Nógrád Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 152-177. szám)
2016-07-20 / 168. szám
Ötkarikás történetek -1972 München <i7.) Szeptember ötödiké mindent megváltoztatott. Az ötkarikás lobogóra gyászszalag került. Elvetemült palesztin terroristák rontottak be az olimpiai faluban az izraeli küldöttség szállására. A bajor rend- ó'rség nem állt a feladata magaslatán. Nem csupán ott a helyszínen maradtak áldozatok, hanem a túszul ejtés után a repülőtéren bekövetkezett balul sikerült kiszabadítási akció is ártatlan emberéleteket követelt. De a tragédia után kimondatott a jelszó: „The games must go on”, azaz a játékoknak valóban folytatódniuk kellett! Sajnos 1972 és München ezzel a szomorú eseménnyel vonult be leginkább az olimpiák történetébe. Lekésték rajtjukat a futók A fekete fellegek ellenére remek versenyeket rendeztek az ez alkalomra felépített impozáns olimpiai stadionban, amely a későbbiekben oly sokáig a Bayern München labdarúgóinak Is otthonául szolgált. Itt volt mindjárt a száz méteres síkfutás, az atléták királyfutama. Az USA legjobbjait természetesen biztos esélyeseknek könyvelték el. De közülük csak a leggyengébbnek tartott Taylor jutott be a döntőbe. Vajon miért? Az ok prózai: lekésték saját középdöntőjüket. Ezért az edzőjük a hibás. A határidőnaplójába tévesen rögzítette a futamok időpontját, és Hart, illetve Robinson, a vétkes tréner, Stan Wright kíséretében már nem ért időben a stadionba. A szovjet-ukrán Borzowal ilyen nem fordult elő. Biztosan nyerte a finálét Taylor előtt. Az amerikaiak a 4x400-as futóváltóban is favoritok voltak. Csakhogy az egyéniben győztes Matthews és az ezüstérmes Collett az eredményhirdetését politikai-faji tüntetésre használta fel, és az USA küldöttségének vezetése nem ismert pardont. Kizárták a versenyzőket, így a staféta el sem indulhatott. Inkább lemondtak egy biztosnak ígérkező elsőségről, mintsem hazatérve politikai konfliktusokkal nézzenek szembe. Izgalmak a kosárlabda döntőn A férfi kosárlabda igazi ünnepe volt a müncheni olimpia. A döntőbe a két örök vetélytárs, az egyetemistákból verbuválódott Egyesült Államok csapata, és a félelmetes egyéniségekkel rendelkező Szovjetunió válogatottja került. Fej-fej mellett zajlott a küzdelem, és a véghajrában hihetetlenül izgalmas lett a párharc. Az amerikaiak büntetővel szereztek 50-49-re egy pontos előnyt, és rögvest utána megszólalt a duda. Csakhogy maradt még három másodperc. Hatalmas kavarodás támadt, a Magyar Televíziónak közvetítő Knézy Jenő is úgy búcsúzott el a nézőktől, hogy az USA az olimpiai bajnok. A zsűri azonban újrajátszatta a három másodpercet. És bekövetkezett a csoda! Előreíve- lés, Szergej Bjelov, a szovjetek centere a palánk alatt megkaparintotta a labdát, még egy testeseire is maradt ideje, és a dudaszó pillanatában kosárba hullott a nyertes találat. A Szovjetunió 51- 50-re győzött. A holtverseny ára A férfi négyszáz méteres vegyesúszásban rendkívül kemény csatát láthatott a közönség a svéd Gunnar Larsson és az amerikai Tim McKee között. Mögöttük a feltörekvő magyar tehetség, Hargitay András tempózott. Az utolsó fordulóra érve egyáltalán nem dőlt el az elsőség sorsa. Sőt, mindkét esélyes beleadott apait-anyait, és együtt csaptak a célba. Az eredményjelző óra sem tudott rögtön különbséget kimutatni közöttük. Századmásodpercre azonos volt a teljesítmény. Ekkor jött a pontosítás: Larsson kétezredmásodperccel gyorsabbnak bizonyult, így ő lett az aranyérmes. Ezután a Nemzetközi Úszó Szövetség változtatott a szabályokon: ha századmásodpercre ázonos az eredmény, holtversenyt hirdetnek, mint történt az később az 1984-es női száz méteres gyorson, illetve 2000-ben, amikor az ötven méteres férfi gyorsúszásban nem tudott dönteni a számítógép sem. Bokatöréssel az aranyig A magyar párbajtőr válogatott címvédőként készült Münchenre. A tatai edzőtáborban keményen gyakoroltak a fiúk, így az est leszálltával jólesett a pihenés. Ilyenkor persze előkerült a kártya, no és néhány üveg jófajta bor. A bohém fiúk kellemes kvaterkázását azonban egy nap megzavarta egy idegen. Egykor vívóként sportoló, külföldre szakadt hazánkfia állított be hozzájuk, és rögvest ajánlatot tett. Kihívta őket egy csörtére. Osztrics Istvánék egymásra néztek, többen csóválták a fejüket, de csak Kulcsár Győző vállalkozott a feladatra. Lementek az edzőterembe, és megkezdődött a párbaj. A bizonytalanul