Nógrád Megyei Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 50-74. szám)

2016-03-24 / 69. szám

N mm Ét mm s mm & imtmmrmk mtßm A mai napon elkezdődik Jézus szenvedése: ez a nap, a mai este az utolsó vacsora, az elárulás, az elfogás és a szenvedés es­téje. Délelőtt az egyházmegye papsága az olaj szén telési (krizmaszentelési) szentmisén vesz részt az egyházmegye köz­pontjában, amelyet a megyéspüspök tart, majd este elkezdődik a szent három nap liturgiája az egyházközségekben. A mai es­tén a liturgián felcsendül a Gloria, amelyet harangzúgás és csengőszó kísér, majd elhallgatnak a harangok, az orgona és a csengő is, helyüket a csend és a keresztre szegezés hangját idéző kereplés veszi át. Eszünkbe jut az árulás ténye, amelyet mi is megtapasztaltunk életünkben. Csalódás valakiben, reményvesztettség, kiüresedett- ség, megfásultság, közöny. Ugye ismerős szavak? Jézus életében is elérkeztek ezek, pedig ő egyáltalán nem szolgált erre rá. Saját apostolai között akadt egy, aki harminc ezüstpénzért képes volt elárulni őt, de olyan apostol is volt, aki megtagadta Jézust, de mondhatnánk tovább: a kereszt lábánál sem volt ott a „tizenket­tő", szétszéledtek, elbújtak, megijedtek, rövid ideig elhagyták őt. így Jézus pontosan átérzi, milyen az, amikor csalódnunk kell em­berekben. És sajnos ez sem változott a kétezer év során, csakrosz- szabb lett. Nemcsak életünkre, de hazánkra és a nagyvilágra nézve is. Himnuszunk, Kölcsey műve olyan szépen megfogalmaz­za ezt: „Hányszor támadt tenfiad / Szép hazám, kebledre, / S let­tél magzatod miatt / Magzatod hamvvedre. ” A csalódás és a reményvesztettség korunk egyik nagy problé­mája, a bizalom hiánya szintén nagy baj, a társadalom gyökeré­ig hatol. A megrendített bizalmat helyreállítani nehéz, nagy sze­retet kell ahhoz, hogy minden visszatérhessen a régi útjára. Jé­zusban megvolt ez a szeretet, és újra tudta kezdeni az apostolok­kal, ebből is csak tanulhatunk. Ma, amikor annyian támadhatnak ellenünk, családok és barát­ságok szakadhatnak szét egy-egy árulás, egy-egy rossz szó miatt, jus­son eszünkbe Jézus értünk vállalt szenvedése és az apostolok hűt­lensége - de jusson eszünkbe az is, ahogyan megbocsátott nekik! Nem azt nézte, hogy mit csináltak nagycsütörtök estéjétől a feltáma­dáshajnaláig, hanem azt, hogy húsvétkor összegyűltek az emeleti teremben, és megjelent nekik. Meg tudott jelenni, mert együtt vol­tak, mert érezték, hogy nagy dolog történt az életükben, hogy ismét össze kell jönniük, mert valaminek még történnie kell, de ez azon­ban csak a húsvéti fény, amelyet látunk, hiszünk, tudunk, csak ké­sőbb válik teljessé. Ma Jézus szenvedése kerül előtérbe, és az apos­tolok nagyon is emberi arca, a már felvázolt hűtlenség történetével. Az esti szentmise után virrasztunk, ahogyan Jézus is tett az apostolokkal. Imádkozott, hogy legyen ereje az előtte álló felada­tokhoz: a megváltás beteljesítéséhez. Ma mi is imádkozunk és erőt kérünk tőle, hogy az előttünk álló feladatokat meg tudjuk csinálni, a mindennapok szürkeségében meg tudjuk találni a jót, és legyen erőnk hirdetni nem csak szóval, de tettekkel is a hús­véti örömhírt, amely ránk ragyog majd azon a reggelen. Amikor ezek a sorok születnek, kedd van, és valami nagyon szörnyű dolog történt ezen a napon... A brüsszeli terrortámadás, a sokadik már a sorban (ha egy lenne, az is sok lenne!) az embe­ri brutalitásról, az Istentől való elfordulásról mutat képet. Legyen erőnk mindahhoz, amit az emberi gyarlóság és az emberi árulás végbevisz...! Tegyük le a mai virrasztáshoz ezt is, imádkozva az ál­dozatokért, akik rosszkor voltak nagyon rossz helyen, és ártatla­nul lettek áldozatai az istentelen és embertelen terrornak! Hogy lesz folytatása, azt a szakértők állítják. Imádkozzunk érte, hogy ne le­gyen igazuk, hogy ha történik is valami, abból maradjon ki minél több ember (köztük a magyarok, bárhol éljenek is a világban), és hogy a húsvéti ünnepet, bár beárnyékolja a terror sötétsége, min­den keresztény a nagyvilágban méltó módon tudja megünnepelni! Jézus értük is szenvedett, hallják hát meg az ő üzenetét a húsvé­ti ünnepen minél többen, hogy a fegyverek elhallgassanak végre, és béke köszönthessen a világra! Veszelovszki Balázs Szoboravatás Szent József ünnepén RimÓC. A szécsényi származású Ocsovai Gábor atya - vagy ahogy a ferences rendben ismerik, Grá­cián testvér - szerzett tudomást arról, hogy Rimócon a Szent Jó­zsef Katolikus Férfiszövetség mi­lyen szerteágazó tevékenységgel segíti az egyházközség és a tele­pülésen élők életét. Tőle indult a gondolat, amelynek eredménye­ként József napján avatták fel a fa­lunak adományozott Szent József- szobrot Rimócon. Az avatót a Szent József tiszteletére bemuta­tott