Nógrád Megyei Hírlap, 2016. február (27. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-20 / 42. szám
fWűKíRWtenisaO Ba lra Márton (Albert Péter), jobbra a megalkuvó K. Müller (Farkas Zoltán) jellegzetes pózában Fordul a kocka: ezúttal a Méltóságos parancsol. Balra az értelmiségi „fntéllektuel” (Borbíró András) és Márton a „díszparaszt" (Albert Péter) A pisztoly körbejár Kinél lesz a stukker? Ez lényegében annyit tesz, hogy kinek a kezében van, kinek a tulajdonába kerül a hatalom. Amióta világ a világ, az emberek felteszik ezt a kérdést önmaguknak, minthogy sajat életük egyik sorskérdése fogalmazódik meg benne. Egy ilyen „konkrét” sztorira épül Görgey Gábor 1968-ban írt, „Komámasszony, hol a stukker?” - egy gyermekjátékra-hajazó - című komédiája is, amelyik annak idején - az alig egy évvel korábbi Ör- kény-groteszkkel, a „Tóték”-al és részben Szakonyi Károly 1970-es „Adáshibá”- jával együtt - az első sikeres hazai abszurdkísérletek közé sorolandó. Nem mellesleg - más-más okok, de némi rokonvonások következtében - mindhárom mű emblematikus darabja lett az elmúlt fél évszázad elsősorban hazai drámatörténetének, de határainkon kívül is figyelemre méltó karriert futott be. A....stukker” Magyarországon a Th ália Stúdió 1968-as bemutatója - Gosztonvi János rendezése - óta gyakoraki több szempontból is szívesen vállalta e feladatot. Egyrészt érzelmi szálak fűzik Salgótarjánhoz - minthogy barátai élnek itt, a hetvenes évek eleji debreceni időszakában pedig rendezőasszisztensként dolgozott ehelyütt a várossá nyilvánítás 50. évfordulója tiszteletére írott Taar Ferenc- dráma, a „Láng és tövis” színpadra állításánál és most örömmel konstatálja a helyi színházi törekvéseket - másrészt hosszú pályafutása alatt rendezőként, alkotóként még nem találkozott a....stukker”-el, pedig mindig is érdekelték a szerző által exponált „időtlen” kérdések, felvetett gondolatok. Azért is ígérkezett izgalmasnak számára e lehetőség, mert műfajilag nehezen behatárolható - komédiának, groteszknek, abszurdnak, szociológiai, társadalompolitikai példázatnak egyaránt értelmezhető - Görgey Gábor darabja, ennélfogva (is) meglehetősen szabad kezet ad a rendezőnek az értelmezésre. me és kérlelhetetlen durva stílusa utal keménységére, harcias jellemére. Hatalma birtokában kihallgatást tart, s bár fogalma sincs, hogy miként huták szüleit, betolakodván a gothai alma- nachba „platinás”nemesi családfát, „finom ősöket” tíz előnevet, „mellyes”szeretőt, s nem utolsósorban „szellemi magatartást” zsarol ki társaitól és persze „első osztályú” ennivalót,‘bort parancsol magának. Legkönnyebb dolga az örök megalkuvóval, K. Müllerrel van, aki készségesen alájátszik, buzgón helyesel a lumpen alantas ösztöneihez. Miután véletlenül kiesik a pisztoly az addigi főnök kezéből, ezt a szerepet a találó nevű Méltóságos veheti át és immár stukkerrel a kezében ő diktálhat. Azonnal elő is vezeti folyvást Piavet, Doberdót emlegető, a „nemzet géniuszára, glóriájára”apelláló zavaros gondolatait, mondván: „A történelmi idők vasfoga csattogva szállá fejünk fölött.. ” Nála a konszolidációra, a törvényes rendre, jogállamra, egységre való törekvés megfér a mindenkit halálbüntetéssel fenyegető statáriummal. Miután K. Müller nagy igyekezetében a Méltóságos úr kezéből is kilöki a pisztolyt, a stukker a rezervátumfalvi pity- kés parasztemberhez, Mártonhoz kerül. Több sem kell a neki: undorral eltüntetted a bronzaktot, amit korábban Cuki tír parancsára ő kényszerült megpucolni, csűrdöngölve énekelni kezdi a „Hagymási Péter, Hagymási Pál”-t és máris előáil a városokat lerombolni igyekvő agyament ötletével. Szerinte minden talpalatnyi helyet fel kell szántani és be kell vetni „bütyökmaggal” „tavaszikunkorral”, „barbarizmussal”, a Nemzeti Könyvtárból pedig silózót kell csinálni. A vidéki kisember latilag nem került le a színházak műsoráról. Legtöbbször bizonyára Huszti Péter vitte színre, tavaly éppen nyolcadik alkalommal. Ő rendezte a Salgótarjánban 1991-ben a Madách Kamaraszínház és 2009-ben a Soproni Petőfi Színház révén látott változatot is. A sok bemutató során megannyi rangos, neves színész - köztük Gáti Oszkár, ínke László, Kautzky József, Koncz Gábor, Mensáros László, Mlkó István, Nemcsák Károly, Szabó Gyula, SzerednyeiBéla, Verebes István - vállalta a fellépést egy- egy előadásban, minthogy az öt férfialak mindegyike kiváló szerepformálásra ad lehetőséget. E hét elején, február 15-én volt az újabb premierje a Görgey-darabnak a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ színpadán, de immár a város saját társulata, a Zenthe Ferenc Színház bemutatásában. A rendezésre Halasi Imre Jászai Mari-díjas, érdemes művészt - a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, a Budapesti Operettszínház és a Miskolci Nemzeti Színház volt igazgatóját - kérték fél, A sztereotip bevezető - amely szerint, „amikor felmegy a függöny...” - ez alkalommal nem használható, mert nincs függöny, a kamaraszínházi előadásban a közönség is a színpadon, kéznyújtásnyira a színészektől foglal helyet, három oldalról is körülvéve a tudatosan jellegtelen játékteret, valamiféle zárt szobabelsőt. A történet akárhol és akármikor játszódhat, de néhány eklektikus bútordarab, egy rozzant pianínó, a rádió típusa vagy a Kossuth adó hangja, zenéje mintha az ötven-hatvan évvel ezelőtti állapotokra utalna. Az alvilági múltú, börtönviselt Cuki úr egy „szocreál” fotelből, bakancsos lábait flegmán egy jobb sorsra érdemes asztalra téve tartja sakkban a helyiségben lévő négy férfitársát. Teheti, mert van egy csőre töltött pisztolya. Azt nem tudni, hogy miként került hozzá a fegyver és azt sem, hogy milyen előzmények utári záratott egybe, vált fogollyá ez az öt ember. Az eredeti, a ’68-as előadásban még nyilas karszalag volt Cuki úron és a rádióban Hit- ler handanbandázott.'Most csak külleminthogy „ficánkol a serét a marká ban” táncolni, duhajkodni kezd, s közben elejti a pisztolyt, ami a kutató, a tanulmány^ író „intellektuel” Kiss elé pottyan. Ő mindenki megkönnyebbülésére először a kredencbe dobja, de aztán míg a többiek a kijutást jelentő kulcsért tolonganak, újra kézbe veszi és mint „fausti ember”az „igazi humanizmus” jegyében mindegyiküket likvidálni akarja. A szabadulni igyekvők végül is kinyitják az ajtót, de egy vasrács útjukat állja. Ráadásul újra Cuki úr veszi kézbe a stukkert... Bár a darabban erősen sematikus, leegyszerűsített személyiségek, a valóságban ilyen „vegytisztán” már nem is létező vagy- talán soha nem is létezett társadalmi rétegek képviselői csapnak ösz- sze, mégis érdekes, élvezetes a változó szereposztású párbajuk. A különböző származású, státuszú férfiak küzdelmé ben, a bezártság, az acsarkodás, a parancsuralom illetve a kiszolgáltatottság pszichózisában előjön kinek-kinek az igazi énje, s kiderül, hogy saját céljuk érdekében mindenre képesek. A hatalom birtokában, a felfegyverezettség mámorában nagyon nehéz megállni, hogy kiki ne váljon jeilemtelenné, hitvány alakká. Mindenekelőtt ezt hangsúlyozza Halasi Imre rendezése, de arra is törekszik, hogy az általánosnak szánt ember- és magatartástípusok sajátos SALGÓTARJÁNI KÖZMŰVELŐDÉSI NONPROFIT KFT. * jellemeket is hordozzanak. Elegánsan kikerüli a direkt aktualizálást, s jól balanszíroz a szórakoztató komikum és a nagyon is komoly, elgondolkodtató mondandó mezsgyéjén. Törekvéseiben remek partnerekre talált a'színészekben, akik elmennek ugyan a karikírozás végső határáig, de nem használnak zavaróan túlzó maní- rokat. Az egyik legárnyaltabb szerepe az izgékony, a kisdolgára hasztalan ké- redzkedő K. Müllert játszó Farkas Zoltánnak van, aki készségesen hajbókol- s ez szó szerint is értendő - a mindenkori vezérnek. Szavai, hangsúlyai, • mozdulatai, gesztusai jól példázzák K. Müller kaméleonalkatát. A lombroso Cuki úr szerepében Máté Krisztián kellően erőszakos, harsány akarnok, aki elhiteti magáról és magával, hogy fegyverrel mindent képes elérni. A már- már szenilis'Méltóságos Jakab Csaba megszemélyesítésében az idejétmúlt arisztokratizmus mintapéldánya. Dik- cióiban jól érvényesül remek orgánuma. Az árvalánvhajas, szentimentális- különösen ha a „mellyes, ...ringó fa- rú szeretője, turbékoló galambja, rozmaringszála, pintyőkéje”, Iluskája jut eszébe - Mártont Albert Péter alakítja. Provincializmusa addig terjed, hogy a folklórt valamiféle kórnak nevezi, a járást pedig a lehető legnagyobb földrajzi egységnek tartja, de megvan a magához való józan esze is, ha a jussként kapott jó zsíros földről esik szó. A felsőbbrendű, cinikus, de gyáva - mindig bajt sejtető - értelmiségi figurájához fiatal ugyan Borbíró András, de ez nem akadálya mélyen rejlő bosszúszomja érvényre juttatásához. A fentebb már emlegetett díszlet, valamint az egyéni- tett - ósdinak és divatosnak egyaránt nevezhető - jelmezek tervezése Laczó Henriette nevéhez kötődik. A „...stukker” sikeres színre vitelének száma a Zenthe Ferenc Színház 2016-os bemutatójával tovább gyarapodott. A premiert megtisztelte részvételével ifi. Zenthe Ferenc, a társulat névadójának, a halhatatlan emlékű színművésznek a fia is... Csongrády Béla
