Nógrád Megyei Hírlap, 2016. február (27. évfolyam, 25-49. szám)

2016-02-13 / 36. szám

FOTÓK: P. TÓTH LÁSZLÓ ÍÁ JÁsJÁJjl. jele azoknak az állapotoknak, amelyek a darabban megjelení­tett elképzelt székely bányavi­déki falut jéllemezik. Feltehető a kérdés: a szerző miért éppen egy egyházi embert állít pellen­gérre, miért egy papról rántja le a leplet, szedi le - stílusosan szólva - a keresztvizet. A vá­laszhoz tudni kell, hogy megtet­te ezt úgymond civilekkel is: er­re utal vissza az a kitétel, hogy a település polgármestere bori tönben van... Ugyanis Székely Csaba fenti - a Szkéné Színház révén a mi­nap Salgótarjánban is bemuta­tott, „Bányavíz” című darabja - egy trilógia harmadik, befejező része. Ezeket először erdélyi társulatok vitték színre és ér­tek el sikereket a POSZT-on is. Majd műsorra kerültek jó né­hány anyaországi színházban. A „Bányavirág”-ot például a Pin­ceszínház is műsorára tűzte 2012-ben, s ekkor volt a bemu­tatója a Szkéné Színházban a „Bányavakság”-nak is. S ezt kö­vette a „Bányavíz” 2013-ban. Mindhárom előadást Csizmadia Tibor rendezte. Az első kettő, mint az aktuálisan legjobb ma­gyar dráma a Színikritikusok díját kapta, s a szereplők is több elismerésben részesültek. A „Bányavíz” Irénje, mint a pap házvezetőnője megszemélyesí- tőjeként Bozó Andrea érdemel­te ki a legjobb női melléksze­replőnek járó díjat 2014-ben. Az 1981-ben Marosvásárhe­lyen született, Aradon és Kolozs­várott is iskolázott Székely Csa­ba szerkesztője volt „A hét” című kulturális lapnak, munkatárs­ként dolgozott az Erdély FM Rá­diónál, óraadóként pedig szülő­Amelyik darabnak „fuldoklás egy részben” a műfaji meghatá­rozottsága, abban a harang sem szólhat a megszokott módon. S azért sem, mert ugyan római ka­tolikus parókián, papiakban - ahogy tetszik - játszódik a cse­lekmény, de az ott élők, az oda összezártak viselkedése igen­csak elüt attól a módtól, amelyet ismer, joggal feltételez a közvé­lemény. Az állandóan pálinká- zó plébános a prédikációját gya­korolván káromkodik, de a kör­nyezetéhez intézett közlendőibe is gyakran keverednek - akár ok nélkül, indokolatlanul is - obszcén, a papi szolgálathoz, hi­vatáshoz meg végképp nem illő méltatlan szavak. De ennél sok­kal súlyosabb bűnöket is elkö­vet: immár felnőtt nevelt fiához aberráns kapcsolat fűzi, ami ko­rábban, a fiatalember gyermek­korában pedofíliának is minő­sülhetett. Erkölcsileg még in­kább elítélhető, hogy a tűzkárt szenvedett tanító családjától el­tulajdonít egy matracot, amiben a károsultak a pénzüket tartot­ták. A pap romlottsága extrém A „Bányavíz” színészstábja (balról jobbra): Márkus Sándor, Bozó Andrea, Kaszás Gergő, Tóth József és Eke Angéla Harangzúgás másként csonkított faszobrokat farag - a szépen beszélő Márkus Sándor alakítja. Az ő jövője esetében még némi reménysugár is felsej­lik az elvágyódást, a kiszakadás lehetőségét illetően... városa művészeti egyetemén. 2013-tól úgynevezett szellemi szabadfoglalkozású író. Már első rádiójátékáért, az angol nyelven megfogalmazott „You Like Banana, Comrades?”-ért BBC-dí- jat kapott. Székely Csaba falusi környezetben, munkások között nőtt fel, Erdélyben élve testkö­zelből ismerte meg az ihlető kö­zeget, az emberek mindennapja­it, az ottani valóságot értékeivel és fogyatékosságaival egyetem­ben. Rá nem mondható, hogy kí­vülről gyakorol kritikát a nacio­nalizmus, a korrupció, az alko­holizmus, a szeretetlenség, a gyűlölködés, a fenekedés, a kilá- tástalanság, a kiüresedett embe­ri kapcsolatok vagy akár az egy­házon belüli visszásságok felett. Az viszont állítható, hogy tuda­tosan akar túllépni - s ez egyér­telműen sikerül neki - a sema­tikus, gyakorta idealisztikusra rajzolt Erdély-képen. Ezért mi­nimum szokatlan, tragikomi­kus, olykor szarkasztikus a hangja, groteszk a stílusa, de ol­vasók, nézők egy részének pon­tosan ez nem