Nógrád Megyei Hírlap, 2016. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

2016-01-09 / 6. szám

Két lépcsőben újítaná meg Salgótarjánt Eltűnnek a plakettek NMHínformáció. Két fontos változás is érinti az autójuk műszaki vizsgáztatására ké­szülőket az új esztendőben: megszűnt az időszakos mű­szaki vizsgáztatás a kormány- hivatal által fenntartott mű­szaki vizsgaállomáson, helyet­te 29 kijelölt vizsgaállomás várja az autósokat Ugyancsak újdonság, hogy megszűntek a rendszámtáblára ragasztott érvényesítő plakettek. A közúti járművekkel kap­csolatosan végzett időszakos műszaki vizsgálatok jelentős része - mintegy 80 százaléka - erre kijelölt szakértői intéz­ményekben üzemeltetett vizs­gáló állomásokon történt. A fennmaradó mintegy 20 szá­zalék műszaki vizsgálatát a fő­városi és megyei kormányhi­vatalok üzemeltetésében lévő vizsgáló bázisok végezték. A törvénymódosítás 2016. janu­ár elsejétől egyes személygép­kocsik és kisteher-gépkocsik műszaki vizsgálati lehetőségét a kijelölt vizsgáló állomásokra korlátozza és ezzel egy időben a közlekedési hatósági báziso­kon e vizsgálatok végzését megszüntette. A módosítások további ré­sze, hogy az időszakos mű­szaki vizsga alkalmával már nem ragasztanak műszaki érvényesítő címkét és kör­nyezetvédelmi plakettet a jár­művek hátsó rendszámtáblá­jára, sőt, a meglévőket is eltá­volítják. A már 2016 első nap­jaiban műszaki vizsgáztatott gépjárművek rendszámtáblá­in ezért nem található sem­milyen plakett. „Megválasztásom esetén három fő célkitűzést sze­retnék megvalósítani: egyrészt a jelenleg na­gyon rossz állapotban lé­vő városi gazdaságot meg kell újítani, másrészt meg kell reformálni a vá­ros politikáját is. Ha ez a két cél teljesül, akkor a harmadik magától meg­valósul, azaz Salgótarján megújul” - fejtette ki pénteki sajtótájékoztatója keretében Simon Tibor, aki a Fidesz-KDNP pol­gármesterjelöltjeként in­dul a februári 28-i időkö­zi választáson. Szigeti András Salgótarján. - A Fidesz-KDNP közös jelöltje az időközi polgár- mesteri választáson Simon Tibor lesz, akit a két jelölőszervezet mellett még számos politikai szervezet és civil egyesület is tá­mogat. Széleskörű összefogás alakult ki tehát mögötte. Úgy gondoljuk, hogy bár több jelölt indul a választáson, de az egyet­len megoldás a város jelenlegi problémáira Simon Tibor. Az ő sikere a város győzelme lenne - fejtette ki Becsó Zsolt országgyű­lési képviselő. A politikus hozzátette: a vá­lasztópolgároknak volt igaza, amikor 2014-ben ismét bizalmat szavaztak az MSZP-nek. A jobb­oldal levonta a választási vereség konzekvenciáit és meg kellett ál­lapítaniuk, hogy bár sokat tettek a város fejlődésért, de ők is követ­tek el hibákat, hiszen hoztak olyan döntéseket, amelyeket mai fejjel már nem hoznának meg. A honatya azonban biztos benne, hogy képesek voltak a választá­si vereségből tanulni. A szocialista vezetés a több mint 900 millió forint többlettel átvett várost csőd közeli hely­zetbe sodorta. Érdemi fejlesztés nem köthető a jelenlegi város- vezetéshez, a választási ígére­tek jelentős részét nem tartot­ták be és a lobbi erejük is mini­málisra zsugorodott.- Tizennégy hónap után az ön- kormányzat Salgótarjánt zsák­utcába vezette, innen nem lehet tovább menni, új utakat kell ke­resni, az új utakhoz pedig új erő­re van szükség. Az egyetlen megoldás ebben a helyzetben, aki képes új lendületet vinni a történetbe és képes a támogatá­sok elérésére, Simon Tibor - hangsúlyozta Becsó Zsolt. A felvezetést követően a pol­gármester-jelölt, Simon Tibor ismertette választási program­ját, amelyben széleskörű sal­gótarjáni összefogással és a kormány támogatásával há­rom célt szeretne megvalósíta­ni: az első és a legfontosabb, hogy meg kell újítani a város gazdaságát. Olyan gazdaság- politikát szeretne folytatni, amely Salgótarján felemelke­dését biztosítja. Megépíttetné a 21-es