Nógrád Megyei Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 50-74. szám)

2016-03-17 / 63. szám

A példaadás erkölcse- az erkölcs példaadása Aranyosi Péter önálló estje Salgótarján Március 18-án, pénteken 19 órától „Négybe­tűs szavak” címmel Aranyosi Péter életének fontos és kevés­bé fontos eseményeit követhe­tik nyomon az érdeklődők diaképes vetítés formájában. ■ Azt este sztárvendégei Müller Péter Sziámi költő és Nagy Gá­bor életművész. Jegyek a hely­színen, azaz a Kohász Műve­lődési Központban kaphatók 2900 forintos áron. Miért pont „Négybetűs szavak”? Aranyosi Péter elmondása szerint azért, mert egyszer egy kedves újságíró hölgy in­terjút készített vele. Az egy­órás nagyinterjú után csak annyit mondott: „Péter észre­vetted, hogy mindent, amit szeretsz, négybetűs szavak­kal ki lehet fejezni? Például foci, töri, tank...” Az ő válasza erre az volt, hogy még a hősök is, csak az öt betű. Mire a hölgy mondta, hogy nem, hi­szen angolul „hero”. Fáklyás keresztút Karancsság-Szentkút Márci­us 18-án, pénteken engeszte­lő zarándoklatot tartanak, amelyet a hazáért és a csalá­dokért ajánlanak fel. A Nepomuki Szent János Ká­polnánál 18.30 órakor kez­dik, és gyalogosan végigjár­ják a keresztút állomásait, amíg a Szentkúthoz érnek. A szervezők remélik, hogy az időjárás kegyes lesz hozzájuk és megengedi, hogy megláto­gassák a Szűzanyát. Aki te­heti, vigyen magával fáklyát! Mindenkit szeretettel vár­nak, hogy ismét együtt töltse­nek egy emlékezetes estét imádkozással, elmélkedéssel, beszélgetéssel. „Nagyböjt liturgiája" Salgótarján. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége sal­gótarjáni csoportja március 17- én, csütörtökön 17 órára szeretettel meghív minden kedves érdeklődőt Krizsán Zoltán „Nagyböjt liturgiája” című előadására. Helyszín: a Salgótarjáni Ferences Rend­ház Réz Marián terme. Véradások megyeszerte KarancslapujíöNötincs/Sal- gótarjan, A helyi művelődési házban lesz a március 17-i, csütörtöki, karancslapujtői véradás, amelyen 14-17 óra között vehetnek részt a lako­sok. Ugyanezen a napon 15- tól 18 óráig a Nőtincsi Általá­nos Iskolában is várják a Ma­gyar Vöröskereszt munkatár­sai a segíteni akaró embere­ket. Másnap, azaz március 18- án, pénteken pedig a salgó­tarjáni SSZC Táncsics Mihály Szakközépiskolája lesz a hely­színe a véradásnak, ahol 9 és 14 óra között lehet majd vért adni a rászorulóknak. VasútmodelMdállítás Balassagyarmat, idén hete­dik alkalommal rendezik meg a vasútmodell-kiállítást Balassagyarmaton, a műve­lődési központban március 18-20. között. A tombola fődí­ja egy terepasztal lesz! Min­den érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők! A Szentgyörgyi István Ál­talános Iskolába, a Nóg- rád megye közgyűlése központi, március tizen­ötödikéi ünnepségére las­san szivárognak a szű- kebb hazánk minden ré­széről érkezett vendégek. Hegedűs H. A kapuban egyenru­hás férfiak beszélgetnek, több vá­rosi rendőrkapitány, dr. Nagy László megyei főkapitánnyal az élen, akikkel éppen Barna János közgyűlési alelnök paroláz. Az in­tézmény tornatermében, a szín­padon hatalmas molinó, rajta bal­ról Petőfi, jobbról Kossuth alakja. Tóth János diósjenői polgár- mester üdvözlő szavaival kezdő­dik az ünnepség. Azt mondja, az 1848/49-es függetlenségi harcok hősei jól tudták, kivel néznek szembe, kik ellen fognak fegy­vert, ki az igazi ellenség, most vi­szont, ebben a felbolydult mo­dern kori népvándorlásban iszo­nyatosan nehéz feladat kiszűrni, ki az aki jó, és ki az, aki rossz szándékkal közelít. A szabadság­küzdelmek nagy alakjainak bá­torsága, tiszta hite, kitartása, ösz- szefogása legyen példa minden ma élő magyar ember előtt. Bállá Mihály országgyűlési képviselő köszöntőjében leszö­gezi: március tizenötödike az összmagyarság ünnepe, a mesz- szi, kanadai Vancouver városá­tól az