Nógrád Megyei Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
2016-05-02 / 101. szám
Ez most a mi időnk - mondta Szabó János, a Nógrád Táncegyüttes vezetője, a szombaton, a József Attila Művelődési Központ színháztermében tartott gála konferan- sziéja. Ezzel elsősorban arra célzott, hogy programjukra a tánc világnapja tiszteletére került sor, de akár utalhatott volna az anyák napi vagy a tavaszköszöntő április végi, május eleji hangulatra is. Salgótarjár Az UNESCO 1982- ben kezdeményezte, hogy április 29-e - amikor Jean-Georges Nővérré (1727-1810) táncművész, koreográfus’ a „balett Shakes- peare”-je svájci származású szülők gyermekeként Párizsban napvilágra jött - legyen a tánc világnapja, amelynek célja a tánc különböző válfajainak népszerűsítése, a művészetek sorában, az oktatásban és a szabadidős tevékenységben betöltött szerepének fokozása. E küldetést Szabó János is számos jeles alkotó, bölcs ember gondolatával kívánta érzékeltetni. Idézte például Gustav Mahler cseh-osztrák zeneszerzőt, aki szerint „a hagyományőrzés nem a hamu imádása, hanem a tűz továbbadása... ha a táncunkat nézed, a szívünk szavait hallod.... A tánca legmagasztosabb, a legmeg indítóbb és a legszebb a művészetek között, mert nem puszta leforMéhészetről gyermekeknek J Érdekes élményben volt részük a közelmúltban a pataki Szent Ambrus Katolikus Általános Iskola diákjainak. A Föld napja és a méhek napja alkalmából többek között a mézkészítés alapjaival is megismerkedhettek - névadójuk ugyanis a méhészek védőszentje. Molnár-Várhegyi Evelin, az intézmény tanára lapunknak elmondta, a méhészet megismerésében a községben élő Konopás István, a Palóctáj Méhész és Környezetvédő Egyesület alelnöke, mézlovag segítette a tanulókat. Színes, képekkel illusztrált előadásában mutatta be a szakember, miként jutnak el a folyamatok a méhek szorgos gyűjtőmunkája révén a kaptártól a nektárig. Szólt a méhek biológiai egyedfejlődéséről, a méhek „társadalmáról”, a kaptár felépítéséről, a mézkészítés módozatairól. A gyerekek, akik osztályfőnökeik iránymutatásával előre készültek, serényen tették fel a különböző témába vágó kérdéseiket, amire a méhész alig győzött válaszolni. Az előadás után közösen leleplezték a balassagyarmati Szondi György Szakközép- iskola által a pataki intézménynek adományozott bemutató-kaptárt, így a gyakorlatban is tanulmányozhatták a korábban elméleti síkon megismerteket, a méhek zümmögő tevékenységét. A későbbiekben a természetvédelemhez kapcsolódva az alsó tagozatosok sétát tettek a faluban, a felsősök kilátogattak a község határában lévő tóhoz, majd magvakat ültettek, amelyeket saját nevükkel ellátva helyeztek el az osztálytermükben. Volt természetvédelemről szóló filmvetítés, és rajzverseny is. Hegedűs Henrik Dobroda zenekar szolgáltatta. Szabó János felhívta a figyelmet az együttesben tapasztalható változásokra is, amelyek egyike a ruhatár megújulása, köszönhetően Furik Rita viselettervezőnek, Kotroczó Ferencné varrónőnek és a kazári Axamo Kft.