Nógrád Megyei Hírlap, 2016. február (27. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-19 / 41. szám
) Előadás a bázisoviban Salgótarján, játékos előadást tartottak a Nógrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság bázisóvodájában, a Salgótarjáni Összevont Óvoda Körúti Tagóvodájában. A katasztrófavédelem felkészítő és megelőző célzatú bázisóvodai programsorozata részeként Opolcsiklván címzetes tűzoltó zászlós, katasztrófavédelmi megbízott és Paróczi Tamás tűzoltó zászlós, a Katasztrófavédelmi Mobil Labor technikusa a háztartásiakban található veszélyes anyagokkal kapcsolatban tartott előadást. A bemutató keretében egy animációs kisfilmmel mutatták be azokat a veszélyeket, amelyek az otthoni munka során az ott lakókat érinthetik, különös figyelmet fordítva a különböző veszélyjelekre. Ezek után a gyerekek egy kirakó segítségével kirakhatták azokat a szimbólumokat, amelyeket megismertek a filmben, majd további játék során ellenőrizték le tudásukat. Képzés indult Salgótarján. A Környezetvédők Házában elkezdődött az ország első szolár üzemmérnök posztgraduális képzése. A számviteli főiskola bezárása óta Salgótarjánban egy újra induló felsőfokú képzés jelentőségét méltatta megnyitójában Fekete Zsolt a város alpolgármestere, aki köszönetét mondott az Óbudai Egyetem támogatásáért az intézményt képviselő dr. Kádár Péternek, valamint a házigazda Botka Miklósnak is.. A képzésen résztvevő hallgatók száma közel 30 fő. A magyar és a szlovák főigazgatók vezette delegációk Győrben megtartott tárgyalásán szó esett a legutóbbi, tavaly májusban Komarno-ban tartott ülés óta eltelt időszak eseményeiről, egyebek mellett a közös, határ menti ügyekről. NMH-Ínformáció. A magyar delegációt dr. Tollár Tibor vezérőrnagy, megbízott országos katasztrófavédelmi főigazgató vezette, kíséretében dr. Bérezi László dandártábornok, országos tűzoltósági főfelügyelő, Sallai Péter dandártábornok, Győr- Moson-Sopron, illetve Berecz György ezredes, Nógrád megyei katasztrófavédelmi igazgató, valamint Kiss Tamás ezredes, a nemzetközi főosztály vezetője volt. Szlovákia delegációját dr. Lenka Hmirova, integrált mentési és polgári védelmi főigazgató vezette, őt ing. Marian Dritomsky ezredes, tűzoltási főosztályvezető, ing. Miloslav Ivica ezredes, a polgári védelmi és veszélyhelyzeti tervezési főosztály vezetője, illetve Juray Repisky, a főosztály munkatársa kísérte. A delegációvezetők beszámoltak az előző találkozó óta eltelt időszak szakmai kérdéseiről. Tollár Tibor magyar főigazgató úgy értékelte, hogy a két ország közötti polgári védelmi kapcsolatok magas szintűek és eredményesek, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy megvalósultak a tavalyi munkatervben meghatározott közös gyakorlatok. A vezérőrnagy szólt a BM Országos Katasztrófavédelmi Fő- igazgatóság strukturális változásairól, külön kiemelve a kéménysepréssel kapcsolatos feladatokat, az azok ellátásához meghozott szervezeti döntéseket. Az országos katasztrófavédelmi főigazgató tájékoztatást adott szlovák partnerének a BM HEROS Zrt. gépjárműfecskendőgyártási tevékenységéről, egyben felajánlotta, hogy a következő alkalommal északi szomszédunk szakértői megismerkedjenek a cég által gyártott tűzoltószerekkel. Dr. Lenka Hmirova, a szlovák belügyminisztérium integrált mentési és polgári védelmi fő- igazgatóságának vezetője beszédében emlékeztetett arra, hogy az elmúlt időszakban országát elkerülték a jelentős katasztrófák, ezért erőiket a közös munkára, a szakmai kapcsolatok erősítésére és a megelőzésre tudták összpontosítani. Hangsúlyozta, a két ország határ menti területein lévő tűzoltóságok együttműködése kiemelkedően fontos, függetlenül attól, hogy a határ melyik oldalán történik baj, hiszen elsődleges a mentés, az élet védelme, a beavatkozást annak kell előbb megkezdenie, aki hamarabb odaér. A vegyes bizottság ülésén a felek tárgyaltak a határon átnyúló tűzoltási és műszaki mentési együttműködési megállapodásról, illetve döntésre jutottak abban, hogy napokon belül életre hívnak egy szerkesztőbizottságot, amely a két katasztrófavédelmi szerv közötti módszertani útmutatót elfogadásra előkészíti. A tárgyalás hivatalos részének végén a partnerek elfogadták az idei munkatervet, amely szerint többek között regionális és országos szinten folyamatosan tájékoztatják egymást a kialakult veszélyhelyzetekről, katasztrófákról, ideértve a veszélyes anyagok szállításakor bekövetkező baleseteket is. A két ország együttműködésre törekszik a határ menti katasztrófavédelmi ügyeletéin, fejleszti a kapcsolattartó pontok közötti kommunikációt. A tervek szerint ebben az esztendőben Szlovákia és Magyarország érintett hatóságai közös ADR-ellenőrzést tartanak a belső határ mentén. A találkozón megegyeztek abban is, hogy a vegyes bizottság következő ülését Szlovákiában tartják. A Salgótarjáni Frdély-Kör, a Magyarok Világszövetsége helyi csoportja és a Pofosz Nógrád megyei szervezete a kommunista diktatúra áldozataira való megemlékezést rendezte meg pár napja, a Balassi Bálint Megye Könyvtárban. A rendezvény keretében előadást tartott Wittner Mária, 1956-os forradalmár. A volt országgyűlési képviselő beszéde során egyebek mellett kitért a salgótarjáni történésekre, felolvasott egy akkor 12 éves fiú naplójából, továbbá szót ejtett a börtönben és a halálsoron eltöltött időszakáról is. sebesült volt. Mosonmagyaróváron pedig 102 halálos áldozat volt, arról nem is beszélve, hogy az elhunytak egy részét mindkét helyszínen hátba lőtték. így amikor a televízióban csak ötven halottról beszélnek a sortüzek kapcsán, akkor legszívesebben lenyomná annak a torkán ezt a számot, aki ezt tényként állítja. Véleménye szerint azonban a jó Salgótarján. - Legutóbb salgótarjáni látogatásom során beszélgettem a forradalomról az emberekkel, s egy elmesélt történet kapcsán rádöbbentém arra, hogy micsoda sátáni dolog volt az, amikor a műszakból feljövő bányászokat buszok várták a gyár előtt, hogy elvigyék őket a sortüzek elé. Ezt végiggondolva tehetnénk fel a kérdést: eny- nyit ér egy munkás? - fogalmazott Wittner Mária:- Ezt egy olyan embertől hallottam, akinek az apósa szintén bányász volt és együtt jött föl ezekkel a munkatársaival. Amikor elkezdték sürgetni az embereket, neki a ledolgozott két műszak után nem volt kedve buszozni, így kidobta a biciklijét a kerítésen kívülre, ő pedig elbújt. Amikor üres lett a terep, előjött, átugrott a kerítésen és hazament. Ez mentette meg az életét. E történet, mint említettem, sátáni dolog volt, de az még sátánibb - ha lehet így fogalmazni -, hogy aki levezényelte a sortüzet, azt 75 éves korában kitüntették a Belügyminisztériumban - tette hozzá. A forradalom és a megtorlás kapcsán kifejtette: sok olyan feltáratlan dolog van még, amit talán soha nem fogunk megtudni. Őt ezek közül egyetlenegy dühíti, amelynek kapcsán helyre kéne már tenni a dolgokat. Mégpedig az, hogy itt Salgótarjánban 131 anyakönyvezett halott és 150 Isten igazságot fog tenni, és egyszer minden ki fog derülni, nem lesz titok a nap alatt. Wittner Mária ezt követően Csics Gyula - a forradalom ötvenéves évfordulójakor előkerült - naplójából olvasott fel, amelynek sorait 12 évesen vetette papírra a szerző: „kései utószó egy gyerekkori naplóhoz. Titkosítva nagypapakorig. Ez volt a kiadandó napló egyik cím változata. Találónak ereztem, mert megírása óta csak ritkán vettem elő, alig néhányszor néztem bele. Nem a hatóságok, nem a titkosszolgálat, nem a családom, én magam „titkosítottam”, nem sokkal azután, hogy befejeztem az írását Nem azért, mintha féltem volna, hogy olyasmit írtam.le, ami nem igaz. Nem is azért, mert valakit megbánthattam benne. De amikor 1957-ben, a megtorlások időszakában teljesen világossá vált, hogy minden marad a régiben, tartottam attól, hogy gyerekes fecsegésem másokat bajba hozhat. Ebben az időszakban a szüléimét is féltettem, pedig ők neveltek olyan gyereknek, akit minden érdekelt, ami körülötte történt. A naplóban én az igazat és csakis az igazat írtam le, gyermeki naivitással, válogatás nélkül, mindent tiszta lélekkel elfogadva. De a megtorlások időszakában, sőt később sem lehetett tudni, hogy kit miért akarnak „megvizsgálni”, csak mert valakinek nem tetszik valami. Mindemellett azonban azért titkosítottam, mert nagyon féltettem. Féltettem, mert életem fontos darabja volt, semmiképp nem szerettem volna elveszteni az által, hogy rossz kezekbe kerül, és hibás értelmezés, gonoszság vagy rosszindulat miatt esetleg meg kell semmisítenem.” Wittner Mária véleménye szerint maga az írás és ez a részlet is hűen tükrözi a forradalom utáni állapotokat, illetve a napló visszaadta az ’56-os forradalom becsületét'is. Előadása zárásaként egy újabb történetet mesélt el a börtönben töltött időszakról, ami szintén arról tanúskodott milyen megaláztatásokat kellett megélni az embereknek a forradalom utáni időkben.- A börtönben szalagvezető lettem, s öt évig dolgoztam ebben a munkakörben. Majd ez idő alatt le kellett tenni az iskolát. A vizsgát követően a börtön igazgatója azt mondta nekem, hogy kiválóan tudom az anyagot és én vagyok az egyetlen szalagvezető, aki az itt legyártott termékekből mindent önállóan meg tud varrni. Bizonyítványt azonban nem adhat nekem, mert odakint nem dolgozhatok vezetői munkakörben. Gondoltam magamban: le vagytok ti „tojva”, mert nem az a fontos, hogy miről adnak papírt, hanem az, hogy mi van a fejben, illetve a szívben. S inkább így, minthogy a fejben semmi, a papír meg ott van - zárta szavait Wittner Mária. (Sz.A.) A. .-«r f—I— _. ?—i j—. .—, ”7+. ' ***^L_ * "““Zi*. I í I ‘“iLJ* |1 Űa*«^ W| l„ J[ •'«* ‘"Jj3 >.-<Aw-^l s^fc ' V^v"~l Vj ] I \ '/ I v n ..W J ,A ^.i ij „Egyszer minden ki fog derülni.../'
