Nógrád Megyei Hírlap, 2016. április (27. évfolyam, 75-100. szám)

2016-04-07 / 80. szám

Nyolcvanöt éve született Szojka Ferenc Ma nyolcvanöt éve, 1931. ápri­lis 7-én Salgótarjánban szüle­tett Szojka Ferenc, az SBTC egykori kiváló játékosa, 28-szo- ros válogatott, az Aranycsapat tagja, aki az 1954-es világbaj­nokságon ezüstérmet szerzett a nemzeti tizeneggyel. Balogh Tibor Pályafutását az acélgyári csapatban, a Salgótarjáni SE-ben kezdte 194ó-ban, majd 19 évesen átigazolt a bányászegyütteshez, az NB I-es Salgó­tarjáni Bányász Torna Clubhoz, amely­nek másfél évtizeden keresztül volt meg­határozó tagja, vezéregyénisége. Több poszton szerepelt: klubcsapatában leg­többször jobbfedezetként, míg a váloga­tottban - ahol többnyire Bozsik párja volt - jobblábasként balfedezetet játszott. A „Rozoga” néven is ismert labdarúgó tíz évig volt az SBTC csapatkapitánya. Első élvonalbeli meccsét 1950. augusztus 20- án játszotta, a Bp. Előre, míg az utolsót 1966. március 13-án, a Ferencváros el­len, mindkettőt hazai pályán. Mindig szí­vesen emlékezett vissza - többek között - 1956. július 8-ra, amikor a Stécével 13500 néző előtt fogadták a nagynevű Bp. Honvédet, s az Oláh G. - Sándor Gy., Jancsik, Jedlicska - Szojka, Dávid - Chladny, Vasas, Csáki, Bodon, Taliga ösz- szeállítású csapattal 4:2-re nyertek. Az SBTC-ben összesen 369 bajnoki mérkő­zésen (NB I-ben: 324 mérkőzés/16 gól, az NB I/B-ben: 45/7) játszott, 23 gólt szer­zett. Az NB I-ben háromszor volt a vidék legjobbja: 1956-ban (nem hivatalos, mert félbeszakadt a bajnokság) az ötödik, 1957-ben (egyfordulós tavaszi bajnok­ság) a hatodik, míg 1960-61-ben ugyan­csak az ötödik helyen végeztek. 1954 és 1960 között 28-szor szerepelt a magyar válogatottban. Időközben, 1956- ban Magyarországon az év labdarúgójá­vá választották. A válogatott keretének már az 1952-es helsinki olimpián is tag­ja volt, de mivel nem lépett pályára egy mérkőzésen sem, ezért - az akkori sza­bályok szerint - aranyérmet nem kapott. Azonban olimpiai bajnoknak tekintették, amikor hazatért a játékokról, óriási, ün­neplő tömeg fogadta őt a salgótarjáni vas­Szojka Ferenc útállomáson. A nemzeti csapatban a sváj­ci világbajnokságon debütált, 1954. júni­us 17-én, Zürichben Dél-Korea ellen lé­pett pályára, a megfázással bajlódó Zaka­riás József helyén. A Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Szojka - Budai n, Kocsis, Palotás, Puskás, Czibor összetételű csapat 9:0-ra győzte le az ázsiaiakat, majd Sebes Gusztáv együt­tese meg sem állt a világbajnoki döntőig, amelyet 3:2-re elveszített Németország ellen. Szojka a vb-n több meccsen már nem játszott, de az ezüstérmet természe­tesen megkapta. Többször elmondta, hogy véleménye szerint azért veszítet­tünk a döntőben, mert csapattársai a nagy menetelésben, a Brazília elleni ne­gyeddöntő, majd az Uruguay elleni, em­bert próbáló, hosszabbításos elődöntő so­rán elkészültek az erejükkel, így a finá­léban nem voltak olyan frissek, mint a döntőbe könnyebb ágon bejutó németek. Szép sikerként emlegette, amikor 1954. december 8-án Glasgowban 134 ezer néző előtt 4:2-re nyertek Skócia el­len. Ezen a mérkőzésen Szojka Ferenc a magyar csapat egyik legjobbja volt a Képes Sport értékelése szerint. A nem­zeti