Nógrád Megyei Hírlap, 2016. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

2016-01-12 / 8. szám

Salgótarjánban egyre na­gyobb népszerűségnek ör­vend egy kezdeményezés, ami a sportolóktól kezdve az egyszerű háziasszony­okig mindenkit bevon a mozgásba. A széleskörű képzéseken áteső Kovácsné Szeles Enikő ál­tal életre hívott eddzENIway sportklub 2013-ban még csak húsz­harminc tagot számlált, ma már összesen három­száz követője van a funk­cionális edzésekre alapuló „mozgalomnak”, ami gyakran felér egy kikép­zéssel. A gflextől kezdve a spartan race-en keresztül egészen a rúdfitneszig, mindenki megtalálhatja azt a mozgásformát, ami segít elérni a céljait, le­gyen szó fogyásról, vagy komoly sportteljesítmény eléréséről. Szétnéztünk hát, a magas nehézségi szintek ellenére miért is ilyen népszerűek ezek a foglalkozások. Bakos László- Bár a mozgás mindig fontos szerepet töltött be az életemben, versenyszerűen sohasem űztem - mesélte Szeles Enikő. - Gyerek­ként, iskolásként kézilabdáztam, majd tíz évet az aerobiknak szen­teltem, és annak számos variáci­óját megismertem, amit akkor nagyon élveztem. A három gyer­mekem mellett is folyamatosan, rendszeresen sportoltam valamit, de ez idő alatt teljesen átformáló­dott a mozgás iránti igényem. Már nem csak olyan edzésre vágytam, ami karban tart, kikap­csol, felvidít, hanem ami kihívás elé állít, ami erőnlétet követel. így a funkcionális edzések felé tere­lődött a figyelmem.- És alaposan ki is képezted magad a különböző módszerek­kel kapcsolatban...- így van, minden szabadidő­met ennek szenteltem. Szinte minden képzésem az Inter­national Wellness Instítue-nál vé­geztem, úgy mint testépítés- fitnesz sportedző, gflex expert trainer, sparrowbag instructor, funkcionális trainer, Spartan Fighter Training oktató, Spartan Girja-Kettlebell oktató, illetve látó­köröm szélesítése céljából részt vettem Tóth Zoltán speciális mód­szerek a testépítésben képzésén, a Fitness Company-nál pedig cross over x-training oktató képe­sítést is szereztem. De ismeretei­met rendszeres work-shopokkal igyekszem folyamatosan bővíte­ni, legutóbb például az R-med Akadémia plyometria és agility workshopján vettem részt. Aztán mivel a kihívás éltet, 2014-ben úgy döntöttem, hogy belekósto­lok valami teljesen új dologba, így kötöttem ki a rúdfitnesznél. Mindennek köszönhetően 2015 végére elértem azt, hogy egy igen széles réteget tudok a sport terén megszólítani.- A sikeres képzések után nem is maradhatott el a toborzás.- Nem kellett toborozni, szájról szájra terjedt a hír, hogy „te az a csaj kicsit bolond, de jól csinál va­lamit”. Komolyra fordítva a szót, hiszek benne, hogy edzőként pél­dát kell mutatni, és motiválni kell az embereket, nemcsak a testünk­kel, a megjelenésünkkel - mert ez ugye alap -, hanem az egészséges életmódunkkal, az erőnlétünkkel, a jó fizikális teljesítményünkkel, valamint pozitív gondolkodásunk­kal is. Ennek szellemében csele­kedtem, amikor 2013-ban egy fan­tasztikus kis közösség építésébe kezdtem lakhelyemen, Salgótar­jánban, amelynek saját, egyszerű, családias, funkcionáíis termem és kertem ad otthont. Népes csapa­tom tagjaival napról napra itt fe­szegetjük a határainkat. Egy év alatt aztán nagyot fordult a világ, az életem gyökeresen megválto­zott: az edzések, a programok és a vendégek száma hétről hétre nőtt.