Nógrád Megyei Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
2016-05-21 / 117. szám
J ' / U'Jj-JJJjl 2016. MÁJUS 21., SZOMBAT A címbe foglalt kijelentést - amelyet A. PeákIldikó művészet- történész is idézett a minapi, a Dornyay Béla Múzeumban rendezett emlékkiállítást megnyitó beszédében - Czinke Ferenc utolsó interjúinak egyikében fogalmazta meg. Jól érezte a Mun- kácsy-díjas, érdemes és kiváló művész, mert valóban - túl a családi vonatkozásokon - volt értelme életének. Ezt mindenekelőtt e tárlat révén is érzékelhető öröksége bizonyítja, de az a széleskörű, aktív és eredményes munkálkodás is - erről szintén szólt fű Peák Ildikó - amelyet főként a hatvanas- hetvenes években a kulturális központtá formálódó Salgótarján és tágabb értelemben az egész Nógrád megye művészeti, kulturális élete érdekében különböző szakmai szervezet tagjaként, tisztségviselőjeként kifejtett. Művésztársaival közös kezdeményezések közé tartozik például a tavaszi tárlatok elődjeként számon tartott szakmai szemle, az észak-magyarországi területi képzőművészeti kiállítás és a nagy népszerűségnek örvendett szabadtéri szoborkiállítás is. A salgótarjáni múzeum Czinke Ferenc születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából rendezett munkáiból bemutatót, minthogy 1926. november 4-én látta meg a napvilágot a bodrogközi Pácinhoz közeli Nagyrozvágy- Meszesketanyán. Cselédsori, mestergerendás házból, titkokkal teli természetközeli ősi világból, a „fényes szelek” nemzedékének lendületével, a „sokaság fiaként” választódott ki, ahogyan gyakran nyilatkozta „szivárványkergetés- re született” emberként. Közép- és felsőfokú tanulmányokat Sárospatakon folytatott, Derkovits- ösztöndíjjal szerezte meg rajztanán diplomáját a Képzőművésze„...nem éltem hiába” ti Főiskolán. Több alkalommal is volt ösztöndíjas Rómában, az Örök Város nagy hatással volt művészetére. Tanított Nézsán, majd Zagyvarónán, aztán a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban, majd hosszú éveken át egészen nyugdíjazásáig a Bolyai János Gimnázium pedagógusa volt, ahol az országban elsőként alapított iskolagalériát, amelyet mindmáig Derkovits Gyula neve fémjelez. Megszámlálhatatlanul sok egyéni és csoportos tárlata volt a megyében, borsodi szülőföldjén, az ország számos településén és határainkon túli városokban is. Emlékezetes, reprezentatív kiállításainak egyikét Lóránt Jánossal közösen rendezte 1971-ben Salgótarján testvérvárosában, a szlovákiai Besztercebányán. Megjelentetett mesekönyvet, írt tanulmányokat, verseket, glosszákat is. Alkotói és tanári munkásságának elismeréseként sárospataki alma matere főiskolai tanári címet adományozott számára, Salgótarjánnak és Pácinnak a díszpolgára lett. Művei megtalálhatók közős magángyűjteményekben, épületek falain, köztereken. Pácinban a Mágóchy kastélyban még életében galériát rendeztek be alkotásaiból. Értelemszerűen jó néven vette mindezt, de nem kevesebb örömet jelentettek számára tanítványainak - akikkel nemcsak a tanórákon, hanem szakkörben, önképzőkörben, otthon is foglalkozott - sikerei, hiszen nagyon sokan éppen az Ő példája nyomán, ismeretgazdag, élvezetes magyarázatai, ihletett mondandója révén tették meg első lépéseiket a művészi pályán, vagy váltak „csak” egyszerűen műértő, az esztétikai értékeket becsülő emberekké. szemlélete. Kilencven év. Nem is áll annyira távol a város (1922-es: a szerk.) születésnapjától Hely és művésze egymástól Talán ebben a tárlatban, ha a megoldáshoz nem is, de a képekhez közelebb kerülhetünk. Miként az ünnepekhez is...” - mondta Fekete Zsolt. A „Hitem a művészet” című kamaratárlat nyilván csak ízelítőt adhat a több évtizedes munkásságból. Ugyanakkor a múzeum gyűjteményéből összeállított - egy magántulajdonban lévő, „Nézsa” című (1958) úgymond impresszionista festménnyel kiegészített - huszonnégy alkotás is érzékelteti grafikai művészetének jó néhány karakterisztikus Czinke Ferenc: P. G. (Paróczai Gergely) emlékére című grafikája (1982) A Dornyay Béla Múzeum kiállításán megjelenteket Shah Gabriella, az intézmény igazgatója üdvözölte, majd Fekete