együttesben egyetlen gólját a válo­gatott 1955-ös északi túráján, a svédek ellen 7:3-ra megnyert mérkőzésen sze­rezte. Az első félidő 25. percében bal lábbal bombázta a kapuba a labdát. Tagja volt az 1958-as svédországi világ­bajnokságon szerepelt együttesnek is. Ezen a tornán kétszer, a svédek ellen 2:1- re elveszített és a Mexikó ellen 4:0-ra meg­nyert csoportmérkőzésen lépett pályára. A válogatottban utoljára 1960. október 30- án játszott, a Brüsszelben a belgák elleni barátságos mérkőzésen, ahol 2:l-re ki­kaptak. Az 1962-es chilei már vb-re nem jutott ki, pedig tagja volt a keretnek. Összesen húszszor szerepelt a B- válogatottban, és sokszoros ifjúsági-, utánpótlás-, szakszervezeti- és bányász­válogatott. 1953-ban VIT-győztes magyar csapatban Bukarestben, majd 1957-ben Moszkvában az ezüstérmes gárdában játszott. A magyar öregfiúk-válogatott- ban 1966 és 1983 között szerepelt. Edzőként az SBTC tartalékcsapatánál kezdett 1967-ben. Aztán volt az SKSE, a Kisterenye, a Nagybátony és a Pásztó gárdájánál. Ezután újra az SBTC követ­kezett, ahol a különböző korosztályú csapatok mellett edzette a felnőtteket is, majd kisebb kihagyásokkal pálya­edzőként tevékenykedett, 2003 nyaráig. Népszerűségét, tevékenységét több al­kalommal elismerték: 1986-ban Salgó­tarján, 1995-ben a megye díszpolgárává választották, majd 2001-ben az MLSZ 100 éves jubileumi ünnepségén tüntet­ték ki. Salgótarjánban, a Kohász-stadion 2007. szeptember 1-jétől az ő nevét vise­li. Ugyancsak 2007-ben az SBTC örökös elnökségi tagjává választották. 2011 áp­rilis 29-én, a nyolcvanadik születésnap­ja után a városi sportcsarnokában mell­szobrot avattak a tiszteletére, s május 6- án megkapta a Magyar Sportért-díj ki­tüntetés második fokozatát. Pályafutása során csábították őt fővá­rosi csapatok, de nem ment el Salgótar­jánból, hűséges maradt a Stécéhez. Ki­csit fájt neki, hogy olimpiai aranyérmet nem kapott, azt is nehezményezte, hogy nem vehetett részt a harmadik világbaj­nokságán, de így is fantasztikus pálya­futás fűződik a nevéhez. Zseniális játé­kos volt, örökre az SBTC és a magyar lab­darúgás legendái között tartjuk számon. Szojka Ferenc hosszas betegeskedés után, 2011. szeptember 17-én, 81. élet­évében hunyt el. A célkitűzés első fele teljesítve KOSÁRLABDA NB I/B, férfiak - Madár András bizakodóan várja a rájátszást 6. Bp. 22 10 12 1637-1717 32 Drámai csatában, Tutus Nikola időn túli büntetőjével 63-62-re győztek múlt szomba­ton Békésen a Konecranes- Salgótarjáni KSE NB I/B-s férfi kosárlabdázói, akik zsinórban aratott tizenharmadik sikerük­nek köszönhetően a Keleti cso­port bajnoki címe mellé - az ugyancsak 20-2-es mutatóval zá­ró nyugati listavezető Veszpré­met jobb kosáraránnyal maguk mögé utasítva - az abszolút alap­szakasz-elsőséget is begyűjtöt­ték. Ezáltal Czigler László együt­tese a hét végén rajtoló rájátszás­ban valamennyi ellenfelével szemben pályaelőnnyel veheti fel a küzdelmet, vagyis amennyi­ben az egyik fél második győze­lemig tartó párharcban mindent eldöntő harmadik összecsapás­ra kerül sor, annak az idei sze­zonban még bevehetetlen Salgó­tarjáni Városi Sportcsarnok ad­hat majd otthont. A negyeddöntőben, akárcsak tavaly, az MTK Törökbálint együttesével csap össze a piros­fekete gárda, melynek csapat- kapitánya, Madár András a BBl.hu internetes szakportál­nak beszélt együttese eddigi szerepléséről, illetve további ki­látásairól, reményeiről.- Gyakorlatilag az alapszakasz­győzelem volt elvárásként megfo­galmazva a csapattal szemben, s szerencsére ezt sikerült is elérni - kezdte 20,1-es pontátlagával az SKSE házi góllövőlistájának élén záró kiválóság. - Jól összeálltunk, s bár a Miskolc és az Eger elleni vereségeket is jó lett volna elke­rülni, azonban a fő riválisainkat oda-vissza meg tudtuk verni. Az külön öröm, hogy a két csoport összevetésében is az élen zár­tunk, így a rájátszásban mindig hazai pályán kezdhetünk. Ez volt a cél, s éppen ezért Békésre is nyerni mentünk múlt vasárnap, hogy megmaradjon a pályaelőny még akkor is, ha a később a Veszprémmel kerülünk szembe. Szezon közben figyeltük a nyu­gati riválist, az is a szemünk előtt lebegett, hogy tőlük is jobb muta­tókkal végezzünk.- A rájátszásban az MTK együt­tesével kezdenek. Az előző szezon­ban szintén hasonló párosítással indult a play-off, s akkor 2-1-es összesítéssel sikerült elbúcsúztat­niuk a törökbálintiakat.- Tavaly ők voltak az elsők, mi a negyedikek, most ez megcseré­lődött - de remélem, a párharc kimenetele hasonló lesz. Min­denképpen szeretnénk kiharcol­ni a továbbjutást, akár már az el­ső két meccsen. Nagyon kemény párharcra számítok, viszont előny, hogy szükség esetén a harmadik találkozót hazai pá­lyán rendezhetjük. Úgy érzem, meglehet az elődöntő.- Alapszakasz-bajnokként pe­dig, gondolom, ott sem akarnak majd megállni.- Mindenképpen döntőbe sze­retnénk kerülni, ha odáig elju­tunk, akkor pedig már meg is akarjuk nyerni. Ez az elvárás a vezetőség részéről is, ezek a cél­jaink, és remélem, hogy sikerül is ezeket teljesíteni. A Konecranes-Salgótarjáni KSE - MTK Törökbálint negyeddöntős párharc első mérkőzését április 9- én, szombaton, 18 órától játsszák a nógrádi megyeszékhelyen, míg a visszavágót április 16-án, szom­baton 19 órai kezdettel rendezik a Törökbálinti Sportcentrum csar­nokában. Az esetleges harmadik összecsapás tervezett időpontja: április 23., szombat, 18 óra. A Keleti csoport végeredménye 1. Salgótarján 22 20 2 1959-1468 42 2. Békés 22 17 51767-1540 39 3. Debrecen 22 16 62089-1640 38 4. Óbudai K. 22 14 82006-1800 36 5. Tiszaújváros 22 12 10 1864-1692 34 A Nyugati csoport végeredménye 1. Veszprém 22 20 2 1788-1542 42 2. Vasas A. 22 17 5 1848-1568 39 3. Oroszlány 22 17 5 1828-1588 39 4. MTKTörökb. 22 14 8 1748-1546 36 5. Bonyhád 22 13 9 1683-1610 35 6. TF-Budapest 22 11 11 1578-1556 33 7. Győr 22 9 13 1665-1677 31 8. Baja 22 9 13 1724-1861 31 9. Pécsi VSKII. 22 6 161526-1698 28 10.SMAFC 22 5 17 1444-1663 27 11. Fehérvár II. 22 5 17 1530-1885 27 12. Pápa* 22 6 161329-1497 25 Megjegyzés: a Pápa csapatától 3 büntetőpont levonva. Az egyik fél második győzele­méig tartó negyeddöntő párosí­tása: Salgótarján - MTK Török­bálint, Vasas Akadémia - Debre­cen, Veszprém - Óbudai Kaszá­sok, Békés - Oroszlány. Az első és az esetleges harmadik mér­kőzéseket a magasabban rang­sorolt csapatok pályaválasztásá­val rendezik. H. P. Madár András csapatkapitányhoz méltó teljesítménnyel vezette alapsza­kasz-elsőségre az SKSE együttesét

Next

/
Thumbnails
Contents