Nógrád Megyei Hírlap, 2016. április (27. évfolyam, 75-100. szám)

2016-04-23 / 94. szám

FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ 20 16. ÁPRILIS 23., SZOMBAT ítélet nincs... A magyar irodalomban jártasabb olvasók tud­ják, hogy Déry Tibornak a hatvanas évek végén je­lent meg egy könyve „ítélet nincs” címmel s mind­máig nehezen eldönthető, hogy milyen műfajban. Lehet ugyanis emlékiratnak, önéletrajznak, val­lomásnak, regénynek, esszének tekinteni, de még inkább valamiféle ötvözetnek, új műformának. Ez a két szó most újra felbukkant Forgách András író, műfordító, dramaturg „Élő kötet nem marad” című könyvének fülszövegében. S ennek egyaránt van tartalmi és formai oka. Az előbbi arra vezet­hető vissza, hogy a szerző 2014 tavaszán, hatvan­két (!) éves korában szerzett tudomást arról, hogy édesanyját annak idején beszervezte a BM III/I- es ügyosztálya. S ennek a drámai felismerésnek a megrázó dokumentuma ez a könyv, anélkül, hogy ítéletet fogalmazna meg. Nem véletlen az sem, hogy a mottó „ideje a hallgatásnak és ideje van a szólásnak” a „Prédikátor Könyviéből (3,7) való. S hogy a tények kiváltotta lelki folyamatok minél érthetőbbek, megérthetőbbek legyenek, Forgách András is vegyíti a műfajokat: az első, a „Pápainé” (amely a mama fedőneve volt) című rész lényegében - az aktákból és a szerző emlé­keiből összegyúrt - novella, a második a két szü­lő keresztnevét - „Bruria és Marcell” - címként használó önmarcangoló vers, a harmadik, a „Még valami” ugyancsak személyes vívódásokkal teli kommentárok sorozata. Forgách András íróval (balra) Kőrössi P. József szerkesztő beszélgetett a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház estjén E különös intimitású (nem előzmény nélküli: lásd Esterházy Péter a „Harmonia caelestis”-hez írott „Javított kiadás”-t az apa ügynökmúltjáról) kö­tet megjelenése adta az apropóját a Palóc Parnasz- szus szerkesztőségének, hogy a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház legutóbbi összejövetelére meg­hívja Forgách Andrást, akivel pályatársa, Kőrössi P József szerkesztő beszélgetett. Az érdekfeszítő diskurzus, az impulzív személyiségű író őszinte válaszai nyomán - az adott hely és idő keretei kö­zött - a lehető legteljesebben bontakozott ki a szer­ző családi háttere, az átélt, de akkor másként ér­telmezett személyes élménysor, amelynek ismere­te fontos (lehet) a kötetben leírtak értelmezésé­hez. A közönség sokat tudott meg az Izraelből 1947-ben hazaköltözött szülőkről, a gyökerekről, például arról, hogy a mamának miért volt arab ne­ve. Szó esett az újságíróként, sajtómunkásként dolgozott, dogmatikus elvhűségű apáról, aki Pápa­iként szintén beszervezett ember volt, s betegsé­ge miatt „szállt át” a szerepe feleségére, a színes egyéniségű, nagytekintélyű, sokak által kedvelt asszonyra, Avi Shaul Bruriára. A szerző felmutat­ta a könyv tartalomhoz adekvát és ezáltal méltó, különleges - kihajtva élvezhető - borítóját, ame­lyet Kiss Dezső tervezett a médiaművész testvér, Forgács Péter által az állambiztonsági dossziéból kifotózott dokumentumok felhasználásával. A kötet megírásával és megjelentetésével a meg­őrzés és felejtés kettőségének szorításában élő Forgách And­rás mindenesetre megtette az első, a legnagyobb lépést a megértés felé. Az esten elhang­zott pluszinformációk révén az olvasók is így jártak az író sze­mélyével és súlyos, a konkrét családtörténeten messze túl­mutató dilemmáival... A Szerdatársaság Irodalmi Kávéház rendezvényén a ven­dég kötetéből felolvasott rész­lettel Sándor Zoltán előadómű­vész működött közre. Cs. B. Művészét ötvenedszer A Baglyaskő Idősek Otthoná­ban 2009 februárjában rendezett először kiállítást az idén húsz­éves Baglyasalja Barátainak Kö­re: Ugaros László akvarelljeit, Nagy Miklósáé pedig népvisele- tes babáit tárta a nyilvánosság elé. Mindketten otthonlakók vol­tak és sajnos már eltávoztak az élők sorából. 