Nógrád Megyei Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

2016-05-10 / 108. szám

Baksa Sándor a polgármester Baksa Sán­dort, az eddigi alpolgármestert választották meg Karancs- lapujtő polgármesterévé va­sárnap az időközi választáson, amit az előző településvezető lemondása miatt kellett meg­tartani a községben. . Lantos Ibolya jegyző az MTI-nek elmondta: a hat független jelöltre összesen 1112-en adták le szavazatu­kat. Baksa Sándor 615, Dor- mán Gyula 326, Barta László 65, Musztács László 44 vok- sot kapott, Tóth Istvánra 38- an és Rozgonyi Zsoltra pedig 21-en szavaztak. Baksa Sándor lapunk kér­déseire válaszolva elmond­ta: nagyon meglepte a vokso­lás végeredménye, ugyanis arra számított, hogy három­esélyes lesz a választás, és csak kevés szavazat fog dön­teni. Mindig is bízott azon­ban a sikerben, hiszen min­denki tudja, honnan jött, s mit tett a településért, ame­lyet annyira szeret. A jövőbeli tervek kapcsán hangsúlyozta: természetesen a választási programban sze­replő összes feladatot szeretné megvalósítani a képviselő-tes­tülettel közösen. így befejez­né az orvosi rendelő felújítá­sát, amely kapcsán már elké­szült a pályázat. Ezen túlme­nően rendbe tenné a helyi kastély, illetve a Karancs- kápolna környezetét a környe­zetvédelmi szabályok betartá­sa mellett. Folytatná a meg­kezdett közmunka-programo­kat úgy, hogy a közmunkások valóban hasznos feladatokat látnának el. Biztosítaná a min­dennapos kötelező ellátást a településen a jó gazdasági helyzet ésszerű felhasználása mellett, valamint az intézmé­nyek és a polgármesteri hiva­tal működtetését és önállósá­gát, úgy, hogy nem irányíta­na, hanem csak felügyelné a működést, illetve megszerez­ne mindent, amire az intéz­ményeknek szüksége van. Fontosnak tartja a jól mű­ködő helyi civil szervezetek­kel meglévő jó kapcsolat fenntartását is, hogy azok öt­leteikkel hozzájárulhassanak a község fejlődéséhez. Segíte­né e szervezeteket abban is, hogy a település jó hírnevét megőrizzék, a hagyományo­kat pedig megismertessék az országgal és más nemzetek­kel is. Ezen felül kiemelt fel­adatnak tekinti, hogy a köz­ség korábbi nemzetközi kap­csolatait felelevenítse, meg­újítsa, különösen a szomszé­dos településekkel. Baksa Sándor zárásként kifejtette: a fentebb említett tervek és célok nem valósít­hatóak meg a jegyző és a képviselő-testület támogatá­sa nélkül, hiszen annak tag­jai alappillérei a település­nek. Véleménye szerint azon­ban az elmúlt évben sikerült elnyerni ezen emberek támo­gatását, és eredményes mun­kát fognak végezni, kiegé­szülve a falu minden lakójá­val. Karancslapujtő ugyanis csak úgy lehet még sikere­sebb, ha a községben min­denki megtalálja a saját fel­adatát, amellyel hozzájárul­hat a fejlődéshez. S reméli, hogy többszörösen meg tud­ja hálálni azt a bizalmat, amit az emberektől kapott - zárta szavait. Sz. A. Patakparti madárijesztgetés Közel húsz éve, egy fran­cia példát átvéve rende­zik meg május második vasárnapján a csesztvei madárijesztő-szépségver- senyt. Az országosan egyedülálló eseményre rendszeresen,szorgosan készül Madách Imre falu­jának apraja-nagyja. Hegedűs Henrik Csesztve. Mi is az a bakusz? Ha tíz embert megállítanánk a nóg­rádi utcákon, vajon hányán ad­nának helyes feleletet erre a kér­désre? Márpedig a válasz pofon- egyszerű. A bakuszokkal, alias madárijesztőkkel ugyanis