mozgó, már háromszoros olimpiai bajnok klasszis egy hát- ralépést követően fájdalmasan kapott a lábához. Kifordult a bokája. Tanakodás kezdődött: ha a baleset híre a magyar sportvezetés fülébe jut, annyi Kulcsár olimpiájának. Dr. Kamuti Jenőnek, az orvosként dolgozó ötkarikás ezüstérmes tőrözőnek mentőötlete támadt. Az éjszaka során autóba ültek, bementek a tatabányai kórházba, és az ép bokáról is röntgenfelvételt készíttettek. Visszaérve Tatára már ezt a leletet mutatták be dr. Bay Béla csapatvezetőnek, mondván Győzőnek kutya baja, csak enyhe rándulást állapított meg a doktor. Bezzeg a sérült lábon kisebb törés keletkezett. Néhány héttel a játékok előtt. Kulcsár bebugyolált lábfejjel folytatta a felkészülést. Kiváló képességeire jellemző, hogy ilyen állapotában is aranyéremhez segítette a társakat, mi több, egyéniben dr. Fenyvesi Csaba mögött egy szépen csillogó bronzmedált is szerzett. Babér a pályafutásokon Münchenben több magyar sportoló érkezett el pályafutása befejezése felé élete csúcspontjához. Balczó András tizenkét év után nyerte el öttusában az egyéni elsőséget - Mexikóban alig maradt el tőle -, míg a kistermetű erős ember, a súlyemelő Földi Imre két ezüst után jutott el a dobogó tetejére. Hat aranyérmünk közül egyébként a kötöttfogású birkózó Hegedűs Csaba sikere volt a legbiztosabb. A „Túskirály” becenévvel méltán emlegetett huszonnégy éves fiatalember szemernyi kétséget sem hagyott, hogy a 82 kilogrammos súlycsoportban ő a legjobb. A papírsúlyú, „széplelkű” ökölvívó Gedó György hajszálpontosan célzott ütéseivel érdemelte ki a legfényesebb medált. (folytatjuk) Hegedűs Henrik Angol nap a holland dűnén NÉMET TÚRAAUTÓ BAJNOKSÁG (DTM), 9. és 10. futam, Zandvoort A holland dűnék közé települt pár napra a legnézettebb túraautó sorozat a DTM, mely egy évi kihagyás után szeptember végén újra ellátogat a Hungaroringre is. Ez az időpont rendkívül nézőbarátnak ígérkezik, mert a magyarországi látogatásukat követő hockenheimi évadzáróval együtt még négy futam áll majd a pilóták és csapatok rendelkezésére, hogy döntsenek a végső sorrendről, azaz Mogyoródon kiélezett küzdelmekre számíthatunk. Most azonban csak a félidőnél tartunk, de legalább 8-10 autónak van még esélye a végső győzelemre és a márkák versengése is teljesen nyitott. A szombati 40 perces versenyen a kanadai Wickens (Mercedes) indulhatott az első rajtrácsról de a mezőny közepén a rajt sűrűjében Tambayt (Audi) megpöckölték, a pálya szélére került, és ott Götz (Mercedes) belerohant, így mindkettőjüknek pár száz méter adatott meg aznap. A roncsdarabok eltakarítása és a sérült autók elszállítása miatt azonnal bement a safety car, így két kört a mögött tettek meg a többiek. A továbbiakban szinte eseménytelen körözést csak Farfus (BMW) „elbambulása” színesítette, így a brazil is a kavicságyban végezte, a kanadai pedig biztos rajt cél győzelmet aratott. A dobogóra három „W” betűs állhatott (Wickens, Wittmann (BMW) Vietoris (Audi) - igaz utóbbi szimpla „V”-vel írja nevét. A kötelező kerékcse- rés és egyórás vasárnapi futam már jóval több izgalmat hozott, első sorban Wickens megnövekedett győzelmi étvágyának köszönhetően, aki állhatatosan üldözte az élről induló brit Green-t (Audi). A kerékcserék miatt felborult sorrend remek alkalmat adott a márkatársak összefogásának, azaz a jobban állók fedezésére, a riválisok visszafogására, kemény, de sportszerű védekezésekre. Green jól állta a rá nehezedő nagy nyomást, Wickens mindent megpróbált a dupla hétvégi győzelemért, de e miatt hibázott: versenygépét fűnyíró üzemmódba állította, meglátogatta az aszfalcsík melletti homokdűnék növényzetét, és majdnem Scheider (megforgatták) Götz (kitört a hátsó kereke), valamint Martin és Molina - azaz a kiesettek - sorsára jutott. A második helyre így az ugyancsak angol Paffett (Mercedes) ért be, harmadik Mortara (Audi) lett. A pontverseny élcsoportjának állása a bajnokság félidejében: 1. Marco Wittmann (BMW) 105,2. Jamie Green (Audi) 98, 3. Edoardo Mortara (Audi) 88, 4. Robert Wickens (Mercedes) 83, 5. Paul di Resta (Mercedes) 74, ó. Maxime Martin (BMW) 63, 7. Nico Müller (Audi) 62,8. Mattias Ekström (Audi) 58, 9. Tom Blomqvist (BMW) 53, 10. Gary Paffett (Mercedes) 52 pont. A prémiummárkák versengésében a BMW vezet 358 ponttal az Audi (348) és a Mercedes (304) előtt. M. I. mnxooK Green szívós védekezése vegúl meghozta a sikert számára
