként Fürjesi Csaba idézte Mármint a Ceredi Nemzetközi Művésztelep. Nyilván költői túl­zás ez a képletes kijelentés, de nem alaptalan. Hiszen az elmúlt napokban huszonegyedik alka­lommal megrendezett szellemi alkotóműhely programjában- s ezen belül a művésztelep - között már az elmúlt évek során is sokoldalú együttműködés valósult meg amiért megkülön­böztetett köszönét illeti meg az alapító és működtető művésze­ket, Fürjesi Csabát, Kun Cecíliát nem kevesebb mint kilenc or­szág mintegy két tucatnyi mű­vésze vett részt és hagyta ott kézjegyét a kis nógrádi faluban az Élet - Jelek elnevezésű tema­tikus projekt keretében. A záróünnepségen találóan fogalmazott Fürjesi Csaba a há­zigazda művészeti vezető, amikor azt mondta, hogy a több mint húsz művész mintegy negyvenegy ezer kilométert utazott - éppen annyit, mint a Föld legna­gyobb szélességi körének, az Egyenlítőnek a hossza - annak érdekében, hogy te­vékeny részese lehessen a közös munkának, amelynek végeredménye a művészte­lep kertjében lépten-nyo- mon felfedezhető - mutatott körbe a festőművész és a megjelentek - köztük Cered község polgármestere, Dáni­el László - köszöntése után az egyik vendégnek, Fekete Zsoltnak adta át a szót. A sal­gótarjáni városvezető beve­zetésként arról beszélt, hogy a megyeszékhely és Cered és Sánta Lászlót, akiknek aján­dékot is adott át némi további kedvserkentő itóka formájá­ban. A kapcsolatok azonban a jövőben még tovább szélesít- hetők, mélyíthetők - mondta a polgármester és meg is jelölt néhány konkrét területet, ahol temen szerezte diplomáját. Volt külügyi szakállamtitkár, Pécs Európa Kulturális Fővárosa kor­mányzati koordinátora, a Nem­zeti Galéria főigazgatója. Cered­re a szászországi Chemnitzből érkezett, ahol a kétszázötven ezres város oktatási, kulturális hivatalának vezetőjeként dol­gozik. Fürjesi Csabához szakmai és baráti kapcsolatok fűzik, ezért jött Ceredre a fiatal kora ellené­re sok tapasztalattal rendelkező szakember az általa különleges légkörűnek titulált művészte­lepre, amelynek jó hírét viszi Nyugat-Európába német, oszt­rák, francia vendégekkel egye­temben. A cseh, lengyel, szerb, szlovákok művészek pedig a kontinens más tájain haszno­sítják itt szerzett tapasztalata­ikat és népszerűsítik e szellemi műhelyt. A ceredi művésztelepen az is hagyomány, hogy a képzőmű­vészethez rendre kapcsolódnak más művészeti ágak - színház, irodalom, film, zene - is. Ez al­kalommal két jazzegyüttes - a budapesti Hendrix Project és a salgótarjáni Front trió - igényes műsorral szórakoztatta a záró­rendezvény résztvevőit, a Négy Tó Panzió gasztronómiai támo­gatásával lezajlott délután illetve este vendégeit. A fehér asztal mellett sok szó esett arról, hogy a jövőben milyen irányban kell illetve lehet továbbfejleszteni a művésztelep feltételrendszerét, jelenlegi kereteit.. Csongrády Béla Nátyi Róbert főiskola docens , a szegedi REÖK-Palota művészeti vezetője véleményét amely sze­rint az idén Cereden született és a telep kertjében közszemlére kitett - a galériában, a fákon, ház­falakon látható grafikáit fotók, festmények, a bokrok között el­helyezett szobrok, kompozíciók - olyan színvonalas képzőmű­vészeti anyagot képviselnek, amely a világ bármely múzeu­mában, kiállítóhelyén megállná a helyét... ként értelmezhetők. A legmesz- szebbről, az igencsak távoli Ma­lajziából, Pineng szigetéről az iráni - konkrétan teheráni - szü­letésű Elbám Shafael grafikus érkezett, aki nemcsak Magyar- országon, de Európában sem volt eleddig. Nem csoda, hogy számára különlegesnek tűnt ez az atmoszféra. Az ifjú hölgy an­nál is inkább örömmel fogadta el a meghívást, mert a merített papír - amellyel Vincze László fedémesi mester