Nógrád Megyei Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
2016-06-06 / 130. szám
Magyarország bővelkedik felszíni vizekben, az Alföld lomha, nagy folyamai, vagy a sokkal fürgébb dombvidéki folyóvizek népszerű helyszínei is nyaranta a különféle vízitúráknak, vándortáboroknak, vadvízi kirándulásoknak. Nagyon kellemes, egy életre élményt jelentő vakációk ezek, de nem hasonlíthatók össze a hegyvidéki patakok vizén kipróbálható raftin- golással! Nem azért, mintha egyik jobb, vagy rosz- szabb lenne a másiknál: egészen egyszerűen teljesen másról van szó. A hegyvidéki folyókon, alkalmas patakokon kipróbálható vadvízi evezés teljesen más, árral szemben például értelemszerűen nem is működik a dolog... Magyarország híján van magashegységnek - éppen szombaton emlékeztünk a minden tekintetben gyászos trianoni diktátum 96. évfordulójára -, de a Kárpátokat attól még nem dózerolták el sehol, hogy idegen megszállás alá kerültek... Számtalan raftingolási lehetőséget találni a Felvidéken, Erdélyben pedig a Körösökön. Kárpátalján - legalábbis Google barátunk szerint - a Tisza felső folyása mentén nyílik ilyenre lehetőség. Nem ismeretien a rafting Lengyelország hegyvidéki területein sem, de a szervezett csoportok helyett inkább az egyénileg érkező túrakajakosok próbálkoznak inkább együtt élni a gyors folyású hegyi patakokkal. Az alpesi területekkel is rendelkező Szlovénia és Ausztria - mindkettő nagy hagyományokkal bír ezen a téren - persze vezető szerepet játszik térségünkben a vadvízi túrák szervezésében. A rafting a különböző típusú vadvízi hajóban történő evezés gyűjtőneve. Ezt a vadvízi sportot eredetileg hadászati célokra kifejlesztett gumihajókkal próbálhatjuk ki. Méretük különböző, a kalandtúrák szervezői általában nyolc-tíz ember szállítására alkalmas hajókat kedvelik, persze saját anyagi érdekeik mentén. (A hajó méretét persze meghatározza a raftingolásra igénybe vehető vízfolyás mérete is.) A gumihajóba bátran beülhet az is, aki életében nem fogott evezőt a kezébe, nagyobb baja nem eshet, minthogy vizes lesz. A mentőmellény és fejvédő sisak kötelező mindenkinek, illetve a hajót szakképzett túravezető kormányozza, aki hátul ül. Gyerekek evező nélkül is részt vehetnek egy-egy ilyen kalandtúrán. Mivel elkerülhetetlen, hogy a résztvevők ne ázzanak bőrig, sok helyen a program indításaként gyalogszerrel át kell kelni a jéghideg folyón; ezzel elejét lehet venni annak is, hogy valaki fel- hevült testtel kerüljön a vízbe. Túraszervezők a mediterrán országokban nyaralóknak is számos helyen kínálnak vadvízi evezést, már, ahol a terep- és hidrológiai adottságok ezt lehetővé teszik. Különösen népszerű a raftingolás Anatólia vad hegyei között, ahol a nagy esésű folyókon szinte iparszerűen működik a turizmus ezen ágazata. A túravezetők - többnyire nyári szünetben dolgozó egyetemisták, sportolók - így keresik meg a tanulmányaikra valót a vakáció alatt. A turizmus kiszolgálására fotósok és videósok hada áll lesben, ennél alkalmasabb lehetőség el A hajó sebességét a vízfolyás ereje mellett az evezés, a csapat együttműködése adja, ezért szeretik a nagyobb cégek, vállalkozások csapatépítő tréningjeik egyik lehetőségének éppen a raftingolást választani. (Ehhez persze kellő anyagiakkal rendelkező cég is szükségeltetik...) sem képzelhető felvételeik eladására. A raftingolástra ugyanis nem vihető semmiféle olyan eszköz, ami sérülést okozhat, fényképezőgépet pedig még vízhatlan tokban sem célszerű vinni, hiszen egymást érik az olyan helyzetek, amikor két kézzel kell kapaszkodni az evezőbe... Aki rászánná magát, hogy kipróbálja - hacsak a helyi túravezető nem mondja másképpen - célszerű gumiszandálban hajóba szállni. A köves parton sem szúrja semmi az ember lábát, meg az sem baj, ha megmerül a vizben menet közben... Az élmény pedig élmény marad egy életre, amikor az ember a zúgó patak végén felsóhajt: megvolt ez is!
