Nógrád Megyei Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

2016-05-24 / 119. szám

Engedély nélkül tartotta... Szanda. Lőfegyverrel visz- szaélés miatt folytatott nyomo­zást egy 58 éves szandai lakos ellen a Balassagyarmati Rend­őrkapitányság. A férfi - a szak­értői vélemény alapján - lő­fegyvert tartott családi házá­ban, amelyet a nyomozók a szükséges engedély hiányá­ban lefoglaltak. A hatóság a napokban befejezte az eljárást és a nyomozás iratait vádeme­lési javaslattal küldte meg a járási ügyészségnek. Fogadóóra Salgótarján. Május 25 én, szerdán 14 órától Lukács Zol­tán országgyűlési képviselő, az MSZP parlamenti frakció­vezető-helyettese fogadóórát tart az országgyűlési képvise­lői irodában (a Salgó Vagyon ügyfélszolgálati irodaházában, a Munkásotthon tér 1. szám alatt, a 108-as irodában). Min­den érdeklődőt szeretettel hív­nak és várnak! Hibát hibára halmozott... Mátramindszent Egy sze­mélygépjárművet és annak so­főrét ellenőrizték a bátony- terenyei rendőrök nemrég a községben. Az intézkedéskor a járőrök megállapították, hogy az autót korábban kivonták a forgalomból, a sofőr nem ren­delkezik vezetői engedéllyel, to­vábbá, hogy a férfit ez év júliu­sáig eltiltotta a járművezetés­től a Bátonyterenyei Rendőrka­pitányság. A 18 éves mátra- mindszenti lakost előállították és őrizetbe vették. Zsúfolásig megtelt a na­pokban Balassagyarma­ton a Tornay Galéria. Csa­ládtagok, rokonok, jó ba­rátok, ismerősök, s mind­azok, akik tisztelték és szerették együtt emlékez­tek az elmúlt évben tragi­kus hirtelenséggel el­hunyt fotó- és festőmű­vészre, az alkotásaiból rendezett „Égi lajtorjám - Telek Balázs (1974-2015)” című kiállítás megnyitó­ján. Szenográdi Ferenc Balassagyarmat. Az emiékezők között volt Medvácz Lajos, a vá­ros polgármestere is. Előbb testvére, Telek Zoltán festőművész szólt bátyja mun­kásságáról. Miután megköszön­te a megjelenteknek a jelenlétet, elmondta: „Balázst úgy ismerik mint fotográfus, kevesen tudják róla, hogy több művészeti ágban is aktívan részt vett, zongorázott, festett, szobrászkodott. Most olyan képeket állítottunk ki, amelyek magyarországi tárlaton még nem szerepeltek. Egy ré­szüket hazai művésztelepen fes­tette, valamint Németországban, ahol együtt dolgoztunk. A papi­rusz-tekercsekre készült mun­káit lajtorjámnak nevezte, az ég és a föld kapcsolat összekötteté­sének. Ennek egy részét az egri főiskolai tanulmányainak lezá­rásaként alkotta”. Ezt követően idézte bátyja diplomamunkájá­hoz írt tanulmányának egy ré­szét. Zolnyánszky Zsolt, a balassa­gyarmati galériák kiállításainak szervezője, a tárlat kurátora fel­idézte az egy évvel ezelőtti Telek Balázs-kiállítást, amelyen az al­kotó is részt vett. Azt mondta, most is figyel minket a lajtorjám tetejéről. Elmondta, hogy az em­lékkiállítás gondolata hónapok­kal ezelőtt megfogalmazódott meg benne. Majd idézett egy Te­lek Balázzsal készült korábbi in­terjúból, amelyben a fiatal alkotó a munkásságáról vall: „Az volt az elképzelésem, hogy számomra fontos művészeti műfajokat egy fedél alá hozzam, úgy, hogy a kö­zöttük lévő kapcsolat magától ért­hető legyen. Ráadásul a nézők se legyenek csak szemlélők, válja­nak a folyamat aktív szereplői­vé...! Megvallom, számomra a fes­tészeti munkálkodásaim leg­alább annyira inspiratívan hat­nak a fotográfiai tevékenységem­re, mint a zenei kompozícióm az egyéb képzőművészeti alkotása­imra”. Telek Zoltán - aki maga is fes­tő -, az elhunyt édesapja megkö­szönte az érdeklődőknek a jelen­létet, a zenészeknek a fellépést, majd felesége nevében is a há­rom kis unokájuknak adott útra- való jó tanácsot. - Vegyétek ész­re az élet szépségeit, jóságát, ab­ból építkezzetek, adjatok helyet a szívetekben a szeretetnek, a jó­ságnak, az angyaloknak..! Édes­apátoknak is ez az üzenete - tet­te hozzá. Kovács Ferenc nyugalmazott kö­zépiskolai tanár, Telek Balázs volt tanára többek között azt mondta: „Balázs nem csak testmagasságá­val emelkedett ki az osztályból, hanem tehetségével, szorgalmá­val