Nógrád Megyei Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 50-74. szám)

2016-03-30 / 73. szám

A legfontosabb munkamódszerek: jó hangulat, folyamatos tanulás és elszántság - hangsúlyozta Seidel Levente Nem unalmas az Ipoly-völgyi mentők élete Hétvégi olvasmányok avagy „Kultúra" szombaton Nógrád megye. Március 21- én, a tavasz első napján volt a premierje Salgótarjánban, a Fő téri Zenthe Szalonban kialakí­tott kamaraszínháznak. Az el­ső bemutató Karinthy Ferenc „Dunakanyar" című egyfelvo- násos játéka volt A Zenthe Fe­renc Színház keretében színre vitt színműben a kávéfőző nőt Falati Hedvig, a férfi vendéget Tóth Zoltán alakítja, utóbbi egy­szersmind az előadás rendező­je is. Az előbemutatóval - fő­próbával - együtt az elmúlt na­pokban hat estén át játszott da­rabbal részletesen lapunk ápri­lis 2-i számában foglalkozunk. Ugyancsak szombati szá­munkban térünk vissza dr. Agócs József a „Színfalak mö­gött - Fellépésre várva a Nóg­rád Táncegyüttessel” című fo­tókiállítására, amely a minap nyílt meg a József Attila Mű­velődési Központ klubjában. Ott mutatták be a „Palóc Ma­donnák” című produkció pró­báján, Budapesten, a Művé­szetek Palotájában készült vetítettképes felvételeket is. A megnyitóbeszédet Szabó Já­nos, az együttes alapító tagja, a táncház vezetője mondta. A Zenthe Ferenc Színház Susán Ferenc rendező irányí­tásával elkezdte az olvasópró­báit a „Szent Péter esernyője”, című Mikszáth-darabnak, amely a „Szabin nők elrablá­sa” helyett kerül bemutatás­ra május végén. Az első pró­báról r- amelyen megjelent és kifejtette gondolatait a szín­ház igazgatója, Simon Lajos, valamint Sándor Zoltán mű­vészeti vezető, az előadás dra­maturgja is - szintén lapunk „Kultúra” oldalán lesz szó. Rajzpályázat A Zsigmond Király Általános Iskola „Ma a Holna­pért” elnevezésű alapítványa „Nálatok laknak-e állatok..?” címmel rajzpályázatot hirdet az iskola alsó tagozatos tanulói számára. A témakörhöz kap­csolódóan a kisdiákoknak ja­vasolják Rigó Béla fenti címet viselő versének az elolvasását is. A szabadon választott tech­nikával készült pályaműveket április 4-ig kell leadni az osz­tályvezetőknek. A legjobbakat értékes jutalomban részesítik. A szakmai világ mellett a civil szervezetek körében is sokaknak feltűnt, hogy tavaly nyáron szinte még a semmiből elindulva, mára egy rendkívül dina­mikusan fejlődő mentő­egyesülete lett nyugat- Nógrádnak. Mi ennek a titka? Erről kérdeztük Seidel Leventét, az Ipoly- völgyi Különleges Mentő­egyesület elnökét.- Titka igazából nincs a dolog­nak - kezdte Seidel Levente: - Sokkal inkább arról van szó, hogy a jelek szerint helyes volt az az út, amin elindultunk, és helyénvalóak a legfontosabb munkamódszerek is, amelyeket meghatároztunk: jó hangulat, fo­lyamatos tanulás és elszántság.- Mit jelent ez a gyakorlatban?- Egyesületünk alapját egy ré­gi-régi baráti társaság alkotja, akik közül sokakat lényegében gyermekkori barátság köt össze, úgyhogy azt hiszem, túl sok meglepetés e téren nem érhet bennünket. Itt, ebben a közös­ségben mindig nagyon jó a han­gulat, segítjük egymást, össze­tartunk a hétköznapokban és az ünnepekben egyaránt. Nagyon fontosnak tartom a folyamatos tanulást, az állandó képzést, ami nélkül nem lehet előre jutni. Hogy csak a személyes példá­mat említsem: jómagam idestova húsz éve ipari alpinistaként kere­sem a kenyerem, egyik nap to­ronyházak külső homlokzatán dolgozom, a másikon gyárké­ményt javítok. Sokáig azt hittem, hogy ebben a szakmában olyan nagyon sok új dolgot már nem tudnak mondani nekem - egé­szen addig, ameddig el nem kezd­tem alpintechnikai mentéssel fog­lalkozni. Ekkor jöttem rá, hogy ez majdhogynem egy külön szakma, amelyhez ugyan nélkülözhetetlen a magas szintű