-nek. A sok színt felvonultató, kellemesen szórakoztató, az ünnepi alkalomhoz méltó színvonalú gála valamennyi szereplő össztáncával ért véget, igazolva azt az érzést, amelyet Túróczy Zoltán „Tanács” című versében megfogalmazott és Szabó János tolmácsolt: „Ma még tiéd körülötted minden, / Adhatsz belőle, Adj hát, kinek nincs, / Mert jön egy nap, talán nemsokára / S kihull kezedből minden földi kincs... / Csak az lesz a Tied,/amit odaadtál, / Csak az, mi minden kincsnél többet ér: / A tett, a szó, mit szerétéiből adtál, / Véled marad, s örökre elkísér. ” Csongrády Béla „A tánc az élet maga77 Husvéth Csaba, az egyik művészeti vezető köszöntötte őket a „Nógrád” utazóbőröndjének bekeretezett fotójával. Kuriózumnak számított „A nyugat hatása” című, tardoskeddi és csallóközi táncokra épülő zárószám, amely részlete egy készülő új műsornak. Alkotói ugyanazok a szakemberek, akik a sok sikert hozott, a Művészetek Palotájában is bemutatott „Palóc Madonnák” -at is létrehozták. A világnapi gála tíz számának koreográfusa Bartáné Ruskó Zsuzsanna, Horváth Judit, Husvéth Csaba, Szabó Ágnes Ilona valamint a felvidéki Gálik Klaudia és Gálik Gábor házaspár volt. A kíséretet ifj. Gelencsér János vezetésével a dítása és absztrahálása az életnek, hanem az élet maga. ” A Nógrád Táncegyüttes a nemzetközi táncünnepen tíz számból összeállított műsort mutatott be mintegy keresztmetszetet adva á különböző korosztályú csoportokban végzett tudatos, szisztematikus, jól összehangolt munkának. A nyitó tánc - a vasvári verbunkkal és a gömöri csárdással - megadta az alaphangulatát az egész gálának, annál is inkább, mert a „Csütörtökön esté”-ben együtt lépett fel a Nógrád, az Ifjú Nógrád és a Viganó. Ezt követően sorra léptek színpadra az utánpóüást képező csoportok: a Lurkó Táncovi, a Pitypang, a Csepp Nefelejcs, a Nefelejcs, a Sisere és önálló számmal is szerepelt a Viganó. Ez utóbbi gyermekegyüttesről nagy taps közepette derült ki, hogy a „Hét országra szóló” paszabi táncokkal bejutott az MTVA és a Hagyományok Háza által az idén is meghirdetett népzenei tehetségkutató verseny, a „Fölszállott a páva” területi válogatójára. Az Ifjú Nógrád „Figyeltem az öregeket...” című méhkeréki produkciójában fellépett három olyan táncos - Szakács Tibor, Szabó János és Tari Antal - is, aki már az 1983-as „Ki mit tud?”- on szerepelt. Az utódok nevében „A tánc a lélek érzéseit a test mozdulataival fejezi ki és méltó arra, hogy a zenéhez és a költészethez hasonló szerepet töltsön be.” A fenti gondolatot Cezare Negri fogalmazta meg a tánccal kapcsolatos érzéseiről. Sokan nem tudják, de a tánc világnapját Jean- Georges Nővérré francia balett-táncos, az egyetemes táncművészet megújítója születésnapjához (április 29.) kötik. Nővérré egy hibátlan technikában hitt, de hozzá kellett szokni, hogy a balett történetét és cselekményét ne úgy mozdítsák elő, mint a cirkuszi előadók. A táncról alkotott elképzelése az volt, hogy egy történetet a lehető legközvetlenebb módon kell elmondani. Ezen jeles nap alkalmából a salgótarjáni Havanna Táncstúdió vezetőjével, tánctanárával, Nyilas Dániellel beszélgettünk. Mester Erika- Mesélje el, hogyan került közel a tánchoz! Honnan a tánc sze- retete?- A tánccal nagyon fiatalon, hatéves koromban kerültem kapcsolatba - kezdte Nyilas Dániel: - A karancslapujtői Tekergő néptánccsoport tagja voltam nyolc esztendőn keresztül, majd tizennégy évesen úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam a társastáncokban is. Ezek alapjaival Andóné Hagara Judit okleveles táncpedagógus ismertetett meg, majd később az ő segítségével váltam versenytáncossá. Több évi versenyzés után döntöttem úgy, hogy szeretnék oktatással is foglalkozni, így 2006-ban beiratkoztam a Magyar Táncművészeti Főiskola modern társastánc szakára. Az iskola elvégzése után 2009-ben néhány lelkes szülővel, és nagyjából húsz táncossal megalakítottuk a Havanna Táncstúdió Sportegyesületet. Az egyesület az évek alatt bővült egy újabb edzővel, Nyilas- Antal Barbarával, aki az én szakmai munkámat segíti, illetve táncosokkal is, így 2016-ra több mint ötven aktív fővel működik.