Nógrád Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 152-177. szám)

2016-07-06 / 156. szám

Trianoni emlékezet (Folytatás az 1. oldalról.) ÖffcÉM. Közel félszáz ér­deklődő gyülekezett az eny­hén borús időben az Ipoly partján. Ott, azon a ponton, ahol egy magánkezdeménye­zésből felállított fakereszt jel­zi, kilencvenhat évvel ezelőtt egy fátumszerű diktátum el­választotta egymástól a folyó két oldalán élő családtagokat, barátokat, ismerősöket. Most már, hála annak, hogy a hatá­rok újra összekötnek és nem elválasztanak, az ipolyvarbói katolikus templom tövében fapallós híd vezet át a túlsó partra, alatta pedig hol csör­gedezve, hol zúgó áramlással folyik az Ipoly. A megemlékezésen előbb a két falu papja, Zolcer György ipolyvarbói és Horváth Berta­lan őrhalomi plébános be­széltek szépen az embereket összekapcsoló hitről és irgal­masságról, majd a két közsé­gi önkormányzat nevében Fagyos Marcell ipolyvarbói polgármester és Kanyó János őrhalomi alpolgármester mondott rövid beszédet. Mindketten kiemelték, a trianoni tragédia nem csu­pán azért jelentett sorscsa­pást az itt élőknek, mert a fo­lyó vonalát határként húzta meg a szerződés, hanem azért, mert évszázados szo­ros kapcsolatokat, ősi kötelé­keket szakítottak szét a szé­gyenteljes tollvonások. De a lakosság felülkerekedett min­den sérelmen és bánaton, ha kellett a partról átkiabálva beszélt barátjával, ha kellett több tucat kilométert autózva ment át egy-egy ismerősi, családi találkozóra, így ké­pezve szív és szív között kép­letes hidat. Most pedig itt áll a valódi híd, és az átlépést már semmilyen parancsszó nem akadályozhatja meg. Az ünnepséget kísérő mű­sorban felléptek az Ipolyvarbói Hagyományőrző Kör tagjai, Kois Szilvia és Fagyos Veronika, míg az őrhalomiak részéről Bunder Zita fuvolázott, Nagy Luca és a nyugdíjas klub tagjai énekel­tek, illetve verses-zenés mű­sort adott a Tormay Cecile Iro­dalmi és Történeti Társaság. (H.H.) Isten szeretete az egyedüli örök- Boldognak lenni egymagánk­ban nem tudunk, meg kell oszta­nunk boldogságunkat másokkal. Istennek átadva magunkat olyan erőt és boldogságot kapunk, amit nem tudunk magunkban tartani. Amikor hivatásunkat él­ve Isten kicsinyei között va­gyunk, kétkezi munkánkkal őket mosdatva, őket meghallgat­va, szenvedéseikben melléjük állva, olyan igazi örömöt élünk át, amely drága kinccsé válik számunkra - vall hivatásáról Ta­kács M. Klarissza ferences sze­génygondozó nővér, a szécsényi Ferences Betánia Idősek Ottho­nának vezetője. Szécséiljf. Hazánkban 1927-ben, Eger­ben alakult meg a ferences szegénygon­dozó nővérek közössége. Megyénkben Balassagyarmaton, Salgótarjánban és Szécsényben szolgáltak a nővérek, anya­házuk pedig Ludányhalásziban volt. Az 1950-ben feloszlatott rend a rendszervál­tozást követően alakult újjá.- Jómagam szentéletű elődeimnek va­gyok kései utóda. Ezelőtt huszonhat évvel jöttem el Kolozsvárról, ahol az Úr hangja minden mást elsöprő erősséggel hívott az Ő szorosabb követésére - kezdte Takács M. Klarissza ferences szegénygondozó nővér: - Katolikus családból származom, de mivel édesapám a rendőrségen dolgo­zott a kommunizmus éveiben, szüleim inkább elküldték a templomba. Ők ritkán jöttek. Szerettem járni operába, rengete­get jártam operettekre, klasszikus tánc­ra... Szerettem és most