Nógrád Megyei Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

2016-05-03 / 102. szám

FOTÓK GYURKÓ PÉTER Me gszenteltek az etesi hívek „nagy almát” Régóta dédelgetett álmuk vált válóra az etesi hívek­nek az elmúlt esztendő­ben, amikor is a templom és a plébánia tetőszerke­zetét is teljesen felújítot­ták. Idén pedig dr. Beer Miklós, a váci egyházme­gye püspöke az ünnepi szentmise után megáldot­ta az elkészült műveket. Gerhát Karina EteS. Nagy örömben részesül­tek a napokban az etesi hívek és az egész falu. Egyrészt Szent Jó­zsef templomuk védőszentjének volt az ünnepe, azaz templom­búcsú, másrészt a „nagy álmu­kat” is megszentelték, végül, de nem utolsó sorban az édesanyá­kat is köszöntötték. A szentmise elején Kapás At­tila plébános megköszönte püs­pök atyának, hogy kis falvukba látogatott és együtt ünnepelhe­tik meg munkás Szent József ün­nepét. A plébános elmondta, hogy az Úr áldása nélkül hiába épít az ember. Ez a tényleges építkezési munkálatoknál is ér­vényesül, de ugyanígy van a bel­ső lelki építkezésnél is. Dr. Beer Miklós szentbeszédében meg­említette, hogy amikor már a ka­nyarban befordultak, onnan le­hetett látni a gyönyörű szépen pirosló tetőt. Messziről jelezte, hogy ez az igazi ajándék, hogy megújult, megszépült és a jövő nemzedéke számára újjávará- zsolódott az etesi templom és plébánia. Ezek után sok szere­tettel köszöntötte az édesanyá­kat is Ferenc pápa nemrégiben elhangzott szavaival: „Mindenki kell, hogy anyai lelkülettel gon­dolkozzon!” Ez ugyanúgy vonatkozik fér­fiakra és mindenki másra is, nem csak az édesanyákra. Együtt érző szeretettel tekint­sünk szét ebben a világban az Irgalmasság évében. Ezért ne­vezzük egyházunkat is Anya­szentegyháznak, mert törődik gyermekeivel és gondoskodik az ő népéről. Továbbá elmondta, hogy ha templomot épít egy or­szág, akkor azt a hitét fejezi ki, hogy van jövője annak a nem­zetnek. Ezzel megköszönte az etesi híveknek, hogy fontosnak tartották, hogy megújítsák temp­lomuk tetejét. Azt kívánta, hogy a helyben megszépült Isten házában és mindenhol, ahol templom épül, ott mindenkinek a lelkében megerősödjön az a meggyőző­dés, hogy van jövőnk. Szent Jó­zsefet az egyház úgy állítja elénk, mint a gondos családfőt. Arra kért mindenkit a püspök, hogy a gondoskodó és irgalmas szeretetet próbáljuk tőle eltanul­ni. Észrevenni azt, aki éhes, aki­nek nincs ruhája, aki nem tud gondoskodni a családjáról. Ész­revenni egymást és segíteni egy­másnak. Ezeket az elgondolkod­tató szavakat a gyermekek anyák napi műsora és kis aján­déka követte. A szentmise végén az etesi egyházközség az elkövetkezen­dő jeles alkalomból köszöntötte a püspök atyát, aki idén 50 éve szolgája az urat. Közösen kérték a hívek, hogy sokáig tartsa meg körükben őt, az egyházmegye vezetőjét. Olyan ajándékkal kö­szöntötték őt ezen a szép ünne­pen, amire ha ránéz, mindig Etes és az ott élők fognak majd eszébe jutni. Az Áron-i áldást kö­vetően meghatódva köszönte meg a szép szavakat. Elmondta, hogy az ő igazi nagy ünnepe június 18-én (szombaton) lesz, ugyanis akkor kerül sor Vá­con a papszentelésre, ahová sze­retettel hív és vár mindenkit. To­vábbá hozzátette, hogy 50 évvel ezelőtt, pontosan június 19-én, va­sárnap szentelték őt pappá Esz­tergomban, és idén is különleges módon pontosan vasárnapra esik ez a jubileumi évforduló. Ebből is látszik, hogy nincsenek véletle­nek, a jó Isten mindig gondot vi­sel övéire. A közös ünneplés a templom-és plébániatető megál- dásával zárult. „Bölcsőtől a koporsóig elkísér az erdő”- Azon a területen, amely a gondjaimra volt bízva, mindig az erdő szebbé té­telére, jobbítására áldoz­tam az egész életemet - fogalmazott Szarvas Ist­ván, az Ipoly Erdő Zrt. Salgótarjáni Erdészeté­nek nyugalmazott kerü­letvezető erdésze. A szak­ember a Magyar Ezüst Ér­demkereszt elismerését vehette át a gondjaira bí­zott erdők természeti, gazdasági és turisztikai értékeinek gyarapítása iránt elhivatott szakmai és közösségi tevékenysé­géért. Vele beszélgetünk a karrierjéről, szakmai sikereiről, elismeréseiről, illetve jövőbeli terveiről.- Miért választotta ezt a hiva­tást az alapfokú tanulmányainak elvégzését követően?- Zagyvarónán születtem, kö­zel a természethez, amelyet nagyapám is nagyon szeretett. Ő vitt bele az erdő szeretetébe, már egész kicsi gyerekkoromban. Ő tanított nekem olyan alapigazsá­gokat, amik még a mai napig is érvényesek. Ezen felül vonzott a természet, az állatok és a növé­nyek, később pedig felismertem, milyen csodálatos és hasznos az erdő, hiszen végig kíséri az em­ber életét a bölcsőtől a koporsó­ig - kezdte Szarvas Imre: - S így visszagondolva nagyon örülök, hogy ezt a hivatást választottam fiatalon, mert a tanulmányaim elvégzését követően egész éle­temben azt csinálhattam, amit szerettem és szeretek, amíg élek.- Hol végezte szakmai tanul­mányait és miért választotta ezt a helyszínt?- Az egri Dobó István Gimná­zium és Erdészeti Szakközépis­kolában végeztem. A választás oka pedig nagyon egyszerű volt, hiszen az országban három helyszínen - Szegeden, Sopron­ban és Egerben - folyt erdész­képzés, s helyileg ez volt a legkö­zelebb. Nagy volt a túljelentke­zés, de szerencsére gyorsan si­került a felvételi vizsgám, és ké­sőbb jó eredménnyel végeztem el ezt az iskolát, illetve a techni­kusi minősítő vizsgát. A bizo­nyítvány megszerzését követően kerületvezető erdészként dol­goztam 44 éven keresztül az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság (később Ipoly Erdő Zrt.) Salgótarjáni Erdészeténél.- Milyenek voltak az első évek az erdészetnél? Milyen problé­mákkal találta szembe magát?- Az első években fiatal erdész­ként el kellett nyerni az idősebb kollégák tiszteletét, amit vélemé­nyem szerint a munkafegyel­memmel, igazságos és követke­zetes emberként, vezetőként vég­zett munkámmal hamar sikerült elérnem. Nagyon odafigyeltem akkor és most is a szabályokra, mind a magánéletben, mind pe­dig a munkahelyen. Mindig az volt és az is lesz a célom, hogy mindenben rend és fegyelem le­gyen, mert ez a titka mindennek. Vallom, hogy minden munkát csak lelkiismeretesen, szívvel és lélekkel szabad végezni, ha nem így állunk hozzá, akkor inkább ne Is csináljuk.- Szakmai munkássága során milyen sikereket ért el, és ezek kö­zül melyekre a legbüszkébb?- Szakmai munkásságom so­rán több elismerést is kaptam, de talán a legbüszkébb a legelső kitüntetésemre, az „Erdők Vé­delmezője” címre vagyok, ame­lyet még kezdő erdészlegény ko­romban, 1972-ben kaptam azért, mert értesültem egy induló erdő­tűzről Zagyvaróna és Salgóbánya között. Az udvarlást megszakítva a feleségemmel ki­szaladtunk a helyszínre, majd másfél órás tűzoltási munkával megfékeztük a lángokat. Azért is erre a kitüntetésre vagyok a legbüszkébb, mert ez az elisme­rés nagyon meghatározta a munkásságomat és életemet, hi­szen feldobott és ösztönzött, va­lamint nagyon-nagyon jól esett, hogy ilyen fiatalon sikerült kiér­demelnem ezt a megbecsülést. A későbbiekben kétszer voltam kiváló dolgozó a cégnél, vala­mint háromszor nyertem el . a vállalat legmagasabb kitünteté­sét. Tavaly pedig október 23. tisz­teletére kaptam egy miniszteri kitüntetést a munkám elismeré­seként, amit szintén nagy meg­tiszteltetésnek vettem, hiszen er­dészek ritkán kapnak ilyet.- A nyugdíjba vonulását köve­tően mivel telnek mosta minden­napjai?- Egy évvel ezelőtt lettem nyug­díjas, de nem sok minden válto­zott meg, mert továbbra is itt élek, egy erdészházban az erdőben, a megszokott miliőmben. Most is segítek időnként a három erdész fiunknak, hiszen ellátom őket ta­nácsokkal, hogy miként vigyék tovább a munkámat a kerületben és az erdészetnél. Az aktív mun­ka mellett is egyik kedvenc hob­bim volt a feleségemmel a ker­tészkedés, növénytermesztés és állattartás, amire most még több idő jut. Az időm nagy részét ezek teszik ki, a többit pedig a hat uno­kánkkal töltjük. S így teljes mind­kettőnk élete.- Hiányzik-e az aktív munka?- Hazudnék, ha azt monda­nám, hogy nem, mert egy kicsit hiányzik. Vannak azonban olyan fizikailag fárasztó dolgok, ame­lyek az én koromban már nehéz­kesen mentek - hegytetőre fel­mászni, rönköket átvenni, rako­dón munkát végezni... -, így azok nem annyira hiányoznak.- Milyen személyes tervei van­nak a jövőre nézve, és milyen cé­lokat szeretne még elérni?- A feleségemmel szeretnék hosszú életet élni, hogy tisztes­séggel, becsülettel segítsünk fi­ainknak az unokáink felnevelé­sében. Valamint tudásomhoz mérten szeretném tanítani és tá­mogatni a jövő erdészeit, átadni azt a sok-sok tapasztalatot, amely az erdővel kapcsolatosan 44 év alatt összegyűlt. Igaz, már vannak olyan dolgok - például az informatika -, amelyek egy kicsit már elmentek mellettem, de a helyi sajátosságok, illetve maga az erdő az nem változott.- Véleménye szerint mivel érde­melte ki ezt az újabb elismerést?- Meglepődve tapasztaltam és meghatódtam, amikor megtud­tam, hogy felterjesztettek erre a kitüntetésre. Véleményem sze­rint ezt a szorgalmas, tisztessé­ges munkának köszönhetem, hi­szen a párommal közösen nagy dolgokat sose tettünk. Úgy ér­zem, a munkámat észrevették. Azon a területen, amely a gond­jaimra volt bízva, mindig az erdő szebbé tételére, jobbítására áldoz­tam az egész életemet, és fáradsá­got nem ismerve feleségemmel közösen tettük a dolgunkat.- Hogyan fogadták volt kollé­gái, ismerősei, családtagjai a ki­tüntetést?- Meglátásom szerint min­denki örült az elismerésemnek, hiszen többen is mondták, hogy megérdemeltem. Természetesen a családom is nagyon örült, s ezt jól bizonyítja, amit a fiam mon­dott az érdemkereszt átvétele után: „Apuci magasra tetted a mércét nekünk, nehéz lesz meg- ugrani!”- Milyen érzés volt átvenni ezt az állami kitüntetést?- Könny csordult a szemembe, elszorult a szívem és éreztem, hogy ezzel az én munkám mellett a szakmát is megbecsülik. Szigeti András

Next

/
Thumbnails
Contents