Nógrád Megyei Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
2016-05-07 / 106. szám
FOTÓK: KELE SZABÓ ÁGNES Mo stanában - a salgótarjáni Acélgyári úti Szent József templom évfordulóján, Egyházasger- gén a helyi szakiskola ballagási ünnepségén majd az etesi templom- és plébániatető megszentelésén - püspöksüvegben, pásztorbottal jelent meg dr. Beer Miklós, minthogy vallási szolgálatot teljesített. A Szerdatársaság Irodalmi Kávéház szintén minapi rendezvényén viszont civil öltözetben találkozhatott vele a nagyszámú érdeklődő. Oda ugyanis azzal a céllal kapott meghívást, hogy mutassa be az elmúlt év végén Assisi Szent Ferenc imájából vett „Szeressek ott, ahol gyűlölnek” címmel megjelent interjúkötetét. A jelenlegi váci püspök 1943. június elsején születte Budapesten. Ötven évvel ezelőtt, 1966. június 19-én Esztergomban avatták pappá, a teológiai doktori címet a Hittudományi Akadémián szerezte meg. Papként Kőbányán, Szobon, Márianosztrán, Pilismaróton szolgált, vezette a dömösi plébániát, majd Eszter- gom-Belvárosban volt plébános. Közben tanított a hittudományi főiskolán, s rektorként jelentősen megújította a szemináriumi oktatást, életet, 2000-ben Eszter- gom-Budapest főegyházmegye segédpüspöke lett, a váci megyéspüspöki címet 2003. május 27-én érdemelte ki II. János Pál pápától. Könyvbéli gondolatait Beer Miklós a „Verőcei Tükör” című önkormányzati lap felelős szerkesztője, Réti József - akivel Major Sándor kismarosi plébános temetésén ismerkedtek meg, s 2015. szeptemberétől novemberéig számos beszélgetést folytattak a váci püspöki palotában - kérdéseire válaszolva három részben - „A világunk”, „Az egyházunk”, „A hitünk” - fejtette ki. A mintegy százötven oldalon szó esik többek között Ferenc pápáról, a romakérdésről, a menekültügyről, a püspök családjáról, gyermekkoráról, hivatásválasztásáról, pappá válásáról, a cölibátustól, az élettársi viszonyról, az abortuszról és a fogamzásgátlásról, a homoszexualitásról, az eutanáziáról, a teremtésről és az latkozik, s nem ritkán formál eredeti, mondhatni szokatlan, meghökkentő, ezért is alaposan elgondolkodtató, alkalmasint vitát kiváltó véleményt. „Nem véletlenül kaptuk Ferenc Dr. Beer Miklós, a váci egyházmegye püspöke (jobbra) a kötetet szerkesztő Réti József kérdéseire válaszolva fejtette ki gondolatait evolúcióról, a rosszról, a halálról, az imádságról, a „Krisztussá válásról”. Beer Miklós - akinek jelmondata a „Permanentes in fide”, azaz „Rendületlenül a hitben” szerint él, cselekszik - számára nincs tabukérdés, bármilyen témakörben mindenkinek a rendelkezésére áll - úgy véli, hogy püspökként ezt kell tennie - és lényegre törően, világosan, közvetlen stílusban, közérthetően nyipápát, aki mindig hangsúlyozza: szolidaritás nélkül nem lehetünk keresztények. Nem csukhatjuk be szemünket, a szegénység, a hátrányos helyzet, a nyomor láttán. Papságunk és a templomba járók is higgyékel, nincs más út az egyház megújulására, mint a mindennapos szolidaritás vállalása... Ne gondoljuk, hogy kényelmesen, lavírozva, áldozatvállalás nélkül besétálhatunk az üdvösségre” - mondja Beer Miklós a kötet illetve annak a „Köszönöm” című utolsó fejezete végén. Nyitott személyiségének, emberközeli szemléletmódjának jellemzői a könyvbemutatón - az ugyancsak Réti Józseffel folytatott diskurzus keretében is - érvényre jutottak. Néhány perc után kiderült, hogy a püspök alapvetően kedélyes ember, tud örülni a teremtett világ minden apró szépségének, s különösen meghatja az emberi jóság. Boldog, hogy olyan lelki alkatot kapott örö- k ü 1 , amelyben a derű, a vidámság van túlsúlyban. Ezt néhány vicc, kedves anekdota elmondásával és a „Sárgán virágzik a repce...” című magyar népdal közös elénekeltetésével igazolta is. Természetesen neki is vannak nehéz napjai, érik kellemetlenségek, elkeserítik a társadalomban, a mindennapi életben gyakran tapasztalt visszásságok, fondorlatos csalások, bosszantja az erőszak, a kapzsiság, a szívtelenség, de meggyőződése, hogy „...az Úristen szinte minden köny- nyet letöröl,... egy hívő embernek könnyebb az élete, mert Isten személyes törődését éli át ” Ami pedig az őt magát ért sérelmeket illeti, azok elviselésében Arany János „Epilógus” című versének üzenetét tarja követendőnek: „Nem pöröltem, félreálltam, letöröltem...Hiszen az útfélen itt- ott egy kis virág nekem nyílott....” Miután jó kapcsolatokat ápol a reformátusokkal, evangélikusokkal, újító szándékai miatt egyesek túlságosan is protestánsnak tartják - vetette fel Réti József. Erre reagálva fejtette ki a püspök, hogy oda kell figyelni a másik egyházra is, tisztelni kell egymás meggyőződését, annál is inkább, mert a gyökér, a forrás ugyanaz. Sajátos, mondhatni megengedő álláspontot fejtett ki Beer Miklós ezúttal is a kereszteléssel, a bérmálással kapcsolatosan: mindkettőt el tudja képzelni idősebb életkorban is. Ugyancsak változtatna a szentgyónás mechanikus gyakorlatán, amelyben a szükségesnél kevesebb hangsúlyt kap a személyes megtérés. Véleménye szerint jobban át kellene élni a szentmise bűnbánati elemeit. Ha őszintén szembenézünk önmagunkkal, ha eltökéltek vagyunk a jobbá válás akarásában, akkor megtalál bennünket az isteni irgalom. Réti József kérdezte a püspök atyát az általa évekkel ezelőtt meghirdetett „mindenki fogadjon örökbe egy szegény családot” kezdeményezésről is. A válasz több megható esetről, számos jó példáról tanúskodott. Ugyancsak biztató gondolatokat fejtett ki Beer Miklós a mai fiatalokról, akik nem rosszabbak a megelőző generációknál. Mindenekelőtt azt kell vizsgálni, hogy a felnőttek megtalálják-e a módját, hogy közvetítsék, átadják nekik a legfontosabb értékeket. Időt kell szánni a velük való foglalkozásra, sokat kell köztük lenni - hangsúlyozta a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház illusztris vendége. A rendezvény érzelemgazdag, felemelő hangulatához nem kis mértékben járult hozzá Matuz Csilla zongoraművész Bach G- dúr szvittjének megszólaltatásával, valamint Sándor Zoltán előadóművész, aki Szabó Lőrinc alkalomhoz simuló két versét - a „Hazám keresztény Európá”-t és az „Egy kis értelmet a reménynek!” címűt - tolmácsolta... Csongrády Béla Jó úton járnak „Elindultam hosszú útra egyedül” - hangzott el Árva Nikolett, Kakuk Virág és Szatmári Dorottya - a Kubinyiné Szabó Katalin tanította népi ének tanszakos hallgatók által nagyon szépen elénekelt moldvai dalban. Az út szimbólum fontos szerepet kapott Tarnócziné Máté Melinda kulturális főtanácsos beszédében is, amellyel a minap megnyitotta huszonkét fiatalember csoportos kiállítását Salgótarjánban, a Madách Imre Gimnázium Fayl Frigyes Galériájában. A tárlatra dupla jubileum keretében került sor. A zeneiskolában 1956-ban, tehát hatvan évvel ezelőtt kezdődött a tanítás. Ugyanakkor a Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola keretében tizenöt évvel ezelőtt alapították meg a képző- és iparművészeti tanszakot. Az ott végzett növendékeky közül huszonketten fogadták el a kiállításra való felkérést. Közülük többen is éppen a Madách Imre Gimnáziumban tanultak, érettségiztek. Abban a középiskolában, amelyik sok éve eredményesen működik együtt, hagyományosan jó partneri viszonyt ápol a „Váczi”- val, - mint Kele Szabó Ágnes, a házigazda gimnázium művésztanára mondta - „terephelynek” számít. Tarnócziné Máté Melinda - nem mellesleg Ágai Ágnes egyik versére utalva - mondandója bevezetéseként azt hangsúlyozta, hogy mindenkiben szuy- nyad valamilyen tehetség. Ez azonban „pillanatnyi állapot Könnyen kiszalad az ember lába alól, ha értő szemek fel nem fedezik. Ha értő kezek nem segítik kibontakozását ”S ily módon jönnek a képbe - megkerülhetetlenül - a tanárok, akik közvetlenül, tudásuk, ismereteik megosztásával vagy közvetetten, inspirációjuk által hatnak növendékeikre. Ez esetben konkrétan a tanszak jelenlegi mestereiről - Kalocsai Enikő és Földi Gergely képzőművészről illetve Molnár Péter szobrászművészről - van szó. Olyan pedagógusokról, akik számtalan kiállításon szerepelnek, „műveik díszítik sok intézményünket és megtalálhatók köz- gyűjteményeinkben. A szobrász munkái nemcsak megjelennek