is nagyon szere­tem az életet. Egy katolikus ifjúsági kö­zösségben tapasztaltam meg, mit jelent a közösség, mit jelent a tudatos hit, mit je­lent Isten feltétel nélküli szeretete. Jézus felkínálta számomra barátságát és én igent mondtam neki. Isten szeretetére vá­laszolva léptem be a ferences szegény­gondozó nővérek rendjébe. Jelenleg Szécsényben szolgálok, a Ferences Betánia Idősek Otthonában. Korunkban őrültségnek számít szerze­tesi életformát vállalni, sokszor úgy te­kintenek ránk az emberek, mint közép­kori muzeális darabokra. Hogyan lehet a 21. században olyan életet vállalni, amely­ből hiányzik az önérvényesítés, a divat, a pénz, a hatalom? E nélkül is lehet boldog­nak lenni? Mi jelentheti mégis az örömet? Boldognak lenni egymagunkban nem tudunk, meg kell osztanunk boldogsá­gunkat másokkal. Istennek átadva ma­gunkat olyan erőt és boldogságot kapunk, amit nem tudunk magunkban tartani. Amikor hivatásunkat élve Isten kicsinyei között vagyunk, kétkezi munkánkkal őket mosdatva, őket meghallgatva, szen­vedéseikben melléjük állva, olyan igazi örömöt élünk át, amely drága kinccsé vá­lik számunkra. Egy este csengetnek. Jól öltözött fiatal­ember kér két gyermekének valami enni­valót, mert a felesége lelépett a pénzzel és a bankkártyával. Gondolkodni is alig ké­pes. Vasárnap este van, minden zárva. tegeknek, a lenézetteknek. Bennük Krisz­tus tekintetével találkozunk. Az emberek szolgálata nem egy rózsaszín idill, hanem egy kemény valóság: testvérként melléjük szegődünk és mellettük vagyunk azon az úton, amely küzdelmes számukra és ros- kadnak a terhek alatt. Csak közvetlen ta­pasztalat útján lehet megtanulni a szegé­nyek szemével nézni a világot. Nagypénteken délután csörög a tele­fon: „Józsa vagyok a pszichiátriáról. Nő­vér, bekerültem, mert nem akarok élni... Kérem, jöjjön be, hogy szóljon hozzám egy-két szót! Nem bírom tovább, nem aka­épült és olyan dolgokat tett, amelyeket korábban nem tett volna: nyugtalanul bo­lyongott, zavart volt, nem tudta, hol van, kik vagyunk... Éreztem: ez a teljes szegénység, amikor az értelmemet is visszaadom. Ennek a né­ninek semmi, de semmi mása nem ma­radt, csak egyedül a szeretete - de abban gazdag volt. Szeretni továbbra is tudott, a betegség ezt nem tudta megváltoztatni, mert ez sokkal mélyebben volt benne. Ahogy az ételt megköszönte, amilyen sze­retettel szólított minket, amilyen hálás tu­dott lenni...! Mivel egy életen át csak sze­Kihez forduljon? Milyen nagy értékké vá­lik ilyen helyzetben egy fél kenyér, egy péksütemény, egy kilogramm cukor...! Életünk folyamán nap, mint nap talál­kozunk az élet, a szenvedés és az öröm kérdéseivel, amelyekre Isten nélkül nin­csen logikus válasz. A szerzetesek élete is érthetetlen, ha nem vesszük számítás­ba Istent. így szavak nélkül, a puszta lé­tünkkel tanúskodunk arról, aki értelmet és célt ad tetteinknek. Krisztus arra hívott bennünket, hogy osztozzunk az Ő életében és szeretetében, és azt adjuk tovább mindenkinek, különö­sen a magányosoknak, az időseknek, a be­rok élni, nővér... Szükségem van arra, hogy mellettem legyen. Úgy érzem min­denki elhagyott...” így jelenik meg ne­künk a mindennapokban a szeretetünk- re szomjazó Krisztus. Szerzetesi életem tizenhárom évét Szécsényben töltöttem, ahol egy családi­as kis szeretetházunk van idősek