Nógrád Megyei Hírlap, 2016. január (27. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-23 / 18. szám
FOTÓ: FARAGÓ ZOLTÁN Ku ltúránk napja, Madách ünnepe (Folytatás az 1. oldalról.) Balassagyarmat sídió Ferenc magas talapzaton lévő, egészalakos ülő szobrának fején megcsillant a napfény, amikor az emléke- zők sorra járultak az alkotás tövéhez, hogy ott leróják tiszteletüket. Balta Mihály országgyűlési képviselő után Skuczi Nándor elnök és Barna János alelnök a megyei közgyűlés nevében, később Csáky Pál, az Európai Parlament képviselője, MedváczLajos balassagyarmati polgármester, aztán intézmények, szervezetek képviselői járultak a Madách szobor elé, és helyezték el koszorúikat. A mintegy húszperces eseményt követően a Madách Imre Városi Könyvtárban és a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ kamaratermében kiállításmegnyitóval, valamint a Ma- dách-díjak és a Horváth Endre nevét viselő városi képzőművészeti elismerés átadásaival folytatódott a program. (Utóbbi, estébe nyúló eseményekről részletes beszámolót hétfői, lapszámunkban találnak.) H.H. Vendégek a madáretetőn Nógrád megye. Hidegre fordult az idő, s bár szépen fénylett Vince, amitől tudvalévő, hogy megtelik a pince, de napsütés ide, vagy oda, bizony keményen fagyott az elmúlt napokban. A madáretetők forgalma is megélénkül ilyenkor, az ingyenkonyhák nagy vonzerőt gyakorolnak a Kárpát-medencében telelő fajokra. Leginkább széncinegéket láthatunk, de mellettük kék-, barát- és fenyves cinegék is mindennapos vendégek, akárcsak a csuszkák, vagy a házi és a mezei verebek. Az időjárástól és a Magyarországon telelő fajok egyedszámától függően erdei és fenyőpintyek, meggyvágók, zöldikék, csízek, tengelicek is rendszeresen felbukkanhatnak az etetőkön. Versekkel és dalokkal emlékeztek meg a magyar kultúra napjáról a salgótarjáni általános iskolák székhelyintézményében, de az intézmény vezetése szerette volna más művészeti területekkel is kiegészíteni, teljessé tenni ezt az ünnepet, így az iskola hagyományaihoz híven péntek délelőtt egy új kiállítást is megnyitottak a Gagarin galériájában. Salgótarján. Az ünnepség az iskola lelkes és tehetséges diákjainak a zenés és irodalmi összeállításával kezdődött, amely keretében szó esett a Himnusz keletkezésének körülményeiről is. A tanulók műsora a nemzeti ima közös eléneklésével fejeződött be. Ezt követően Berze Andrea pedagógus megnyitotta Pethes Marina festőművész kiállítását. Beszédében egyebek mellett kiemelte:- Marina pályafutása külön tükrözi a magyar kultúrát is, amelyet a mai napon ünnepiünk. Tehetsége nagyon korán megmutatkozott a művészetek terén, azonban nem a képeiben. Ugyanis zenélni tanult egyik ősi magyar hangszerünkön, a cite- rán, így sokszor kérték fel őt is, hogy játsszon az iskolai ünnep1 ségeken. Azután élete más irányt vett, elkezdte tanulni a fodrász szakmát, de mellette természetesen nem hagyta abba a zenélést sem. Később, vállalva a kihívást, mesterfodrász szakvizsgát tett, azonban élete újabb fordulatot hozott, hiszen megjelent benne a vágy, hogy tudását megossza másokkal, így tanítani kezdett, s több mint tíz éven keresztül szakrajzot és művészettörténet oktatott hallgatóinak.- 2012-ben egy betegség miatt fel kellett hagynia szakmájával, de ő nem az az ember, aki tétlenül üldögél, ezért elkezdett festeni. Kipróbálta a különböző irányzatokat és a személyiségéhez a legközelebb álló stílusokban, azaz a szürrealizmusban és az impresszionizmusban teljesedett ki. A festészet mellett pedig visszatért a zenéhez is, jelenleg Mátraterenyén a művelődési intézményben dolgozik citera oktatóként - foglalta össze röviden a művész életútját. Berze Andrea a tárlat kapcsán kihangsúlyozta: nem szeret festményeket elemezni, mert nem tetszik neki az, amikor megmondja valaki, hogy a festő ezt meg ezt szerette volna megfesteni. Ugyanis az alkotó megvalósította azt, amit akart. S innentől kezdve a szemlélő feladata az, hogy megkeresse ezt a dolgot, és megpróbálja értelmezni a képet. A festmények értelmezése nem más, mint egy-egy önértelmezés és önelemzés. Hiszen amikor látunk egy képet, akkor eldöntjük, hogy tetszik vagy sem, de utána a leglényegesebb kérdés: a miért? Ugyanis a bánatos percekben egy vidám kép harsánysága zavaró lehet, de másnap, amikor már megoldódott a probléma, akkor lehet, hogy egy szomorú festmény mutatja meg azt, amit a festő akart. Véleménye szerint éppen ezért jó az, hogy az iskola diákjai nemcsak egy nap, hanem hosszú ideig láthatják ezeket az alkotásokat, és minden egyes nap felfedezhetnek valami újat bennük. Bíznia kell mindenkinek magában, hogy meglátja azt is, amit Marina szeretett volna kifejezni. A megnyitó után Pethes Marina is megosztotta ünnepi gondolatait az eseményen résztvevőkkel, skifejtette: ez ötödik állomása festménykiállításának, alkotásai pedig gyermeki énjét tükrözik. A képeken látszik, hogy azért felnőttként is ott van még bennünk a gyermek is. Az ünnepség zárásaként Tolnainé Nagy Márta, az intézmény vezetője átadta Pethes Marinának és Berze Andreának az iskola emléklapját, majd a diákokkal közösen megtekintették a tárlatot. (Sz.A:) Minden nap felfedezhetünk valami újat a képeken