köztereinken, de át is mintázzák környezetüket. Munkásságukat több művészeti díjjal ismerték el...” Ezek a tanárok nem hagyják ugyan egyedül növendékeiket azon a bizonyos hosszú úton, de „...közösen vallott szemléletük szerint nem fojtják el az alakuló egyéniségeket A művészeti nevelés segítségével, buzdító szavakkal és mérhetetlen bizalommal támogatják tanítványaikat - személyisé gük feltétlen tisztelete mellett Minden diáknak kívánok legalább életében egyszer ilyen tanárokat!” - mondta Tarnócziné Máté Melinda. Az említett tanárok közül Földi Gergely tanszakvezető kért illetve kapott szót Mindenekelőtt köszönetét mondott a gimnáziumnak valamint az ifjú kiállítóknak, majd arról beszélt, hogy az alkotók felsőfokú tanulmányaik révén mennyiféle kifutási lehetőséget használtak ki. Egykori diákjaik - többek között - a képzőművészeti, az iparművészeti egyetemre, a Corvinusra, a nyíregyházi, az egri, a kecskeméti főiskolára jártak, illetve járnak, de van közöttük olyan is, aki dániai tan- intézményt képvisel. Valamennyiükre büszkék és remélik, hogy szép szakmai karrier előtt járnak. Sőt, aki megnézi a kiállított alkotásokat már tapasztalhatja is, hogy mennyiféle műfajban bontakozik ki, érvényesül a Tarnócziné Máté Melinda által emlegetett talentum, önkifejező szándék. A falakon látni eltérő technikájú festményeket, különböző témájú ceruza- és tusrajzokat, de megjelennek meseillusztrációk, reklámgrafikák, rajzfilm-, díszlet-, jelmez-, divat-, táj- és kertépítő tervek is. A legfiatalabb és legidősebb kiállító közti korkülönbség csaknem annyi, mint ahány éves a tanszak. A Madách Imre Gimnáziumban rendezett kiállítás nemcsak azt bizonyítja, hogy jó úton járnak a Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola korábbi növendékei, hanem biztató jelként is szolgál azok számára, akik még keresik az útjukat.. Cs. B. Balról-jobbra: Kapi Gyula igazgatóhelyettes, Molnár Péter, Földi Gergely és Kalocsai Enikő a 15 éves tanszak tanárai A Madách Imre Gimnáziumban nyílt kiállítást Tarnócziné Máté Melinda kulturális főtanácsos nyitotta meg Premier előtt.. Mint az április 2-án megjelent „Mikszáth-mű a színpadon” című írásunkból is kiderült: a Zenthe Ferenc Színház legközelebb Mikszáth Kálmán „Szent Péter esernyője” című regényének Deres Pé tér által dramatizált változatát mutatja be. Akkor az olvasópróbák megkezdéséről adtunk hírt, a folyamat azóta értelemszerűen felgyorsult, s mindössze bő két van hátra a május 23-i premierig, illetve a 24-i előadásig. Susán Ferenc, a darab többszörös Vastaps-díjas rendezője elmondta, hogy időarányosan jól állnak az előkészületekkel, annak ellenére, hogy a próbafolyamatot nehezítették a társulat vendégjátékai, amelyeket - egyébiránt nagy örömükre - az ország számos pontján és a határainkon túl is teljesíteniük kellett az elmúlt időszakban. Ez koncentráltabb munkát kívánt és kíván meg a színészektől, valamint a produkcióért sokat dolgozó színpadi, technikai stábtól. A „Szent Péter esernyőjé”-t azért választották - a tervezett vígjáték, „A szabin nők elrablása” helyett - mert mint közismert Mikszáth Kálmán ezer szállal kötődik Nógrádhoz, a Palócföldhöz, a Felvidékhez és ez a legnépszerűbb regénye. Ebben is - akárcsak az évad elején színpadra vitt „Kakuk Marci”-ban - a szerelem felülír mindent, a pénzhez, a meggazdagodáshoz fűződő érdeket, vágyat. A Zenthe Ferenc Színház ezen évadbeli utolsó bemutatóján Albert Péter, Bánfi Kata, Borbíró András, Falati Hedvig, Farkas Zoltán, Gyuriska János, K Müller Zsófia, Kovács Vanda, Marjai Virág, Máté Krisztián, P. Kemer Edit, Tóth Zoltán, valamint - több szerepben - Erdélyi Gábor személyesíti meg Mikszáth hőseit. Díszlet- illetve jelmeztervezőnek először kérték fel BoborÁgnest illetve Furik Ritát Az utolsó próbanapok következnek - amelyeken a hangsúly a játék „egybegyúrására” és az apró finomságok kidolgozására esik - aztán jöhet a közönség, mehet fel a függöny... A Zenthe Ferenc Színházban Susán Ferenc irányításával javában zajlanak a „Szent Péter esernyője” színpadi próbái Egyházi méltóság civilben
