Nógrád Megyei Hírlap, 2016. február (27. évfolyam, 25-49. szám)

2016-02-29 / 49. szám

Gólyalábon a művelődési központban

mati születésű színpadi-színházi egyéniségének Párizsban bontakozott ki „kísérteties karrierje”. A különc, bohém fickó több festményen, így például a most kiállított Jean-Louis Forain impresz- szionista alkotásain is feltűnik a háttérben, egy színházi zsöllyé- ben, jellegzetes, keménykalapos, maszkos formájában.

Hamarosan mehetünk is fel, kezdődik a megnyitó. Először Nagyházi Béla, a házigazda intézmény megbízott vezetője, illetve Hegedűsné Jusztin Gizella főszervező köszönti a vendégeket. Természetesen a múlt kerül előtérbe. Az elmúlt öt évtized: a lényeg, bármilyen sok átalakuláson ment át az 1SZN, mindig meg tudott újulni, és a jövőben is ezt az utat járja majd a színházi szakma szolgálatában. Nem maradhat el a megemlékezés sem: filmfelvételeken idéződnek fel olyan személyiségek, akik vastag betűvel írták be nevüket a kamarajátékok fesztiváljának történetébe, de ma már nem leis emlékeket elevenít fel: közös találkozási pontjuk, hogy egykoron, Balassagyarmaton, még mint feltörekvő amatőr színész léptek a világot jelentő deszkákra, később pedig már szakemberként szemlélték az utódokat. Medvácz Lajos és Csemniczky Zoltán, mint a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ korábbi igazgatói szintén személyes hangokon szólnak: mennyit küzdött azért a város, hogy méltó színházterme legyen, eddig hiába, de eljön még az az idő, amikor az ISZN forgatagát immár egy pazar, minden igényt kielégítő színházban köszönthetik itt, az Ipoly- partján. Aztán a méltató mondatok után már a tetteké lesz a főszerep - következhetnek sorra az előadások.

Szombat. Újra látogatást teszünk az Irodalmi és Színjátszó Napok kavalkádjában. A kellemes délutánon épp a Partiumból érkezett érmihályfalvi Móka nevű csoport bemutatójának kellős közepére érkezünk. Székely JáHegedűs Henrik

(Folytatás az 1. oldalról.)

BcÉISSdgyarmaL Péntek van, a megnyitóra igyekszünk. Az intézmény aulájában elég nagy a felfordulás. Ahogy haladunk előre a tömegben, balról, az egyik folyosóról huszárcsákós fiatalember toppan elénk, mögötte hölgy társa éppen leveszi a bo- szorkányhlafcát: Igen, az első előadás éppen véget ért, a Wataridori Színkör tagjai jönnek ki felszereléseikkel együtt a „szobaszínház” helyszínéül szolgáló Csikász-teremből. Hiszen itt, a legendás, ötven évre visszatekintő ISZN-en, a kamarajátékok fesztiválján mindenfajta célközönség igényeinek szeretnének megfelelni a szervezők. Az egyik ponton - ez a Csikász- terem - a kis helyigényű produkciók nézői gyülekeznek, míg az aulában hatalmas kivetítőn

láthatja a lényeget mindaz, aki nem fér be az emeleti nagyterembe, ráadásul még a Horváth Endre Galéria is alkalmi „porondként” szerepel a műsorkínálatban.

Az aula sarkán újabb érdekességgel szembesülünk. Egyfajta titokról hull le a lepel. Ugyebár a gyarmati ISZN jelkép-figurája az a meghívó-plakáton díszelgő, keménykalapos, maszkos, csokornyakkendős alak, akinek kabátja alól bukkannak elő a színjátszó találkozó művészei - az ő bőrébe még művelődési ház igazgatósága idejében hányszor, de hányszor belebújt a díjátadókon Medvácz Lajos, a város jelenlegi polgármestere. Nos, az ismertető szöveg alapján megtudjuk, valóságos személy volt az ihlető.

Ifj. Szirmai Nándor életrajzát olvashatjuk a tablóképek kísérőszövegein. A tizenkilencedik század második felének balassagyarhetnek köztünk: Máté Lajos, Nagy András László, Lengyel Pál, Uray György, Csikász István és Kovácsné Lapu Mária.

A felszólalók, így Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, majd a zsűri két tagja, Tóth Zsuzsanna színházpedagógus és Regős János rendező, valamint Soltészky Tibor dramaturg

nos: Bányavirág című darabja fura érzéseket vált ki a nézőkből. ' A téma teljesen komoly, tragédiába forduló emberi sorsokkal szembesülünk, öngyilkosság zajlik a színfalak mögött, szomorú végkifejlet felé halad a történet, mégis, a sajátos székely humor sokat old az összhatáson, és a nézőtérről imitt-amott, a legválságosabb pillanatokban felhangzó hirtelen kacaj jelzi, nem csupán a szerző, hanem az előadó művészek is tökéletesen megtalálták azt a pontot, amikor enyhíthetik a kézzel tapintható feszültséget. Nem is maradhat el a vastaps.

Alig érünk le a földszintre, hogy bekukkantsunk a Horváth Endre Galériában következő műsorrészre, amikor váratlan dolog történik. A sötét függöny mögül, a galéria-teremből' két gólyalábas bohóc bukkan elő. Hatalmas léptekkel vágnak maguknak területet az emberek között, s kedvesen mosolyogva kínálják süteménnyel a ruhatár környékén álldogálókat. Aztán almát vesznek elő, és zsonglőröket megszégyenítő módon dobálják egymásnak a friss gyümölcsöket, bevonva persze az egyre inkább ámuló közönséget is. Közben pedig a

mi fülünkkel érthetetlennek hangzó halandzsa nyelven makognak egymással, de teljes az összhang a páros között. Végül a gólyalábas férfiú beáll az ajtóba, „A” betűt formáz, és mesterségesen meghosszabbított végtagjai között egyenként engedi be a nézőket az alkalmi színházi térbe. Ahol aztán Budaházi Réka és Bessenyei Zoltánja debreceni Rozé Társulatból, immár megszabadulva a gólyalábtól, egyfajta harlekin- pantomimes produkció keretében harsány nevetésre ingerli a hálás publikumot.

Ez a két kiragadott mozzanat, a kamarajátékok fesztiváljának tizenöt műsorszáma közül is hűen érzékelteti, milyen sokszínű, műfajilag rendkívül széles palettájú volt idén a balassagyarmati ISZN.

(A vasárnapi díjkiosztásról későbbi lapszámunkban tájékoztatjuk olvasóinkat.)

Lezárult a klímareferensek képzése

Átvehették a képzéssorozat sikeres elvégzését igazoló tanúsítványaikat a napokban Salgótarjánban azok a többségében önkormányzati szakemberek, akik az elmúlt hetekben részt vettek a négy modulból álló, nyolcnapos klímareferens-képzésen.

^Salgótarján. Az oklevelüket átvevő klímareferensek - részben a Nemzeti Klímaadaptációs Hálózat tagjaiként - sokat tehetnek majd szűkebb-tágabb környezetükben a klímaváltozás hatásai ellen. A tanúsítványokat Riesz Lóránt, a programban konzorciumi partnerként közreműködő Herman Ottó Intézet környezetértékelési osztályvezetője adta át szerdán délután a salgótarjáni Megyeházán. A nógrádi megyeszékhelyen a nagy érdeklődésre való tekintettel február közepén egy újabb csoport képzése is a kezdetét vette.

Az olyan városok számára, mint amilyen Salgótarján, kiemelten fontos feladat a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás és a klímaváltozás elleni küzdelem - mondta el a képzéssorozat zárása alkalmából Riesz Lóránt. A Herman Ottó Intézet környezetértékelési osztály- vezetője reményét fejezte ki, hogy a tanfolyamot sikerrel teljesítő klímareferensek hozzájárulnak majd ahhoz, hogy a nógrádi megye- székhely és a környező települések a most zárult európai uniós fejlesztési időszakhoz hasonlóan az előttünk álló hétéves költségvetési

ciklusban is számos sikeres, a környezeti fenntarthatóságot és a megújuló energiaforrások felhasználásának elterjesztését célzó programot valósíthassanak meg.

A Salgótarjánban 2015 decemberében indult, négyszer kétnapos képzés részeként a résztvevők a klímaváltozással és annak magyar- országi hatásaival, egy-egy ország, régió vagy éppen település sebezhetőségének mérésével és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás rugalmasságának lehetséges fokozásával, a települési klímaváltozási stratégia készítésének lépéseivel, a projektekhez, pályázatokhoz tartozó pénzügyi és technikai ismeretekkel, valamint a projektekhez kapcsolódó kommunikáció eszközeivel ismerkedhettek meg.