Nógrád Megyei Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
2016-06-03 / 128. szám
mS Buttyánné Tóth Ildikó Cz. Zentai Határtalanul: a nemzeti összetartozás napján Népes érdeklődő közönség töltötte meg a minap a Teleki László Művelődési Ház és Könyvtár Nagymező utcai épületének második emeleti nagytermét. Boty- tyán Katalin művelődés- szervező Buttyánné Tóth Ildikó művésztanár több mint félszáz képzőművészeti alkotását - olajfestményeket, akvarelleket, grafikákat, családi portréképeket - mutatta be a megjelenteknek. Pásztó. Az eseményen a Szurdokpüspökiben élő költőnő, Zeke Gáborné saját verseivel, még Pászti Szabó Zoltán író, költő az Athéné Alkotó Kör elnöke - régi ismeretségre is alapozva - Kányádi Sándor egyik költeményével köszöntötte a művésztanárt. Ezt követően Buttyánné Tóth Ildikó kért szót, aki az életútjáról elmondta, hogy vonzalma a művészethez gyerekkora óta tart. Szakmává, hivatássá akkor vált, amikor 1967-ben az Egri Tanárképző Főiskolán matematika - fizika - rajz szakos tanári diplomát szerzett. Blaskó János festőművész tanítványa volt.- Tanári pályafutásom alatt megszakítás nélkül taníthattam, művelhettem a választott művészeti ágat. Alkotóként a festészet - pontosabban az akvarellezés és az olajfestés - áll hozzám a legközelebb. Egyébként a művészet iránti szenvedély, az alkotás utáni vágy nem korfüggő. Ma már nyugdíjas napjaimnak is a festés ad igazi élményt és célt, hogy a szemem által érzékeiteket a lelkem és kezem segítségével megörökítsem, kifejezzem mindazt, ami bennem él, megértessem, megosszam mondanivalómat környezetemmel, az érdeklődő emberekkel - mondta. A művésztanár megköszönte a kiállításának otthont adó közművelődési intézmény vezetőjének, Oláhné Csákvári Gabriellának és Bottyán Katalinnak a pásztói bemutatkozási lehetőséget. Buttyánné Tóth Ildikó - olaj- festményekből, akvarellekből, grafikákból és családi portréképekből álló - tárlata augusztus 31-ig tekinthető meg nyitva tartási időben a városi könyvtár Nagymező utcai épületében. NMH-informaciÓ. Nemzeti ünnepünk kapcsán gyakran a központba kerül két, ma már talán az iskola világán kívül is sokaknak ismerősen csengő név: a Ha- tártalanul-pályázat és a Rákóczi Szövetség pályázata. Mindkettőben közös, hogy a történelmi Nagy-Magyarország területére invitáljak az általános- és a középiskolás diákokat. A meghirdetett pályázatok nem pusztán arra szolgálnak, hogy egy jó kirándulást tehessenek a diákok, hanem pedagógiai céljuk is van: erősíteni a nemzeti összetartozást, az anyaországi diákok számára megmutatni, hogy a határokon kívül élő magyarok hozzánk tartoznak, a kinti magyarok számára pedig kapcsolatteremtés, ismeretátadás, közösségépítés a fő célja. Jómagam is részt vehettem már többször ilyen projektben, az iskolánk a Rákóczi Szövetség által meghirdetett program során Komáromba, Kassára, Pozsonyba és Nagykárolyba utazhatott egy-egy napra. A diákok számára mindig nagy izgalom, ha történelmi városainkat jelöljük ki úti célunknak, hiszen az óráról már ismerik a múltat, hallottak a város szerepéről hazánk történelmében. Amikor aztán végigmennek a városban, kilépnek szűkebb környezetükből, nagy élményekkel és emlékekkel térnek haza. Egy-egy ilyen program során délelőtt egy, a miénkhez hasonló profilú iskolát látogatunk meg (például informatika, elektrotechnika, gépészet), ahol magyar nyelven folyik oktatás. Ez nemcsak a pedagógusok, de a diákok számára is sok érdekességet rejt, hiszen találkozhatnak diáktársakkal, láthatnak más oktatási intézményeket, és nem utolsó sorban: barátságok születnek, és számunkra ez a legfontosabb. A fogadóiskolák rendkívül nagy szeretettel várnak minket, általában előadással készülnek, amit a legtöbb esetben jó hangulatú közös éneklés zár. Azt hiszem, ebből is elmondhatjuk: valóban összetartozunk, mi, magyarok, bárhol is éljünk a világban. A másik, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma által mieghirde- tett, már említett pályázat a Határtalanul címet viseli, ezt nyerte meg a Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum Verebély László Szakközépiskolája és Szakiskolája diákközössége a közelmúltban. Az online- és szakmai kapcsolat kiépítése témában elnyert pályázat kapcsán 21 diák utazhatott a Felvidékre, Érsekújvárra, és tölthetett el négy napot a városban. A partneriskola a városban lévő Jedlik Ányos Elektrotechnikai Szakközépiskola és Kereskedelmi Akadémia volt. A 45 éves intézmény Érsekújvár egyik leggazdagabb múlttal rendelkező oktatási intézménye. A kirándulás során megtekintették a várost, ellátogattak Andódra, Szimőre és Gútára. Megnézték Czuczor Gergely és Jedlik Ányos szülőfaluját, valamint a híres gútai malmot. Ellátogattak a Ferenc-rendi kolostorba, ahol a katakombákat is megnézték. Informatikai ismereteiket felhasználva segédkeztek közösen számítógép-szerelésben az autista diákok nevelését végző intézményben. Hazafelé a bős-nagymarosi vízlépcsőt is megtekintették. A sportprogramokból sem volt hiány: bowling és sportmérkőzés is volt a két iskola diákcsapata között. A programban sor került a barátság fájának elültetésére és a névadók szobrának megkoszorúzására mind Érsekújváron, mind Budapesten. Szabó Beáta koordináló pedagógus, a nyertes pályázat írója úgy fogalmazott: a kapcsolat az iskolával már korábbról megvolt, nagyon szerették volna a pályázatot megnyerni, hogy ezt a kialakult jó kapcsolatot tovább mélyíthessék egy közös projekt keretében. Ennek eredményeképpen kerül sor egy közös weboldal létrehozására, ami a Határtalanul pályázathoz és az együtt töltött tartalmas időhöz kapcsolódik, hiszen megjelennek rajta a közös felvételek, írások, videók is. Az egyhetes program második felében a felvidéki iskola diákjai érkeztek Budapestre. A tartalmas program ezúttal sem maradt el, hiszen a budapesti diákok megmutatták a vendégeknek a főváros szépségeit: így a Hősök terét és a Városligetet, végigsétáltak az Andrássy úton, és a belvárost is megnézték. Látogatást tettek az iskolában, elültették a barátság fáját az iskola kertjében, és természetesen tiszteletüket tették a névadó, Verebély László emléke előtt. A koordináló pedagógus, Szabó Beáta úgy fogalmazott, reméli, hogy minden diák számára nagy élmény volt az ott töltött néhány nap, és reméli, hogy sok szép emléket visznek haza magukkal a kirándulásról a diákok! Nemzeti emléknapunkon, amikor az ország 96 évvel ezelőtti feldarabolására emlékezünk, ez a két sikeres program álljon előttünk. Elődeink fekete gyászkerettel jelentettek meg újságot, hatalmas tüntetéseket szerveztek, harangzúgást tartottak, megállt az élet 1920. június 4-én. Minden magyar számára gyásznap ez, mert ránk erőszakoltak egy olyan békét, ami igazából senkinek sem volt jó, és csak újabb konfliktusok forrása lett. Az idő nem gyógyította, nem gyógyíthatta be a sebeinket, de a XXI. század emberének - a vér- zivataros XX. századból tanulva - arra kell rájönnie: azt kell keresnünk, ami összeköt, és nem azt, ami szétválaszt. A Nagy-Magyarország területén élő magyarok és más nemzetiségek (akik ma nemzetet alkotnak) történelme közös: ahogyan a miénk a Rákóczi-szabadságharc, a kuruc harcok, az 1848-as forradalom, és a monarchia boldog békeidői, úgy az övék is. Jó lenne, ha a kicsinyességen felemelkedve, a múltat és a történelmet nem kisatírozva, szélsőségesen értelmezve, vagy átírva látnánk egymást, magunkat, és valóban keresnénk a gyökereinket, a múltunkat, az összetartozást. Ezt kaptuk örökségül, ezt kell megőriznünk és továbbadnunk az utókornak! Veszelovszki Balázs Erdélyi gyökereink nyomában a „gagarinos” diákok Iskolánk ötödik alkalommal utazhatott 51 tanulóval, 6 kísérő nevelővel a „Határtalanul” program keretében határon túli magyarlakta területre. Úti célunk ezúttal is Erdély volt. 2016. május 19-én kora hajnali órában indultunk Salgótarjánból. Első állomásunk Nagyvárad volt, itt találkoztunk az idegenvezetőnkkel, aki kalauzolta csapatunkat a három nap során. Megtekintettük a székesegyházat, majd városnéző séta során ismerkedtünk a történetével. Ady városa után Erdély kapuján át - a Királyhágón - érkeztünk Bánffyhunyadra, ahol a református templom megtekintése után megkoszorúztuk a 48- asok emlékművét. Kolozsvárott megcsodálhattuk a Mátyás-szobrot, a Szent Mihály-templomot, valamint felkerestük Mátyás szülőházát. Ezt követően Gyalun aludtunk. Második nap a tordai sóbánya élményei után Torockón az árvaház lakóival találkoztunk, és adtuk át adományainkat. Megrendítő érzésekkel utaztunk tovább Nagyenyedre, ahol betértünk a híres református kollégium falai közé, megtudhattuk, mennyi híres ember tanult a líceum falai között. Majd Gyulafehérváron helyeztük el koszorúinkat a Hunyadi-síroknál. Este Cserna-keresztúrra érkeztünk, megismertük a bukovinai székely falu történetét, majd finom vacsora után elfoglaltuk szállásunkat. Harmadik napon Vajdahunyad várának bejárását követően a dévai várat is megnéztük. Világosnál a fegyverle- tételi szerződés helyszínére látogattunk, végül Aradon helyeztük el a kegyelet koszorúját. Rengeteg élménnyel és emlékkel érkeztünk haza a késő esti órákban. Majláth Gizella programfelelős * Művésztanár kiállítása a könyvtárban