számú fő­út újabb szakaszait, amely egé­szen a megyeszékhelyig érne el. Gazdasági stratégiai megállapo­dásokat kíván kötni a helyi vállal­kozókkal, kamarákkal és a gaz­dasági élet főbb szereplőivel. A városban működő vagy betele­pülni szándékozó cégek számára az uniós források hatékony eléré­sét biztosító szakértői munkacso­portot kíván felállítani. S a tele­pülés hosszú távú érdekei sze­rint használná fel a rendelkezés­re álló fejlesztési forrásokat. Simon Tibor a gazdaság meg­újításán túlmenően a város poli­tikáját is megreformálná. Olyan városvezetést hozna létre, amely együttműködik Salgótarján min­den polgárával, a kormánnyal és a képviselő-testület minden tagjá­val. Véleménye szerint az önkor­mányzatnak partnereket kell ke­resni és találni a közös célok el­érése érdekében. Vezetésével a testület nem döntene a fontos és lényeges kérdésekben az embe­rek megkérdezése nélkül. Olyan városvezetést szeretne, amely nem kifogásokat, hanem megol­dásokat keres a problémákra. S ha ez a két fő célkitűzést sikerül elérni, akkor a harmadik is meg­valósul, azaz a város megújul. Simon Tibor (középen) a Fidesz-KDNP polgármester-jelöltje. Mellette Becsó Zsolt országgyűlési képviselő (balra) és Skuczi Nándor, a Nógrád megyei közgyűlés elnöke Élete volt a helytörténet Bár tanult szakterülete alapvetően nem indokol­ta, mégis a hagyományőr­zés, a honismereti kuta­tás lett élete egyik fő cél­ja. Februárban lesz ki­lenc esztendeje, hogy el­hunyt Kovalcsik András Madách-díjas, matemati­ka-fizika szakos középis­kolai tanár, Balassagyar­mat díszpolgára, a Honis­mereti kör néhai, örökös elnöke. Alakjára, tevé­kenységére emlékezünk most néhány korábbi in­terjúrészlet segítségével. Hegedűs H. ­Sztranyovszky B. Balassagyarmat. „Dél-Alföldről származom. Mezőkovácsháza az apai, Battonya az anyai felmenő­im lakóhelye, én pedig Makón születtem, de csak azért, mert ott volt a kórház. 1951-ben vé­geztünk a feleségemmel a főis­kolán, és akkor - nem kell mon­danom, milyen világban éltünk abban az időben - az volt a szo­kás, hogy a pedagógusokat lehe­tőleg ne azon a vidéken helyez­zék el, ahonnan származnak. Bennünket is odaállítottak a tér­kép elé, és azt mondták: Zala, Fejér, vagy Nógrád megye a vá­lasztási lehetőség. Én népi tán­coltam, nyakig benne voltam a népi gyűjtő mozgalomban, így valamennyire ismertem Nógrád népművészeti hagyományait, és olyan szépen nézett ki a térké­pen az a barnás folt, hát azt mondtam: legyen Nógrád. így ideköltöztünk. Először ugyan Salgótarjánba, de a feleségem­nek nagyon nem tetszett az a hely. Nehezen, de sikerült elin­téznünk, hogy Balassagyarmat­ra jöjjünk. Nagyon megkönnyeb­bültünk, mert, bár elhanyagolt kisváros képe fogadott, mégis annyira barátságos, meleg, csa­ládias légkörbe csöppentünk. Tulajdonképpen nagyon jól vá­lasztottunk” - idézte fel egy 2005-ös beszélgetésben az Ipoly- parti településre érkezésének körülményeit az akkori nyugat­nógrádi hetilap, a Palóc Krónika hasábjain Kovalcsik András. Tanított az 1959-ben megszün­tetett Balassagyarmati Tanító­képzőben, majd a Balassi Bálint Gimnáziumban és a Szondi György Szakközépiskolában. Ko­rán szenvedélye lett a fotózás, a különböző rendezvényeken rendszeresen feltűnt elmaradha­tatlan fényképezőgépével a kezé­ben, és buzgón örökítette meg az utókor számára az eseményeket, így került közelebbi kapcsolatba a helytörténeti kutatással, és szinte „rögeszméjévé” vált, hogy a szocialista érában háttérbe szo­rított polgári kisváros értékeit ki­tárja a közérdeklődés felé. „1975 táján kezdtem kollégám és barátom, Farkas András festő­művész népszerűsítésével foglal­kozni. Egy-egy cikket írtam, egyéb kiadványokat hoztam ösz- sze. A helyi nyomdával való jó kapcsolatom lehetővé tette, hogy a Villon-albumot megjelentes­sük, kiadtuk a Rajzok című albu­mát, és a Madách-illusztrációkat. Aztán 1979-ben úgy gondoltuk, hogy