Zsolt, Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere mondott köszöntőt. Utalt a művész pályaképének útjelzőire. Kiemelte azt az oda- vissza kapcsolatot, amely a megyeszékhelyhez - ahol csaknem egy fél évszázadon keresztül élt - fűzte Czinke Ferencet. „Amennyire meghatározta a város a művészt, épp annyira determinálta a művész is a város kulturális életét Nem azt a Czinke Ferencet ismernénk ma, ha nincs ez a város. És bizonyára nem is ezt a várost látnánk, ha abba nem költözött volna bele Czinke Ferenc ■ jellemzőjét. A hatvanas években természetesen ott vannak a római témák („Női fej”, „Via Appia”) és megjelennek a tarjáni és környékbeli motívumok (osztályozó, Pécskő utca, gyár) is, noha - mint K. Peák Ildikó is kiemelte - Czinke Ferenc festőművészgrafikusnak tartotta magát, „így ebben a sorrendben”. A népi kultúra megtermékenyítő hatása végigkísérte művészetét, s ez a „mondhatni bartóki program” már jelen volt „A csúnya juhászné” című 1967-es művében is. „Nem egyszerűen a népművészet motívumkincsét, kifejezési eljárásait kívánta átörökíteni a mai grafikába, hanem azokat a képi és gondolati elemeket, amelyek napjainkban is alkalmasak lehetnek új tartalmak közlésére. ”K. Peák Ildikó beszélt Czinke a hosszanti tengelyt erőteljesen hangsúlyozó kompozíci- ós sémájáról is, amely többféle módon nyilvánulhat meg: „akár egy figura, mint„P. G. emlékére” arc nélküli szomorú angyala, a Balaton (Tihanyban ugyancsak szívesen tartózkodott: a szerk.) vizén lebegő ezüsthíd, vagy egy ellibbenő kiszebaba, a vizeket gyászoló sötét forma, amelyre szomorú lepke száll." A Czinke-kiállítás megnyitóünnepségét mintegy „bekeretezte” a Trilla tercett közreműködése. Műsorukon R. Schumann „Tavaszi üdvözlete”-e és két Bartók-mű - a „Bolyongás” és a „Ne hagyj itt”- szerepelt. Bizonyára nem függetlenül a tisztelgő alkalomtól, a falakon látható alkotásoktól... Csongrády Béla Wolfgang Amadeus Mozart (1756, Salzburg - 1791, Bécs) életének utolsó évében írta a „Vágyódás a tavasz után” című dalát „Szép május jöjj, hogy ébreszd a fáknak ágait, /Oly régen vártunk téged, hogy minden nyíljon itt..." Ez a Akkord Fúvós Kisegyüttes (Bartus Emese, Bartus László, Diósi János és Patakfalvi Zoltán) által előadott, tartalmában igencsak aktuális mű volt a nyitánya annak a minapi Mozart-koncert- nek, amelyet a Trilla tercett szervezett a Salgótarjáni Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda (SITI) egy évvel ezelőtt teljes egészében megújult, szép épületébe. Mint a fent jelzett dátumokból is kiolvasható W. A. Mozart 260 évvel ezelőtt született, s harmincöt évesen (csakúgy, mint/ó- zsef Attila) 225 esztendeje távozott az élők sorából. E kettős évfordulót hangsúlyozta a műsorvezető, Boros Ágnes - nem mellesleg a Trilla tagja - is. Informatív, hangulatos összekötőszövege megerősítette, de számos új ismerettel is gazdagította azt a képet, amely az osztrák, bécsi klasszikus zeneszerző - nem kevesebb, mint hatszáz- huszonhat(l) alkotás komponistája - zongorista, karnagy, zene- pedagógus zsenialitásáról él a közvéleményben. Úgynevezett csodagyerekként indult, amit az is bizonyít, hogy nyolcéves korában Angliában - miután apja életveszélyes betegsége miatt nem használhatta a zongorát - fejben megírta és meghangszerelte első szimfóniáját, amely akkor már a tizenhatodik művének számított. Tizennégy éves korában Itáliát kápráztatta el. A Sixtus-kápolnában meghallgathatta G. Allegri 16-17. századi olasz komponista kilencszóla- mú, nevezetes szerzeményét, a „Misereré”-t. Vatikán féltve őrizte, titkosította a kottát, az ifjú Mozart azonban hazatérve emlékezetből leírta a teljes partitúrát. A Trilla tercett - amelyben a másik két tag Boros Istvánná és Márkus Henrietta - Mozart-öszszeállítását is egy kuriózummal indította: egy olyan művel, az „Oragna figa”-val, amelyet Mozart ötévesen komponált. A kísérő szólamot Kodály Zoltán tette hozzá. A továbbiakban az „Alkonyéra”, a „Bona vox” és az „Ave Maria” hangzott el kánon és duett-változatban is. Az utóbbi dallamára csak később illesztették rá az ima szövegét. Zongorán kísért- Farkas Diána. Mozart sok műfajú szerző volt, többek között nem idegenkedett a kamarazenétől sem. Megújította például a /. Haydn nevéhez fűződő vonósnégyest, s merész harmóniáival már L. v. Beethovent előlegezi - mondta Boros Ágnes. A Fodor Sándor (mélyhegedű), Kajzinger Katalin (hegedű), PéceliPéter (gordonka) és Tajti Veronika (hegedű) összetételű Divertimento együttes a C-dúr vonósnégyest szólaltatta meg. Az egyházi Mozart-művek közül a Divertimento kíséretével a Trilla és az Akkord alkalmi kórusa az „Ave verum corpus”-t adta elő. A Trilla „egyedül” a „Varázsfuvola” című opera két részlete után romantikus („Messze tőled”, „Te kedves fecskepár” stb.) majd vidám dalokat (köztük Mozart „ellenlábasa”, az olasz A. Salieri ,,Tréfá”-ját) tűzött műsorára Farkas Diána közreműködésével. A mondhatni keretes szerkesztés jegyében a nemcsak a nyitó-, hanem a zárószámok is az Akkord fúvósaihoz kötődtek: Beethoven „Az éjszaka himnusza” és stílusosan a „Finale” című, vadászkürtre írt mű egy részletével búcsúztak saját nevükben és valamennyi szereplő nevében. Mozart a bevezetőben idézett dalában megfogalmazódott kívánság,,.. .hogy minden nyíljon... "az ő emlékére rendezett koncerttel megvalósult, persze átvitt értelemben. Mert ilyentájt, május közepén nemcsak a természet újho- dik meg, hanem a lélek, a szív is nyitottabb, mint más évszakban az érzelmekre, a művészet, a zene befogadására... Cs. B. A Divertimento vonósnégyes együtt is szerepelt a Trilla és az Akkord alkalmi kórusával A Mozart-koncertet a Trilla tercett szervezte. Balról jobbra: Boros Ágnes, Boros Istvánné és Márkus Henrietta Múltidéző A Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat - élén dr. Egyed Ferdinánd elnökkel - jó egy évvel ezelőtt kezdeményezett egy előadássorozatot, amelynek célja a szlovák, illetve a szlovák-magyar történelmi múlt, s azon belül néhány kiemelkedő személyiség bemutatása, megismertetése a helyi és környékbeli szlováksággal, e sok összetevőjű, gyakran vitatott kérdéskör iránti érdeklődőkkel. Elsőként a „szlovákok Petőfijéről”, Jankó Král’-ról hangzott el előadás dr. Puntigán Tünde füleld tanárnő részéről. Az újabb rendezvényre - amelyet közösen szerveztek és hirdettek meg a A Stúr-szakértő Demmel József Salgótarjáni Szlovákok és Bará- Salgótarjánban is tartott előadást tainak Körével - a közelmúltban került sor ugyanazon a helyszínen, nevezetesen a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban. A téma ezúttal „L’udovit Stúr, a legnagyobb szlovák Magyarországon” címet viselte. A szervezők előadónak dr. Demmel József történészt, szlovakistát, a békéscsabai Országos Szlovák Önkormányzat Kutatóintézetének tudományos munkatársát, a 2013-ban alapított „Kor/ ridor” című, szlovák-magyar történeti folyóirat felelős szerkesztőjét kérték fel, minthogy az ifjú történésznek több tanulmánya, könyve is megjelent a 19. századi szlovák társadalomtörténetről, illetve éppen L’udovit Stúr (1815-1856) politikusról, íróról, költőről. A budapesti születésű Demmel József az ELTE Bölcsészettudományi Karán volt történészhallgató és Kiss Gy. Csaba szemináriumainak hatására kezdett el foglalkozni a szlovák történelemmel, mert izgalmasnak találta, hogy a két országban - dacára a sok közös vonásnak, az azonos forrásoknak - eltérő, ellentmondásokkal teli következtetésekre jutnak a kutatók. A hitelesebb véleményformálás érdekében megtanult szlovákul is. Salgótarjáni előadásának első részében lényegében 1789-től az I. világháborúig jellemezte a történelmi Magyarország illetve a szlovákság helyzetét, aztán L’udovit Stúr életét, az önálló szlovák állam és irodalmi nyelv megteremtése érdekében kifejtett törekvéseit követte nyomon - természetesen nem elhallgatva a magyarokkal szembeni 1848-as fellépését sem - majd néhány úgymond részkérdésről, friss kutatási eredményről - például Kossuth és Stúr kapcsolatáról - is szót ejtett. Demmel József előadása ismét fontos adaléka volt a múltidézésnek, a reális történelemszemlélet- formálás folyamatának. - csébé demmel József A szlovák nemzet születése „Szép május jöjj../' K. Peák Ildikó, Shah Gabriella és Fekete Zsolt a Dornyay Béla Múzeum Czinke Ferenc-emlékkiállításán