alpintechnikai vagy hegymászói gyakorlat, de ugyanakkor önmagában az mesz- sze nem elég: hosszú idő alatt kell elsajátítani készségszinten a mentési ismereteket, amit mi las­san egy éve tanulunk. Ráádásul egy mentő nem mentő: ha nin­csen jelen 4-5 üyen szakember, akkor hozzá sem szabad kezdeni a munkához. De hozhatnám pél­dának a vízi mentést is: kiváló úszók vannak a csapatban, akik bármely úszásnemben, nagy víz­biztonsággal uralják nem csak az álló, hanem a folyóvizeket is; még­is, amikor elkezdtük tanulni a ví­zi mentést, sok mindent szinte az alapoktól kellett indítani. Itt is igaz, hogy a jó úszótudás szüksé­ges, de messze nem elegendő fel­tétele a vízi mentővé válásnak. És ugyanígy, állandó tanulást igényel a mentőkutyás munka, a mentő­búvár felkészülése, a legújabb tűzoltási és műszaki menési is­meretek elsajátítása. Azt hiszem, azzal sem árulok el titkot, ha el­mondom, hogy többen közülünk felnőtt fejjel kezdenek el angol nyelvkönyvet forgatni. Mindez egyben az elszántság jele is, amit egyébként az is jól megvilágít, hogy valamennyien napi mun­kánk mellett, szabadidőnkből vé­gezzük ezt a tevékenységet, sok­szor saját pénztárcánkból finan­szírozva a munkát- Hogyan sikerült ennyiféle érdeklődésű szakembert össze­gyűjteni?- Ez valóban részben szeren­cse kérdése vqIí, hiszen a baráti körünkben ennyi féle és pont ilyen szakma képviselője talál­ható meg, de azt is el kell monda­nom, hogy amikor megalakult az egyesületünk, akkor nem egy és nem is két mai tagtársunk ko­pogtatott az ajtón, hogy hallott rólunk, és szeretne velünk tarta­ni. Ha könyvelőre, pályázatíróra, jogászra, projekt-menedzserre, mérnökre, erőnléti edzőre, angol, szlovák vagy román tolmácsra, informatikai szakemberre, új­ságíróra, rádióamatőrre, elsőse­gély-oktatóra van szükségünk, akkor sem kell a telefonkönyvet lapozgatnunk vagy a világhálót böngésznünk, ugyanis saját szakemberekkel rendelkezünk ezeken a területeken is.- Egy különleges mentőnek milyen szintű egészségügyi is­meretekkel kell rendelkeznie? Majdhogynem orvosnak is kell lennie egyben?- Nem hiszem, hogy a szak­szerű orvosi ellátást bárki más pótolni tudná, ez nem is feladata a különleges mentést végzők­nek. Hogy itt is említsek egy pél­dát: természetesen mi is elsajátít­juk a komplex újraélesztés mód­szereit, de minimális az esélye annak, hogy valakire pont abban a néhány percben találjunk rá, amikor a klinikai halál állapota még visszafordítható. Sokkal in­kább azt kell megtanulnia a kü­lönleges mentőnek, hogy a sérült embereket hogyan mentse ki, le, vagy fel úgy, hogy közben meg­akadályozza állapotuknak a to­vábbi romlását. Ezért elsősorban a speciális, akár gerincsérültek biztonságos mozgatására is al­kalmas hordágyak, a nyakmere­vítő gallér, a vákuummatrac szakszerű használatát igyek­szünk megtanulni, hiszen a sé­rülteket ebben rögzítjük kieme­lés előtt, majd abban adjuk át to­vábbi ellátásra a lehető leggyor­sabban az erre hívatott szakem­bereknek, az országos mentő- szolgálat munkatársainak.- Úgy hallottam, hogy a hazai különleges mentőszervezetek kö­zött megindult egyfajta együttmű­ködés, integráció.- Ez így igaz. Tavaly láthatóan megkezdődött az együttműkö­dés kiépítése a különböző men­tőszervezetek között: az ország legnagyobb ilyen szervezetei összefogtak, és ehhez az összefo­gáshoz csatlakozva mi, a kisebb egyesületek is nagyon sok szak­tudáshoz juthatunk. Területi ala­pon is működik már az együtt­működés, mi is összedolgozunk a környékünkön tevékenykedő többi mentőszervezettel, segít­jük, támogatjuk egymást.- Még csak az év elején járunk, de már most is vaskos az ez évi eseménynapló.