2011 májusa határ­kőnek bizonyult, minthogy azóta működik a Baglyaskő Galéria, ahol a minap nyílt meg az ötvene­dik kiállítás: Somoskői Emese por­celánfestő mutatta be alkotásait. A jubileumi rendezvényen meg­jelenteket az intézményvezető, Etolecz Istvánná köszöntötte Az elmúlt hét esztendő során huszonöt képző- és iparművésze­ti, huszonnégy fotó- és egy törté­neti kiállításnak adott helyet a ga­léria. Tekintve, hogy páros és cso­portos tárlatok is voltak, össze­sen 124 alkotó 508 grafikát, fest­ményt, szobrot, porcelánt, 1232 fotót állított ki és látható volt 27 történeti dokumentum is. A meg­nyitókon rendszeresek voltak az irodalmi és zenei produkciók, 2014 szeptemberétől pedig a hangszeres bemutatók. A kiállítá­sok megrendezésében a befogadó intézmény vezetése mellett a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesü­let volt a baráti kör legfontosabb partnere, de a szervezők sok se­gítséget kaptak a Váczi Gyula Művészeti Iskolától, a Dornyay Béla Múzeumtól, a Zenthe Ferenc Színház stúdiójától, a Nógrád Táncegyüttestől, a Medalion Tánccsoport Egyesülettől, és az Ezüstfenyő Idősek Klubjától. A delésre dolgozik, a legkedvesebb motívumai közé az állatokat, ma­darakat, lepkéket, virágokat sorol­ja. Szereti a dekoratív díszítési módokat, leginkább a szecesszió áll közel hozzá. Az alkotás örömét főként az új témák tervezése, fes­tése jelenti számára. § Somoskői Emese porcelánfestő... Baglyaskő Galéria elsősorban az otthonban élők mindennapjait hí­vatott szebbé, szó szerint színe­sebbé tenni, de a „kívülről” jött közönség is örömét lelhette min­denkor a főként helyi, környékbe­li, de máshonnan is érkező művé­szek alkotásaiban. A salgótarjáni születésű, Ka- rancskesziben alkotó Somoskői Emese gyermekkora óta édesap­ja, Somoskői Ödön festőművész nyomdokaiba kívánt lépni. Külö­nösen az iparművészet, a minden­napi használati tárgyak esztétiká­ja érdekelte. Az általa művelt szakterület elméleti és gyakorlati alapjait a Hollóházi Porcelángyár­ban sajátította el, Csáki Andrásáét tartja mesterének, példaképének. Több mint húszéves alkotómun­kája során megannyi önálló és csoportos kiállításon vett részt, kapott díjakat és sok munkája ke­rült külföldre is. Zömmel megren­...és néhány, a Baglyaskő Galériá­ban látható alkotása Mindezekről - pályaválasztá­sáról és egyáltalán a porcelán­festészet kulisszatitkairól, mai helyzetéről - Birkás Babett gra­fikusművész kérdéseire vála­szolva is beszélt Somoskői Eme­se kiállítása megnyitóünnepsé-- gén, ahol Báti Jánosné baráti kö­ri elnöktől emléklapot is kapott. Az alkalom ünnepélyességét Bélyeiné GogolyákMária hárfajá- téka fokozta. A zenetanár - Szilasi András közreműködésé­vel - a hangszer sajátosságait is bemutatta. - csébé ­Népviseletben kokárdával az Egyesült Magyar Háznál Akárcsak a mesében, Danyi Ágnes és Mester Márk életének elmúlt hónapjai­ban, heteiben úgy következtek egymás után, úgy fonódtak össze az események. Történt ugyanis, hogy a salgótarjáni székhelyű Nógrád Táncegyüttes hat pá­rosának egyikeként bekerültek abba a csoportba, amelyik Szabó János vezeté­sével 2015 augusztusában részt vehe­tett a Külföldi Magyar Cserkész Szövet­ségjubileumi - II. Rákóczi Ferenc korát felidéző - táborában a New York állam­beli Fillmore-ban. Mintegy hat-hétszáz gyermeket, magyar anyanyelvű fiatalt ismertettek meg olyan népszokásokkal, -hagyományokkal, -táncokkal, amelye­ket a vendéglátók és a vendégek az Esze Tamás menyegzője néven megrende­zett program keretében együtt mutat­tak be. Annak az altábornak - amely­ben Danyi Ágnes és Mester Márk taní­tott magyarbődi táncot - vezetőiben, Schachinger Tomi cserkésztisztben és feleségében, Líviában merült fel a gon­dolat, hogy jó lenne ha e páros 2016-ban visszatérne Amerikába és a Los Ange­lesben működő Kárpátok Néptánc­együttest segítené egy fesztiválra való felkészülésben. Néhány ez év eleji üze­netváltás után a tervből valóság lett és Szeretetne Los Angelesben a salgótarjáni tánckettős február 27-étől március 19-éig újabb felejthetetlen, él­ményekkel, kellemes emlékekkel teli heteket tölthetett az Egyesült Államok­ban. Csakhogy ezúttal nem a keleti, ha­nem a nyugati parton... A létrejöttének ötvenedik évforduló­ját tavaly ünneplő „Kárpátok...” felnőt­tekből álló, mintegy 15-20 fős együttes. A legfiatalabb táncos tizenhat éves. Mi­után a tagok többsége dolgozik, hét köz­ben - hétfőn és szerdán - csak az esti órákban lehetett próbát tartani. Szom­baton viszont volt idő bőven gyakorolni hét-nyolc párral a gömöri koreográfiát: a vasvári verbunkot, a karikázót, a csár­dást és a friss csárdást, sőt mód adódott egy nagy sikerű fakultatív táncház meg­szervezésére is. A táncosok nem mindegyike cser­kész, de valamennyien nagyon lelke­sek, ügyesek, szeretik amit csinálnak, amire vállalkoztak. Kifejezetten éhesek az új számokra, amit az is bizonyít, tek jól kihasználni. Egyrészt amennyi­re tudták, bejárták a kaliforniai metro­poliszt, az USA második legnagyobb, mintegy négymilliós lakosú városát, a világ szórakoztatóiparának egyik leg­fontosabb települését. Természetesen voltak a filmgyártás centrumaként is­mert Hollywood-ban, a hírességek la­kóhelyéül szolgáló Beverly Hills-ben és sokat gyalogoltak a környéken, sétáltak a Csendes óceán partján. Tettek na­gyobb, többórás kirándulásokat is, amennyiben autóval - amelyet Danyi Ágnes vezetett s ezúttal is szívesen „sofőrködött” - elutaztak a szerencsejá­tékokról nevezetes nevadai városba, Las Vegasba és a természeti csodaként, rit­ka látványosságként számon tartott ari­zonai völgyszurdokhoz, a világhírű Grand Canyon-hoz is. Mind Danyi Ágnes, mind pedig Mes­ter Márk azt hangsúlyozta, hogy el­mondhatatlan köszönettel tartoznak meghívójuknak, a Schachinger házas­párnak, amelyik mindenben maximális segítséget nyújtott számukra. Nem ke­vésbé jár a köszönet és hála Varsányi Bettynekés Csabának, akiknél laktak és étkeztek a gyorsan elrepült gyönyörű napok során. Mindenki - akivel csak ta­lálkoztak - nagy szeretettel fogadta és vette körül a magyarországi táncospárt. Csupa jó embert ismertek meg, néme­lyikükkel egész biztos hosszú távú ba­rátságot sikerült megalapozniuk. Miu­tán kettesben is sokat jöttek-mentek, barangoltak, szükség volt angol nyelv­tudásukra, amelyik ennélfogva gazda­godott is az újabb amerikai út során. S, hogy lesz-e következő? Nem tudni mit hoz a jövő, a sors, de ha Danyi Ág­nesen és Mester Márkon múlik, akkor nem utoljára jártak az Újvilágban... Csongrády Béla Danyi Ágnes és Mester Márk (elöl) együtt a vendéglátó Kárpátok Néptáncegyüttes tagjaival hogy már várták a próbanapokat, az együttlét alkalmait. Danyi Ágnes és Mester Márk úgy ér­zi, hogy sikerült elérni a kitűzött célt és jól felkészíteni a „Kárpátok...”-at a júni­usi, New Jersey-ben sorra kerül feszti­válra. Ily módon öregbítették a magyar néptáncművészet jó hírét és népszerű­sítették Nógrádot, Salgótarjánt is. Ugyancsak mindkettőjük számára nagy élményt jelentett a március 13-án, va­sárnap, a Los Angeles-i Egyesült Ma­gyar Házban tartott nemzeti ünnep, amelyen beszédet mondott hazánk he­lyi főkonzulja Kálmán László és Szili Ka­talin miniszterelnöki megbízott, szere­peltek művészek Budapestről és ők ket­ten is felléptek Ipoly-menti táncokkal. A tanítás közbeni szabadidőt is igyekez­A híres amerikai színész és harcművész, Chuck Norris csillagánál a hollywoodi Walk of Fame-n r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents