Nógrád Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 152-177. szám)

2016-07-23 / 171. szám

2016. JULIUS 23., SZOMBAT Abel a tarjáni „rengetegben Furcsa módon senki sem ün­nepelte meg, sőt szó se nagyon esett arról, hogy a Salgótarjáni BTC legénysége 80 éve - 1935/36-ban - játszotta le első idényét a magyar labdarúgás él­vonalában. Az MLSZ abban az évben írta ki először az egysé­ges (profi és amatőr csapatokat is felvonultató) Nemzeti Bajnok­ságot, amelynek első osztályába a Stécé úgy jutott fel, hogy előtte- a későbbi világbajnoki ezüst­érmes csatárcsillag, Zsengellér Gyula, a népszerű „Ábel” vezér­letével - megnyerte az országos amatőrbajnokságot. A fekete-fehérek a Nemzeti Li­gában 1935. augusztus 25-én mutatkoztak be, mégpedig a Szeged FC otthonában. A debütáló Stécé így állt fel a Tisza-parton: Géczy - Szabó, Vá­gó II. - Takács III., Takács IV., Kecskés - Havas, Wahlkampf, Zsengellér, Thour, Ménich II. Edző: Tomecskó József. A nyitá­nyon a mieink 3:1-es vereséget szenvedtek. A tarjáni gólt - „ter­mészetesen” - Zsengellér, a népszerű „Ábel" lőtte. „Elindult útjára az SBTC. Va­sárnap starthoz állott Szegeden a magyar délvidék Metropolisá­ban. A kezdet nem hozott ugyan győzelmet - amire eleve nem is számíthattunk -, de a játék és az eredmény alapján reménykedve nézhetünk az SBTC-nek a Nemze­ti Ligában való szereplése elé. Az újonc, amatőr első ligás Salgótar­jánra nézve nem lesújtó a kezdet"- írta A Munka című városi he­tilapban a mérkőzés tudósítója. Az SBTC egy héttel későhb, a bemutatkozó hazai találkozóján- 1935. szeptember 1-jén - meg­szerezte története első NB I-es győzelmét. A felemelt helyárak miatt a vártnál kevesebben mentek ki a mérkőzésre, így mindössze 1600 néző látta, hogy a Géczy - Szabó, Vágó II. - Ta­kács III, Wahlkampf Takács IV.- Havas, Thour, Zsengellér, Ménich II, Bretter összetételű Stécé 4:3 arányban legyőzte a soroksáriakat. Talán monda­nunk sem kell: mind a négy ha­zai gólt Zsengellér lőtte! Emlékezzünk erre a találko­zóra is a korabeli tudósítással: „Előbb a Soroksár fut ki, azután az SBTC. Mindkét csapat a körön állva üdvözli a közönséget (liga­szabály!), majd fényképezés után állnak fel a kezdéshez”. Az első hazai gólra nem kellett sokáig várni, mert a 15. percben „for­más támadás után Havas beadá­sát Zsengellér az ötösről, kapás­ból a hálóba vágja”. Az idény folytatása hol így, hol úgy sikeredett. A Kispest például Tarjánban csak az utol­só percben lőtt 11-es góljával tudta kiegyenlíteni Thour Pubi (Tátrai Sándor) találatát, s a bá­nyászok egy ponttal távoztak a miskolci Attila, kettővel a Törek­vés otthonából. Ám többször elő­fordult, hogy a Stécé - talán, mert elfogyott a „szufla”? - nyert helyzetbőí veszített a második játékrészben... A felemás sikereket hozó me­netelés közben egyszer csak be­köszöntött 1935. november 3-a, amely nagy ünnep volt Salgótar­ján életében. A Ferencváros sok­szoros bajnokcsapata először látogatott a bányászvárosba. A helyi publikum a zöld-fehérek Nyolc évtizeddel ezelőtt mutatkozott be az élvonalban az SBTC között ekkor láthatta először a világklasszis Lázárt, Sárosit, s a többi hírességet. Fradi vendégjátéka nézőcsú­csot és kitűnő játékot