és sú­lyos betegek részére. Hálás vagyok ezért az Úrnak, sokat tanultam itt életről és ha­lálról egyaránt. Életem egyik legnagyobb ajándéka egy szellemileg nagyon súlyo­san leépült néni volt, aki egy életen át ápolónőként másokért élt, és arcán min­dig mosoly volt. Öregségére teljesen le­retett, a szeretet nem fogyott ki belőle. Ekkor értettem meg egy kicsit Szent Pál szavaiból: „A szeretet örökké megma­rad”. Az egyetlen dolog, ami ezt a nénit megnyugtatta, ha valaki volt mellette. Ezeken az együttléteken én is szembe­sültem azzal, hogy az Isten tőlem is elkér­heti, elveheti bármimet. Kész vagyok-e olyan kiszolgáltatottá válni, mint egy kis­gyermek és nagylelkűen odaadni neki mindent? Még jobban megértettem: az egyetlen, amiért érdemes élni, hogy Isten szeretetét továbbadjam. Minden más el­múlik, szétfoszlik. Ez az egyetlen örök. Lejegyezte: Szenográdi Ferenc HIRDETÉS ^^tilOMssAföjiHONAT, 'e sie év ehe# fEMESjKO. RNYEZETET! Miklós Sándor és Társai Hűtőtechnikai Kft SAicóTAftiÁN, Somogyi Bacsó ói 6. - Tti.: 32/310 874 Mobii:+36-20/311-2178 +36-20/985-9322 Szurdokpüspöki a mai állomás Szurtlokpüspölii/Bálonyterenye. A „Muzsikál az erdő” rendez­vénysorozat mai állomásának Szurdokpüspöki ad helyet. Dél­után, Mórától Veres Jenő „A gom­bák világa” című ismeretterjesz­tő előadását hallgathatják meg az érdeklődők a helyi faluház­ban. Ezt követően indul az erdei séta néprajzi meglepetésekkel a faluháztól a Delelő kút forráshoz, amelynek hosszúsága megközelí­tőleg három kilométer. A túrát Szabó Lajos er­dőmérnök vezeti. Köz­reműködik a Kontyvi- rág néptáncegyüttes. 16.30 órától a gyerekek­nek is kedveskednek a szervezők, ugyanis ők is megis­merkedhetnek a lovakkal. Szintén ebben az időpontban erdei koncertet rendeznek a Delelő kútnál, ahol fellép a Misztrál együttes. Előtte kö­szöntőt mond Pólyák Albert, a Nemzeti Művelődési Intézet fő­igazgatója. A délután folyamán az érdeklődőket helyi termé­kek bemutatója, népi kézmű­ves foglalkozás, falusi vendég­látás, helyi ételek kóstolója, va­lamint nyitott pincék várják. 18.30 órától a Csörömpölők együttes interaktív zenés gyer­mekműsora lesz megtekinthe­tő. Az est zárásaként 19.30 órá­tól fellép a huszonöt éves Brassdance. Holnap Bátony- terenyén, az ifjúsági tá­borban folytatódik a ren­dezvénysorozat. A kü­lönböző kísérőprogra­mok után, 16.30 órai kezdettel Szokolay Don­gó Balázs (duda, furu­lya) és Havasréti Pál (te­kerő, koboz, cselló) ad erdei koncertet. 18 órától a Fourtissimo zenekar előadását lát- hatják-hallhatják az érdeklődők, 19.30-tól pedig - a gyetvai Datelinka zenekar kíséretében - a szlovákiai Jánosik néptánccsoport és a maconkai néptánccsoport tart bemutatót. Minden érdeklődő* szeretettel hívnak és várnak a szervezők! “Muzsikál az erdő” Uniós és Állami forrásból HITELLEHETŐSÉG MIKROVÁLLALKOZÁSOKNAK iwmi Beruházásra és fejlesztésre, kezdő egyéni vagy társas vállalkozásoknak is. A hitel fix kamatozású, az ügyleti kamat jelenleg 3,9%- Maximális összeg: 10 millió Ft- Maximális futamidő: 10 év- Türelmi idő: max. 12 kouap- 0%-«s önerővel, előfinanszírozás mellett- Kezdő vállalkozásoknak is fr N*rw mm> fi-fim «.isigäfcttj&K, S&ártfcrtfc í'é % 3100 S Mikrobitel menedzser: Kocsis Á E mail: mitaoMíelAuinrva.Őu r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents