Nógrád Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 152-177. szám)

2016-07-12 / 161. szám

Ötkarikás történetek - Berlin 1936 oo > Hitler is hívta a világ ifjúságát! Méghozzá széttárt karokkal, mosolyogva, harangzúgás­sal, és pompás stadionokkal, amelyek zsúfolásig megteltek a versenyekre, a levegőben Zeppelin-léghajók köröztek, míg Leni Riefenstahl megalkotta a történelem első olimpiai sportfilmjét. Pedig alig négy évvel korábban, mikor még a nácik nem voltak hatalmon, hevesen tiltakoztak az ötkarikás viadalok ellen. Most pedig, a politikai érdekeik szolgála­tában, hogy elhitessék az egész földkerekséggel, ők bizony kiállnak a béke ügye mellett, komoly alapossággal megrendezték a játékokat. A németek vezére persze monumentális beszédet kívánt mondani a megnyitóünnepségen. Egy belga gróf azonban letorkollta: Henri de Baillet-Latour, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke kerek-perec közölte vele, hogy a házigazda ország államfőjének bizony csak egyetlen hivatalos mondat dukál. Er­re Hitler gúnyosan odavetette neki: „gróf, mindent el fogok követni, hogy azt az egyetlen mondatot megtanuljam”. Owens csodája Az atlétikai versenyek kimagas­ló alakja egy ébenfekete bőrű vil­lámgyors klasszis lesse Owens volt. Kevesen tudják, hogy a re­mek futó és távolugró keresztne­vét tulajdonképpen egy elszólás­ból kapta. Gyerekként a tanítónő megkérdezte, hogy hívják, és ő a lames Cleveland Owens helyett J.C (Dzsé-Szí) nevet suttogott, erre a pedagógus beírta a naplóba: Jesse Owens. Nos, a huszonhárom éves amerikai vágtázó négy arany­éremmel gazdagodott Berlinben. Él az a tévhit, miszerint a száz mé­teres síkfutásban aratott győzel­mét követően Hitler nem akart ve­le kezet fogni, hanem tüntetőleg kivonult a stadionból. Az igazság az, hogy előre elkerülvén a kelle­metlenségeket, a NOB elnök meg­kérte a Führert, ezúttal tekintse­nek el a bajnokok személyes üd­vözlésétől. Uszólány csókja cuppan Hitler arcán Volt azonban egy fiatal hölgy, aki fittyet hányva mindenfajta biztonsági előírásra, bizony nem csupán személyesen tisztelgett előtte, hanem meg is puszilta a náci vezért. Történt ugyanis, hogy az USA gyorsúszó váltójá­nak tagja, Bernice Lapp, megle­hetősen különös, és éppoly koc­kázatos fogadást kötött csapat­társaival: ha dobogós helyen vé­geznek, az eredményhirdetés után odamegy a díszpáholyhoz, és két cuppanós csókot nyom Hitler arcára. így is lett, a harma­dik helyezett amerikai staféta tagjai közül Lapp egészen más irányba indult, mint a másik há­rom lány. Odahajolt az államfő­höz és szó nélkül megpuszilta. Hitler és az őt körülvevő testőrök annyira meglepődtek, hogy föld­be gyökerezett a lábuk, és mire Egy klasszis a vízben: Csík Ferencnek gratulálnak győzelme után felocsúdtak, a tengerentúliak büszkesége már tovább is lib­bent. Utólag kiderült, a vezér azt hitte, az ezüstérmes németek Csák Ibolya ilyen szép mozdulattal szerzett aranyérmet egyik úszója rója le így a hódo­latát. Az USA-táborban pedig az­nap este nagy ünneplést csap­tak erre a jól sikerült tréfára. Botrány az óceánjárón A száz méteres hátúszás ha­talmas esélyesének számított a négy évvel ezelőtti bajnok ame­rikai Eleanor Holm-Jarrett. A gyönyörű asszony a berlini olim­pia előtt azonban meglehetősen könnyelmű életmódjáról volt hí­res, ám ennek ellenére simán biztosította helyét az USA csapa­tában. Csakhogy az Európába tartó óceánjárón sem hazudtolta meg felettébb szeszélyes lényét. Hiába írták elő a csapatvezetők, hogy a sportolóknak tartózkod­niuk kell minden élvezeti cikk­től, beleértve a dohányzást és az alkoholt, ő rendre a hajó bárjá­ban kötött ki, ahol heveny pezs­gőzések közepette megosztotta az újságírókkal nem éppen hí­zelgő' véleményét az amerikai olimpiai bizottság elnökéről. Csakhogy egy alkalommal túl­lőtt a célon. Annyira felöntött a garatra, hogy visszatérve a ka­binjába nem a saját szobájába nyitott be, hanem a szomszédé­ba, és ráfeküdt saját hölgykísé­rőjére, aki ijedtében az egész