ünnepi szentmisét követően tartották. A falunak adományozott szobor Az eredeti szobrot Vitéz Mária-hegyi-Miereisz János ké­szítette, a megszentelt másola­tot (ledig Manhertz István. Pista bácsi, aki jelen lehetett az ava- tón, Beszkid Andor polgármes­terrel közösen leplezte le az új köztéri alkotást, amelyet Gráci­án atya áldott meg. Ezt követő­en a jelenlévők Czombos József rimóci plébános atya vezetésé­vel közösen mondták el a Szent József litániát. Ahogyan Beszkid János, a fér­fiszövetség tagja, a település al­polgármestere mondta, a szobor nagyon jó helyre került. A temp­lomhoz vezető úton, a plébánia és a hősök emlékműve közé, épp oda, ahol az emelkedő előtt még az emberek megállhatnak egy pillanatra, hogy szemüket Szent Józsefre és a karján ülő kisdedre emeljék. Az avatás végén Beszkid Andor polgármester megköszönte az adományt és a szobor környezetének kialakítás­ban közreműködők munkáját, amelyeknek köszönhetően új ér­tékkel gazdagodhatott Rimóc. Diák-mókázás a teljes éjszakán át Milyen fura zajok szűrődnek ki a balassagyarmati művelődési köz­pont nagyterméből? A járókelő rá­tekint az órájára, megállapítja, hogy már régen elmúlt este kilenc, és törni kezdi a fejét: kedd van, nem hétvége, tehát bál nem lehet. De akkor mit ünnepelnek vidám mókázással az épület emeletén? Nos, a Szent-Györgyi Albert Gim­názium és Szakközépiskola tartotta kétévenként esedékes „bennalvós” non stop buliját. Balassagyarmat Az ötlet immár több mint húsz esztendeje született meg. A tanárok és diákok egyaránt váltig állítják, azóta ez a leggyümölcsözőbb együttműködés közöt­tük. A pedagógusok maroknyi csapata a ta­vaszi időpont előtt már hetekkel összedugja a „buksiját”, kimunkálja azokat a furfangos feladatokat, amelyekkel a non-stop program alkalmával szórakoztatja nem csupán a fia­talokat, hanem saját kollégáit is - hiszen a tanerők alakulata szerves része a játéknak. Kedden délután pontban fél ötkor szétnyílt a művelődési központ nagytermének függö­nye, és előléptek a „szuperhősök”: pókem­ber, denevérember, varázsló, macskanő, Superman és társai - akiknek bőrébe ezút­tal a szervezők bújtak. Az „intrót” követően jöhettek a feladatok: kalapozás a városban. A koldulás e „legális” műfajára felbiztatott if­júság kiözönlött a település különböző’ kije­lölt pontjaira, áruházak, élelmiszerboltok elé, forgalmas kereszteződésekbe, a főtérre és a buszpályaudvarra. Ott táncoltak, éne­keltek, kiáltoztak, így gyűjtve maguk köré az utcán jövő-menő, kíváncsiskodó embereket, hogy aztán az ötvenesek, százasok, kétszá­zasok szépen guruljanak a kitett fejfedőkbe. A többiek sem tétlenkedtek. A szuperhő­sökre kísértetiesen emlékeztető hasonmás­ok után kutatni a városban: nem könnyű mulatság! Persze ha akad ötlet, a megoldás sem várat magára. Jöttek is sorban a „kun­csaftok”: fekete ruhás „macskanő”, egy ifjú házaspár, mint „Batman és asszonya”, érke­zett a mozigépész férfiú, a tanárok pedig hern voltak restek, és a polgármesteri hiva­tal minden egyes eseményen buzgón kat­tintgató fotósát, Tamást öltöztették be Herku­les jelmezébe. Csak az Obi van Kenobi-ra hasonlító idős bácsi nem állt kötélnek. A kutató-kereső jellegű feladványok mel­lett ott, helyben megoldandó kérdések is te­rítékre kerültek. Iskolatotót töltöttek ki a csa­patok, versek születtek, rímbe szedve a szu­perhősök legismertebb tulajdonságait, osz­tály-rigmusok készültek, amelyeket elő is kellett adni. A legviccesebbnek az egyik vég­zős társulat mutatványa bizonyult: a nyolc­vanas évek végének népszerű, latin zenét játszó együttese, a Vaya con diós: Neh, nah, nah című számát magyarosították. És jöttek még a feladatok - például minél teljesebb testfestések pingálása - megsza­kítás nélkül, a sötét éjszakán át egészen másnap délelőttig, amikorra kiderült, me­lyik osztály nyerte a 2016-os non-stopot a Szent-Györgyiben. Hegedűs H. A község Széchenyi Ist­ván Általános Iskolájában a tava­szi szünetet megelőzően, a lázas húsvéti készülődés jegyében, szí­nes programokkal rendeztek „te­matikus” napot. Ennek első ré­szében kézműves foglalkozáso­kat szerveztek. A diákok húsvéti ajtódíszeket, báránykát, tojástar­tó kosárkát készítettek, a hagyo­mányos festési módozatok mel­lett méhviasszal is díszíthették a tojásokat, míg az ügyesebbek az úgynevezett decoupage techniká­val szalvétából formázhattak. A második részben az udvari műfü­ves pályára mentek ki a gyere­kek, itt húsvéti, mókás futóver­senyt tartottak. Néhányan tréfás jelmezekben teljesítették a távot: nyuszimaszkot húztak arcukra, csokornyakkendőt kötöttek nya­kukba. A győztesek természete­sen jutalomban részesültek. A „nyuszis” futóverseny rajtja Ilyen húsvéti tojás-ajtódíszek készültek

Next

/
Thumbnails
Contents