jóvoltából itt E figyelemre méltó, igencsak magvas megállapítás jegyé­ben meg is indult a szabadtéri tárlatnézés, a művészek és a vendégek közötti beszélgetés, barátkozás. Ki-ki egy-egy műnél, sorozatnál megállva gondolta tovább azokat a sajátos motívu­mokat, szimbólumokat, amelyek jobbára a helyi gyökerekből táp­lálkozó, illetve a köznapi életből leképződött vizuális vetületek­dolgozhatott - nagyon közel áll hozzá. Elméleti ismereteit Ce­reden a fény és az árnyék kont­rasztjára alapozott fotókkal ka­matoztatta. A szobrászok - akik szintén több kuriózummal is ki­rukkoltak - Kele Péterrel a tótúj­falui fűrészüzem tulajdonosával - működtek együtt. A Németor­szágból érkezett Csák Ferenc művészettörténész, politológus a Regensburgi Tudományegye­Megőrzött emlékek - átélt hangulatok Miután Molnár Éva, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár igazgatója köszöntőjé­ben kedvencének nevezte a „Cintányér- os az esőben" című képet a Bóna Kovács Károly Galériában rendezett fotókiállítás megnyitóünnepségén, a megjelentek először ezt a felvételt kezdték keresni és legtöbbjük véleménye meg is egyezett a házigazda intézményvezetőjével. Per­sze másról is szóltak a bevezető gon­dolatok. Arról például, hogy milyen szoros az együttműködés a könyvtár és a fotóklub között s arról is, hogy l<u- ris Judit-aki egy erdélyi kiránduláson fotózta le a huncut arcú, fogatlan, ke­délyes zenészt - kiállítása az első be­mutató abban a sorozatban, amelyet a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület a magyar fotográfia napja alkalmából rendez a következő időszakban. ■ Ehhez kapcsolódva kezdte a kiállí­tást megnyitó beszédét Homoga József egyesületi elnök is. Elmondta, hogy a fotóklub a következő egy hónap során hét kiállítást rendez a megyeszékhe­lyen és a környékbeli településeken. A következőkben nagy vonalakban ismertette Kuris Judit fotós pályafu­tását. A balassagyarmati születésű, de évtizedek óta Salgótarjánban élő alkotó rövid tanfolyam keretében sajátította el e tevékenység legfontosabb szakmai ismereteit, fogásait s akkor jegyezte el végleg magát a fotózással, amikor néhány évvel ezelőtt három felvétele bekerült egy hollókői albumba. Bol­dogan nyilatkozta akkor, hogy szebb, emlékezetesebb karácsonyi ajándékot nem is kaphatott volna. Homoga József felsorolt néhány határainkon túli közös programot, fotótúrát, kalandos kirán­dulást is, amelyek élménye, emléke nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy még közelebb kerüljenek embe­rileg, barátilag is egymáshoz - köztük Kuris Judithoz - a fotóklub tagjai. E kiállításon látható képek is igazolják klubtársuk, Fancsikné Csaba Mária szép sorainak igazát: „Halványul az emléke­zet, megfakul a gondolat, / De fényképen örök marad minden átélt hangulat." A klubelnök kiemelte, hogy Kuris Judit immár harmadik - „Válogatás fotóim­ból" című - önálló kiállításán gondosan rendezve, jól csoportosítva kerültek a Bóna Kovács Károly Galéria paraván­jaira az összefüggő témájú - például a folklorisztikus jellegű, egy eszkimó tánccsoport salgótarjáni szereplését megörökítő vagy a Balaton természeti szépségeit ábrázoló - képek, amelyek ily módon erősítik egymás hatását. A fotók bizonyítják Kuris Judit tehetségét, szakmai elkötelezettségét, a szép iránti vonzalmát s nem utolsósorban a közös­ség iránti fogékonyságát. Személyében egy olyan tagja van a fotóklubnak, aki­nek segítségére minden körülmények között lehet számítani - hangsúlyozta Homoga József, majd Molnár Évával kö­zösen emléklapot adott át Kuris Judit­nak. Nevezett megköszönte a kiállítás lehetőségét és ugyancsak köszönetét mondott a képei iránt érdeklődőknek. Cs. B.

Next

/
Thumbnails
Contents