- Volt mit beleírni, az biztos. A sok alpintechnikai gyakorlat mellett tanultunk jégről mentést, kérték a segítségünket terepku­tatáshoz, építettünk gátat az Ipoly áradásánál, szerepeltünk országos televíziós csatorna mű­sorában, részt vettünk olyan, saj­nos szomorú véget ért, krimibe illő akcióban, amelyről csak na­pok múltán jelent meg egy rövid hivatalos közlemény, végeztünk műszaki mentést közúti baleset­nél, segítettük a jövő szlovákiai tűzoltóinak felkészítését, manap­ság pedig éppen a bozóttüzek ad­nak munkát nekünk.- És a folytatás?- Rövidesen indul az újonnan felszerelt önkéntes tűzoltók 40 órás alaptanfolyama, amelyen több tagtársunk is részt fog ven­ni. Kezdődik a vízi mentő tagja­ink könnyűbúvár-kiképzése, és gőzerővel készülünk a nyári mi­nősítő vizsgánkra is, ahol a ka­tasztrófavédelem szakemberei előtt kell számot adnunk a tudá­sunkról. Több fővárosi, illetve a Dunakanyar környékén tartan­dó rendezvény biztosításában fo­gunk részt venni, az országos il­letékességű Huszár Mentőcso­port gyakorlatain pedig a legjobb magyar szakemberektől tanul­hatjuk a szakma fogásait. Lehe­tőségeinkhez mérten folytatjuk a szakfelszerelések beszerzését; most éppen búvárfelszerelések érkeztek postán és a kutyaki­képző pálya akadályai készül­nek lakatos-és festőműhelyünk­ben. Amint jön a jó idő, családi napot szervezünk, gulyást fő­zünk, szalonnát sütünk, a nyá­ron pedig szeretnénk ellátogatni Erdélybe, ahonnan én is szárma­zom. Azt hiszem, nem fogunk unatkozni... (-RP-) Folytatódik az Apollo Tyres Hungary toborzása: az első európai zöldme­zős gyárában fognak dol­gozni azok a végzős diá­kok, akikkel nemrég ta­nulmányi szerződést kö­tött a nemzetközi ab­roncsgyártó. NMH-fllformáciÓ. Az Apollo szá­mos középiskolát keresett fel az * elmúlt hetekben Heves, Jász- Nagykun-Szolnok, Nógrád és Pest megyében, valamint az or­szág több nagyvárosában, ahol többkörös felvételi folyamat után választotta ki azokat a techniku­sokat, akikre már a 2017-es gyártás indulásakor mindenkép­pen számít. A tavaly nyáron felvett techni­kusok elméleti oktatásban ré­szesültek és túl vannak már a hollandiai, illetve indiai gyakor­lati képzésen is. Rájuk a tavasz- szal érkező gépsorok összeszere­lése vár majd, miután a napok­Munkába állhatnak a fiatalok számmal tudja elkezdeni a hazai gyártást. A tanulmányi szerző­dést aláíró diákok a tanév végéig ösztöndíjat kapnak, majd a mun­kaszerződés megkötése után azonnal elkezdődik számukra a szakképzés. Ennek keretében le­hetőségük lesz a vállalat hollan­diai vagy indiai üzemeiben fel­készülni a gyöngyöshalászi gyár indulására.- A tavalyi toborzásunk na­gyon eredményesen zárult, az akkor felvett technikusok ma már teljes értékű tagjai az Apollo csapatának. A mostani felvételek során is olyan lelkes, jó műszaki érzékkel rendelke­ző fiatalokat kerestünk, akik készen állnak arra, hogy Euró­pa egyik legmodernebb gyárá­ban kezdjék meg karrierjüket - mondta Bányai Tibor, az Apollo prdekében, hogy a jövő év első negyedévében már. teljes lét­Tyres Hungary humánerőfor­rás igazgatója. Megnyitása után az Apollo Tyres gyöngyöshalászi gyára évente 5,5 millió személyautó- és kisteherjármű-, valamint 675 ezer darab busz- és tehergépjár­mű-abroncsot fog előállítani az európai piacra, több száz ember­nek biztosítva munkalehetősé­get a régióban. Az Apollo 2013-ban elnyerte az Év Gumiabroncs-gyártója, 2014- ben pedig a Globális Fenn­tarthatósági Díjat. Ugyanebben az évben a legjobb munkahely­nek választották az ázsiai autó­alkatrész-gyártó szektorban, 2015- ben pedig Indiában kapta meg ugyanezt a címet. Az Apollo Vredestein-t 2013-ban a harmadik legjobb munkáltató­nak választották Hollandiában. Az Apollo most újraindítottc középiskolai toborzását annal ban megszerezték az. abroncs­gyártó szakképesítést.

Next

/
Thumbnails
Contents