erdélyi Csíkszeredáig és Marosvásárhelyig tizenötmillió nemzettársunk tűz ki szíve fölé háromszínű kokárdát. A polgár- mester korábbi gondolataihoz csatlakozva hozzáteszi, ma nemcsak délkeletről, hanem nyugatról, Brüsszel irányából is támadás fenyegeti az országot, és következetesen, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt meg kell védeni határainkat, büszkén őrizve azt a hitet és akaratot, amivel a ’48-as honvé­dek, elődeink ragaszkodtak a függetlenséghez. Skuczi Nándor, Nógrád Megye Közgyűlésének elnöke bő ne­gyedórás beszéde elején felteszi a kérdés: kik ők, akik előtt ma tisz­telgünk? Két nevezetes személyi­ség kiemelésével válaszol erre: Petőfi Sándor, aki első pillantásra, szikár, vékony, szelíd kinézetével (Jókai jellemzésében) egyáltalán nem volt ideális forradalmár alak, de amikor a költészet lángja meg­világította arcát, teljesen megvál­tozott az egyénisége és mindenkit magával tudott ragadni. A másik Damjanich János, a honvéd tábor­nok, a hős, szilaj katona, aki tü­zes, lobbanékony délvidéki ter­mészetével űzte-hajtotta a vörössipkásokat, aki törni-zúzni is képes volt a cél érdekében, és aki az élen lovagolva vezényelte katonáit, a másik véglet a szabad­ságharcban. A kettőjük közötti összekötő kapocs pedig: a szlo­vák anyától és magyar-szerb apá­tól származó lánglelkű költő és a színtiszta szerb hadvezér ugyan­úgy tudott lelkesedni a magyar szabadság szent ügyéért. Hozzáfűzi: a történelem ro­hamlépteiben töredéknyi kis idő, ami 1848/49-ben Magyar- országon lezajlott, mégis, véres és kitörölhetetlen betűkkel író­dott be a világ históriáskönyvé- be. Ne feledjük: a függetlensé­gért küzdő magyarok Világos után bűn nélkül bűnhődtek, amit pedig addig alkottak, Euró­pa figyelmét magukra vonva az a példaadás erkölcse és az er­kölcs példaadása vojt egyben, Ezt a hatalmas értéket a mai korban élőknek is őrizniük kell, amikor azzal fenyeget a világ, hogy akár Hollókőn is épülhet mecset a jövőben - és ez nem vicc, hangsúlyozza Skuczi Nán­dor. Végezetül kifejti, arra a kér­désre, hogy „kikért tették, amit cselekedtek” 1848 hősei, egyér­telmű a válasz: nem önmaguk­ért, hanem a jövőért, Magyar­ország fejlődéséért és felvirágo- zásáért. A hivatalos beszédek után a kultúráé lesz a főszerep. Igazán jól megkoreografált előadást lát­hatunk a házigazda általános is­kolások jóvoltából. Van benne minden: vers, tánc, muzsika, szépen összeillesztve, látszik, rengeteg időt szenteltek arra, hogy minden mozdulat tökélete­sen kövesse egymást. Vastaps érte a jutalom. Hasonló siker kí­séri a rétsági Kereplő néptánc- együttes bemutatóját, a diós­jenői néptánccsoport fellépését, végül egy megható, a szemekbe könnyet csaló műsorrész zárja a közel másfél órára nyúlt progra­mot: a dr. Göllesz Viktor Rehabi­litációs Intézet gondozottjai kék egyenruhában, fehér kesztyűvel kezükön, jelnyelvi tolmácsolás­sal adják elő Petőfi Sándor „Sza­badság, szerelem” című megze­nésített költeményét. Húsvétváró hétvége A településen „Hús­vétváró hétvége” címmel ren­deznek három napos progra­mot március 18-20. között. Az események péntek délután, 16 órakor kezdődnek a helyi művelődési házban, ahol húsvéti recept csere-berét tartanak. Másnap, azaz szombaton a történések szin­tén a közművelődési intéz­ményben indulnak 15 órától az uzsonnával egybekötött kézműves foglalkozással, majd 17 órakor a játszótéren fejeződnek be a tojásfa feldí­szítésével. A harmadik na­pon, vasárnap pedig kisze- hajtást szerveznek az általá­nos iskola előtt 14 órától. Márciusi jeles napok Nagyot?, a településen található Nyitott Műhely Ga­lériában tartják március 17- én, csütörtökön 17 órakor Végh József helytörténész helytörténeti sorozatának soron következő programját. A rendezvény témája a már­ciusi jeles napok és népszo­kások lesznek, valamint be­mutatják az „Egy eltűnt tele­pülés: Jásztelekpuszta” cí­mű könyvet is. Az ingyene­sen látogatható eseményre minden érdeklődőt szeretet­tel várnak! Kopjafa áll a parkban A ’48-as katonáknak állított kopja­fa felszentelése és megkoszorúzása is az ünnepi megemlékezés része volt Nézsán. Hegedűs Henrik NézSii A szentmiséről érkező tömeg telje­sen megtölti a sportcsarnok tágas tornater­mét. Styevó Gábor polgármester köszönti a je­lenlévőket, köztük a testvértelepülésről, a Ba­lassagyarmathoz közeli, Ipolyon túli Lukanényéről érkezett vendégeket. Röviden kitér a kopjafa-állítás előzményeire: szorgos kutatómunkát végeztek a balassagyarmati és váci levéltárakban, míg rábukkantak azok­ra a honvédekre, szám szerint tizenkét hely­bélire, akik Nézsáról szolgálták a magyar szabadságharcot. Őket sem kímélte a megtor­lás: 1850 után minden résztvevőt elérte a sor­sa, a börtönbüntetés, a meghurcolás. Nézsán a falu bírája és jegyzője vezényelte a számon­kérést. A hősök megérdemlik, hogy kopjafa alakjában állítson emléket nekik az utókor - fejezi be a gondolatait a polgármester. Hamarosan benépesül a színpad: először a lukanényei iskolások szavalják el a Nem­zeti dalt, a fiúk egy-egy versszakot vállal­nak, a refrént közösen zengik. Érdekesen hangzanak Petőfi híres szavai az ékes palóc tájszólásban. A helybéli diákok egy része az énekkarban szólal meg, másik felük pedig Móra Ferenc „Kuckó király” című meséjét adják elő. A tör­ténet lényege: a szabadságharc idején a falusi gyerekek katonásdit játszanak, amiből kivon­ja magát egy Kasza Palkó nevű kisfiú, aki in­kább a kemence sutjába vonul olvasni a Toldi Miklós históriáját. Erre a társai csúfolni kez­dik, „Kuckó király”, így gúnyolják. A szabad­ságharcot aztán leverik, a faluban megjelenik a bujdosó, akit a jóérzésű emberek rejteget­nek. Ez a bujdosó mesél a harcokról, és azt is elmondja, nem csak fegyvert fogva, vitézség­gel lehet harcolni a hazáért - Kasza Palkóra utalva ezzel. Nemsokára két császári csendőr érkezik a faluba, a bujdosó után kutatva: Pal­kóval összetalálkoznak az utcán, pénzt kínál­nak neki, ha az elrejtett ember nyomára veze­ti őket. Erre a kis hős megtudakolja a halász­A nezsai önkormányzat vezetői tisztelegnek a kopjafánál tói, hol van lék a Tiszán és magával együtt a csendőröket is beleöli a folyóba. Utolsó moz­dulatával azonban a fizetséget a parton hagy­ja - nem viheti magával a sírba. Nem szégyen bevallani: a mese előadása a közönség körében könnyeket csal a szemekbe. Balta Mihály országgyűlési képviselő ünne­pi köszöntője felvezetéseként elismeréssel be­szél a tanulók teljesítményéről, és főképp a példaadó témaválasztásról. Aztán azt fejtege­ti, milyen magyar hagyományai vannak a kopjafás emlékezetnek. Szóba kerül a Hargi­ta, Erdély híres bérce, amelynek tetejéről pompás látvány tárul a tájra, és a sok-sok, mindenütt emelkedő székely kopjafára. Azt is tudni ezekről az emlékoszlopokról, hogy fér­fi vagy nő, fiatal vagy idős személy tiszteleté­re emelték - nincs két, azonos mintájú, meg- munkálású példány belőlük. A kopjafák, a maguk méltóságukban őrzik azt a kitartást, amely a magyarságot jellemezte a Kárpát-me­dence széltében-hosszában, a történelem zi­vataros századaiban, így az 1848/49-es forra­dalom és szabadságharc idején is. A műsor következő részében a romhányi Északi Szabad Hajdúk Hagyományőrző Egye­sület tagjai egy ágyút húznak elő, a kanóc meggyullad, a tűz sisteregve eléri az ágyúcső torkát és fülsiketítő, hatalmas robajjal szólal meg a középkori hadi eszköz. Rados László plébános lép elő, imát mormol, majd meg­szenteli a kopjafát. Hamarosan koszorúk le­pik el Nézsa legújabb emlékművét. Az ünnepség záró szakaszában a szabad hajdúk mutatják meg a közönségnek, mi­ként küzdöttek kézifegyvereikkel elődeink a kuruc korban.

Next

/
Thumbnails
Contents