- Jó kis csapat gyűlt össze az évek során...- Várakozáson felüli! De ez az egész nem csak a gflex-ről, a Spartanról, vagy a sparrowbagről, tehát a funkcionális edzésről, vagy az egészséges életmódról szól. Egymásra találtunk elég so­kan: hasonlóan gondolkodunk, hasonlóak a céljaink, és ami a leg­fontosabb, komolyan csináljuk. Van, akinek egy adott élethelyzet­tel, van, akinek egy betegséggel, és van, akinek önmagával kell megküzdenie. Harcosok vagyunk mind, akik itt egymást támogat­juk, akiknek egy hatalmas lökést ad az edzés, a sok-sok közös prog­ram a mindennapokhoz.- Mi a legfontosabb a foglalko­zásokon?- Az, hogy „nem izmokat edzünk, hanem mozdulatokat gyakorlunk” - ezt Góg Anikó, korábbi triatlon olimpikon jól a fejembe véste a funkcionális tré­ner képzésen. Megtanultam és megértettem, hogy minden mozdulatot olyan módon, olyan tempóban kell végezni, hogy a sportoló képes legyen mindezt kontroll alatt tartani. Nálam el­sődleges szempont, hogy a ven­dégeim az edzéseken megta­pasztalják saját erejüket, képes­ségeiket és vélt korlátjaik kitol- hatóságát.- Pár mondatban be tudnád mu­tatni, hogy az edzések miben kü­lönböznek például az aerobiktól, vagy a klasszikus testépítéstől?- Röviden és tömören, abban más, hogy itt nem elsősorban a szép, látványos izomzatért dolgo­zunk... Szóval, ahogy mondani szoktam, „ne csupán izmos, erős akarj lenni”! Lehet, kezdetben azért talál meg mindenki, mert a külsején akar változtatni, de ami­kor belekóstol az edzéseinkbe, rá­jön, hogy itt sokkal többről van szó. Itt eredményeket kell elérni, teljesítményt felmutatni és min­den egyes órán bizonyítani kell, önmagunknak, hogy minden ba­junk, problémánk, ellenére ma is jobbak vagyunk, mint legutóbb, és többre vagyunk képesek, mint azt az edzés elején gondoltuk. Eb­ben ad óriási motivációt, húzóerőt a már kialakult csapatszellem.- Hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a - kato­nai kiképzésekre hasonlító - spartan race, ahol a versenyzők­nek kúszva-mászva, különböző akadályokat leküzdve kell meg­tenniük a távot..- A spartan race-es versenysze­repléseinket a kezdetektől Nagy Tamás segédedzőm fogja össze. Engem is ő beszélt rá az elsőre, magamtól eszembe sem jutott volna. Aztán egyre több embert fertőzött meg ez a fajta verseny­zés... Gyakorlatilag egy futóver­seny különböző akadályokkal, amit a legrövidebb időn belül kell teljesíteni, hegyen, völgyön, tava­kon, saras akadályokon átkelve. A legközelebbi, januári Spartan Race-en több mint húsz salgótar­jáni indul majd, persze mind klubtagok. Az, hogy katonai ki­képzés, hát, sokan az edzéseim­re is ezt mondják, „a kiképző” és „parancsnok” jelzőt sem én ag­gattam magamra divatból... A csapatom tagjai neveztek el. Úttö­rőnek nevezhető az általam beve­zetett edzésforma olyan téren is, hogy ez azért elég nagy számú férfiközönséget is bevonz. A 20­30 kilométeres embert próbáló akadályfutásokat is jobbára a fi­úk vállalják be.- A korábban említett, rend­szeres edzések mellett több ki­emeltprogramon is vártad az érdeklődőket. Melyeket emelnéd ki?- A belföldi edzőtáboraimra vagyok a legbüszkébb, hiszen 40-60 ember bízva bennem, az edzéseimben ve­lünk tartott, hogy a négy napon át együtt feszeges­sük a hátárain- % kát. 201ó-ban pe­dig már két tá­bort szervezek, \ ebből a korábbi 1 Görögországban % lesz, ahová több S mint félszázan ké­szülünk a városból. De augusztusban egy hazai is az idei lis­támon van. Igazából egész évben folya­matosan pezsgés­ben tartom a csa­patot: bátonytere- nyei sportnapok, kazári laskáfesz- tivál, tavaly már­ciusban volt egy tavaszváró flash mob girja megmozdulá­sunk a salgói várnál, ezek mind egytől egyig re­mek csapat­építő programok. Ilyen volt tavaly a salgótarjáni középiskolák kör­bejárása: edzettünk a diákokkal a GT-en, a Bolyaiban, a Keriben, de kaptunk már meghívást a Heves megyei Mátraballára is, ahol igén szívélyes vendéglátásban része­sültünk. Szóval az eddzENIway minden jelentősebb rendezvé­nyen ott van.- A sport klub résztvevői szá­mos szép sikert értek már el, fel­sorolnád a legfontosabbakat?- Itt nem csak szabadidős sportolókról beszélünk, akiknek a klub a szenvedélyévé vált, bár sokan valóban polgári állásaik mellett hódolnak a testedzésnek, de akadnak versenyszerűen sportolók, akiknek jó eredmé­nyeihez - saját tapasztalataik szerint - az itteni edzések igen­csak hozzájárulnak. Vannak kö­zöttük atletizálók, motorsportot űzők, focisták és igen tehetséges tizenéves gyerekek is. A hazai és nemzetközi spartan race versenyeken rendszeresen jól teljesítenek a fiaink közülük is kiemelném Zsíros Istvánt. Tavaly feleségével, Judittal együtt reme­kül szerepeltek egy budapesti erőállóképességi versenyen, ahol Judit első lett a hölgyek között, egy másik oszlopos csapattag Tajti Gá­bor pedig a férfiak között nyert. Ju­dit egyébként - aki nem melles­leg a segédedzőm - a fitnesz ver­senyzés terén is ért már el jó ered­ményeket és még biztos, hogy hal­lunk róla. De indultak már csapattagok fővárosi girja verse­nyen Kalapos Anett és Kakuk minket, illetve helyi polgárőrver­senyen és mindenhonnan kiemel­kedő eredménnyel tértek haza. De nálunk nem csak az oklevéllel, kupával jutalmazott eredmé­nyek számítanak: itt dicséretet érdemelnek a hétköznapi hősök is, akik, munka, család, háztar­tás mellett is találnak módot a sportra, egészségesebbé és tar­talmasabbá téve az életüket, azt hirdetve közvetlen környeze­tünknek ezzel, hogy a sport nem a kiváltságosoké, hanem min­denkié, aki mozogni akar.- Kik segítik a munkádat?- Van egy szenzációs férjem, akire támaszkodhatok, aki min­denben segít, nélküle nem lenne eddzENIway. Aztán ott van az a pár száz ember: a csapatom! Né­melyikük ha kell, mínusz 2 fok­ban kiáll velem edzeni a salgói vár tövébe - ezzel hívva fel az em­berek figyelmét az autizmus vi­lágnapjára! A csapatom, amely ha kell, talpon van velem a haj­naltól éjszakáig tartó edzéseken, hogy egy beteg kislány gyógyulá­sát támogassuk a befolyt bevétel­ből. A csapatom, ameíy ha úgy van, boszorkányoknak is beöltö­zik egy köredzés erejéig. Nos, ez így együtt azért óriási segítség.- Hogyan lehet csatlakozni a klubhoz?- Aki velünk szeretne edzeni, keressen meg a facebook-on, vagy a weblapomon keresztül, majd megbeszéljük milyen típu­sú edzéssel kellene kezdenie. A többi már csak rajta múlik, meg­szokja, vagy megszökik... i ( Jr m m H ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents