Nógrád Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 278-301. szám)
2015-12-09 / 285. szám
FOTÓK: GYURKÓ PÉTER Tö meggyilkosság volt a hatalom válasza Az áldozatok lelki üdvéért felajánlott szentmisével kezdődött az önkormányzat megemlékezése a városi gyásznap délutánján. A főplébániától a December 8. térre együtt vonultak a résztvevők, a véres tragédia helyszínén visszatekintettek a megrendítő eseményekre, majd koszorúzással is lerótták tiszteletüket. Salgótarján. Az 59 éve eldördült fegyverek tüze, a felbecsülhetetlen veszteségek ma is meg- rendültséget keltenek Salgótarjánban, ahol „egy emberibb rendszer kialakulásába vetett” bizalom, a hatalom elutasítása véres megtorlásba torkollott. Dániel Zoltán, a város alpolgármestere, a megemlékezés szónoka szólt 1956. novemberének drámai eseményeiről, december 8-ika dermesztő történéseiről.- Salgótarjáni vagyok és fiatal. Ennek ellenére én és a korosztályomhoz tartozók is pontosan tudják, hogy nekünk mást jelent december 8-ika, mint bárkinek az országban. Nekünk a gyász napja. December 8-ika ugyan messze esik november 4-ike torkolattüzes hajnalától, de része annak a változtatásért véráldozatot hozó időszaknak, amikor a forradalom szívós utóvédharcát vívta. November 4-én a szovjet hadsereg lerohant bennünket, letörettünk, magunkra maradtunk, de még nem veszett el minden... A harcok elültek, de a beálló teljeskörű megszállás ellenére még volt remény életünk megváltoztatására. A forradalom helyi szervei, így a munkástanácsok, november 4-e után is erősek maradtak, sőt tovább erősödtek, több helyen szerveződött nemzetőr csoport is. így volt ez Salgótarjánban és a szénmedencében - fogalmazott az alpolgármester. Majd az időrend szerint következő eseményekre visszatekintve folytatta: a hiteles vezetők gyors megtalálása - több történész szerint - a kétkeziek, azaz a munkások önszerveződésének eredménye volt. amely mai szemmel nézve lenyűgözőnek mondható. Sokan azonban nem hittek a demokratikus átalakulásban és a nyitott határokon elhagyták az országot. Salgótarján lakosai egy ideig bíztak a korábbinál emberibb rendszer kialakulásában, s nem akartak meghajolni a hatalom előtt. Az akkor ,„Új Úton” címet viselő megyei lap november 17-i számában egy muirkástanácsi vezető bíráló megjegyzést tett a Kádár-kormányra és a szovjet csapatok jelenlétére, majd leszögezte: szükség van a többpárt-rendszerre. Különösen erős és harcos volt az acélgyári munkástanács, de kemények voltak a bányászok is. A hatalmat bíráló nézeteiket a „Tarjáni Acélakarat”című újságban is bátran közzétették. Salgótarjánban lényegében patthelyzet alakult ki. A november 14-én megalakult Nógrád Megyei Munkástanács Budapesten a kormány le- mondatásáról is tárgyalt. Sztrájkot, munkabeszüntetéseket szerveztek a bányászok is. Dániel Zoltán ezek után a hatalom reagálásáról, a sortűz napját megelőző lépésekről szólt:- A központi vezetést erőteljesen izgatták a Nógrád megyei események, ezekről december 3-án a Belügyminisztérium, az országos rendőrkapitányság központi ügyelete részletes beszámolót készített a kormánynak. A tragikus nap előtt a salgótarjáni munkástanácsok delegációja előtt Marosán György kommunista vezető lövetést emlegetett, s ez sajnos, be is következett. December 8-án hajnalban letartóztatták Gál Lajos és Viczián Tamás munkástanácsi vezetőket. A hír viharos gyorsasággal terjedt Salgótarjánban és a szénmedencében. Mintegy 2000 ember követelte a megyetanács és a rendőrség előtt a letartóztatottak szabadon bocsátását. Ekkor - sokféle módon magyarázott előzmények után - tüzet nyitottak a tömegre a pufajkások és a szovjetek is. Ártatlan emberek tucatjai lettek a megtorlás áldozatai itt a téren és a környéken. Köztük volt a házuknál szenet hordó egyetemista, a bevásárló édesanya, s két gyermek is. Nem feledjük azt sem, hogy december 13- án Hugyagon, a pufajkások kivégeztek két nemzetőrt: Hadady Rudolfot és Hargitai Lajost. A salgótarjáni sortűzért az MSZMP, a rendőrség és a városi szovjet parancsnokság - senki által el nem fogadható módon - a munkástanácsot tette felelőssé. A város lakosainak mindmáig nehéz feldolgozni a tömeggyilkosságot. Az alpolgármester szavai szerint a diktatórikus hatalom elszántságát mutatja, hogy a salgótarjáni sortüzet követő napokban a tömegbe lőttek Miskolcon, Egerben, Gyomán, Zalaegerszegen és Hódmezővásárhelyen is. Beszédét azzal zárta: A rendszerváltás után - kormányzati és helyi döntések hatására - valamelyest gyógyultak a sebek Salgótarjánban, de azokat begyógyítani minden bizonynyal sosem lehet. Emlékezzünk a december 8-i sortűz áldozataira megrendültén és tisztességgel! A gyásznapi eseményen a