Nógrád Megyei Hírlap, 2016. február (27. évfolyam, 25-49. szám)

2016-02-18 / 40. szám

Huszonhétszer a világ kö­rül címmel Czékmán Ág­nes légiutas-kísérőként dolgozó fotós külföldi ka­landjairól készített fény­képeit tekinthetik meg az érdeklődők március végé­ig a karancssági I. István Általános Iskolában. Karadcssagr A stewardess azon szerencsések közé tartozik, akiknek a munkája és hobbija megegyezik. Úgy utazhatja be a Földet, hogy közben fotós szenve­délyének is hódolhat. A hosszú utakat egynapos pihenés követi egy adott országban, ahová min­dig elkíséri hű társa, a fényképe­zőgépe. Az így készített képek egy részét állították ki a minap az általános iskola galériájában. Czékmán Ágnes az elmúlt két évben az Emirates légitársaság színeiben több mint ötven nagyvá­rosban járt, a világ minden táján. Hong Kong, a különleges atmosz- férájú speciális „mini-ország” még repülős élete előtt vált örök szere­lemmé, ahol magyar tanárként töl­tött el felejthetetlen három hóna­pot. Később hivatalos utazóként még sok csodálatos városban járt, amelyek közül Katmandu, New York és Osaka voltak számára a legkedvesebbek. Mint mondja, fényképezőgép­pel a kezében leginkább az em­berek érdeklik, próbál olyan ké­peket készíteni, amelyek a leg­jobban jellemezik az adott kultú­rát, valamint a helyi emberek életét. Nagyon sok esétben gon­dolkodásra késztették a látottak: hogy képesék a szenegáli nők gyönyörű színes ruhákban, ma­kulátlan eleganciával vonulni miközben a bokájukat ellepi a vörös iszap, a fejükön pedig több tíz kilós terheket cipelnek? Utób­bin, akkor gondolkodott el komo­lyabban, amikor ugyanazt a har­minc literes palackot látta így szállítani egy idős hölgy feje te­tején, amit ő előző nap csak a föl­dön görgetve tudott arrébb ten­ni. Vagy honnan ered a nepáli emberek jó kedélye és vendég­szeretete szegénységük ellené­re? Miért fontos az aranyhal a kínai kultúrában? Rengeteg érdekességgel talál­kozik útjai során, amelyek lát­tán kérdések ezrei merülnek fel benne. így a képekkel együtt fo­lyamatosan blogbejegyzések is születnek, amelyek a www.repulosgigi.blogspot.aemt ernetes címen érhetők el. Az elkövetkező két hétben. ||| £§I$f HÉWflÉMlf minden nap egy megyei jelen- w m w»» tős fejlesztés fotójának egy darabját helyezzük el a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain. Nincs más dolga, mint az egyes ré­( székét kivágni, összegyűjteni, felragasztani egy lapra és név­vel, címmel ellátva visszakülde- ni szerkesztőségünk címére postán (3100 Salgótarján, Már­tírok út 1.) vagy e-mail-ben (nogradhircentrumkft@gmail. com). Amennyiben mind a három képet visszaküldi, meghárom­szorozza az esélyét, hogy Ön nyeri a disznóvágást*! *A dlsznóvágás, mint nyeremény, egy kb. ISO kilo­grammos élő sertpt jelent, melyét a nyertes által megjelölt helyre leszállítunk. A szerkesztőség a nyereményjátékkal kapcsolatban a változtatás jo­gát fenntartja, a nyeremény pénzre nernváltható. Elfogták a betörőt Több vagyon elleni bűn- cselekményről érkezett bejelentés a Nógrád Me­gyei Rendőr-főkapitány­ság Tevékenység-irányítá­si Központjába az utóbbi időszakban jobbágyi köz­ségből L A rendőrök széles kö­rű adatgyűjtést és tanúkutatást végeztek, amelynek során egy 35 éves férfire terelődött a gya­nú. A Pásztói Rendőrkapitány­ság beosztottai néhány napja, a lakóhelyén elfogták és a előállí­tották a jobbágyi lakost. A rendelkezésre álló adatok alapján a férfi ez januárjában két alkalommal is bemászott ugyan­azon ingatlan udvarára. Először a nyitott ajtón át jutott be a konyhá­ba, ahonnan különféle valutát tu­lajdonított el, majd pár nap eltel­tével újra próbálkozott, azonban a sértett megzavarta, ezért akkor nem vitt el semmit. A fiatalember január 23-án, a kora esti órákban egy másik ingatlan zárt udvarára ment be, ahol rá­zárta az ajtót a nyári kony­hában tévét néző tulajdo­nosra, majd a mellette lé­vő lakóépületben kutatott. A sértett felfigyelt erre és kiszabadította magát a he­lyiségből. Ezt látva a gya­núsított az Összekészített élel­miszert - kolbászt, tojást - és különböző használati tárgya­kat hátrahagyva menekült el a helyszínről. Egy másik ingatlan ablakát -február 7-én törte be a 35 éves férfi, majd azon át benyúlva ki­nyitotta a nyílászárót; á szo­bákból arany és ezüst ékszere­ket, továbbá , nagy összegű készpénzt tulajdonított el. Pár nap elteltével egy újabb lakó­házban kihasználta, hog^ az ott élő nő lepihent és a bejára­ti ajtót nyitva hagyta. A tettes besurrant a lakásba és kész­pénzt lopott el az asztal fiókjá­ban elhelyezett pénztárcákból. A hatóság tagjai a házkutatás során lefoglalták az eltulajdoní­tott ékszerek egy részét, több más, bűncselekményből szár­mazó tárggyal együtt. A pásztói nyomozók - előállítását kö­vetően - több rendbeli lopás és személyi szabadság meg­sértésének megalapozott gyanúja miatt, gyanúsított­ként hallgatták ki a férfit. A jobbágyi lakost őrizetbe vet­ték, és kezdeményezték az előzetes letartóztatását, amelyet a bíróság el is ren­delt - tájékoztatta lapunkat Dankóné' Nagy Éva rendőrségi szóvivő. Elmélkedések a lovakról A minap, egy nyugat-nóg­rádi eseményre menet, Sztranyovszky Béla kollé­gámmal - aki „civilben” biológiatanár - a kocsi­ban a lovakról kezdtünk beszélgetni. Szóba került sok minden, amit ezekről a pompás állatokról me­sélni lehet, aztán arra a következtetésre jutottunk: bizony az internetes kor­szak ifjúsága számára - tisztelet a kivételnek - meglehetősen „kínaiul” hangzana, ha elmélyül­tebben ecsetelnénk a há­tasok tulajdonságait. Eb­ből a tereferéből született az alábbi cikk. Hegedűs H. ­Sztranyovszky B.- Több mint tizenöt éve volt, amikor egy kis csoport ötödikes gyerekkel ellátogattam „lónézőbe” Kétbodonyba - emlékezett vissza egy felemás tapasztalatra kollé­gánk:- Ragyogó, hideg, havatlan té­li délelőtt volt, a gyerekek vidá­man csicseregtek körülöttem. Négy ló volt Tamás barátom ke­ze alatt ekkor, két pej és két pintó. Eszembe jutott a Kalevala gyönyörű sora: „Hóka lovát zú­gószéli kősziklává elregéli”. Meg is kérdeztem rögtön tőlük, tud­ják-e mi a hóka, a pej vagy a pintó. Az egyik kislány bizonyta­lanul visszakérdezett: „a hóka nem szőke ló?”, mire egy kisfiú, aki apja foglalkozása révén köze-* * lebb állt az állatokhoz, szintén bizonytalanul, kérdő hangsúl­lyal mondta: „a pintó mintha in­dián ló lenne”. A megjegyzése- , l két hallva saját gyerekkorom emlékképei villannak elém: a szódás is, a jeges is hatalmas muraközik vontatta szekéren hozták a balassagyarmati Ber­csényi utcába a szalmába bur­kolt jégtömböket, a ládákba pa­kolt szódásüvegeket. Mindenna­pos látvány volt a szekér, a ló. Manapság a falusi gyereknek be kell mutatni a lovat, amiről leg­feljebb annyit tud, hogy elől ha­rap, hátul rúg. Meséiben sem ta­lálkozik a táltossal, hiszen hol van már Benedek Elek, vagy a „Magyar népmesék”? A hintaló is a múlté. Kíváncsiságból, mint annak idején a gyerekeket, néhány kö­zeli ismerősünket faggattuk, is- merik-e ezeket a szavakat: pej, hóka, fakó, almásderes, paripa? Ló - hangzott a szinte közönyös válasz -, valamilyen lófaj, nem mindegy? Bizony, nem mindegy, hogy tarpan, przewalski, hucul vagy nőniusz, esetleg kiang vagy mo- kány. Az meg aztán végképp nem, hogy szamár, öszvér vagy ló. De ennek taglalása már túl messzire vezetne. A technikai ci­vilizáció térhódításával fordított arányban csökken az általános érdeklődés a lovak iránt is. Hi­szen ott az internet, a „gugliba” csak bepötyögi az ember a fen­tebb olvasható fajtaneveket, és máris több száz megoldás tárul szemünk elé. De segítség igény- bevétele nélkül, ugyan már, ki tudná megmondani, méghozzá gondolkodás nélkül rávágni, hogy a paripa nem délceg kiállá­sú ló, hanem heréit mén. A mén, vagy csődör, az az „apaló”, a kan­ca pedig a „felesége”. A pej gyö­nyörű, a barna szín sok árnyala­tát hordozó, fekete lábú, fekete sörényű és farkú állat. A hóka véletlenül sem „szőke ló”, ha­nem a jószág arcán, a homloká­tól az orráig végighúzódó fehér folt miatt hívják így. A pintók pe­dig az Amerikát meghódító konkvisztádorok „elháziasodott” lovainak utódai. Lovas nemzet vagyunk - mondjuk büszkén, persze ma már inkább a múltba révedezve, ami bizonyos tekintetben igaz is, hiszen ki ne hallott volna Kin­csemről, vagy a szilvásváradi, hortobágyi ménesekről? De ma már ezt a lovas nemzet kifeje­zést valójában múlt időben ille­ne használnunk... Földkörüli galéria iájakról, emberekről

Next

/
Thumbnails
Contents