hozott. A salakos pálya impozáns látványt nyújtott: 6000 néző foglalt he­lyet a lelátón, s további 2000 a domboldalon. „A fővárosból, a környező tele­pülésekről, de még a megszállt Fülek és Losonc magyarjai közül is rengetegen ellátogattak a nagy mérkőzésre” - írja a tudósító. Á nagy meccs előtt Deszberg Herman, az SBTC elnöke és dr. Springer Ferenc, a Ferencváros el­ső embere cserélt zászlót és mon­dott veretes üdvözlőbeszédet. Az izgalommal várt csata nem mindennapi körülmények kö­zött indult. Mindjárt az első per­cekben átmenetileg megfogyat­kozott a Stécé, ugyanis Ménich Istvánnak leszakították a „ga­tyáját”. A balösszekötő kisza­ladt, hogy lecserélje a nadrágját, ám mire néhány perc múlva vis­szatért, maga sem akarta elhin­ni, mennyi az eredmény. Hm... amíg távol volt, addig történt egy és más a pályán... Nézzük a tudósítást! „Az 5. percben vagyunk, amikor Thour labdájával megszökik Zsengellér, hiába akarja akadályozni őt a lö­vésben az utána iramodó Győri, a csatár a kifutó Kutast mellett a kapu bal sarkába irányított lövé­sével az SBTC-nek szerzi meg a vezetést.” A közönség még le sem csilla­podott a váratlan gól okozta óri­ási örömtől, amikor „két perc múlva Havas, ismét Thour szök­tetésével, villámgyorsan szá­guld el a bal szélen, s ,az ötös sarkánál a legnyugodtabban küldi a Fradi hálójába a labdát, s így a 7. percben már 2:0 a tíz emberrel játszó Stécé javára!” A közönség tombol, s a pályá­ra visszatérő Ménich sem akar hinni a saját szemének. Öt perc­cel később azonban egészen más miatt, egészen másféle hangorkán lepi el a pályát. „A 12. percben Krasznainak pont a tizenhatos vonalon a felemelt kezére pattan egy jelentéktelen lövés, de a játékvezető a közön­ség tomboló felháborodása köz­ben tizenegyest ítél, melyből Sárosi 2:l-re javítja az ered­ményt.” Nagy az elkeseredés, de csak azért, hogy egy perc múlva még nagyobb legyen a lelkesedés! „Alig kezd ugyanis a Stécé, MénichtóT Thour kapja a labdát, s ő 25 méterről lőtt igazi Thour- bombagóllal áll bosszút - igaz, hogy nem a bírón - a túl szigorú­an megítélt tizenegyesért. 3:1.” A Munka tudósítója szerint erős iramú, izgalmas, változatos a mérkőzés, az SBTC egyenran- •gú ellenfele a világhírű Ferencvá­rosnak, olykor többet is támad. No, de... „A 32. percben újabb vitatott bírói ítélet születik: Géczy a mezőnybe öklözi Toldi fejesét, de a bíró gólt ítél. Hosszú percekig tüntet a közönség.” A szünet után kidomborodik a proficsapat fölénye. A fokoza­tosan elfáradó hazaiak mellett az 52. percben Sárosi fejes góllal egyenlít, majd a 77. percben ugyanő lábbal szerez vezetést a zöld fehéreknek, végül egy perc múlva Kiss 16 méteres éles, la­pos lövése adja meg a kegyelem­döfést a vitézül harcoló tarjániaknak. A vége: 3:5. Az SBTC nem keltett rossz be­nyomást a Nemzeti Ligában, ám a kiscsapat rutintalansága gya­korta kiütközött. „Ez már a hato­dik olyan mérkőzése a Stécének, amelyet félidei vezetése után elveszített” - kesereg a tudósító a Phöbustól elszenvedett vere­ség után, amikor a tarjániak a 6. percben már 2:0-ra vezettek, de 3:2-re kikaptak. A féltucatnyi „elfuserált” ta­lálkozó között tartjuk számon a veretlen bajnok Hungária vendégjátékát is. Az óriási