Nógrád Megyei Hírlap, 2016. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

2016-01-23 / 18. szám

FOTÓ: FARAGÓ ZOLTÁN Ku ltúránk napja, Madách ünnepe (Folytatás az 1. oldalról.) Balassagyarmat sídió Ferenc magas talapzaton lévő, egészala­kos ülő szobrának fején megcsil­lant a napfény, amikor az emléke- zők sorra járultak az alkotás tövé­hez, hogy ott leróják tiszteletüket. Balta Mihály országgyűlési kép­viselő után Skuczi Nándor elnök és Barna János alelnök a megyei közgyűlés nevében, később Csáky Pál, az Európai Parlament képviselője, MedváczLajos balas­sagyarmati polgármester, aztán intézmények, szervezetek képvi­selői járultak a Madách szobor elé, és helyezték el koszorúikat. A mintegy húszperces ese­ményt követően a Madách Imre Városi Könyvtárban és a Mik­száth Kálmán Művelődési Köz­pont kamaratermében kiállítás­megnyitóval, valamint a Ma- dách-díjak és a Horváth Endre nevét viselő városi képzőművé­szeti elismerés átadásaival foly­tatódott a program. (Utóbbi, es­tébe nyúló eseményekről részle­tes beszámolót hétfői, lapszá­munkban találnak.) H.H. Vendégek a madáretetőn Nógrád megye. Hidegre fordult az idő, s bár szé­pen fénylett Vince, amitől tudvalévő, hogy megte­lik a pince, de napsütés ide, vagy oda, bizony ke­ményen fagyott az elmúlt napokban. A madárete­tők forgalma is megélénkül ilyenkor, az ingyenkonyhák nagy vonzerőt gyakorolnak a Kár­pát-medencében telelő fajokra. Leginkább szénci­negéket láthatunk, de mellettük kék-, barát- és fenyves cinegék is mindennapos vendégek, akár­csak a csuszkák, vagy a házi és a mezei verebek. Az időjárástól és a Magyarországon telelő fajok egyedszámától függően erdei és fenyőpintyek, meggyvágók, zöldikék, csízek, tengelicek is rend­szeresen felbukkanhatnak az etetőkön. Versekkel és dalokkal emlékeztek meg a ma­gyar kultúra napjáról a salgótarjáni általános is­kolák székhelyintézmé­nyében, de az intézmény vezetése szerette volna más művészeti területek­kel is kiegészíteni, teljes­sé tenni ezt az ünnepet, így az iskola hagyomá­nyaihoz híven péntek dél­előtt egy új kiállítást is megnyitottak a Gagarin galériájában. Salgótarján. Az ünnepség az is­kola lelkes és tehetséges diákja­inak a zenés és irodalmi összeál­lításával kezdődött, amely kereté­ben szó esett a Himnusz keletke­zésének körülményeiről is. A ta­nulók műsora a nemzeti ima közös eléneklésével fejeződött be. Ezt követően Berze Andrea pe­dagógus megnyitotta Pethes Mar­ina festőművész kiállítását. Beszé­dében egyebek mellett kiemelte:- Marina pályafutása külön tükrözi a magyar kultúrát is, amelyet a mai napon ünnep­iünk. Tehetsége nagyon korán megmutatkozott a művészetek terén, azonban nem a képeiben. Ugyanis zenélni tanult egyik ősi magyar hangszerünkön, a cite- rán, így sokszor kérték fel őt is, hogy játsszon az iskolai ünnep1 ségeken. Azután élete más irányt vett, elkezdte tanulni a fodrász szak­mát, de mellette természetesen nem hagyta abba a zenélést sem. Később, vállalva a kihívást, mes­terfodrász szakvizsgát tett, azon­ban élete újabb fordulatot hozott, hiszen megjelent benne a vágy, hogy tudását megossza mások­kal, így tanítani kezdett, s több mint tíz éven keresztül szakraj­zot és művészettörténet oktatott hallgatóinak.- 2012-ben egy betegség miatt fel kellett hagynia szakmájával, de ő nem az az ember, aki tétle­nül üldögél, ezért elkezdett fes­teni. Kipróbálta a különböző irányzatokat és a személyiségé­hez a legközelebb álló stílusok­ban, azaz a szürrealizmusban és az impresszionizmusban teljese­dett ki. A festészet mellett pedig visszatért a zenéhez is, jelenleg Mátraterenyén a művelődési in­tézményben dolgozik citera ok­tatóként - foglalta össze röviden a művész életútját. Berze Andrea a tárlat kapcsán kihangsúlyozta: nem szeret fest­ményeket elemezni, mert nem tetszik neki az, amikor meg­mondja valaki, hogy a festő ezt meg ezt szerette volna megfeste­ni. Ugyanis az alkotó megvalósí­totta azt, amit akart. S innentől kezdve a szemlélő feladata az, hogy megkeresse ezt a dolgot, és megpróbálja értelmezni a képet. A festmények értelmezése nem más, mint egy-egy önértelmezés és önelemzés. Hiszen amikor lá­tunk egy képet, akkor eldöntjük, hogy tetszik vagy sem, de utána a leglényegesebb kérdés: a miért? Ugyanis a bánatos percekben egy vidám kép harsánysága za­varó lehet, de másnap, amikor már megoldódott a probléma, akkor lehet, hogy egy szomorú festmény mutatja meg azt, amit a festő akart. Véleménye szerint éppen ezért jó az, hogy az iskola diákjai nemcsak egy nap, ha­nem hosszú ideig láthatják eze­ket az alkotásokat, és minden egyes nap felfedezhetnek vala­mi újat bennük. Bíznia kell min­denkinek magában, hogy meg­látja azt is, amit Marina szeretett volna kifejezni. A megnyitó után Pethes Mar­ina is megosztotta ünnepi gon­dolatait az eseményen résztve­vőkkel, skifejtette: ez ötödik állo­mása festménykiállításának, al­kotásai pedig gyermeki énjét tükrözik. A képeken látszik, hogy azért felnőttként is ott van még bennünk a gyermek is. Az ünnepség zárásaként Tolnainé Nagy Márta, az intéz­mény vezetője átadta Pethes Marinának és Berze Andreának az iskola emléklapját, majd a di­ákokkal közösen megtekintették a tárlatot. (Sz.A:) Minden nap felfedezhetünk valami újat a képeken

Next

/
Thumbnails
Contents