Nógrád Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 278-301. szám)

2015-12-05 / 282. szám

A dobokörben cs ez iskolapadban is helytáll ATLÉTIKA Beszélgetés a kalapáesvető Ódor Viviennel Több sportágat is kipróbált, mire az atlétikánál kötött ki, de jól döntött, hiszen 2013-ban a korosztályos válogatottba is be­került. A balassagyarmati Vitali­tás SE kalapácsvetőjeként nyert már bajnokságot, és évek óta a csapat húzóembere. A balassa­gyarmati Balassi Bálint Gimná­zium tanulója az atlétika mellett fekvenyomásban is szép ered­ményeket ért már el. Az idén or­szágos Jó tanuló, jó sportoló díj­ban részesülő Ódor Vivien sze­rencsésnek vallja magát, hogy sportolhat. Vele beszélgettünk.- Az igazat megvallva, a sport már egészen kiskorom óta az életem része - kezdte a 17 esz­tendős Ódor Vivien. - A szüleim erre neveltek, és szerintem a vé­remben is benne van. Már óvo­dás koromban is sokat mozog­tam, délutánonként mindig együtt fociztam a bátyámmal. Aztán elsős koromban kezdtem heti rendszerességgel sportolni. Két évig táncoltam, de amikor a második osztályt befejeztem, rá­jöttem, hogy a tánc nem igazán nekem való. Egyszer láttam egy falmászó edzést, és akkor na­gyon megtetszett ez a sportág, így kipróbáltam magam a falon is. Az elején kicsit nehezen ment a mászás, mert tériszonyom volt, de pár hét elteltével már szinte otthon éreztem magam a magas­ban is. Ekkor úgy gondoltam, hogy ez az én sportom, semmi nem fogja szegni a kedvem. De ahogy teltek múltak a hetek és hónapok egyre könnyebbé vált minden akadály. A végén már én találtam ki magamnak a kihí­vásokat, például bekötött szem­mel, vagy éppen az egyik keze­met hátrakötve másztam. Aztán beleuntam. Megint nem tudtam, mihez kezdjek. Pár héttel ké­sőbb az egyik barátnőmmel el­döntöttük, hogy kipróbáljuk a kézilabdát. De sajnos ez a sport sem nyerte el a tetszésemet, és fél év múlva abbahagytam.- Akkor igen hosszú út vezetett az atlétikáig.- Mielőtt abbahagytam volna a kézilabdát érdeklődtünk a szü­leimmel, hogy milyen lehetősé­gek vannak még Balassagyar­maton a sportolásra. Ekkor töb­ben ajánlották a kalapácsvetést, többek között az egyik mohorai falubeli lány, Gömör Marianna, aki korábban ezt a sportágat űz­te, elég nagy sikerrel. Úgy gon­doltuk, hogy egy próbát megér. Az anyukámmal felkerestük Fá­bián Gábort, az edzőt, és elmond­tuk neki, miért is jöttünk. Ő rám nézett, és azt mondta, hogy iga­zából nem vagyok egy kalapács­vető alkat, de miért ne próbál­hatnám ki magam. Ennek na­gyon megörültünk, és a követke­ző edzésen már ott is voltam. Ti­zenkét évesként gn voltam a legfiatalabb a csapatban, de ez nem törte le a lelkesedésemet. Sőt, ez motivált. A nagyok nyo­mába akartam érni, ami később - több éves munka árán - többé- kevésbé sikerült is.- Az első sikerek is jöttek?- Emlékszek, az első verse­nyemen 14 métert dobtam. Na­gyon örültem neki, hogy egyálta­lán ki tudtam találni a hatalmas hálóból, ami a dobókört vette kö­rül. Eleinte féltem a körben, ma már csak ott vagyok igazán ön­magam. Az első országos baj­nokságon 2011-ben vettem részt, ahol egy második hellyel zár­tam. Ezt a helyet megismételtem a nyári ob-n is, majd még ebben az évben az országos csapatbaj­nokságban harmadikok lettünk.- A bajnoki aranyra sem kellett sokat várni...- 2012-ben, 14 évesen kala­pácsvetésben megnyertem a téli országos bajnokságot, diszkosz­vetésben a bronzérmet hoztam el. Ezt követően nyáron második lettem az ob-n, csapatban ismét bronzot nyertünk. A 2013-as évet is ezüstéremmel kezdtem, a nyá­ri országos versenyről is azzal tértem haza. Aztán ősszel kide­rült, hogy beválogattak a magyar válogatottba. Ez azt jelentette, hogy én képviselhettem Magyar- országot az öt ország U16-os vá­logatottjának versenyén.- Milyen volt magadra öltened a címeres mezt az Ikarus pályán?- Azt hittem csak álmodok. A versenyt 2013 szeptemberében rendezték meg. Nagy erővel ké­szültem, a viadal előtt nem sok­kal viszont bekövetkezett egy vá­ratlan fordulat, az edzőm balese­tet szenvedett. Nagyon megijed­tem. Izgultam érte is, és azért is, hogy mi lesz velem a versenyen. Ő persze nem jöhetett velem, szegénynek hetekig kórházban kellett feküdnie. De nem feledke­zett meg rólam, a fiát küldte mel­lém, aki korábban szintén kala­pácsvető volt. Ifjabb Fábián Gá­bor minden dobásom után föl­hívta az apukáját, és elmondta, hogy milyen volt a mozgásom és merre ment a golyó. Gabi bácsi persze egyből tudta, hogy mi volt a rossz. A verseny egyáltalán nem úgy ment, ahogy szerettem volna. Egészen az utolsó dobá­sig, mert akkor 48,84 métert dobtam, így az eredményhirde­téskor a dobogó második fokára állhattam. Mindenki nagyon meglepődött, mert senki nem számított arra, hogy egy ilyen színvonalas versenyen ilyen elő­kelő helyezéssel fogok zárni.- De nem maradt idő a pihe­nésre...- Ezután egy héttel rendezték meg a csapatbajnokságot, ahol az edzőnk sajnos még mindig nem tudott ott lenni. Ezen a ver­senyen nem sok eséllyel indul­tunk, sokan neveztek és erő­sebbnek is tűntek, mint mi. Megint Gábor pótolta Gabi bá­csit. Nagyon lelkiismeretesen adta a tanácsokat, mintha csak az edzőnk beszélt volna belőle. Nagy meglepetésünkre itt is ezüstérmet kaptunk. Sosem fe­lejtem el, hogy amikor kiderült az eredmény, fölhívtuk Gabi bá­csit. Hárman egyszerre kiabál­tuk bele a telefonba, mindenféle köszönés nélkül, hogy másodi­kak lettünk! Nagyon megható­dott, ahogyan mi is.- A 2014-es évben viszont már mindenhová elkísért.- Szerencsére felépült. A 2014-es téli ob-n a harmadik let­tem, majd a csb-n ismét másodi­kak lettünk. Kalapácsvetésben az országos diákolimpia döntőn harmadikként zártam.- A 2015-ös év egy napja ki­emelten emlékezetes marad a számodra...- Idén a kalapácsvető csapat- bajnokságot sajnos egy napra tették egy másik versennyel, így érdekesen indult a nap. Ráadá­sul mindkettő országos verseny volt. A fekvenyomó országos di­ákolimpiái döntőt Kazincbarci­kán, az atlétikai csb-t pedig Szé­kesfehérváron rendezték meg. Az idő nagyon ki volt számolva, de nem minden úgy ment, ahogy elterveztük. A fekvenyomó verseny később kezdődött, mint ahogy ki volt ír­va. Gyorsan leversenyeztem, a harmadik gyakorlat után bepat­tantunk a kocsiba és indultunk is. Túdtuk, ha elkések, akkor a csapatnak annyi, rajtam múlt, hogy egyáltalán ki tudunk-e áll­ni. A verseny kezdése előtt tíz perccel értem oda, gyorsan fel­vettem a dobócipőt és ledobtam két bemelegítőt. A verseny végén nyugodtak voltunk, mert a har­madik helyért mentünk és az bő­ven megvolt. Erre odajött a veszp­rémiek edzője, hogy mi lettünk a másodikak. Persze senki nem vet­te komolyan, mondván, hogy el­számolta magát Az eredményhir­detésen kiderült, hogy neki lett igaza. Ezüstérmet kaptunk. Nagy volt az örömünk, főleg, hogy ké­sőbb kiderült, hogy a fekvenyomó versenyen első lettem.- Melyik elismeréseidre vagy büszke?- 2013-tól eddig minden év­ben megkaptam a városi és a megyei Jó tanuló, jó sportoló dí­jat, idén pedig az országosat is.- Mennyire nehéz összeegyez­tetni a tanulást és a sportot?- Már hozzászoktam. Elég zsúfolt a napirendem, de meg le­het oldani. Az edzések után fél nyolcra érek haza, utána kez­dem a tanulást, kilencig, tízig. Általában azokra a napokra ha­gyom a több tanulnivalót, ami­kor nincs edzésem. Nem panasz- kodok, szerencsésnek érzem magam, hogy tanulhatok és sportolhatok, mert ez sokaknak nem adatott meg.- Miért a kalapácsvetés az első­számú dobó számod?- A szakosztályunk fő száma a kalapácsvetés. Eredetileg nem is versenyeznénk diszkoszve­tésben, csak egyszer megkér­deztem edzőmet, hogy kipróbál­hatom-e. Eleinte a diszkoszt na­gyon nem szerettem, mert egy­általán nem ment. De mostanra már majdnem annyira a szí­vembe lopta magát, mint a ka­lapácsvetés. Igazából, amikor elkezdtem versenyezni, úgy lát­szott, hogy kalapácsban több esélyem van, így hát azt gyako­roltam többet. Mostanra már mindkét számban hasonló esé­lyeim vannak. De úgy érzem, hogy a kalapácsvetésben va­gyok igazán önmagam. Jólesik egy fárasztó nap után a dobó­pályán levezetni a feszültséget,1 és ezt számomra a kalapácsve­téssel a legkönnyebb elérnem.- Szerinted mi a fontosabb a dobószámokban, az erő, vagy a technika?- Én nagyon sokáig szinte csak technikából dobtam, mert be kell vallani, a versenytársa­imhoz képest nem voltam vala­mi erős lány. De megálltam egy szinten, amiről nagyon nehéz volt továbblépni. Azóta nagyobb hangsúlyt fektetek az erőnléti edzésekre, mint a technikaira, de természetesen mindig van mit javítani. Úgy gondolom, hogy mind a kettő nagyon fon­tos, és szükséges ahhoz, hogy jó eredményt érhessünk el.- Van példaképed az atlétikában?- Igen, a szombathelyi Gyurátz Réka, ő két évvel idősebb nálam. Azért is nézek fel Rékára, mert ő nem nagyképű, mint sok más, hozzá hasonlóan sikeres atléta. Nem él vissza a sikereivel, ered­ményeivel, és nem néz le minket, csak mert jobb nálunk.- Tervek, célok?- Jövőre érettségizem és utána a Károlyin szeretnék továbbta­nulni, pszichológián. Ehhez na­gyon sok plusz pont kell, de re­mélem, hogy fölvesznek. Gyer­mek-, vagy sportpszichológus szeretnek lenni. Ütóbbi azért, mert tudom, hogy a sportolók­nál nagyon sok minden a fejben dől el, és egy győzelmet ugyan­olyan nehéz feldolgozni, mint egy vereséget. Valahogy min­denképpen szeretnék segíteni az embereknek. Sajnos azt nem tudom, hogy az edzést hogy fo­gom megoldani a főiskola mel­lett. Nagyon szeretném folytatni a kalapácsvetést, mert már na­gyon a szívemhez nőtt, és sport nélkül számomra elképzelhetet­len lenne az élet. Egyéni csúcsai Kalapácsvetés. 