Nógrád Megyei Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-22 / 67. szám
Színfalak mögött Kiállítás-megnyitót tartanak március 23- án, szerdán a József Attila Művelődési Központban. Színfalak mögött - fellépésre várva a Nógrád Táncegyüttessel címmel dr. Agócs József fotóművész alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők, emellett a Palóc Madonnák próbájának vetítettképes bemutatóját is láthatják a Művészetek Palotájából. A tárlatot 17 órakor nyitja meg Szabó János, a Nógrád Tánc- együttes vezetője. Közreműködnek a táncosok. Tisztán és egyszerűen Karancske Március 22- én, azaz ma 18 órától szeretettel várnak minden érdeklődőt a község művelődési házába, ahol előadás keretében többek között a következő kérdésekre kaphatnak válaszokat: élelmiszer vagy élelem? Ásványvíz vagy forrásvíz? Gyorsétterem vagy házi koszt? Gyógyszer vagy gyógynövény? Végül ingyenes tanácsadás is lesz személyre szabottan, igény szerint. Kis magyar nyelvtörténet $&§ A Sréter Ferenc Népfőiskolái Egyesület szervezésében, a Nemzedékek Népfőiskoláján, március 23-án, szerdán 14 órakor Boros Istvánná „Kis magyar nyelvtörténet - játékok és gyakorlatok” című előadását hallgathatják meg az érdeklődők. A József Attila Művelődési Központban lesz a program, amely nyitott, várják az érdeklődőket. Diadalmenet, szenvedés, kereszthalál, feltámadás, örök élet Röviden összefoglalva a fent említett öt szó jellemzi leginkább a nagyhetet. Ebben benne van a kezdet és a vég, valamint a közte lévő' út is egyaránt. De mi is az a nagyhét? Mikor kezdődik és meddig tart? NMH-informácíÓ. A nagyhét a nagyböjt utolsó, legfontosabb hete a katolikus egyházban, amely virágvasárnaptól egészen nagyszombatig tart. Napjai a nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda, valamint a Sacrum Triduum Paschale, azaz a húsvéti szent három nap (nagycsütörtök, nagypéntek és a nagyszombat). Most pedig tekintsük át, milyen fontosabb események történtek ezeken a napokon nagyjából kétezer évvel ezelőtt, és mit ünnepiünk meg minden évben ez idő tájt! Virágvasárnap, azaz a nagyhét kezdete, amikor is Jézus szamárháton vonult be Jeruzsálembe. A nép pedig nagy ujjongással, pálmaágakkal és ünnepléssel fogadta. Ez az a nép, amelyik később ellene fordul, és a halálát követeli. Ehhez a vasárnaphoz tartozik a barkaszentelés is, amivel később bevonulnak a templomba. A szentmisén eléneklik vagy elmondják Jézus szenvedéstörténetet, azaz a passiót, amit nagypénteken is megtesznek. A következő fontos és kiemelendő nap a nagycsütörtök. A keresztény hagyományok szerint az utolsó vacsora estéje, amikor is Jézus búcsút vett tanítványaitól és felkészült az előtte álló nagy áldozathozatalra. Ez egyben a gyász napja is, csütörtök estétől a nagyszombati szertartásig a harangok „Rómába mennek”. Továbbá ehhez a naphoz köthető az Eucharisztia megalapítása is. A székesegyházakban nagycsütörtök délelőttjén tartják a püspökök papjaikkal együtt az ünnepélyes krizmaszentelő szentmisét. Ezen megszentelik a keresztelésnél, bérmálásnál, betegek keneténél, valamint a templómszentelésnél használatos olajakat, illetve krizmákat. Régen ezen a napon történt a bűnösök visz- szafogadása is. Az esti szentmise pedig az utolsó vacsora emlékére történik, a szenvedésre induló Jézus búcsúja tanítványaitól, és övéitől. Krisztus ekkor adta át búcsúajándékait, szere- tetének jelét a lábmosásban, Testének és Vérének szentségét, és a papi átváltoztató hatalmat is. A misében a glória után a harangok megszólalnak, de azután elnémulnak a nagyszombati vigília glóriájáig, s helyüket a fakereplők veszik át. Ez a csend a Krisztus kínszenvedésekor elnémult apostolok félelmét és a gyászt jelképezi. A mise végeztével az Oltáriszentséget ünnepélyesen az ezen napokra fenntartott őrzési helyre viszik és a húsvéti vigília-mise áldoztatásáig ott őrzik. Ezután pedig az oltárfosztás következik, valamint szentmise után szinte mindegyik templomban virrasztást szoktak tartani. Ezt nagypéntek követi, amelynek napján délután három órakor keresztutat tartanak valamennyi templomban, végigjárják Jézussal együtt a szenvedés útját, végül eljutnak vele arra a helyre, ahol keresztre feszítik és kínhalált hal. Nagypénteken az egyházban nincs szentmise, mert ilyenkor maga Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot. Ilyenkor igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros öltözékben végzi, amely a vértanúság liturgikus színe. A plébános és a ministránsok teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres ta- bernákulum, azaz oltárszekrény előtt arcra borulnak. Ezt az olvasmány, a szentlecke követi, ezek után pedig János evangéliumából ismételten felolvassák vagy eléneklik a passiót. Mindezt ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések követik. Majd körmenetben behozzák a keresztet, amely előtt tisztelegve minden hívő kifejezheti háláját és imádatát a megfeszített Krisztus iránt. Áz igeliturgiát az áldoztatás követi, végül a szertartást egyszerű könyörgés zárja, nincs áldás, nincs elbocsátás sem. . A következő fontos nap a nagyszombat, ez a húsvétot megelőző nap a keresztény naptárban és egyben az örömünnep kezdete is. Ekkor győzi le Megváltónk a halált, diadalmaskodik felette, és örök életre támad. Ez pedig azt is jelenti, hogy nem csak neki van örök élete, hanem nekünk, embereknek is az lesz majd. Hiszen értünk halt meg, és értünk is támadt fel. A katolikus liturgia szerint este kezdődik az ünnep a tűzszenteléssel, amely Krisztus jelképe, akinek feltámadásával a remény, a fény születését ünnepük a keresztény egyházak, ezt követi a keresztvíz-szentelés. A nagyszombati szertartás keretében „jönnek vissza a harangok” Rómából. Hét olvasmány van erre a napra, majd a prédikációt tizenkét egyetemes könyörgés követi. Az áldoztatás után a pap - az asszisztencia vezetésével - elindul egy körmenetre. A visszaérkezés után áldást mond, és elbocsátja a híveket. A következő mise általában éjfélkor kezdődik, de egyes egyházközségekben hajnalkor. Ez már Jézus feltámadását jelzi: ez a vigília-mise. Ezzel elérkeztünk annak a nagy áldozatnak a végéhez, amelyet Jézus tett megértünk. Ebben az egy hétben benne van minden, amivel mi, emberek is találkozunk életünk során. Nekünk is van rengeteg öröm, siker és boldogság az életünkbe, amit átvitt értelemben nevezhetünk diadalmenetnek is. Sajnos ezeket az időket néha szenvedések követik, ami nem könnyű, de el kell viselnünk, hiszen Jézus is szenvedett értünk. Földi életünk pedig halállal zárul, aztán reményeink szerint ezt a feltámadás és az örök élet követi majd. Tehát elmondhatjuk, hogy életünk során mi is végigjárjuk Jézussal a szenvedés útját, de el is nyerjük majd méltó jutalmunkat érte. Ezekkel a gondolatokkal készüljünk az év egyik legnagyobb, legszebb és egyben legmeghatóbb ünnepére, a húsvétra! Gerhát Karina A nagyhét kezdete a virágvasárnap, amelyhez a barkaszentelés is tartozik Zakatolás élethű minivasutakon Hegedűs H. (Folytatás az 1. oldalról.) Balassagyarmat. Merőben más volt idén a kiállítás berendezése, mint ahogy azt a korábbi esztendőkben megszokhattuk. Ezúttal az intézmény aulájának közel teljes területe benépesült, így az emeleti folyosó és a nagyterem látványosságaival együtt hosz- szabban elidőzhettek az érdeklődők a kicsinyített mozdonyok és vagonok között. Amikor a helyszínen jártunk, a legközelebbi asztalnál egy kisfiú mélyen behajolva, minél közelebbről kívánta szemlézni, milyen, legó-alakokra emlékeztető figurák állnak éppen a vasútállomás épülete előtt, várva a befutó szerelvényre. Odébb, a bátonyterenyei gyáregységgel rendelkező nemzetközi modellkészítő cég jóvoltából kézügyességüket is kipróbálhatták a fiatalok, milyen gyorsan szerelhetnek össze percek alatt egy indó- házat, vagy akár egy domb tetejére felállított makett-templomot. Egy vitrin mögött teljesen élethű jelenetek játszódtak le. A maketten tűzoltók érkeztek egy égő házhoz és a létra tetejére felmászó lánglovagok fecskendőjéből íves sugárban ömlött a víz. Pár lépéssel arrébb Apc-Zagy- vaszántó vasútállomására tévedhettünk, vele szemben pedig az egykori balassagyarmati, a második világháborúban felrobbantott állomásépület látszott, és az erős fantáziával megáldott emberek tökéletesen maguk elé képzelhették, amint a Drégely- palánk felől érkező „Piroska” a Nagyligettó'l közelítve, a sétány mentén eléri a Hétvezér utcai sorompót. Felballagtunk az emeletre, és ott valóságos „csoda” fogadott bennünket - az esztergomi modellezők jóvoltából. Egy férfiú, fejlámpával a homlokán hajolt egy 424-es mozdony felé, és egy fecskendőből olajt csepegtetett a járműre. Netán a kerekek nem csúsznak annyira a sínpáron, hogy ilyen megoldást kellett alkalmaznia? Nos, pillanatokon belül kiderült, miért volt e mutatvány. Ahogy megindult a mozdony, kéményéből ütemesen eresztgetve, füstfelhő szállt fel - ez már maga a tökély az élethűség terén. A gyerekek más formában is átélhették, milyen érzés néhány másodperc erejéig a vasutasok bőrébe bújni. A Madách Imre Városi Könyvtár bejárata mellett felállított terepasztalon, amely a szegedi rendező-pályaudvar „képét” mutatta, az elektromos irányító szerkezet használatát is megengedték a tulajdonosok. Nosza, egy hét-nyolc éves fiúcska nem is volt rest, a kapcsolókat fel és lefelé állítgatva irányította a szerelvények mozgását. Miután kiámuldoztuk magunkat a vasútmodellek fénylő világában, még egy pillantást vetettünk a művelődési központ oldalbejáratánál két üvegfal közé tett ajándék-terepasztalra. Ez volt a fődíja a péntektől vasárnapig belépőjegyet vásárolt látogatók részére szervezett tombolajátéknak. Rögvest meg is kérdeztük, vajon mennyibe kerülhet készen ez a minden kellékkel ellátott asztal? A válasz: ha az esetleges munkaköltségeket is beszámítjuk, az összeg elérheti a negyedmilliót, sőt a háromszáz- ezer forintot is. Egy biztos, a jutalom szerencsés nyertese - főleg ha a vasútmodellezés nagy „bolondja” - igen nagy becsben tartja majd újdonsült szerzeményét.
