Nógrád Megyei Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-24 / 69. szám
N mm Ét mm s mm & imtmmrmk mtßm A mai napon elkezdődik Jézus szenvedése: ez a nap, a mai este az utolsó vacsora, az elárulás, az elfogás és a szenvedés estéje. Délelőtt az egyházmegye papsága az olaj szén telési (krizmaszentelési) szentmisén vesz részt az egyházmegye központjában, amelyet a megyéspüspök tart, majd este elkezdődik a szent három nap liturgiája az egyházközségekben. A mai estén a liturgián felcsendül a Gloria, amelyet harangzúgás és csengőszó kísér, majd elhallgatnak a harangok, az orgona és a csengő is, helyüket a csend és a keresztre szegezés hangját idéző kereplés veszi át. Eszünkbe jut az árulás ténye, amelyet mi is megtapasztaltunk életünkben. Csalódás valakiben, reményvesztettség, kiüresedett- ség, megfásultság, közöny. Ugye ismerős szavak? Jézus életében is elérkeztek ezek, pedig ő egyáltalán nem szolgált erre rá. Saját apostolai között akadt egy, aki harminc ezüstpénzért képes volt elárulni őt, de olyan apostol is volt, aki megtagadta Jézust, de mondhatnánk tovább: a kereszt lábánál sem volt ott a „tizenkettő", szétszéledtek, elbújtak, megijedtek, rövid ideig elhagyták őt. így Jézus pontosan átérzi, milyen az, amikor csalódnunk kell emberekben. És sajnos ez sem változott a kétezer év során, csakrosz- szabb lett. Nemcsak életünkre, de hazánkra és a nagyvilágra nézve is. Himnuszunk, Kölcsey műve olyan szépen megfogalmazza ezt: „Hányszor támadt tenfiad / Szép hazám, kebledre, / S lettél magzatod miatt / Magzatod hamvvedre. ” A csalódás és a reményvesztettség korunk egyik nagy problémája, a bizalom hiánya szintén nagy baj, a társadalom gyökeréig hatol. A megrendített bizalmat helyreállítani nehéz, nagy szeretet kell ahhoz, hogy minden visszatérhessen a régi útjára. Jézusban megvolt ez a szeretet, és újra tudta kezdeni az apostolokkal, ebből is csak tanulhatunk. Ma, amikor annyian támadhatnak ellenünk, családok és barátságok szakadhatnak szét egy-egy árulás, egy-egy rossz szó miatt, jusson eszünkbe Jézus értünk vállalt szenvedése és az apostolok hűtlensége - de jusson eszünkbe az is, ahogyan megbocsátott nekik! Nem azt nézte, hogy mit csináltak nagycsütörtök estéjétől a feltámadáshajnaláig, hanem azt, hogy húsvétkor összegyűltek az emeleti teremben, és megjelent nekik. Meg tudott jelenni, mert együtt voltak, mert érezték, hogy nagy dolog történt az életükben, hogy ismét össze kell jönniük, mert valaminek még történnie kell, de ez azonban csak a húsvéti fény, amelyet látunk, hiszünk, tudunk, csak később válik teljessé. Ma Jézus szenvedése kerül előtérbe, és az apostolok nagyon is emberi arca, a már felvázolt hűtlenség történetével. Az esti szentmise után virrasztunk, ahogyan Jézus is tett az apostolokkal. Imádkozott, hogy legyen ereje az előtte álló feladatokhoz: a megváltás beteljesítéséhez. Ma mi is imádkozunk és erőt kérünk tőle, hogy az előttünk álló feladatokat meg tudjuk csinálni, a mindennapok szürkeségében meg tudjuk találni a jót, és legyen erőnk hirdetni nem csak szóval, de tettekkel is a húsvéti örömhírt, amely ránk ragyog majd azon a reggelen. Amikor ezek a sorok születnek, kedd van, és valami nagyon szörnyű dolog történt ezen a napon... A brüsszeli terrortámadás, a sokadik már a sorban (ha egy lenne, az is sok lenne!) az emberi brutalitásról, az Istentől való elfordulásról mutat képet. Legyen erőnk mindahhoz, amit az emberi gyarlóság és az emberi árulás végbevisz...! Tegyük le a mai virrasztáshoz ezt is, imádkozva az áldozatokért, akik rosszkor voltak nagyon rossz helyen, és ártatlanul lettek áldozatai az istentelen és embertelen terrornak! Hogy lesz folytatása, azt a szakértők állítják. Imádkozzunk érte, hogy ne legyen igazuk, hogy ha történik is valami, abból maradjon ki minél több ember (köztük a magyarok, bárhol éljenek is a világban), és hogy a húsvéti ünnepet, bár beárnyékolja a terror sötétsége, minden keresztény a nagyvilágban méltó módon tudja megünnepelni! Jézus értük is szenvedett, hallják hát meg az ő üzenetét a húsvéti ünnepen minél többen, hogy a fegyverek elhallgassanak végre, és béke köszönthessen a világra! Veszelovszki Balázs Szoboravatás Szent József ünnepén RimÓC. A szécsényi származású Ocsovai Gábor atya - vagy ahogy a ferences rendben ismerik, Grácián testvér - szerzett tudomást arról, hogy Rimócon a Szent József Katolikus Férfiszövetség milyen szerteágazó tevékenységgel segíti az egyházközség és a településen élők életét. Tőle indult a gondolat, amelynek eredményeként József napján avatták fel a falunak adományozott Szent József- szobrot Rimócon. Az avatót a Szent József tiszteletére bemutatott ünnepi szentmisét követően tartották. A falunak adományozott szobor Az eredeti szobrot Vitéz Mária-hegyi-Miereisz János készítette, a megszentelt másolatot (ledig Manhertz István. Pista bácsi, aki jelen lehetett az ava- tón, Beszkid Andor polgármesterrel közösen leplezte le az új köztéri alkotást, amelyet Grácián atya áldott meg. Ezt követően a jelenlévők Czombos József rimóci plébános atya vezetésével közösen mondták el a Szent József litániát. Ahogyan Beszkid János, a férfiszövetség tagja, a település alpolgármestere mondta, a szobor nagyon jó helyre került. A templomhoz vezető úton, a plébánia és a hősök emlékműve közé, épp oda, ahol az emelkedő előtt még az emberek megállhatnak egy pillanatra, hogy szemüket Szent Józsefre és a karján ülő kisdedre emeljék. Az avatás végén Beszkid Andor polgármester megköszönte az adományt és a szobor környezetének kialakításban közreműködők munkáját, amelyeknek köszönhetően új értékkel gazdagodhatott Rimóc. Diák-mókázás a teljes éjszakán át Milyen fura zajok szűrődnek ki a balassagyarmati művelődési központ nagyterméből? A járókelő rátekint az órájára, megállapítja, hogy már régen elmúlt este kilenc, és törni kezdi a fejét: kedd van, nem hétvége, tehát bál nem lehet. De akkor mit ünnepelnek vidám mókázással az épület emeletén? Nos, a Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola tartotta kétévenként esedékes „bennalvós” non stop buliját. Balassagyarmat Az ötlet immár több mint húsz esztendeje született meg. A tanárok és diákok egyaránt váltig állítják, azóta ez a leggyümölcsözőbb együttműködés közöttük. A pedagógusok maroknyi csapata a tavaszi időpont előtt már hetekkel összedugja a „buksiját”, kimunkálja azokat a furfangos feladatokat, amelyekkel a non-stop program alkalmával szórakoztatja nem csupán a fiatalokat, hanem saját kollégáit is - hiszen a tanerők alakulata szerves része a játéknak. Kedden délután pontban fél ötkor szétnyílt a művelődési központ nagytermének függönye, és előléptek a „szuperhősök”: pókember, denevérember, varázsló, macskanő, Superman és társai - akiknek bőrébe ezúttal a szervezők bújtak. Az „intrót” követően jöhettek a feladatok: kalapozás a városban. A koldulás e „legális” műfajára felbiztatott ifjúság kiözönlött a település különböző’ kijelölt pontjaira, áruházak, élelmiszerboltok elé, forgalmas kereszteződésekbe, a főtérre és a buszpályaudvarra. Ott táncoltak, énekeltek, kiáltoztak, így gyűjtve maguk köré az utcán jövő-menő, kíváncsiskodó embereket, hogy aztán az ötvenesek, százasok, kétszázasok szépen guruljanak a kitett fejfedőkbe. A többiek sem tétlenkedtek. A szuperhősökre kísértetiesen emlékeztető hasonmások után kutatni a városban: nem könnyű mulatság! Persze ha akad ötlet, a megoldás sem várat magára. Jöttek is sorban a „kuncsaftok”: fekete ruhás „macskanő”, egy ifjú házaspár, mint „Batman és asszonya”, érkezett a mozigépész férfiú, a tanárok pedig hern voltak restek, és a polgármesteri hivatal minden egyes eseményen buzgón kattintgató fotósát, Tamást öltöztették be Herkules jelmezébe. Csak az Obi van Kenobi-ra hasonlító idős bácsi nem állt kötélnek. A kutató-kereső jellegű feladványok mellett ott, helyben megoldandó kérdések is terítékre kerültek. Iskolatotót töltöttek ki a csapatok, versek születtek, rímbe szedve a szuperhősök legismertebb tulajdonságait, osztály-rigmusok készültek, amelyeket elő is kellett adni. A legviccesebbnek az egyik végzős társulat mutatványa bizonyult: a nyolcvanas évek végének népszerű, latin zenét játszó együttese, a Vaya con diós: Neh, nah, nah című számát magyarosították. És jöttek még a feladatok - például minél teljesebb testfestések pingálása - megszakítás nélkül, a sötét éjszakán át egészen másnap délelőttig, amikorra kiderült, melyik osztály nyerte a 2016-os non-stopot a Szent-Györgyiben. Hegedűs H. A község Széchenyi István Általános Iskolájában a tavaszi szünetet megelőzően, a lázas húsvéti készülődés jegyében, színes programokkal rendeztek „tematikus” napot. Ennek első részében kézműves foglalkozásokat szerveztek. A diákok húsvéti ajtódíszeket, báránykát, tojástartó kosárkát készítettek, a hagyományos festési módozatok mellett méhviasszal is díszíthették a tojásokat, míg az ügyesebbek az úgynevezett decoupage technikával szalvétából formázhattak. A második részben az udvari műfüves pályára mentek ki a gyerekek, itt húsvéti, mókás futóversenyt tartottak. Néhányan tréfás jelmezekben teljesítették a távot: nyuszimaszkot húztak arcukra, csokornyakkendőt kötöttek nyakukba. A győztesek természetesen jutalomban részesültek. A „nyuszis” futóverseny rajtja Ilyen húsvéti tojás-ajtódíszek készültek