kinn, a magyar határban is százszám­ra találkozhatunk, már ahol per­sze a gondos gazda felállítja, el­űzve ezzel a terménylopó seregé­lyek hadát. Ismerhetjük őket Oz meséjéből is, Dorothy megeleve­nedett kis barátjának leghőbb kívánsága, hogy agya lehessen. Nos, ezeknek a riogató jelensé­geknek rendeznek tavasszal ver­sengést Csesztvén. Tizenhét esz­tendeje már, hogy egy franciaor­szági kiruccanáson a hagyo­mányőrzők szembesültek azzal, hogy bármilyen csúfra is sike­redtek ezek a madárijesztó'k, bi­zony széppé, tetszetőssé is lehet varázsolni őket. így aztán meg­hirdették első versenyüket, s im­már tizenhetedik alkalommal ál­lították fel most a bakuszokat a községet átszelő kis patak part­ján. A helyi vendéglő parkolójá­tól pár méterre sorakoztak fel a „gyönyörűségek”. Készítőik ke­ze munkáját, de legfőképpen szé­les körű ötletességüket dicsérte a páratlan látvány. A legszemrevalóbb, egyben a legdaliásabb „férfiút” könnyedén kiválaszthattuk. Fehér szalma­kalapot viselt, arcán széles mo­soly terült el, még kacsintott is az őtmustrálgatókra. Széttárt karja­iról sörözdobozok lógtak le, ké­kes-zöldes nadrágjának zsebéből (talán?) virágok kandikáltak ki. Közelebb lépve megtudhattuk, hogy őuraságához, Csörgő Vili­hez lett szerencsénk, s ha megko­cogtattuk a lelógó dobozokat, va­lóban hű volt nevéhez. Nos, kide­rült, a bíráló bizottság is őt tartot­ta1 a legmutatósabbnak, az első díj így megformálójának, Szilfai ^Benjáminnak jutott. A mellette álló alak sem volt akárki, pontosabban a „Simán csak madárijesztő” névre hall­gatott. Két legmókásabb jelleg­zetessége: a szétgombolt ingfelsője mögül kibuggyanó fű- csomó-szőrszálak, és a bal boká­ja mellett „settenkedő” malac - néhányan tudni vélték, a sertés díj. A harmadik helyezést pedig egy szoknyás „őnagysága” kap­ta, Szvák Jánosáé „Vajda asszo­nyának’” ősz-szürke hajfürtjei csaknem a földig lógtak. Az öt további madárijesztő ugyan nem nyerte el az értéke­lők kiemelt tetszését, de hason­lóképpen mulatságos formát öl­töttek: fejkendős jóasszony, kar­ján kosárkával, kisleány, úrinő, boszorkány seprűvel, sőt egy le­fátyolozott állat (leginkább ku­tyára emlékeztetett) is ott várta sorban, hogy az érdeklődők megszemléljék. S hogy a kiadós és kellemes va­sárnapi szórakozás vidáman vég­ződjön Csesztvén, arról az ered­ményhirdetés után a salgótarjáni Batyu színház előadása gondos­kodott: a művelődési házban Ra­vaszdi mester élces történetein kacaghattak kicsik és nagyok. olyan élethűre sikeredett, hogy röffentett is egyet. A zsűri sze­rint ezt a bakuszt, Bartha Pong­rác alkotását illette a második „Tűz és vas ura: a kovács" A Kubinyi Ferenc Múzeumban a közelmúltban nyílt meg a „Tűz és a vas ura: a kovács” című időszaki kiállítás. Szenográdi Ferenc Szécséfiy. A vendégeket - mások mellett Szász István borsosberéhyi kovácsmester öz­vegyét és családját, valamint a nógrádszakáli Ferkó István kovácsmester öz­vegyét - dr. Limbacher Gábor, a múzeum igazgatója köszöntötte. Dr. Lengyel Ágnes, a Magyar Nemzeti Mú­zeum Palóc Múzeumának igazgatója a kiál­lítás megnyitójában előbb arról szólt, hogy balassagyarmati múzeumuk és a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum között évek óta jó szakmai együttműködés alakult ki. Gusztiné dr. Toronyi Judit, a szécsényi múzeum koráb­bi igazgatójának az idején, 2013-ban Balas­sagyarmatról két kiállítással is szerepeltek Szécsényben. Az intézményvezető hasznos­nak tartja ezt a jó munkakapcsolatot. Egy­részt költségkímélő, másrészt meghosszab­bodik egy-egy kiállítás élete. A modern mú­zeumi menedzsmentben egyre gyakrabban alkalmazzák ezt a formát. A kiállítás anyagáról dr. Lengyel Ágnes el­mondta: az egy borsosberényi kovácsmű­hely tárgyaira alapozva készült el. Egy há­rom generációs kovács család műhelye ma­radt fenn, és amikor már senki sem folytat­ta a régi mesterséget, akkor is tovább őriz­ték a szerszámokat, a teljes felszerelést, amelyet a múzeumuknak pályázat támoga­tásával sikerült megvásárolni. A tárlat nem­csak a műhely bemutatására szorítkozik, megismerteti a mesterség társadalmi, gazda­sági és kulturális jellegzetességeit. Utalt ar­ra, hogy milyen szerepet töltött be a helyi tár­sadalmi rendben a kovács, és az miért volt fontos egy falusi közösség számára. Ezt követően dr. Lengyel Ágnes áttekintést adott a kovácsmesterség történetéről. El­mondta, hogy már a honfoglalás előtti idő­szakban is foglalkoztak a vas előállításával. A kovácsmesterség a honfoglalás után vált önállóvá, majd a XIV. században több ágra szakadt. Utalt arra, hogy Magyarországon, megyénkben is találtak a régészek a X.-XIII. századból való vasolvasztó helyeket, példá­ul Pásztón vagy az utóbbi időben a ludányhalászi Sóderbánya-tó területén. Előadásában kitért az emberiség történe­ténekjelentős részén átívelő vasművészetre. Szólt a kovácsok hadviselésben betöltött sze­repéről. Utalt arra, hogy a szécsényi kiállí­tás kiegészült ostyasütőkkel, amelyeket egy­koron a falusi kovácsok készítettek. Beszélt azokról a hiedelmekről, mágikus erőkről, amelyek a kovácsmesterséghez kapcsolód­tak. Előadásába beépítette a kovácsmester­ségre utaló irodalmi emlékeket is. Molnár Ildikó, a Palóc Múzeum muzeo­lógusa és Majcher Tamás, a Kubinyi Fe­renc Múzeum fő muzeológusa tárlatveze­tésen mutatták be a kiállítás anyagát. Az ünnepélyes megnyitón zongorán közre­működött Lévárdi Beáta, a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola Szé­csényi Tagintézményének művésztanára és tanítványa, Holecz Martin. Rendőrkézen a rablók Salgótarján, Egy órán belül elfogták a rendőrök azt a 45 éves helyi nőt és fiatalkorú társát, akik egy időskorút ra­boltak ki a napokban Salgó­tarjánban. A tettesek hátul­rólmeglökték a nénit - aki a főidre esett és megsérült -, majd eltulajdonították a tás­káját, az abban elhelyezett készpénzzel, szeszes itallal és élelmiszerrel együtt eltu­lajdonították. A városi kapi­tányság bűnügyi osztálya rablás megalapozott gyanúja miatt nyomoz az ügyben. A gyanúsítottakat őrizetbe vet­ték és kezdeményezték elő­zetes letartóztatásukat. Lopta az áramot Salgótarján. Lopás megala­pozott gyanúja miatt folyta­tott eljárást egy 45 éves salgó­tarjáni nő ellen a városi rend­őrkapitányság vizsgálati osz­tálya. A nyomozás adatai alapján a gyanúsított 2014. október 9. és 2015. október 8. között eltávolította a padlá­son lévő plombát, majd a fő­vezetékről illegálisan leága­zást készített és méretlenül, szabályszegő módon villa­mos energiát vételezett, amellyel kárt okozott az áramszolgáltatónak. A ható­ság a napokban befejezte az eljárást, s az ügy iratait vád­emelésijavaslattal továbbítot­ta a Salgótarjáni Járási és Nyomozó Ügyészségnek.

Next

/
Thumbnails
Contents