fo­lyosót felzavarta. Holm asszonyt azonnal kizárták az olimpiai kül­döttségből, de az újságírók rög­vest befogadták maguk közé, és szakértőként tolmácsolhatta, amint távollétében a holland Nida Senff megnyeri a száz hát aranyérmét. Pluhár közvetítése Csík Ferenc győzelme a száz méteres gyorsúszásban nem csu­pán azért maradt emlékezetes, mert nagyszerű hajrával előzte meg a jóval esélyesebb japán el­m' lenfeleit, hanem azért is, mert az első olyan aranyérem tulajdono­sa lett, amelyet a rádió hullám­hosszán keresztül itthon százez­rek élőben követtek nyomon. Pluhár István riporter legendás közvetítése ma is meghallgatha­tó a különböző internetes oldala­kon, ahogy kiáltja: „Ferkó, Ferkó, most bele...”, és végül elsőként csapott a célba a magyar úszó. Ugyanezen a napon Csák Ibolya is megnyerte, szétugrást követő­en a női magasugrást. Estefelé egy budapesti szórakozóhelyen Salamon Béla, a sportkedvelő ko­médiás volt a konferanszié. Két műsorszám között a mikrofon­hoz lépett és mondta: örömmel tudatja mindenkivel, újabb olim­piai aranyérmet szereztünk. Er­re a nézőtérről felkurjantott vala­ki: hiszen már kettő van nekünk, Csík és Csák. Mire Salamon rez­zenéstelen nyugalommal közöl­te: azóta megszületett a harma­dik, amit Lőrincz Márton szer­zett birkózásban. Berlinben egyébként tíz alka­lommal álltak hazánk sportolói a dobogó legmagasabb fokán. Vívásban a kard elsőségeit elő­re oda lehetett adni, Kabos End­re egyéniben diadalmaskodott, és természetesen a csapat is nyert, ráadásul Elek Ilonát sem lehetett megállítani női tőrben. A vízilabdázók egy németekkel játszott döntetlen után jobb gól- különbséggel lettek végső győz­tesek, a kötöttfogású Lőrincz mellett Kárpáti Károly és Zombori Ödön szabadfogású birkózásban menetelt a legna­gyobb sikerig, az ökölvívó Ha­rangi Imre pedig voltaképpen vakon nyerte az aranyat: a dön­tőben úgy felrepedt a szemöl­döke, hogy már alig látott. Ami­kor az eredményhirdetés után fején hatalmas turbán-kötéssel lejött a dobogóról, egy újságíró gratulált neki, mire Harangi: „köszönöm. Ki vagy?” (folytatjuk) Hegedűs Henrik A berlini stadionban lobbant fel először az olimpiai láng Jesse Owens négy aranyérmet szerzett Hat szeren forogtak TORNA Nyári tábor Salgótarjánban Hatalmas hagyományai van­nak már a salgótarjáni nyári tor­na tábornak, melyet immáron 22. alkalommal rendeztek meg a Madách Imre Gimnázium torna­termében. A népszerű tábornak több célja is van, hiszen amel­lett, hogy a város tornász ver­senyzőit képzik, és nevelik, kivá­lasztják az utánpótlást adó fiata­lokat, a legkisebbekkel pedig megszerettetik a tornát, mint alapsportágat. Az egy hét azok­nak is segítséget nyújthat, akik sport szakon szeretnének to­vábbtanulni, de a testnevelés órákon nem kaptak elég felké­szülést a tornagyakorlatok elsa­játításához. Idén a résztvevők hat szeren (talaj, trambulin, szekrény, ge­renda, alacsony nyújtó és fele­máskorlát), folyamatos cserével dolgoztak. A szakképzett edzők mellett korábbi tanítványok, ver­senyzők segédkeztek abban, hogy mindenki biztonságos kö­rülmények között gyakorolhas­son. Az 56 gyermekkel 8 nevelő foglalkozott a különböző helyszí­neken. A kis tornászok életkora rendkívül széles skálám mozgott, hiszen 5 és 18 éves is volt a keret­ben. Nem csak Salgótarjánból je­lentkeztek a táborba, hanem te­hetséges tornászok érkeztek Szécsényből, Mátranovákról, Bu­dapestről, de még Szlovákiából is.- Nagyon jó hangulatú a tábor nyilatkozta Ringeisen Andrásáé, a tábor vezetője. - Eb­ben a környezetben lehet megtaní­tani és megtapasztalni a sport kö­zösségformáló erejét, az egymás­ra figyelést és egy-egy nehéz elem sikeres végrehajtását. Versenyz& inkkel, a Gagarin DSE tornászai­val ilyenkor jutunk hozzá vala­mennyi versenyszerhez, illetve ki­egészítő eszközökhöz, amelyek a biztonságos mozgástanításhoz nélkülözhetetlenek. A tábor zárónapján a gyere­kek egy bemutató során mutat­hatták meg, hogy miket is tanul­tak az öt napalatt. B. L. *

Next

/
Thumbnails
Contents