Nógrád Megyei Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
2016-05-24 / 119. szám
Engedély nélkül tartotta... Szanda. Lőfegyverrel visz- szaélés miatt folytatott nyomozást egy 58 éves szandai lakos ellen a Balassagyarmati Rendőrkapitányság. A férfi - a szakértői vélemény alapján - lőfegyvert tartott családi házában, amelyet a nyomozók a szükséges engedély hiányában lefoglaltak. A hatóság a napokban befejezte az eljárást és a nyomozás iratait vádemelési javaslattal küldte meg a járási ügyészségnek. Fogadóóra Salgótarján. Május 25 én, szerdán 14 órától Lukács Zoltán országgyűlési képviselő, az MSZP parlamenti frakcióvezető-helyettese fogadóórát tart az országgyűlési képviselői irodában (a Salgó Vagyon ügyfélszolgálati irodaházában, a Munkásotthon tér 1. szám alatt, a 108-as irodában). Minden érdeklődőt szeretettel hívnak és várnak! Hibát hibára halmozott... Mátramindszent Egy személygépjárművet és annak sofőrét ellenőrizték a bátony- terenyei rendőrök nemrég a községben. Az intézkedéskor a járőrök megállapították, hogy az autót korábban kivonták a forgalomból, a sofőr nem rendelkezik vezetői engedéllyel, továbbá, hogy a férfit ez év júliusáig eltiltotta a járművezetéstől a Bátonyterenyei Rendőrkapitányság. A 18 éves mátra- mindszenti lakost előállították és őrizetbe vették. Zsúfolásig megtelt a napokban Balassagyarmaton a Tornay Galéria. Családtagok, rokonok, jó barátok, ismerősök, s mindazok, akik tisztelték és szerették együtt emlékeztek az elmúlt évben tragikus hirtelenséggel elhunyt fotó- és festőművészre, az alkotásaiból rendezett „Égi lajtorjám - Telek Balázs (1974-2015)” című kiállítás megnyitóján. Szenográdi Ferenc Balassagyarmat. Az emiékezők között volt Medvácz Lajos, a város polgármestere is. Előbb testvére, Telek Zoltán festőművész szólt bátyja munkásságáról. Miután megköszönte a megjelenteknek a jelenlétet, elmondta: „Balázst úgy ismerik mint fotográfus, kevesen tudják róla, hogy több művészeti ágban is aktívan részt vett, zongorázott, festett, szobrászkodott. Most olyan képeket állítottunk ki, amelyek magyarországi tárlaton még nem szerepeltek. Egy részüket hazai művésztelepen festette, valamint Németországban, ahol együtt dolgoztunk. A papirusz-tekercsekre készült munkáit lajtorjámnak nevezte, az ég és a föld kapcsolat összeköttetésének. Ennek egy részét az egri főiskolai tanulmányainak lezárásaként alkotta”. Ezt követően idézte bátyja diplomamunkájához írt tanulmányának egy részét. Zolnyánszky Zsolt, a balassagyarmati galériák kiállításainak szervezője, a tárlat kurátora felidézte az egy évvel ezelőtti Telek Balázs-kiállítást, amelyen az alkotó is részt vett. Azt mondta, most is figyel minket a lajtorjám tetejéről. Elmondta, hogy az emlékkiállítás gondolata hónapokkal ezelőtt megfogalmazódott meg benne. Majd idézett egy Telek Balázzsal készült korábbi interjúból, amelyben a fiatal alkotó a munkásságáról vall: „Az volt az elképzelésem, hogy számomra fontos művészeti műfajokat egy fedél alá hozzam, úgy, hogy a közöttük lévő kapcsolat magától érthető legyen. Ráadásul a nézők se legyenek csak szemlélők, váljanak a folyamat aktív szereplőivé...! Megvallom, számomra a festészeti munkálkodásaim legalább annyira inspiratívan hatnak a fotográfiai tevékenységemre, mint a zenei kompozícióm az egyéb képzőművészeti alkotásaimra”. Telek Zoltán - aki maga is festő -, az elhunyt édesapja megköszönte az érdeklődőknek a jelenlétet, a zenészeknek a fellépést, majd felesége nevében is a három kis unokájuknak adott útra- való jó tanácsot. - Vegyétek észre az élet szépségeit, jóságát, abból építkezzetek, adjatok helyet a szívetekben a szeretetnek, a jóságnak, az angyaloknak..! Édesapátoknak is ez az üzenete - tette hozzá. Kovács Ferenc nyugalmazott középiskolai tanár, Telek Balázs volt tanára többek között azt mondta: „Balázs nem csak testmagasságával emelkedett ki az osztályból, hanem tehetségével, szorgalmával is. Megtiszteltetésnek vettem, hogy annak idején a kiállításának a megnyitójára engem kért fel, s megtisztelt a megjelent albumával, amelyet dedikált”. A kiállítás megnyitója után Telek Zoltán és zenésztársai koncerttel emlékeztek. Faültetés az emlékház udvarán Közel egy évvel ezelőtt vendégeskedtek Mohorán, a Tolnay Klári Emlékházban a hosszúpá- lyiak. Akkor csupán a bihari település Életfa Művészeti Egyesületének gobelin-készítője, Egri Kató állította itt ki munkáit, most viszont az egész nagyközség bemutatkozott a nógrádi házigazdáknak. Hegedűs H. - Sztranyovszky B. Mohora. A rendezvény kezdeténél korábban érkeztünk meg az emlékházhoz, így alkalom adódott, a hosszabb beszélgetésekre. Bállá István bőrész- iparművész, mint vendéglátó ismertetett össze bennünket Berényi Andrással, Hosszúpályi polgármesterével. A terefe- re során megtudtuk, hogy a Debrecentől délre, mintegy húsz kilométerre el terülő nagyközség hatezernél valamivel több lakost számlál, és a szomszédos Az emlékház udvarán rózsafát ültettek Derecske mellett a környéken központi szerepet tölt be. A helyi iskolába több mint ötszáz, az óvodába közel háromszáz gyermek jár, és három templommal is büszkélkedhetnek. Többségükben reformátusok élnek itt. Kulturális- és sportéletük élénk, és testvéri viszonyt ápolnak több határon túli, magyarlakta településsel. Mire befejeztük a csevegést, a polgár- mestert már szólították is az udvar hátsó részében található és tavaly átadott szabadtéri színpadhoz, ahol felvezetésként a helyi faluszépítő egyesület Széltoló néptánccsoportja lépett fel, majd a mohoraiak nevében Gulyás Géza polgármester és Kakas Gábor alpolgármester köszöntötte a megjelenteket. Az ön- kormányzat vezetője röviden ismertette a község múltját, kitérve az értékekre, a híres személyiségekre a Mauks családtól Mikszáth Kálmánon és Tolnay Klárin át a magyar egészségügy nevezetes szervezőjéig, dr. Fáy Aladárig. A hosszúpályiak nevében Berényi András viszonozta az üdvözlő szavakat, és mintegy tíz percben ő is elmondta, mivel büszkélkedhetnek ott, a bihari síkságon lévő otthonukban. Nemsokára ízelítőt is kaptunk ezekből az értékekből: három kislány, az Irinyi József Általános Iskola diákjai léptek a színpadra, és szavaltak mesét a furfangos koldusról, Gárdonyi Géza gólyáról és fecskéről szóló gyermek-novelláját, illetve Petőfi Sándor A puszta télen című költeményét. A Vadrózsa tánccsoport hármasa pedig ősmagyar motívumokkal „díszített” bemutatót tartott. A vendégek képviseletében Kiss Imréné, az Életfa Művészeti Egyesület elnöke szólt a közönséghez, később Kiss Csaba, a hosszúpályi önkormányzat kulturális bizottságának elnöke méltatta az emlékház belső szobáiban most megnyílt, és két héten keresztül látható kiállítást a hosszúpályi asszonyok textil-munkáiból. Kifejtette, ők nem rendelkeznek olyan messze nyúló néprajzi, népművészeti hagyományokkal, mint a mohoraiak, nincs is olyan díszes viseletűk, tréfásan szólva ők a „debreceni piacról” öltözködtek. Annál inkább büszkélkedhetnek bronzkorból származó tárgyakkal, így egy „szitulával”, azaz cserépedénnyel. A modern kori alkotóik nagyon tevékenyek, az Életfa egyesület keretei között kibontakoztathatják rejtett és kevésbé titkon őrzött tehetségüket Amatőr művészeik között legtöbb a gobelin-varró, ráadásul ezeken a munkákon bemutatják Hosszúpályi nevezetességeit, megformálják a templomokat, vagy éppen a művelődési központot De vannak a csoportban hímzők, csipkeverők, gyöngyfűzők, mézeskalács-díszítők, dekupázs technikával dolgozók, fafaragók és költők is. Mielőtt az érdeklődők megtekintették volna a tárlatot, Berényi András és Kiss Imréné közösen elültetett az udvaron egy rózsafát, amelyet a hosszúpályiak ajándékoztak Tolnay Klári tiszteletére. Mialatt a frissen földbe tett növényt locsolták, a mohorai menyecskék rázendítettek közismert nőtájukra: „Mohorára két úton kell bemenni...”. Telek Balázsra emlékeztek