ér­deklődéssel várt mérkőzésre újra ötezer néző zsúfolódott be a pályára. A meccs lefolyásáról minden­nél többet mond a korabeli tudó­sítás: „Csalódást keltett a várva várt Hungária, főleg akkor, ami­kor a mérkőzésen szerzett benyo­mások azt a hitet hagyták a kö­zönség lelkében megrögződni, hogy igazságosságát vitatható bírói ítéletre van szüksége a nyolc válogatott játékost felvonultató, veretlen aranycsapatnak ahhoz, hogy a kieső kis SBTC-t legyőzze. ” Nézzük hát, mi történt a meccsen. „A közönség várja a félelmetes Hungária góljait, s annál nagyobb a meglepetés, amikor a 8. percben Farkas és Koppányi ügyes akciója után Zsengellér közelről Szabó Antal hálójába gurítja a labdát. l:0-ra vezet az SBTC! (...) Szünet után Müller 25 méteres bomba­góljával azonnal egyenlít a Hun­gária. Az 55. percben jutnak veze­téshez a vendégek: Sas beadását a lesen lévő Cseh II. és Kardos közül az utóbbi kapja, a határbíró int is, mire Thour, Szabó és Géczy leállnak, a bíró (Boronkay) azon­ban nem fúj, és Kardos a hálóba lövi a labdát” Ezzel a góllal fordított a kék-fe­hér legénység. De nézzük tovább: „Nagy a felháborodás, és a közön­ség csak akkor tud lecsillapodni, amikor az SBTC Szabó kapuját nagyszerű játékkal állandó ost­rom alá veszi. Sorsdöntő percek következnek, Zsengellér labdája háromszor is kapufát talál.” A vendégek csak szórványo­san szabadulnak ki a kapujuk elől, de egy ilyen ellentámadás­ból a 84. percben az osztrák Wudi Müller eldönti a találkozó kimenetelét, amelyen az utolsó pillanatban Zsengellér már csak szépíteni tud. így nyert 3:2-re a Hungária javára, amely veretle­nül nyerte a bajnokságot. Túrán István még évtizedek­kel később is azt mondta: ez a rangadó volt élete legemlékeze­tesebb mérkőzése. „A Nemzeti Sport írta: viharos mérkőzésen vitatható góllal győzte le a Hun­gária a lelkes SBTC-t. A mezőny legjobbja Túrán, az SBTC moz­gatója, irányítója. Ez a sovány fiatal futballista mindent tud, amire egy jó centerhalfnak szüksége van. Szinte egyedül semlegesítette a híres kék-fehér belső hármast. Ott a helye az olimpiai csapatban.” A kiváló futballista be is került - Zsengellérrel együtt - a berlini játékokra készülő keretbe! A Stécé az első NB I-es idényét a 13. helyen zárta, s kiesett az él­vonalból. Zsengellér 19 gólja is kevés volt a bennmaradáshoz. A fekete-fehérek később Thour (FTC), Túrán (Hungária) és Zsengellér (Újpest) eladásából befolyt busás pénzből vásárolták meg a Füleki úti Stécé-klubot. „Ábel” rengeteg gólja A salgótarjáni labdarúgás leg­nagyobb alakja Zsengellér Gyu­la volt, aki Ceglédről gyerekként került a városba. 1936-ban Új­pestre igazolt, 1947-től az AS Ro­ma csatára volt. 39 válogatott mérkőzésén 32 gólt lőtt, az 1938-as VB-n ezüstérmet szer­zett. Kiváló sportújságíró fia, Zsengellér Zsolt kérdésünkre édesapjáról elmondta:- Úgy került Salgótarjánba, hogy a bátyja rendőrparancs- nok volt. Ott kezdte el a középis­koláit. Apám mindig örömmel beszélt a tarjáni játékáról, pedig sokáig balszélsőt kellett játsza­nia, és azt nem szerette annyira. Pedig tudott azon a poszton is játszani, mert a bal lábát is úgy kiképezte, hogy majdnem úgy tudott vele, mint a jobbal. Amikor bekerültek az NB I-be, a Kispest ellen játszott, ahol Purczeld Ferenc volt a center­half, ő fogta, és életre szóló barát­ságot kötöttek Puskás Öcsi édes­apjával. Később, ha Ciprusról hazalátogatott, lejártunk Tarjánba, ahol felkereste a régi futballista barátait. 