a Csillagházzal kell valamit kezdeni. Igen nagy fotóanyag állt rendelkezésünkre a város törté­netével kapcsolatban. Akkor ren­deztük meg az első kiállítást: Ar­cok Balassagyarmat múltjából címmel. A városkép száz év alatt történt változásait régi képeslap­okkal összehasonlítva. Kiváló fo­tósok dolgoztak akkoriban Gyar­maton: Vácz Béla, Reiter László, Vojtkó István. Igyekeztünk a mun­kásságukat nyilvánosságra hoz­ni, ehhez kellett valami orgánum, így megindítottuk a Honismereti Híradót. Most már persze átala­kult, a városi könyvtár évkönyve lett, de valójában innen szárma­zik. El kell ismerni, a könyvtár komoly munkája áll az egész mö­gött. A Balassi megalakulásának nyolcvanadik évfordulójára 1980- ban megemlékezést szerveztünk: fantasztikusan jól sikerült az öregdiákok találkozója. A sike­rek, a nagy érdeklődés jelezték, érdemes folytatni - és mi folytat­tuk” - emlékezett vissza a kulcs- fontosságú esztendőkre ugyan­csak a 2005-ös interjúban. Szinte fel sem lehet sorolni, hogy a 2007-ben bekövetkezett haláláig serényen, elkötelezet­ten Balassagyarmat múltját fel­derítő Kovalcsik András és te­vékeny munkatársai nevéhez mi minden fűződik az elmúlt négy évtizedben. „Hatalmas munkánk volt Nagy Iván naplójának kiadása, a Hor­váth Endre hagyaték feldolgozá­sa. Elképesztő mennyiségű és minőségű az az anyag, ami ne­künk róla megvan. Feldolgoztuk Megyeri Sári, dr. Esze Tamás, Túr­mezei Erzsébet életét, munkássá­gát, és még sorolhatnám. Néhány éve az összegyűjtött életrajzok több kötetes könyv alakjában is megjelentek Arcok Balassagyar­mat múltjából címmel. Az olva­sótábor nagyon kereste. Jöttek a telefonok, de sajnos, rendre azt kellett válaszolnom: elfogyott” - emlegetett néhány lényeges mo­mentumot a tíz évvel ezelőtti te­rcierében Kovalcsik András. Halála előtt néhány hónappal, 2006 őszén, a fővárosban rende­zett Balassagyarmat barátainak találkozóján a ma már Pro Urbe- díjas Balassagyarmatért Baráti Kör vezetői interjút kértek tőle a frissen indult honlapjuk számá­ra. Az idős férfi akkor ezekkel a szavakkal, kedvesen visszauta­sította a megkeresést: „még most ne gyertek, tegyük odébb a be­szélgetést”. Amire már nem ke­rülhetett sor. Kovalcsik András november 28-án lenne nyolcvanöt éves. Emléktábláját 2012. február 9- én Medvácz Lajos balassagyar­mati polgármester avatta fel a Helytörténeti Gyűjtemény, a „Csillagház” falán. Váiják a pályázatokat Salgótarján. Két kategóriá­ban hirdetnek pályázatot kö­zépiskolások számára. „Tet- szik/Nem tetszik” címmel olyan fényképeket várnak, amelyekből kiderül: mi az, amit szeretnek a városban, és mi az, amit nem, illetve min változtatnának, vagy hagynák úgy, ahogyan van. A műveket a tarjanivaroslako@gmail.com e-mail címre várják. A tárgy rovatban kérik feltüntetni: „Tetszik/Nem tetszik/NÉV”. A másik kategóriában egy, a városban készített leginkább iz­gató, felkavaró képről várnak egy hírt, jegyzetet, tudósítást, kommentárt vagy kritikát ma­ximum 2 flekk (3600 karakter) terjedelemben. A beérkezett pá­lyaművek elbírálását a szer­kesztőbizottság végzi. A nyer­tes fotók és a legjobb írások megjelennek a magazin követ­kező számaiban. A tárgy rovat­ban kérik feltüntetni: „írj a kép- ről/NÉV”. Mindkét kategória beadványait, a fényképet, Ulet- ve az írásokat a fotóval együtt február 15-én éjfélig kérik a tarjanivaroslako@gmail.com e- mail címre elküldeni. A pályázaton részt vehet min­den salgótarjáni középfokú ok­tatásban részesülő nappali ta­gozatos tanuló, személyenként legfeljebb három darab (pályá­zaton még nem díjazott) fekete­fehér digitális képpel. A képek­nek minimum 2000 x 3000 pi­xel felbontásúaknak kell lenni­ük (300 dpi), amelyek így 24 centiméteres levilágítási (nyom­tatási) méretnek felelnek meg. Kiterjesztésük JPEG, digitális méretük egyenként ne legyen nagyobb, mint 4 megabájt.

Next

/
Thumbnails
Contents