is. Megtiszteltetésnek vettem, hogy annak idején a kiállításának a megnyitójára engem kért fel, s megtisztelt a megjelent albumá­val, amelyet dedikált”. A kiállítás megnyitója után Te­lek Zoltán és zenésztársai kon­certtel emlékeztek. Faültetés az emlékház udvarán Közel egy évvel ezelőtt vendé­geskedtek Mohorán, a Tolnay Klári Emlékházban a hosszúpá- lyiak. Akkor csupán a bihari település Életfa Művészeti Egyesületének gobelin-készítő­je, Egri Kató állította itt ki munkáit, most viszont az egész nagyközség bemutatkozott a nógrádi házigazdáknak. Hegedűs H. - Sztranyovszky B. Mohora. A rendezvény kezdeténél ko­rábban érkeztünk meg az emlékház­hoz, így alkalom adódott, a hosszabb beszélgetésekre. Bállá István bőrész- iparművész, mint vendéglátó ismerte­tett össze bennünket Berényi Andrással, Hosszúpályi polgármesterével. A terefe- re során megtudtuk, hogy a Debrecen­től délre, mintegy húsz kilométerre el terülő nagyközség hatezernél valami­vel több lakost számlál, és a szomszédos Az emlékház udvarán rózsafát ültettek Derecske mellett a környéken központi szerepet tölt be. A helyi iskolába több mint ötszáz, az óvodába közel három­száz gyermek jár, és három templom­mal is büszkélkedhetnek. Többségük­ben reformátusok élnek itt. Kulturális- és sportéletük élénk, és testvéri vi­szonyt ápolnak több határon túli, ma­gyarlakta településsel. Mire befejeztük a csevegést, a polgár- mestert már szólították is az udvar hát­só részében található és tavaly átadott szabadtéri színpadhoz, ahol felvezetés­ként a helyi faluszépítő egyesület Szél­toló néptánccsoportja lépett fel, majd a mohoraiak nevében Gulyás Géza pol­gármester és Kakas Gábor alpolgármes­ter köszöntötte a megjelenteket. Az ön- kormányzat vezetője röviden ismertet­te a község múltját, kitérve az értékek­re, a híres személyiségekre a Mauks családtól Mikszáth Kálmánon és Tolnay Klárin át a magyar egészségügy neveze­tes szervezőjéig, dr. Fáy Aladárig. A hosszúpályiak nevében Berényi András viszonozta az üdvözlő szavakat, és mintegy tíz percben ő is elmondta, mivel büszkélkedhetnek ott, a bihari síkságon lévő otthonukban. Nemsoká­ra ízelítőt is kaptunk ezekből az érté­kekből: három kislány, az Irinyi József Általános Iskola diákjai léptek a szín­padra, és szavaltak mesét a furfangos koldusról, Gárdonyi Géza gólyáról és fecskéről szóló gyermek-novelláját, il­letve Petőfi Sándor A puszta télen című költeményét. A Vadrózsa tánccsoport hármasa pedig ősmagyar motívumok­kal „díszített” bemutatót tartott. A vendégek képviseletében Kiss Imréné, az Életfa Művészeti Egyesület el­nöke szólt a közönséghez, később Kiss Csaba, a hosszúpályi önkormányzat kul­turális bizottságának elnöke méltatta az emlékház belső szobáiban most megnyílt, és két héten keresztül látható kiállítást a hosszúpályi asszonyok textil-munkáiból. Kifejtette, ők nem rendelkeznek olyan messze nyúló néprajzi, népművészeti ha­gyományokkal, mint a mohoraiak, nincs is olyan díszes viseletűk, tréfásan szólva ők a „debreceni piacról” öltözködtek. An­nál inkább büszkélkedhetnek bronzkor­ból származó tárgyakkal, így egy „szitulával”, azaz cserépedénnyel. A mo­dern kori alkotóik nagyon tevékenyek, az Életfa egyesület keretei között kibontakoz­tathatják rejtett és kevésbé titkon őrzött te­hetségüket Amatőr művészeik között leg­több a gobelin-varró, ráadásul ezeken a munkákon bemutatják Hosszúpályi neve­zetességeit, megformálják a templomo­kat, vagy éppen a művelődési központot De vannak a csoportban hímzők, csipke­verők, gyöngyfűzők, mézeskalács-díszí­tők, dekupázs technikával dolgozók, fafa­ragók és költők is. Mielőtt az érdeklődők megtekintették volna a tárlatot, Berényi András és Kiss Imréné közösen elültetett az udvaron egy rózsafát, amelyet a hosszúpályiak ajándékoztak Tolnay Klá­ri tiszteletére. Mialatt a frissen földbe tett növényt locsolták, a mohorai menyecskék rázendítettek közismert nőtájukra: „Mohorára két úton kell bemenni...”. Telek Balázsra emlékeztek

Next

/
Thumbnails
Contents