Nógrád Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 278-301. szám)
2015-12-07 / 283. szám
i \ \ 9V \ \ : Faragó Zoltán Ali, a török mikrobuszsofőr - úgy hívják errefelé azt a fajta iránytaxit, amit vezet, hogy dolmus - nincs a helyzet magaslatán. Már másodszor kerüljük meg az észak-ciprusi Famagusta sikátoraiban a messziró'l is jól látható, gótikus Szent Miklós ka- tedrálist, de közelebb nem kerülünk hozzá... Közben a kontinensen szokásos balrahajtshoz szokott ember folyamatosan frászt kap, hogy mikor ütközünk össze valakivel... Cipruson a brit szokásnak megfelelően, nekünk fordítva zajlik a közúti közlekedés, elég nehezen alkalmazkodik, aki egész életében mást szokott meg. Ettől függetlenül az utazási iroda is ajánlja a kocsibérlést - általában nem vagyok ijedős, ha vezetni kell, de ezt azért nem vállalnám... Miután alaposabban is megismerkedtünk a sivár sikátor nevezetességnek nem igazán tekinthető életképeivel, végre megtaláljuk a parkolót. Szentjánoskenyér fák adnak árnyékot felette, virítanak a leanderek, szép termést ígér a füge. Azután gyalogszerrel elindulunk a néhai katedrálisba, ami kívülről gyönyörű, bár az iszlám vallásai előírásai szerint mind a kereszteket leverték a tetejéről, mind a szobrokat - ember- és állatábrázolásokat - eltüntették a külső homlokzatokról. A növényi ornamentika az maradhat, az nem bántja a Érdekes, a ciprióta törökökre elég erőteljesen hatott a görögökkel való sok évszázados együttélés, vallásuk szabályait szabadabban értelmezik, a ramadánt sem nagyon tartják, viszont mostanra - miután a törökök 1974- ben elfoglalták Ciprus északi réjós gótikus templomoknak. Az őr elmagyarázza, hogy a középső hajó és a keleti mellékhajó a muzulmánok rendelzésére áll, nézni, fotózni lehet, de a kifeszített kötélen túlra nem muzulmánok nem léphetnek be. A nyugati mellékhajó azonhinnénk. Őszinte meghatottsággal állunk az egyik legnépszerűbb keresztény szent egyszerű sírköve felett. Külön deszkateteje is van, alkalomadtán nyilván le lehet takarni, de most nyitva van a padlószintből tenyérnyire kiálló márványlap felett. Annak már csak itthon sikerült utána nézni, hogy Szent Miklóst nem itt, hanem a kis- ázsiai Demre városában -ez Myra mai neve - temették el, ahonnan itáliai kalózok még a 11. században elrabolták a maradványokat. Mivel nem végeztek alapos munkát, néhány csont ottmaradt, ezeket most Antalyában, Törökország legnagyobb déli városában őrzik. Akkor, a famagustai katedrá- lis közepén állva azonban ezt nem gondolta az ember. A csalódás utólag pedig valahogy ahhoz hasonló, mint amikor a gyerekkor vége felé kiderül: az ajándékokat ez idő tájt nem is a Mikulás hozza... Ettől függetlenül szimpatikusak voltak a mecset őrei, meg mi is azok lehettünk nekik, mert amikor eljöttünk, megkínáltak valami helyi süteménnyel: olyan volt, mint a sűrűre főzött tejbe- gríz, kihűtve és kockára vágva, egyenként alufóliába csomagolva. Valamilyen szárított gyümölccsel is ízesítették, nem tudom mi volt, de egyáltalán nem volt rossz. Mutattak a mecsetben egy kézzel írt Koránt is, a török elnök - milyen gyakran láthattuk a nevét mostanában a hírekben! - ajándékát. Állítólag évtizedeket, egy élet munkáját fordította rá a másolója. Mindenestre szép volt a Szent Miklós katedrális így is, muzulmán mecsetté alakítva, meg a csalódás ellenére is... belit mindenképpen le kell vetni a bejáratnál. Belépődíjat nem szednek, de aki akar, adakozhat a mecset fenntartására. Az ötdolláros alighanem ga- valléros belépődíjnak számít errefelé, mert a pénzt látva az angolul beszélő őr még egy kis idegenvezetésre is vállakozik: megmutatja a csodálatos, 14. századi, a Ciprus frank korszakban épült katedrálist. Okostelefonon helyben kiböngészhető, hogy a francia gótika remeke,1294 és 1326 között épült. A század végétől a város Velence fennhatósága alatt állt, ekkor nyilván a keresztény templomnak nem eshetett baja. Viszont a katedrális az 1570-71-es török ostrom idején súlyosan megrongálódott, gazdag belső díszítését mecsetté való alakításakor rombolták le, berendezési tárgyai is eltűntek akkor. Ma Lály Musztafa pasa mecset a neve. szét - az anatóliai betelepülőkhöz képest is egyharmados kisebbségbe kerültek a szigeten. Ez persze nem olyan nagy gond errefelé, attól még egységesen tisztelik Allahot, de a két török népcsoport között van különbség. Az épület egyébként akár iskolapéldája lehetne a háromhaban a keresztényeké! Ezt a részt is szőnyeg borítja, csakúgy, mint a két muzulmán templomhajót. Aztán kísérőnk egyszer csak azt mondja, hogy kinyitja nekünk a kaput a templomhajó végében, merthogy ott van Szent Miklós sírja! Hiszünk neki, mert miért ne Miklós katedrálisába muszlim ember vallási érzékenységét. Hatalmas, gótikus boltozatú kapun jutunk be a katedrális előtti térre. Egy zöldre mázolt lovaskocsi áll itt, Ali felesége angolul szépen elmagyarázza, hogy ezzel vitték ki régen a halottakat a temetőbe. Egyébként a csinos, fiatal török asszonyka azért tart velünk, mert Ali sofőrnek bizonyára nem egy elveszett gyerek, de törökön kívül nem beszél más nyelvet, az utasokkal meg már csak illene valahogy kommunikálni. Magánszervezés teljesen az út: egy famagustai kirándulást, némi kísérőprogrammal, csekély 80 Euróért kínálják fejenként az utazási irodában, mint fakultatív a programot. A török sofőrrel, egyedi megbeszélés alapján, mindezt megússzuk 22-ből. Annyi a hátránya, hogy nincs magyar nyelvű idegenvezetés. Ez néha hiányzik, viszont régebben útikönyv, újabban Internet kérdése a felkészülés a leendő látnivalókat illetően, a különbség pedig nem is olyan egetrengető... Ráadásul angolul mindent és mindenütt elég gondosan kiírnak. Látszik, hogy egy ideig brit gyarmat volt a sziget. A katedrális kapujában valamiféle őrség áll. Civil ruhás törökök, alighanem a mecsetté alakított épület munkatársai. Egyikük angolul elmagyarázza, hogy be lehet menni, de csak mezítláb, illetve zokniban, már aki hord ebben a melegben, de a lábí I
