Nógrád Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 152-177. szám)
2016-07-19 / 167. szám
„Csontváry valódi géniusza” A festőóriásról, Csontváry Kosztka Tivadarról tekinthető meg reprodukciós kiállítás a fenti címmel a nézsai közösségi házban egészen ez év októberéig. Pap Gábor művészettörténész útmutatásával és segítségével valósult meg a tárlat, amelynek egyik fő célja, hogy torzításmentesen mutassa be a kíváncsi szemeknek a festőzseni műveit. ky.sa. pap (jábor magyarázatainak köszönhetően érthetik meg a nézelődők az egyes képek fő mondanivalóját A májusban nyílt kiállítás első részében Csontvárytmint a Napút festőjét ismerhette meg a művészetra— jongó közönség. A megnyitóra, és az azt követő egy hónapra dr. Földi László a tárlat rendelkezésére bocsátotta a mester „Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban” című képének, saját tulajdonában lévő hivatalos másolatát, amelyhez fűződő élményeiről Miklósvölgyi János festőművész beszélt. A kiállítás keretében a tervek szerint egy-egy hónap egy-egy részt ölel fel, így a továbbiakban betekintést nyújt például Csontváry képein a téridő-viszonyok leképeződésébe, Csontváry „varázsképeibe”, fejezeteket láthatnak a festő legendás történelméből,* és felfedezhetik Csontváry helyét kortársai között. A helyszín azonban nem állandó kiállítóhely, így az érdeklődőket arra kérik, hogy előzetes bejelentkezés után látogassanak csak a tárlatra. Ezt Szarka Péternél tehetik meg, a 36- 30/259-1391-es telefonszámon. A kiállítás ingyenesen megtekinthető, de a szervezők szívesen fogadnak a szervezési költségekhez hozzájárulásokat és adományokat. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a kiállításra, amelynek mottója: „Csontváry művészete embert alkot egy olyan világban, ahol nincs is már ember, akinek az emberi minőséghez méltó igényei lennének.” Magával ragadó fesztivál Bánkon Bánk. Több mint ötven civil szervezet, több mint száz kulturális program, több mint harminc képzőművész és szervezet, több mint féltucat kortárs színházi előadás... A legfrissebb hazai progresszív kultúra képviselői gyűltek össze a múlt hét második felében Bánkon, a „Bánkitó Fesztivál” keretében. A civil és művészeti programok kavalkádja, a kevésbé ismert, alternatív zenészek jelenléte és a helyszín varázsa egyaránt magával ragadta a fesztiválozókat. „Köpcös szitakötő” a színpadon Dr. Ács Piroska, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet igazgatója mondta ezt a jellemzést Pécsi Sándorról a napokban, Mohorán. A köpcös kifejezés a nagyszerű színészóriás alkatára vonatkozik, a szitakötő pedig a mindig izgő-mozgó, karjait-lábait kordában sosem tartó egyéniségre. Korán elhunyt kitűnő, kétszeres Kossuth-díjas művészünk emlékére kiállítás nyílt a Tolnay Klári Emlékházban. Hegedűs Henrik Mohóra. vajon hányán tudják manapság szerte ebben az országban, ki is volt Pécsi Sándort Hány szerepe élhet még a köztudatban az 1972-ben, váratlanul, ötvenéves korában elhunyt remek színészünknek? Ezek a kérdések is felmerültek a kiállítás megnyitóját kísérő beszélgetésben, amelyet Odor Vivien mókás mesemondása vezetett fel. Vadas Zsuzsa újságíró dr. Ács Piroskával és Cserje Zsuzsa rendezővel csevegett, aki gyűjteményéből a relikviákat egy hónapra a tárlat számára biztosította. Pedig a különböző televíziók, különösképpen a közszolgálati tévé „anno” csatornája rendszeresen bemutatja alakításait, filmvásznon, és színpadon egyaránt. De jobbára már csak az idősebb korosztályokban él a Lilomfi furfangos és mindig vidám Szelleműje, A fekete város magyarul csak bizonytalanul beszélő Quendel apója, vagy a Sellő a pecsétgyűrűn című kétrészes krimi ravasz felügyelője, vagy a Szent Péter esernyője szegény glogovai plébánosa. A hármas terefere során sok mindenre választ kaphattunk. A közönség megismerkedhetett Pécsi Sándor életútjával: a sajószentpéteri nevelkedés, a sárospataki diákévek, amikor megfogalmazódott a cél, a világot jelentő deszkákra való lépés, aztán a Művész Színház, ahol 1946-ban a karrierje beindult. Kibontakozott a Tolnay Klárival való kapcsolat, hiszen több mint húsz esztendőn keresztül játszottak együtt 1948-tól a Madách Színházban. Felidéződött az egyik emlékezetes mozzanat is. Arthur Miller Pillantás a hídról című darabjában egy Pécsi-monológ alkalmával a mindig maximalista férfi partner erősen kifogásolta, hogy a mozdulatlanul álló és társa szövegére figyelő Tolnay Klári miként is tekint rá. Egy másik történetből pedig kiderült, mennyire értett a hatásvadászathoz. Gorkij Éjjeli menedékhelyében előre lehetett tudni, mikor lép be Pécsi Sándor, hiszen már az előző jelenet alatt összevissza csörögtette a nála lévő szerszámokat, hogy minden szem rá szegeződjön. Tolnay Klári visszaemlékezéseiből is kitűnt a színészpartner különös személyisége: míg mások az olvasópróbán mindinkább belülről akartak azonosulni a megformálandó karakterrel, addig Pécsi rendszeresen rajzolt, és külső vonásaiból próbálta elképzelni, hogyan nézhet ki az illető. Cserje Zsuzsa személyes élményeket is megosztott a hallgatósággal. Középiskolásként, barátnőjével, Venczel Verával rajongtak a népszerű színészekért. Míg Venczel Vera Gábor Miklós után járt-kelt, ő Pécsi Sándort szemelte ki. Egyszer, amikor személyesen találkoztak, és a színművész felajánlotta neki, hogy hazaviszi az autójával, a megállás után ott, a gépkocsiban arra kérte a fiatal lányt, hogy mondjon el egy verset. Miután látta, hogy Cserje Zsuzsa meglepődött, és megszólalni sem bírt, ő szavalta el profi módon az Anyám tyúkját. A tárlat bemutatóján - amit augusztus 17- ig tekinthetnek meg az érdeklődők - több statisztikai adat is elhangzott: összesen nyolcvanhat szerepet játszott el Pécsi Sándor a színpadokon, ezek legtöbbje látható a kiállított képeken, rajzokon, színlapokon, plakátokon, és a gyűjtemény darabjai között olyanok is felfedezhetők, amelyek a negyvennégy esztendeje elhunyt „teátrista” műgyűjtő-szenvedélyéről vallanak.