Salgótarjáni Bányász-Kohász Fúvószenekar mellett a Zenthe Ferenc Színház művészei közreműködtek. Hétvégi olvasmányok avagy „Kultúra” szombaton Nógrád megye. Salgótarján történetének tragikus napjai között tartja számon az utókor 1956. december 8-át, amikor sok ártatlan ember esett áldozatául a védtelen tömegre kilőtt gyilkos sortűznek. Az elhunytak között volt Ravasz István, a Madách Imre Gimnázium abban az évben érettségizett eminens diákja, az ELTE első évfolyamos hallgatója is. Mint később - hátrahagyott írásaiból kiderült - személyében egy költőtehetséget is vesztett az irodalom. Ezt igazolja verseinek harmadik, „Fogsz-e még emlékezni rám...?” címmel frissen megjelent kötete is. Az alig több mint tizennyolc évesen távozni kényszerült mártírköltőre egykori almamatere 2001 óta középiskolások számára szervezett versmondó versennyel is emlékezik. Az idei, immár tizenötödik ilyen rendezvényt december 8- án tartották a Madách Imre Gimnáziumban. A költőtől elnevezett versmondó versenynyel lapunk december 12-i számában foglalkozunk részletesen. Ugyancsak szombaton a „Kultúra” oldalon folytatjuk a Zenthe Ferenc Színház tagjainak bemutatását a „Névsorolvasás” című sorozatban. Az új arcok egyike a salgótarjáni Erki Gabriella, aki a budapesti Gór Nagy Mária Színitanoda elvégzését követően - a szüleinek tett ígérete realizálásaként - csatlakozott a helyi társulathoz. Az ifjú színésznő elmondja, hogy miért választotta ezt a hivatást, milyen szerepek várnak rá, milyen tervei vannak. ♦ V1 Becsüljük meg, vigyük tovább ’56 szellemiségét! CFolytatás az 1. oldalról.) Salgótarján. A hagyományokhoz híven a December 8-ika téren rendezett megemlékezés a Himnusz eléneklésével, a város lélekharangjainak megszólalásával és közös imádsággal kezdődött. Ezt követően emlékbeszédet mondott Bérezési Mihályné, a POFOSZ Nógrád megyei elnöke:- Az 59 évvel ezelőtti december 8-a Salgótarján történelmébe vérrel íródott be, hiszen ezt a teret, ahol most emlékezünk, halott emberek teste borította. Akik átélték a történteket, ezt nem tudják elfelejteni, de sajnos korunknál fogva már nem sokáig lehetnek közöttünk. Ezért arra kérem a fiatalokat, hogy becsüljék meg '56 eszmeiségét és szeretném, ha tovább vinnétek a forradalom szellemiségét! Amikor kiléptek az életbe és családot alapítotok, gyermekeiteknek is mondjátok el azt, hogy mi is történt 1956. december 8-án Salgótarjánban - fejtette ki. Az emlékbeszéd után Skuczi Nándor, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke is megosztotta a jelenlévőkkel gondolatait. Köszöntőjében hangsúlyozta:- Alig egy hónapj a, november 4- én, ugyanezen a helyen nemzeti gyásznapunkra emlékeztünk. Akkor a kádárista, kommunista vezetés árulása következtében a hazánkat elözönlő szovjet hadsereg és honi kiszolgálói által vérbefoj- tott magyar szabadságharcot sirattuk el. De 1956 novemberében csak szabadságharcunkat gyűrte le a rettenetes túlerő. A forradalom még élt, hiszen munkástanácsok álltak a gyárak, az üzemek és más munkahelyek élén. Budapesten éppen úgy, mint a forradalom vidéki központjaiban. talpnyalóit. Ezért, ördögi tervet eszeltek ki a kettős hatalom felszámolására, azaz a munkástanácsok megtörésére és a tömegek megfélemlítésére. A közgyűlés elnöke hozzátette: az új fegyveres erők tömeges alkalmazására december elején született meg a döntés, aminek célja nyilvánvalóan a forradalom utóvédharcának megtörése, a forradalom résztvevőivel szemben pedig a kegyetlen megtorlás és elrettentés volt. Elindult a bosszúhadjárat: december 6-án Pesten öt halott, december 7-én Tatabányán hat halott, december 8-án, Salgótarjánban rengeteg halott, december 10-én, Miskolcon nyolc halott, december 12-én, Egerben tizenegy halott... Pécs, Gyoma, Kevermes, Zalaegerszeg, Gyüle- vész, Hódmezővásárhely és még folytathatnánk... Beszéde zárásaként kiemelte: emlékezzünk az összes hősre és áldozatra, de a gyilkosok nevét se felejtsük el! Márai óta tudjuk: hogy „mindig új élet lesz a vérből”, ha ez igaz, akkor itt Salgótarjánban igenis lesz élet, lesz jövő, de azt már nekünk és fiainknak kell olyanná alakítani, hogy azok előtt se keljen szégyenkeznünk, akiket most gyászolunk. A megemlékezés az emlékező gondolatok után a „Ravasz István emlékére” című irodalmi összeállítással folytatódott, amelyben közreműködtek a Madách Imre Gimnázium éá Szak- középiskola növendékei. Majd Békés Márton, a Terror Háza iMú- zeum kutatási igazgatója is megemlékezett az 1956. december 8- i salgótarjáni sortűzről. A rendezvény végül a koszorúk elhelyezésével fejeződött be az emlékműnél. Szigeti András Az egész országra kiterjedő, átfogó ellenállás meghökkentette a Kádár-kormány tagjait és