1936-ban a Stécéből Újpestre igazolt, pedig a Ferencváros is hívta, de a lila-fe­hérek több pénzt és két öltöny ruhával többet ígértek neki. Az átigazolásért 3000 pengőt ka­pott, amikor az volt a sláger, hogy havi 200 pengő fixszel az ember könnyen viccel. Ebből 2000-et le­vitt Ceglédre az édesanyjának, amiből nagy szőlőst vettek. Szí­vélyes ember volt. Úgy emlegette Salgótarjánt, mint a második szülővárosát, ahol megalapozta a jövőjét. Külföldről is igyekezett , gondoskodni rólunk, tőle telhető­én segítette a családot. A labda,vagy a„baba”! Géczy Pál 1935-től ’46-ig volt az SBTC kapusa. Az első NB I-es idény minden mérkőzésén vé­dett. A veje, dr. Csongrády Béla tanár, közíró így emlékezik rá:- Jó hálóőrnek tartották, szigo­rú volt a támadókkal szemben, ha felugrott öklözni, akkor „vagy a labda vagy baba” bánta. Két lá­nyát is „megfertőzte” a sport sze- retetével. Éva, aki atletizált, majd örvös lett, Debrecenben él, még látta védeni, édesanyjával szépen kiöltözve mentek a meccsekre. Mária, aki tornászott, majd óvónő­ként dolgozott, már csak hallott a papa dicső korszakáról. Ő is járt meccsekre, és ott hallotta egy-egy kapott gól után: „Bezzeg ezt Géczy Pali kivédte volna”. A kiváló ka­pust hívták a Fradiba, de a felesé­ge „félt” Budapesttől, ezért marad­tak, és haláláig edzősködött me­gyei csapatoknál (pl. Baglyason, Kisterenyén). Amikor Mária férje­ként a családba kerültem, örült, hogy „hozzáértővel” gyarapodott a família. Halála szimbolikus, a Népstadionban egy magyar- szóvjet mécsesén lett rosszul 1968 májusában, és a mentőben halt meg alig 58 évesen. Régvolt, szép volt, igaz volt... A 97 éves Bobál Gyula arany­tollas újságíró a harmincas években már kamaszként járt a Stécé mérkőzéseire.- A városban már a húszas-har­mincas években is a futball-labda körül forgott a világ. Eleinte a Seséhez húztam, a kölyökcsapat- ban játszottam. 14 évesen beke­rültem a Munka című laphoz, ahol kitanultam a tördelőszer­kesztői munkát Közben a Stécé gyorsan feltört, hiszen olyan ré­mek játékosai voltak, mint Géczy, a kiváló kapus, vagy az „öreg” Szabó és a Vágó testvérek, akik keményen bekkeltek. Wahlkampf elegánsan osztogatott, Kecskés fá­radhatatlanul harcolt, Takács Ba- bi bombafejesei vetekedtek a rú­gásával. A két Ménich ördöngö- sen cselezett, Thour hatalmas gólokat rúgott, nem csoda, hogy elvitte a Fradi. A legnagyobb ked­venc azonban Zsengellér volt, aki a pályán szinte robbant, a cselein a védők is csak ámultak, nem tud­ták megállítani, annyi gólt lőtt, amennyit akart. A Stécé-pálya mellett volt egy üres rész, ott fociz­tunk. Többször megállt, figyelte a játékunkat. Egyszer be is állt, és olyan derbit vágtunk le, hogy so­sem felejtem el. Nagyszerű csapat volt a Stécé, minden meccs ünne­pet jelentett. Különösen, amikor jött a Fradi! Óriási élmény volt lát­ni Sárosiék varázslatát Rég volt, szép volt, de igaz volt... Balás Róbert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents