Nógrád Megyei Hírlap, 2016. január (27. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-09 / 6. szám
Mézet lopott Nagyoroszi. Lopás megalapozott gyanúja miatt nyomoz egy 45 éves nagyoroszi lakos ellen a Rétsági Rendőrkapitányság. A férfi a közelmúltban betörte egy ingatlan ablakát Nagyorosziban, majd több üveg mézet tulajdonított el a házból. Gyanú merült fel arra is, . hogy két másik épület ajtaját is befeszítette. Az egyikből beltéri egységet, elemtöltőt és hegesztőtrafót vitt el, míg a másikból nem lopott el semmit. A rendőrök beazonosították és a napokban elfogták a gyanúsítottat, aki elismerte a bűncselekmények elkövetését - közölte Nágel Tamás, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense. Horgász menetrend Lvdányhalászi. Az öreg- potyka Horgász Egyesület felhívja a tagok és a jövőben csatlakozni vágyók figyelmét, hogy az állami és területi jegyek 2016. január 31-ig érvényesek. Egész hónapban lehetőség van még pecázni, amennyiben a jégviszonyok megengedik. A fogási naplók leadásának határideje február 28., de csak a kitöltött, lezárt, személyesen vagy meghatalmazás útján leadott fogási naplókat fogadják el. A 2016-os évre szóló engedélyeket előreláthatólag január végétől lehet majd kiváltani. Az évi rendes közgyűlésre várhatóan február 14-én kerül sor Szécsényben, ahol lehetőség lesz leadni a fogási naplókat is. Jó érzés kapni, de még jobb adni Kiss Attila szécsényi vállalkozó 2015 karácsonyát megelőzően már ötödik alkalommal szervezett gyűjtést az Erdélyben, Csángóföldön nehéz sorban élő magyarok részére. Szenográdi Ferenc Szécsény. Annak idején, 2011-ben megismerkedett Horváth Györggyel, aki a Dunántúlon él. Elmondta, hogy évek óta karácsony táján gyűjtést szerveznek az erdélyi csángó magyaroknak. Kiss Attila azonnal csatlakozott a „Csillagösvény Böhönye Határon Túli Magyarokért Egyesülethez”. Miért? Ő és felesége Anita keresztény neveltetést kaptak, azt vallják, jó érzés kapni, de még jobb adni. Az első alkalommal, amikor kivitték az ajándékokat, megtapasztalták, hogy milyen rossz körülmények között élnek ott a magyarok. Az ajándékozás során a hála sugárzott feléjük, csillogtak a szemek, szívből jövő „köszönöm!”-ök hagyták el az emberek ajkát. Kiss Attila keménykötésű ember, de amit átélt, annak hatására könny szökött a szemébe. Akkor és ott elhatározta: amíg csak teheti, segíteni fog. így is tett. Amikor hazajött azt mondta: „én még soha nem jártam Erdélybe. Amit ott megtapasztaltam, mélyen megérintett. Azok az emberek őszinte szívvel megváltják magyarságukat, mély szegénységben élnek”. Azóta is folytatja jótékonykodását...- Hogy kezdődött a 2015-ös év karácsonya előtti gyűjtés?- Hasonlóan az előző esztendőkhöz, plakátokat készítettünk, a kábeltévén keresztül felhívással fordultunk a szécsényiekhez - kezdte Kiss Attila: - Lassan kezdődött az adományozás, de ahogy közeledett a karácsony, egyre inkább felgyorsult. Azt mondhatom, hogy egyre több ajándékokat kapunk a környező településekről is, például a rimóci Szent József Szövetségtől. Tartós élelmiszereket, játékokat, édességeket gyűjtöttünk, összejött 2,6 tonna. Egy ismerősöm - aki a támogatók körébe tartozik és a magyar autópálya mérnökségén dolgozik - rendelkezésünkre bocsátott egy teherautót két gépkocsivezetővel. így a kapott járművel és a saját teherautónkkal indultunk el feleségemmel december 12-én. Az előző évekkel ellentétben most nem volt időnk a tartós élelmiszerekből összeállítani a 63 család számára a csomagot. A névsort korábban megkaptuk a kint lévő Majláth Gusztáv Általános Iskola igazgatójától, Szentes Lázártól. A csomagokat a helyszínen állítottuk össze, ami egy teljes napot vett igénybe.- Útjuk során merre jártak?- Az első nap utazással telt el. Másnap az autópálya kocsijáról leraktuk az árut, mert annak vissza kellett jönni. Elmentünk a volt barátunk, Salamon Csongor sírjához, aki 39 éves korában hunyt el. Gyimesközéplakkon részt vettünk a szentmisén, majd elkezdtük a 63 csomag elkészítését. A következő két nap, a Majláth Gusztáv iskolában és tagintézményeiben, az óvodákban 822 gyermeknek személyesen adtuk át a karácsonyi csomagot. Mindenütt nagyon kedvesen fogadtak bennünket, örültek a jelenlétünknek. Elmentünk a Böhönye Csaba fú1 le Gyimesbükki Vigasztaló Szent Lélek Gyermekvédelmi Központba, ahol 500 kilogramm tartós élelmiszerekből összeállított csomagot adtunk át; minden gyereket megajándékoztunk és a nevelők is kaptak tőlünk egy tartalmasabb karácsonyi csomagot. A gyermekek egy kedves műsorral köszönték meg az ajándékot. Természetesen az utunk során átadtuk a 63 családnak az ajándékcsomagokat is. Végezetül ellátogattunk a Nagy Magyar- ország legkeletibb határához, ami felemelő érzés volt. Vannak, akik megkérdezik: miért nem itthon támogatjuk a rászorulókat? Hála Istennek, elég sok jó ember van, olyanok, akik felvállalják a gyűjtést a hazánkban élő rászoruló családok részére. Mi a határon túl élő magyarok mellett tettük le a voksunkat. Mindenkinek köszönetünket szeretnénk kifejezni, akik adományaikkal segítettek. Végezetül egy ide illő gondolat jutott eszembe: „Az ember azzá válik, amit tesz. A tetteink visz- szahatnak ránk, a jó tettek, az erények egyre jobbá tesznek bennünket.” Iáí^Ío diti, Ím^A^C ftuUh fíd^í^í.' * $yU*X ÍÁ4^tá fOyáuty tfotA,, 4Á^L<^j6ti*+r, íi (^Fejjel magasabb mindenkinél! n ~- ÉgÉÉ . ' ííp Szent László királyunkra méltóképpen szoktunk harcosként cs nemes lelkű vitézként emlékezni. A Szent László Közösség cél ja mégis a vívódó ember, a belső lelki tusákban vergődő nagyúr bemutatása. Azé az emberé, akt nem lehetett Krisztus katonája. Aki le tudta írni 1092-ben, a montecasinoi apátnak írt levelében: ...ország dolgában sáfárkodni sú lyos bűnök nélkül nem lehet...” A színdarabot irta: Dénes Katalin A rendezés, a színpadkép terve és a jelmezek a közösség együttes munkája! ki elöodós helyszíne: Nemzeti Színház, Gobbi Hilda színpad. Sárréti Kárpát-medencei Amatőr Színjátszó Találkozó és Minősítő fesztivál 2016. március 14. (hétfő) 15 ára László király: Tízsér Viktor Bajnok Bcla. László király édesapja és a bihari püspök: Hegedűs Gergő Máté Rictieza, László király édesanyja és első udvarhölgy:Durny*k Blanka Géza. László király testvére: Dénes Martin A gyermek Salamon és a béna gyermek: Gcrhát Adóm A gyermek Salamon édesanyja, ifjú Anasztázia és második udvarhölgy: Szentes Júlia A felnőtt Salamon: Tőzsér Gábor Salamon felesége, Judit: Gerhát karina Az idős Anasztázia: Gácsi Mihály né Vid ispán: Antóniné Szmorarl Judit Almos herceg: Kalcsó Tamás Krónikás: Tőzsérné Dudás Krika Énekes: Antalné Csaba Kinga A „váci” és a ..nagyváradi” angyal: Ttizsér Nikolett Az igazságos harcok angyala és a vakvezető: Czikora Teodóra A halál angyala. lovag és írnok: Morgenstern Ádám Az Isten szavának közvetítője: idős S/ollos Ferenc A vak ifjú és harmadik udvarhölgy: Szorcsik Sára A szegény anya és László király szolgálója: Dénes Katalin Vízkereszti szentmise Balassagyarmat. A karácsonyi ünnepkör zárásaként Vízkereszt alkalmából szentmisén vettek részt a balassagyarmati Szent Imre Keresztény Iskola diákjai és tanárai. A város főplébánia-templomában rendezett szertartást dr. Stella Leontin főesperes-kanonok celebrálta. A József Attila Művelődési Központ előcsarnokából nyíló folyosó igen alkalmas felületet nyújt művészi alkotások megmutatására azok számára, akik érdeklődéssel viseltetnek a szép dolgok iránt. 2015. december 17-én kezdődött itt az a kiállítás, ami Kuris Judit fotóművész képeit hivatott megmutatni. A szem, a kéz és a gép munkájának összhangja kellemes élménnyel teszi gazdagabbá azt, aki időt áldozva e képek előtt álldogálva engedi lelkét azonosulni az alkotásokból áradó szépséggel és azok hangulatával. Amikor beléptem a folyosóra a színek orgiáját ontó, cselekvéseket, nézéseket, népviseleteket, gyönyörű tájrészeket bemutató pillanatképek társaságába először egy élethű portré vonzotta magára a figyelmemet. Ismerős arc volt előttem. Az arcban a szempárból mintha szavak száguldtak volna felém, sugározva a pillanat őszinte örömét, a pillanat törtrészeként, amit ecsettel a festővásznon visszaadni nagyon nehéz, talán nem is lehet. Majd tovább mentem s a természeti szépségeket ábrázoló képek hátterében az ellopott fény derűje pozitívan befolyásolta érdeklődésemet. Megigézve álltam a kertekben díszlő fotókról felém áradó színek, tárgyak, arcok és szép természeti egységek vonzásában. A pipaccsal borított mezőt nézve máris odaképzeltem Szinyei Merse Pál festményén a magasban libegő pacsirtát. A régi típusú épület ablakai folyondárok közül kandikáltak felém, és közben békés harmónia áradt belőlük. A hóval borított fenyőt nézve szinte ropog az ember lába alatt a hó. A nógrádi hagyományos öltözéket viselők arcának tiszta vonásai pedig csodálatosan tükrözik viselőjük benső énjét. Az erdei kirándulást és más szabadban történő cselekvést ábrázoló képek is szintén tökéletesen tolmácsolják a képeken jelenlévők hangulatát. Mindezek láttán kedvem támadt leírni a kiállítás megnézése által szerzett élményemet, hogy felhívjam másoknak is a figyelmét egy kellemes időtöltéssel megszerzett szép élmény átélésére. Kovácsáé Pémer Ildikó, Salgótarján Fotóélmény
