Nógrád Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 152-177. szám)
2016-07-25 / 172. szám
Ötkarikás történetek 1988 Szöul (2i.) Hodori integetett. A kedves kis kabalatigris barátságosan hívta a földkerekség legjobb sportolóit Ázsia túlsó felére. Mosolyogva, a béke jegyében. A politikai feszültségek lassanként elmúltak, és az enyhülés elhozta a kort, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok versenyzó'i ismét, egyben a történelemben utoljára együtt lépdeltek az ötkarikás zászló alatt. Szöul és Dél-Korea 1988-ban valóban a mosolyról szólt, még akkor is, ha a fegyelemről volt szó. Petedi Pál, a jó humorú újságíró örökített meg egy ilyen pillanatot: a tilos övezetbe tévedt, és egy gyönyörű, koreai népviseletbe öltözött hölgy széles mosollyal arcán, de villanó szemekkel és határozott hangon közölte: ne tovább uram! Kárpótlás fél évszázad után Ősz hajú idős férfi tűnt fel az olimpiai stadion kapujában, kezében a szent lángot lobogtató fáklyával. Amikor a neve elhangzott, heves vastapsban tört ki az egész nézőtér. Szón Ki Dzsung megérkezett. Hatalmas kárpótlás, óriási vigasz volt ez számára. Fél évszázaddal azlegrövidebb síkfutó távon. Sikerének viszont csak két napig örülhetett. A sajtó világgá kürtölte, hogy serkentő szerekkel élt. A múlt század legnagyobb doppingbotrányának hírhedt alakja pedig lógó orral, szégyenszemre távozott Szöulból. Florence Griffith-Joyner nem bukott meg. Pedig ő is űridőket loholt az atlétikai pályán. Rájai, és egy teljesen ismeretlen dél-amerikai fiatalember, a Suriname államból származó Anthony Nesty utolérte, és neki jött ki jobban a végső csapás. A másik eset a magyarok számára volt rendkívül kellemetlen. A szintén esélytelennek hitt, mindössze húszesztendős Güttler Károly száz méter mellen remekül tartotta magát, a brit Florence Griffith Joyner futás közben mosolygott előtt, az 1936-os berlini olimpián ő nyerte meg a maratoni futást, de egy hazáját megszálló állam képviseletében, és nem a saját nevét viselve. Szón Kitei Japánnak szerzett ötkarikás dicsőséget. Most pedig, jóvátételként megtehette azt a pár száz métert, honfitársai üdvrivalgásától és szeretetétől övezve. Ben bukása Duzzadásig feszült hatalmas izmok. Mélyen ülő két szem pásztázza a száz méteres sávot. Eldördül a startpisztoly és nyolc villámgyors ember vágódik ki a rajtgépből. Az ébenfekete kolosszus elképesztő tempóban vágtat a rekortánon. Az utolsó két méteren már égnek emeli a kezét, biztos a győzelmében. Ez a jelenetsor minden bizonnyal rengeteg sportrajongó emlékezetében ma is élénken él. A kanadai Ben Johnson kozmikus, 9,79 másodperces világrekordot repesztett a adásul, míg társai menet közben vicsorogtak, a fogaikat csikorgatták, addig ő nevetve szárnyalt, és persze megvillantotta hosszú, színes körmeit. „Új dimenzió a sportban” - mondta erről Gyulai István, a remek riporter. Hajszálak az uszodában E témakörben nem arról van szó, mintha a koreai medencébe megállás nélkül potyogtak volna az úszók frizuráinak darabjai. A hajszál ezúttal a különbséget jelzi. Két esetben is előfordult, hogy az első hely sorsáról a lehető legkevesebb idő, azaz egyetlen századmásodperc - azaz átszámítva tizenhat milliméter - döntött. A száz méteres pillangóúszásban albatroszfesztávú karjaival az Egyesült Államok reménysége, Matt Biondi magabiztosan haladt a cél felé. Az utolsó métereken azonban elgémberedtek a tagMoorhouse, a szovjet Volkov és a kanadai világcsúcstartó Davis oldalán. A hajrában egyre közelebb és közelebb került az élen haladókhoz, de végül Moorhouse egyetlen századmásodperccel előbb érintette a falat. Botrány az ökölvívóknál Megkezdődött a nagyváltósúlyú (71 kg) ökölvívó döntő. A sportcsarnok közönsége űzte- hajtotta a hazai kedvencet Park Szí Munt. Úgy látszott, hiába. Az amerikai Roy Jones - a későbbi többszörös profi világbajnok - valóságos élveboncolást hajtott végre rajta. Lassan-lassan nem maradt olyan ép hely a koreai legény felsőtestén, amit ne találtak volna el az ellenfél kesztyűi. Park hátrált, védekezett, néha- néha visszacsapott. A kívülálló szemével nem lehetett kétséges, ki nyeri a küzdelmet. Eljött az eredményhirdetés pillanata. Roy Jones merészen nyújtotta oda kezét a bírónak, a másikkal pedig már a győzelmet kezdte ünnepelni. Ekkor váratlan dolog történt. Park karját emelte fel a meccs vezetője. Hatalmas öröm a nézőtéren, miközben az USA edzői, a versenyzővel egyetemben kétségbeesetten tekintettek körbe. Ekkora csalást még nem látott a sportág! Később kidea négy vívó mind a négy ellenfelével párbajozik, vagyis összesen tizenhat asszó dönt az elsőségről. Ha az egyik társaság eléri a kilenc győzelmet, vége mindennek. Nos, a szovjetek már 8-4-re vezettek. Ekkor azonban valami csoda történt. A magyar kard csillagai feltámadtak poraikból, és az utolsó csörte előtt már 8-7 dott, ő közbevágott, és miután a zsűri megadta, hazánk egész szöuli vívóküldöttsége a szeretett Imre nyakába borult. A magyar olimpiai csapat 11 aranyérmet hozott haza Dél-Kore- ából - Helsinki óta nem láttunk ennyit A legkedvesebb győztes az apró, mindössze tizennégy éves Egerszegi Krisztina volt, aki NDK-s rült, Jones összesen nyolcvanhat sikeres ütést vitt be, míg Park csak harminckettőt - de. a hazai lobby nem engedte érvényesülni az igazságot. Hátborzongató kardvívó csapatdöntő A kardvívás csapatversenyének fináléjában összekerült a két rivális, Magyarország és a Szovjetunió. Ilyenkor ugye mind állt a táblán. Gedővári Imre, vele szemben Andrej Alsan. Egymás után jöttek a találatok, egyik sem szerzett nagyobb előnyt. Ha Gedővári nyeri az összecsapást a magyarok a bajnokok, ezt mindenki tudta. 5-5-ös állásnál az utolsó találaton múlt az egész ütközet. Ráadásul a kedvezmény a szovjet javára szólt, azaz együttes vágás esetében ő nyer. A rutinos magyar férfiú azonban megőrizte higgadtságát: Alsan támavetélytársait kiváló taktikával hajrázta le a kétszáz méteres hátúszásban. Három fiú pedig kétszeres bajnoknak mondhatta magát: Damyi Tamás a két vegyesúszó versenyszám verheteüen királya lett, Martinék János öttusa egyéniben és csapatban is diadalmaskodott, míg Gyulai Zsolt egyes sikere után a kajak-négyessel is az első helyre lapátolt (folytatjuk) Hegedűs Henrik