tetszik, némelyek emiatt berzenkednek, háborog- nak, sőt alkalmasint mereven el is utasítják ezt a szellemiséget, szemléletmódot. Pedig Székely Csaba a sivárság, a lepusztult- ság, a perspektívátlanság ábrá­zolásával nyilván nem övéi el­len, hanem éppenhogy értük „haragszik”. Szabadszájúságá- val, művészien túlzó életképei­vel rádöbbenteni akar arra, amit kétségtelenül nem kellemes lát­ni, számba venni... Csizmadia Tibor Jászai-Mari díjas rendező ráérezvén a szerző őszinte szándékára, mon­dandójára, teljesen azonosulván a Szé­kely által képviselt - Csehowal, de még inkább a nem­régiben Salgótar­jánban is látott „A kripli” kortárs ír szerzőjével, Martin McDonagh-al ro­kon - színházzal, egységes, kiforrott, kitűnő előadást produkál. Bár a fő­szereplő az önma­ga ellen is küzdő Ignác plébánost játszó szintén Já­szai Mari-díjjal el­ismert Kaszás Ger­gő, a leginkább fi­gyelemre méltó, leghatásosabb alakítást minden kétséget kizáróan - a „változa­tosság kedvéért” ugyancsak Jó­zsef Attila-díjas - Bozó Andrea nyújtja, visszamenőleg is igazol­ván a neki ítélt díjak jogosságát. Szinte jutalomjátékként éli át a tébláboló, látszólag feledékeny házvezetőnő szerepét. Az István nevű, talajt vesztett tanítót a szintén József Attila-díjjal kitün­tetett Tóth József, lányát az egy „ellenlábas” reformátustól - mi­csoda szégyen! - terhes Imolát Eke Angéla, alkalmi partnerét, a pap házában felnevelt fiút, Már­tont - aki nemi szervüknél meg­Bozó Andrea méltán díjazott alakítást nyújt a pap házvezetőnője, Irén szerepében A József Attila Művelődési Köz­pont viszonylag nagy színpadán jól érvényesül Czigler Balázs lát­ványterve, a halványzöld desz­kákból megmunkált egységes bútorzat mintegy sugallja a dísz­letek közti világ komorságát, zárt­ságát. Ellenkező hatást vált ki vi­szont a terem nagysága, mint­hogy a színészek érzékelhetően kisebb helyiséghez vannak szok­va és a nézőtéren nem mindenütt volt jól érthető a beszédük. A je­leneteket elválasztó elsötétítés és az ugyanezt a célt (is) szolgáló ha­rangzúgás viszont betölti a tér minden pontját... Cs. a Névsorolvasás (5): Jakab Csaba Akárcsak sorozatunk előző - múlt heti - szereplője, Ha­lasi Imre rendező, úgy Jakab Csaba színművész is évtizedek után tért vissza Salgótarjánba, a József Attila Művelődési Központ színpadára. A nyolcvanas évek elején a szolnoki Szigligeti Színház tagjaként többször is játszott itt különbö­ző darabokban, például az Árkosi Árpád rendezte Dürenmatt-drámában „A nagy Romolus”- ban és a Paál István által színre vitt Shakes- peare-remekben, a „Hamlet”-ben. Halasi Imre és Jakab Csaba ezúttal egy közös munka révén került újra a nógrádi megye- székhelyre: a színész a „Méltóságos ur”-at alakítja Görgey Gábor,, Komámasszony, hol a stukker?” című komédiájának Halasi ál­tal rendezett változatában, amelynek ha­marosan, február 15-én, hétfőn lesz a pre­mierje kamaraszínházi keretek között. Jakab Csaba 1953. szeptember 1-jén szü­letett a Győr-Sopron megyei Csornán. Bu­dapesten, a Deák téren végezte az általános iskolát és ugyancsak a fővárosban, a Veres Pálné Gimnáziumban kezdte el középfokú tanulmányait. Elsős gimnazista volt, amikor családja - épí­tészmérnök édesapja külföldi munkavállalása révén - az af­rikai Algírba került. A cseperedő fiatalember a Descartes- ról elnevezett líceumban franciául érettségizett, először! Ugyanis hazatérve, a „Veres Pálné”-ban a magyar érettségi vizsgát is letette. Tagja volt a jeles karnagy, Ugrin Gáborve- zette gimnáziumi énekkarnak és a diákszínjátszás sem volt idegen tőle. Választás elé állította magát: vagy a külföldön szerzett ismereteit, anyanyelvi szintű francia tudását ki­használva „világutazó” lesz, vagy elindul a színészet irányá­ba. Bár apja - aki Tordy Gézának és Darvas Ivánnak is ter- házat - ellenezte ezt a bohém pályát, fia emellett Első nekifutásra nem sikerült felvételt nyernie a és Filmművészeti Főiskolára, s a Nemzeti Színház A főiskolát végül is 1979-ben végezte el Morvái István növen­dékeként Híresen jó osztály volt az övék, olyan társakkal, mint Bán kínos, Dömer Gyógy, Gáspár Sándor, Görbe Nóra, FrajtEdit, Kovács Kriszta vagy a közelmúltban elhunyt Pap Vera. Vizsgaelőadásaiik - köztük Shakespeare „Ahogy tet- szik”-je vagy Csehov „Platonov”-ja - rendre nagy érdeklő­dést váltottak ki. Aí utóbbi darabban figyelt fel Jakab Csabára a Szigligeti Színház ak­kori igazgatója Kerényi Imre és szerződtet­te Szolnokra. Három évet töltött a Tisza par­ti városban és ez alatt nem kevesebb, mint huszonkilenc előadás részese volt. Előfor­dul olyan eset is, hogy egyszerre próbált Ve­rebes Istién és Horváth Jenőrendező irányí­tásával. Itt is - csakúgy, mint a főiskolán - úgymond remek csapattal dolgozhatott együtt. Példaként Czibulás Péter, Fatvay Klá­ri, Hollósi Frigyes, Koós Olga, Margittay Ági, Szoboszlai Éva, Udvaros Dorottya, Takács Kati neve említhető. Jó iskola volt ez a pá­lyakezdő színész számára, hiszen akkori­ban - a szolnoki társulat - a kaposvárival együtt - a magyar színházművészet vidéki bázisának szá­mított. A fentebb - a salgótarjáni vendégszereplések kap­csán már említett előadásokon túl - Jakab Csaba az emlé­kezetes előadások közé sorolja Leight-Darion-Wassermann „La mancha lovagja” című musical-jét is, amelyben dr. Carascot alakította. A szolnoki színház után 1982-ben Bu­dapestre került a Nemzeti Színház kamaratársulatához, a Népszínházhoz, ami a későbbiekben Józsefvárosi Színház­ként majd Budapesti Kamaraszínházként működött. Itt csaknem Rét évtizedet töltött el, s megannyi produkcióban lépett színpadra. Különösen szívesen emlékszik Slawomir Mrozek „Mészárszék” című darabjára, amelyben Beke Sán­dor rendező a Hegedűművész szerepét osztotta rá. Ugyan­csak kellemes emlékek fűzik C. Marlowe „II. Edward angol király” című drámájának előadásához. Ezzel a Ruszt József rendezte előadással elju­tottak a spanyolországi Sitgesi Nemzetközi Színházi: Fesztiválra is. Tizennyolc és 1 év után döntött úgy Jakab Csaba, hogy szellemi szabadfoglalkozású, í az szabadúszó színész lesz. Ebbéli minő­ségében először Dunaújvárosban vállalt munkát Eljátszotta például Moliére „Tartuffé”- jének a címszerepét és tanított is együtt Eperjes Ká­rollyal és Ráckevei Annával egy színészstúdióban. Tavaly nézőként jelent meg Vajda Katalin az „Anconai szerelmesek” című zenés komédiájának dunaújvárosi bemutatóján. (Március 14-én, hétfőn a salgótarjáni kö­zönség is láthatja a Zenthe Ferenc-bérlet keretében: A szerk.) Miután a produkcióban játszik Bozó Andrea - aki évek óta gyakori vendége a Zenthe színháznak - is, Susán Ferenc rendező szintén megnézte az előadást Du­naújvárosban. S egy idő múlva megcsörrent Jakab Csa­ba telefonja: Susán Ferenc szerepet ajánlott számára Salgótarjánban Görgey Gábor emblematikus darabjá­ban, a „Komámasszony, hol a stukker?”-ben. A felkérés­re igent mondott, annak ellenére, hogy korábban nem ismerte a darabot, viszont sokat hallott róla, s kíváncsi volt rá, hogy miért képes hat évtized elmúltával is érde­kes, igényesen szórakoztató lenni. Azóta már tudja, hogy a „...stukker”-t. utolérte a történelem és bárhol, bármi­kor eljátszható. Jelenleg a főpróba hetében járnak, s Ha­lasi Imre irányításával gőzerővel készülnek a hétfői pre­mierre. Jakab Csabának a közelmúltban egy másik be­mutatója is volt: a Soroksárott a Bakelit Multi Art Cen­ter gyártelepi csarnokában vitték színre Kárpáti Leven­te társulatával a „Caligula-klán” című darabot. Nem lenne teljes a pályakép a film- és főként a szink­ronszerepek említése nélkül. Kivált az utóbbiakból volt sok, különösen Chuck Norrisnak kölcsönözte gyakran a hangját... Csongrády Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents