Nógrád Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 152-177. szám)

2016-07-05 / 155. szám

„Tanuljunk példájukból...!”

Az evangélikus templom felszentelésének 117. évfordulóját, valamint a Szécsényi Evangélikus Gyülekezet egykori jótevője, Pulszky Ágost születésének 170. jubileumát ünnepelték a városban

SácseRy Bartha István evangélikus lelkész ünnepi istentiszteletet mutatott be a napokban a városi evangélikus templomban, amelyen a gyülekezet tagjain kívül mások is részt vettek. Megtisztelte jelenlétével az ünnepséget Stayer László polgár- mester és felesége is.

Csatlós Noémi, az evangélikus gyülekezet tagja Pulszky Ágostról szóló megemlékezését II. János pápa gondolatával kezdte - „A nemzet csak akkor remélhet jobb jövőt, ha polgárai képesek közös erőfeszítéssel felelősséget vállalni a közjóért”.- A pápa gondolatának ma különös aktualitása van, hiszen most egy 170 esztendővel ezelőtt született politikus, jogász, szociológus, egyházközösségi felügyelő, és 117 évvel korábban élt templomszentelő elődeink alakját idézzük meg, akik együttesen munkálkodtak gyülekezetünk javáért - fejtette ki Csatlós Noémi.

Pulszky Ágost élete során dolgozott a Pénzügyminisztériumban, valamint a Vallás- és Közoktatási Minisztérium államtitkára is volt. 1872-1887 között a szécsényiek országgyűlési képviselője. Őt tekintjük a magyar szociológiatudomány egyik megalapítójának, és az önkéntesi intézmény bevezetésekor ő volt az első önkéntes hazánkban. Budapesten hunyt el, 1901. szeptember 11-én. Szécsényi gyászünnepélye 1901. szeptember 22- én volt az evangélikus templomban, amelyen Simonides János lelkész mondott emlékbeszédet.

Csatlós Noémi idézett ebből: „Nekünk, hitfeleinek vallási célokra ezreket és ezreket adott. Az az iskola, ahol nevelünk, tanítunk, az oltár, ahol az Úr szent vacsorájával élni szoktunk; ez a szent hely, ahol most sírunk és imádkozunk - és ezeken kívül még mennyi sok és sok - mind-mind az ő vallásos lelkületéből származott”.- Pulszky Ágost oroszlánrészt vállalt egyebek mellett templomunk felépítésében is, amelyet 1899. július 2-án dr. Baltik Frigyes dunántúli evangélikus püspök szentelt fel. Emlékezzünk szeretettel gyülekezetünk önállóvá válása utáni első felügyelőnkre, Pulszky Ágostra, s vele együtt mindazokra, akiknek templomunkat köszönhetjük és tanuljunk példájukból! - fejezte be ünnepi megemlékezését Csatlós Noémi.

Az ünnepi istentisztelet a Himnusz közös éneklésével ért végett.

(Sz.F.)

Megnyílt a nyári tárlat

Megnyílt a 29. nyári tárlat a napokban Balassagyarmaton, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ Horváth Endre Galériájában. A beadott százhuszonnégy alkotásból ötvenöt alkotó kilencvenhét munkáját tárták a nagyközönség elé. A festők és szobrászok nyári seregszemléjén az Ipoly-parti város és az ahhoz kötődő művészek munkái láthatók.

Szenográdi F.

Balassagyarmat. Vannak, akik immár hosszú évek óta bemutatkoznak a nyári tárlaton, például Benkő Gyula Csaba, Sáros Márton, Karvaj János, Nagy Márta és Lengyel Péter. Vannak viszont, akik most jelentkeztek először. A rendszeres kiállítók közé tartozik Csach Gtíóor művészettörténész, Balassagyarmat alpolgármestere, aki egy szobrával van jelen a mostani kiállításon. Két olyan művész képe is szerepel a falon, akik már nincsenek közöttünk: a tavaly tragikus hirtelenséggel elhunyt Telek Balázs munkáját egy olyan személy adta be, akinek azt az alkotó annak idején elajándékozta. Kuriózumnak számít Jánossy Ferenc 1954-ben készült grafikája.

Ami az alkotások gondolatvilágát illeti, igen széles a skála, hasonlóan a megvalósítás technikájához. Az érdeklődők láthatnak grafikákat, vegyes technikával készült-, továbbá tűzzománc- , olaj-, akril- és pasztellképeket, linómetszeteket. A kiváló rendezésnek köszönhetően a tárlat egységes.

A szép számú közönséget Zolnyánszky Zsolt, a kiállítás kurátora köszöntötte. Hivatkozott egy amerikai kritikusra, aki azt mondta, hogy az alkotóknak és a kiállításnak láthatóvá kell tenni a műveket. Ami az előbbit illeti, az alkotók megtették a magukét, a rendezés elvénél ő is alapul vette ezt a gondolatot.

