Nógrád Megyei Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
2016-05-03 / 102. szám
FOTÓK GYURKÓ PÉTER Me gszenteltek az etesi hívek „nagy almát” Régóta dédelgetett álmuk vált válóra az etesi híveknek az elmúlt esztendőben, amikor is a templom és a plébánia tetőszerkezetét is teljesen felújították. Idén pedig dr. Beer Miklós, a váci egyházmegye püspöke az ünnepi szentmise után megáldotta az elkészült műveket. Gerhát Karina EteS. Nagy örömben részesültek a napokban az etesi hívek és az egész falu. Egyrészt Szent József templomuk védőszentjének volt az ünnepe, azaz templombúcsú, másrészt a „nagy álmukat” is megszentelték, végül, de nem utolsó sorban az édesanyákat is köszöntötték. A szentmise elején Kapás Attila plébános megköszönte püspök atyának, hogy kis falvukba látogatott és együtt ünnepelhetik meg munkás Szent József ünnepét. A plébános elmondta, hogy az Úr áldása nélkül hiába épít az ember. Ez a tényleges építkezési munkálatoknál is érvényesül, de ugyanígy van a belső lelki építkezésnél is. Dr. Beer Miklós szentbeszédében megemlítette, hogy amikor már a kanyarban befordultak, onnan lehetett látni a gyönyörű szépen pirosló tetőt. Messziről jelezte, hogy ez az igazi ajándék, hogy megújult, megszépült és a jövő nemzedéke számára újjávará- zsolódott az etesi templom és plébánia. Ezek után sok szeretettel köszöntötte az édesanyákat is Ferenc pápa nemrégiben elhangzott szavaival: „Mindenki kell, hogy anyai lelkülettel gondolkozzon!” Ez ugyanúgy vonatkozik férfiakra és mindenki másra is, nem csak az édesanyákra. Együtt érző szeretettel tekintsünk szét ebben a világban az Irgalmasság évében. Ezért nevezzük egyházunkat is Anyaszentegyháznak, mert törődik gyermekeivel és gondoskodik az ő népéről. Továbbá elmondta, hogy ha templomot épít egy ország, akkor azt a hitét fejezi ki, hogy van jövője annak a nemzetnek. Ezzel megköszönte az etesi híveknek, hogy fontosnak tartották, hogy megújítsák templomuk tetejét. Azt kívánta, hogy a helyben megszépült Isten házában és mindenhol, ahol templom épül, ott mindenkinek a lelkében megerősödjön az a meggyőződés, hogy van jövőnk. Szent Józsefet az egyház úgy állítja elénk, mint a gondos családfőt. Arra kért mindenkit a püspök, hogy a gondoskodó és irgalmas szeretetet próbáljuk tőle eltanulni. Észrevenni azt, aki éhes, akinek nincs ruhája, aki nem tud gondoskodni a családjáról. Észrevenni egymást és segíteni egymásnak. Ezeket az elgondolkodtató szavakat a gyermekek anyák napi műsora és kis ajándéka követte. A szentmise végén az etesi egyházközség az elkövetkezendő jeles alkalomból köszöntötte a püspök atyát, aki idén 50 éve szolgája az urat. Közösen kérték a hívek, hogy sokáig tartsa meg körükben őt, az egyházmegye vezetőjét. Olyan ajándékkal köszöntötték őt ezen a szép ünnepen, amire ha ránéz, mindig Etes és az ott élők fognak majd eszébe jutni. Az Áron-i áldást követően meghatódva köszönte meg a szép szavakat. Elmondta, hogy az ő igazi nagy ünnepe június 18-én (szombaton) lesz, ugyanis akkor kerül sor Vácon a papszentelésre, ahová szeretettel hív és vár mindenkit. Továbbá hozzátette, hogy 50 évvel ezelőtt, pontosan június 19-én, vasárnap szentelték őt pappá Esztergomban, és idén is különleges módon pontosan vasárnapra esik ez a jubileumi évforduló. Ebből is látszik, hogy nincsenek véletlenek, a jó Isten mindig gondot visel övéire. A közös ünneplés a templom-és plébániatető megál- dásával zárult. „Bölcsőtől a koporsóig elkísér az erdő”- Azon a területen, amely a gondjaimra volt bízva, mindig az erdő szebbé tételére, jobbítására áldoztam az egész életemet - fogalmazott Szarvas István, az Ipoly Erdő Zrt. Salgótarjáni Erdészetének nyugalmazott kerületvezető erdésze. A szakember a Magyar Ezüst Érdemkereszt elismerését vehette át a gondjaira bízott erdők természeti, gazdasági és turisztikai értékeinek gyarapítása iránt elhivatott szakmai és közösségi tevékenységéért. Vele beszélgetünk a karrierjéről, szakmai sikereiről, elismeréseiről, illetve jövőbeli terveiről.- Miért választotta ezt a hivatást az alapfokú tanulmányainak elvégzését követően?- Zagyvarónán születtem, közel a természethez, amelyet nagyapám is nagyon szeretett. Ő vitt bele az erdő szeretetébe, már egész kicsi gyerekkoromban. Ő tanított nekem olyan alapigazságokat, amik még a mai napig is érvényesek. Ezen felül vonzott a természet, az állatok és a növények, később pedig felismertem, milyen csodálatos és hasznos az erdő, hiszen végig kíséri az ember életét a bölcsőtől a koporsóig - kezdte Szarvas Imre: - S így visszagondolva nagyon örülök, hogy ezt a hivatást választottam fiatalon, mert a tanulmányaim elvégzését követően egész életemben azt csinálhattam, amit szerettem és szeretek, amíg élek.- Hol végezte szakmai tanulmányait és miért választotta ezt a helyszínt?- Az egri Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskolában végeztem. A választás oka pedig nagyon egyszerű volt, hiszen az országban három helyszínen - Szegeden, Sopronban és Egerben - folyt erdészképzés, s helyileg ez volt a legközelebb. Nagy volt a túljelentkezés, de szerencsére gyorsan sikerült a felvételi vizsgám, és később jó eredménnyel végeztem el ezt az iskolát, illetve a technikusi minősítő vizsgát. A bizonyítvány megszerzését követően kerületvezető erdészként dolgoztam 44 éven keresztül az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság (később Ipoly Erdő Zrt.) Salgótarjáni Erdészeténél.- Milyenek voltak az első évek az erdészetnél? Milyen problémákkal találta szembe magát?- Az első években fiatal erdészként el kellett nyerni az idősebb kollégák tiszteletét, amit véleményem szerint a munkafegyelmemmel, igazságos és következetes emberként, vezetőként végzett munkámmal hamar sikerült elérnem. Nagyon odafigyeltem akkor és most is a szabályokra, mind a magánéletben, mind pedig a munkahelyen. Mindig az volt és az is lesz a célom, hogy mindenben rend és fegyelem legyen, mert ez a titka mindennek. Vallom, hogy minden munkát csak lelkiismeretesen, szívvel és lélekkel szabad végezni, ha nem így állunk hozzá, akkor inkább ne Is csináljuk.- Szakmai munkássága során milyen sikereket ért el, és ezek közül melyekre a legbüszkébb?- Szakmai munkásságom során több elismerést is kaptam, de talán a legbüszkébb a legelső kitüntetésemre, az „Erdők Védelmezője” címre vagyok, amelyet még kezdő erdészlegény koromban, 1972-ben kaptam azért, mert értesültem egy induló erdőtűzről Zagyvaróna és Salgóbánya között. Az udvarlást megszakítva a feleségemmel kiszaladtunk a helyszínre, majd másfél órás tűzoltási munkával megfékeztük a lángokat. Azért is erre a kitüntetésre vagyok a legbüszkébb, mert ez az elismerés nagyon meghatározta a munkásságomat és életemet, hiszen feldobott és ösztönzött, valamint nagyon-nagyon jól esett, hogy ilyen fiatalon sikerült kiérdemelnem ezt a megbecsülést. A későbbiekben kétszer voltam kiváló dolgozó a cégnél, valamint háromszor nyertem el . a vállalat legmagasabb kitüntetését. Tavaly pedig október 23. tiszteletére kaptam egy miniszteri kitüntetést a munkám elismeréseként, amit szintén nagy megtiszteltetésnek vettem, hiszen erdészek ritkán kapnak ilyet.- A nyugdíjba vonulását követően mivel telnek mosta mindennapjai?- Egy évvel ezelőtt lettem nyugdíjas, de nem sok minden változott meg, mert továbbra is itt élek, egy erdészházban az erdőben, a megszokott miliőmben. Most is segítek időnként a három erdész fiunknak, hiszen ellátom őket tanácsokkal, hogy miként vigyék tovább a munkámat a kerületben és az erdészetnél. Az aktív munka mellett is egyik kedvenc hobbim volt a feleségemmel a kertészkedés, növénytermesztés és állattartás, amire most még több idő jut. Az időm nagy részét ezek teszik ki, a többit pedig a hat unokánkkal töltjük. S így teljes mindkettőnk élete.- Hiányzik-e az aktív munka?- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, mert egy kicsit hiányzik. Vannak azonban olyan fizikailag fárasztó dolgok, amelyek az én koromban már nehézkesen mentek - hegytetőre felmászni, rönköket átvenni, rakodón munkát végezni... -, így azok nem annyira hiányoznak.- Milyen személyes tervei vannak a jövőre nézve, és milyen célokat szeretne még elérni?- A feleségemmel szeretnék hosszú életet élni, hogy tisztességgel, becsülettel segítsünk fiainknak az unokáink felnevelésében. Valamint tudásomhoz mérten szeretném tanítani és támogatni a jövő erdészeit, átadni azt a sok-sok tapasztalatot, amely az erdővel kapcsolatosan 44 év alatt összegyűlt. Igaz, már vannak olyan dolgok - például az informatika -, amelyek egy kicsit már elmentek mellettem, de a helyi sajátosságok, illetve maga az erdő az nem változott.- Véleménye szerint mivel érdemelte ki ezt az újabb elismerést?- Meglepődve tapasztaltam és meghatódtam, amikor megtudtam, hogy felterjesztettek erre a kitüntetésre. Véleményem szerint ezt a szorgalmas, tisztességes munkának köszönhetem, hiszen a párommal közösen nagy dolgokat sose tettünk. Úgy érzem, a munkámat észrevették. Azon a területen, amely a gondjaimra volt bízva, mindig az erdő szebbé tételére, jobbítására áldoztam az egész életemet, és fáradságot nem ismerve feleségemmel közösen tettük a dolgunkat.- Hogyan fogadták volt kollégái, ismerősei, családtagjai a kitüntetést?- Meglátásom szerint mindenki örült az elismerésemnek, hiszen többen is mondták, hogy megérdemeltem. Természetesen a családom is nagyon örült, s ezt jól bizonyítja, amit a fiam mondott az érdemkereszt átvétele után: „Apuci magasra tetted a mércét nekünk, nehéz lesz meg- ugrani!”- Milyen érzés volt átvenni ezt az állami kitüntetést?- Könny csordult a szemembe, elszorult a szívem és éreztem, hogy ezzel az én munkám mellett a szakmát is megbecsülik. Szigeti András