- A tánchoz inkább alázat, vagy önmegmutatási vágy szükséges?- Szerintem mindkettő fontos. Az alázat minden sportnál elengedhetetlen, hiszen eredményt csak úgy érhetünk el, ha alázatosak vagyunk saját magunkkal, társainkkal, edzőinkkel, támogatóinkkal és ellenfeleinkkel szemben. Másrészt minden táncban megvan az önmegmutatási vágy. Megtanulunk szavak nélkül, a test, a lélek, érzelmeink finom nyelvén kommunikálni. A versenytáncokban mindkét táncos félnek megvan a maga szerepe, amelyet csak akkor tudnak igazán eljátszani, ha arra törekednek, hogy minél többet mutassanak meg saját technikai és előadói tudásukból.- Életkor tekintetében mikor érdemes elkezdeni a táncot?- Általánosságban azt szoktuk mondani, hogy a társastánc tanulását hat-hét éves korban érdéTáncolok, még élek mes elkezdeni. Persze azért vannak gyerekek, akik már öt esztendősen is képesek elsajátítani az alaplépéseket. A legnehezebb dolog ebben az életkorban a figyelem lekötése, így a gyerekek táncórája kissé más felépítésű, mint a felnőtteké; a tánctanulás mellett sok-sok készségfejlesztő játékkal tarkított.- Milyen csoportokkal dolgoznak?- A Havanna Táncstúdió Sportegyesület jelenleg több mint ötven aktív fővel működik. Tagjaink életkora jellemzően 6 és 18 év közötti, de az óvodás, sőt az idősebb korosztály számára is működnek tanfolyami csoportok jelezve azt, hogy igény van a társadalomban a tánckultúra tudásának birtoklására. A tánc oktatása, a tánckultúra-ne- velés korosztályonként és tudásszintenként történik, heti rendszerességgel, meghatározott óraszámban.- Eredmények terén is büszkélkedhetnek sok szép éremmel, elismeréssel Mondana erről pár szót?- Az utánpótlás nevelése mellett nagy hangsúlyt helyezünk a versenyzők képzésére. A rendszeres és következetes munka eredményeként egyesületünk tagjai rengeteg hazai és nemzetközi versenyről térnek haza kiemelkedő eredményekkel, ezzel is öregbítve Salgótarján hírnevét.- Hogyan történik egy-egy fellépés, produkció felépítése, a koreográfia megtervezése?- Mindig az adott rendezvény jellegének megfelelő produkciókkal készülünk, különös tekintettel a bemutatott táncaink jellegére, táncosaink életkorára és „jelmezére”. Emellett fellépéseinken arra törekszünk, hogy minden gyermek meg tudja mutatni az eddig elsajátított tudását. Ebben mi maximálisan segítünk nekik, új és hozzájuk illő koreográfiákkal. Úgy véljük, ha egy fellépésünk után egy gyermek úgy dönt, hogy meg akar tanulni táncolni, már azért az egy új kis emberkéért megérte annyit dolgozni.- Melyek a távlati céljaik, szakmai terveik, esetleg nagy álmaik?- Természetesen szeretnénk tovább folytatni a hét éve elkezdett munkánkat, és az utánpótlás nevelése mellett továbbra is nagy hangsúlyt helyezni a versenyzők képzésére. Szeretnénk idén újabb párosokat felkészíteni, és elindítani versenytáncos pályafutásukat. Emellett idén is szeretnénk a város, és a környező települések rendezvényein megmutatni magunkat. Sikerült elérnünk azt, hogy több helyre évek óta rendszeresen hívnak meg minket, és egy-egy adott rendezvény fix fellépői lehetünk. ■k -k k Megköszönve a beszélgetést és látván a lelkes fiatalokat, ahogy átadják magukat a zene ritmusának, zene- és táncszerető emberként úgy gondolom, hogyamígmi emberek táncolhatunk, addig nem érdekelnek a problémáink, gondjaink feledésbe merülnek. Csak a jelen azon pillanatait éljük meg, amelyek magukkal ragadnak, s elrepítenek egy másik dimenzióba, ahol önmagunk lehetünk, távol a valóságtól...