Csemniczky Zoltán szobrász- művész, Balassagyarmat díszpolgára, a művelődési ház nyugalmazott igazgatója - aki korábban életre hívta és életben tartotta a nyári tárlatot - megnyitójában elismerését fejezte ki az ötvenöt kiállítónak. Megjegyezte, ismerve a városhoz kötődő művészi életet, ez a szám akár több is lehetne. A munkákról szólva kiemelte: az alkotók nem pusztán racionálisan tekintenek a világra, hangulatot, gondolatot „fogalmaznak meg” a munkájuk során.

Az ünnepélyes megnyitón közreműködött a balassagyarmati Fültanúk Zenei Műhely Együttes. A tárlat augusztus 25- ig lesz látogatható.

Népi színjáték a falunapon

Sokszínű programkínálat jellemezte a csitári falunapot. A Balassagyarmatról tíz kilométerre található kisközség jeles ünnepén testvér-települési megállapodást is kötöttek.

H.H.-Sz.B.

______________

Cs

itár. Verőfényes napsütésben, a délután kellős közepén érkeztünk a községi futballpályá- nál, az öltözőépület előtt felállított tágas sátorhoz. A színpadon már zajlott a kulturális műsor. Éppen két fiatal szórakoztatta a szép számú közönséget. Takács Dorottya és Járja Tamás, a salgótarjáni Medalion TSE táncos tehetségei vérbő latin-egyveleget adtak elő, hatalmas vastapsot aratva.

Nemsokára megkezdődött a hivatalos megnyitó. Komjáti István, Csitár polgármestere lépett a mikrofonhoz, és a testvér-települési küldöttségek vezetői, valamint Bállá Mihály országgyűlési képviselő társaságában elsősorban azt fejtegette, hogy a határokon túlnyúló együttműködések milyen gyümölcsözőek, értékteremtőek lehetnek, és erre kifejezetten hatékony példaként említette a közelmúltban az Ipolyon túli Kelenyével közösen készített bemutató-ismertető színes füzetet. Hasonlóképpen vallott a társas kapcsolatokról a többi baráti polgármester: Csáki Ilona Kelenyéről, Vinkovics Zsuzsanna a Nyitra melletti Csitárból és Karel Janousek a csehországi Policéból. Ráadásul ez a testvéri csoport új taggal bővült: Komjáti István nagy nyilvánosság előtt írta alá a legújabb testvér-települési szerződést a délvidéki Tóba első emberével, Laczkó-Farkas Erzsébettel, aki röviden be is mutatta, honnan érkeztek ide, Csitárba, sok-sok kilométert utazva.

Tóba egy hat falut magába foglaló községi központ, járás tagja Szerbiában, a Bánátban, Nagykikinda és Nagybecskerek között. A település mintegy négyszáz lakosa közül majd’ mindegyik magyar anyanyelvű, és régen Makó környékéről telepítették le őket száz kilométerrel délebbre. A környék nevezetessége a tipikusan alföldi „fekete föld”, a mezőgazdasági tevékenység alapja. Tóbán, a szórványban hűen őrzik a magyar hagyományokat, és látható jelei vannak, hogy az ifjabb nemzedékekre is nagymértékben „át- plántálódik” a nemzeti összetartozás érzése.

Bállá Mihály az ünnepélyes aláíráshoz kapcsolódva rövid hozzászólásában kiemelte, sok feladata van még a magyarságnak, hogy a Kárpát-medencei azonos nyelvet beszélő embereket minél közelebb hozzák egymáshoz, aminek most ékes példája látszik a csitáriak határon túli együttműködésében. A helyi közösségek munkája ezt a törekvést feltétlenül erősíti, és minél mélyebbek ezek a kapcsok, annál közelebb hozhatók egymáshoz az emberek.

Ezen a napon - hagyományteremtő módon - két díszpolgárt is avattak Csitárban. Huszár Ferenc nyugalmazott iskolaigazgató nem csupán tanárként, intézményvezetőként vívta ki az elismerést, hanem húsz éven keresztüli következetes polgármesteri tevékenységével is, amely által a község az elmúlt két évtizedben számos vívmánnyal gyarapodott. A közel nyolcvan esztendős Gál László pedig közösségi szerepvállalásával, egyházi kántori munkájával lett méltó a kitüntető címre.

A hivatalos rész után folytatódott a vidám kavalkád. A kelenyei táncos hölgyek feketesárga rikító öltözetben adták elő a népszerű kacsatáncot, majd egy talán egész Nógrád megyében egyedülálló előadás jött. A házigazdák legalább harminc főt számláló - fiatalokból és idősebbekből álló - csoportja népi színművel rukkolt elő. A történet kerete egy vásár volt, és minden egyes portéka adásvételéhez népdalt, nótát, verses mondókát

fűztek. Az öblös hangú férfiak jóízű borozgatás közben mókáztak, a hölgyek erre kánonban zengték tovább az éneket. Természetesen nem maradhattak ki a produkcióból a táncosok sem, míg a legvégén a cigányzene is előtérbe került. Egy kis falu tekintetében ilyen összefogott és szervezett színházi előadás, amatőr helybeliekkel a fő- és mellékszerepekben, igazán példaértékű.

A vacsora után a kora hajnali viharig - amikor a hőséget megszüntető kiadós égi áldás menetrendszerűen megérkezett - tartott a csitári falunap forgataga.