3 kg: 50,65 méter, 4 kg: 43,55 mé­ter. Diszkoszvetés: 31,44 méter. B. L. Folytatódott a program diáksport. Az Emberi Erőfor­rások Minisztériuma Sportért fe­lelős Államtitkársága a Magyar Diáksport Szövetséggel, vala­mint az érintett sportági szövet­ségekkel együttműködve orszá­gosan, tavaszon indította útjára „A Sport Legyen a Tied!” elneve­zésű programot. A kezdeményezés fő célja az iskoláskorú gyerekek sportba történő széleskörű bevonása volt. A program keretein belül Pásztón, a Zsigmond Király Ál­talános Iskola tornatermében november második felében sportágakat és sportegyesülete­ket bemutató (kézilabda, aszta­litenisz) eseményt rendeztek. A helyi népszerűsítő sportági ren­dezvényen jelen volt Varga Pé­ter, a Magyar Diáksport Szövet­ség regionális kampány mene­dzsere, aki ezúttal sporteszkö­zöket is hozott magával, melyet átadott a pásztói oktatási intéz­mény vezetőjének. Az oktatási intézményben egyébként idén már nem először került „népszerűsítésre” a két sportág. A kézilabdát ezúttal, Sipos Péter tanár vezetésével, míg az asztaliteniszt Bencsik Im­re szakági vezető mellett Ispán Győző utánpótlásedző, valamint két aktív asztalitenisz versenyző, Bencsik Gergely és Németh Ben­ce közreműködése mellett mutat­ták be a sportág iránt érdeklődő diákok számára. Cz. z. J. Kämmerer és Fábiánná is folytatja Kämmerer Zoltán olimpiai és világ­bajnok kajakos kijelentette, min­den bizonnyal folytatja pályafutá­sát a jövő évi riói ötkarikás játékok után, mivel edzője, Fábiánná Rozs­nyói Katalin korábbi elhatározását megváltoztatva szintén a folytatás mellett döntött. kajak-kenu. - Kati néni 1988 óta mindig az utolsó olimpiájára készül. Nem volt ez másként Londonban sem. Régóta viccelő­dünk, hogy melyikünk hagyja abba koráb­ban. Most azt mondta nekem, Rio után is folytatja, így én is ezt teszem - beszélt jövő­jéről a 37 éves sportoló a Magyar Olimpiai Bizottság csütörtöki sajtótájékoztatóján. A 74 éves szakember tavaly májusban úgy nyilatkozott a MOB honlapjának, hogy a 2016-os játékokat követően felhagy az edzősködéssel, Kämmerer pedig két éve úgy tervezte, hogy Rióig folytatja pályafutását. Kämmerer eddig három-három aranyér­met szerzett olimpián és világbajnokságon, emellett hétszer nyert Európa-bajnokságot. A londoni játékokon - Fábiánné Rozsnyói Ka­talin irányításával - a négyes vezérevezőse­ként ezüstérmes volt, ahogy az idei vb-n is. Fábiánné Rozsnyói Katalin versenyzőként ezüstérmet szerzett K-2 500 méteren az 1968- as olimpián. Pályafutása befejezése után 1977-ben kezdett edzősködni. Első kiemelke­dő versenyzője Mészáros Erika volt, aki húsz­évesen két vb-címet szerzett 1986-ban, majd egy olimpiai ezüst után Barcelonában a né­gyes tagjaként aranyat is nyert Czigány Kin­ga, Dónusz Éva és Kőbán Rita társaságában. i Kőbán számos világbajnoki címe mellett 1996-ban K-l 500 méteren is első lett a játé­kokon, míg Sydneyben második a négyessel. Ekkor már feltűnt Kovács Katalin is, aki Sza­bó Szilviával párosban is ezüstérmet szerzett 2000-ben. Janics Natasa is ekkor kezdett ve­le edzeni. Kováccsal ketten sokáig verhetetlen párost alkottak, mind a világ- és Európa-baj- nokságokon, mind pedig az athéni olimpián. 2007-ben Janics elhagyta a csoportot, majd az olimpia előtt többen követték, így az edző Be­nedek Dalmával és Paksy Tímeával folytatta a közös munkát 2011-ben kezdett férfiakat edzeni: a Tóth Dávid, Kulifai Tamás kettős a hazai rendezésű vb-n rögtön aranyérmet nyert K-2 500 méteren. A következő állomás a londoni olimpia volt, ott Tóth és Kulifai - Kämmerer Zoltánnal és Pauman Dániellel - olimpiai ezüstérmet szerzett. ^ Odor Vivien edzőjével, Fábián Gáborral MLJIly

Next

/
Thumbnails
Contents