Nógrád Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 278-301. szám)
2015-12-05 / 282. szám
A dobokörben cs ez iskolapadban is helytáll ATLÉTIKA Beszélgetés a kalapáesvető Ódor Viviennel Több sportágat is kipróbált, mire az atlétikánál kötött ki, de jól döntött, hiszen 2013-ban a korosztályos válogatottba is bekerült. A balassagyarmati Vitalitás SE kalapácsvetőjeként nyert már bajnokságot, és évek óta a csapat húzóembere. A balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium tanulója az atlétika mellett fekvenyomásban is szép eredményeket ért már el. Az idén országos Jó tanuló, jó sportoló díjban részesülő Ódor Vivien szerencsésnek vallja magát, hogy sportolhat. Vele beszélgettünk.- Az igazat megvallva, a sport már egészen kiskorom óta az életem része - kezdte a 17 esztendős Ódor Vivien. - A szüleim erre neveltek, és szerintem a véremben is benne van. Már óvodás koromban is sokat mozogtam, délutánonként mindig együtt fociztam a bátyámmal. Aztán elsős koromban kezdtem heti rendszerességgel sportolni. Két évig táncoltam, de amikor a második osztályt befejeztem, rájöttem, hogy a tánc nem igazán nekem való. Egyszer láttam egy falmászó edzést, és akkor nagyon megtetszett ez a sportág, így kipróbáltam magam a falon is. Az elején kicsit nehezen ment a mászás, mert tériszonyom volt, de pár hét elteltével már szinte otthon éreztem magam a magasban is. Ekkor úgy gondoltam, hogy ez az én sportom, semmi nem fogja szegni a kedvem. De ahogy teltek múltak a hetek és hónapok egyre könnyebbé vált minden akadály. A végén már én találtam ki magamnak a kihívásokat, például bekötött szemmel, vagy éppen az egyik kezemet hátrakötve másztam. Aztán beleuntam. Megint nem tudtam, mihez kezdjek. Pár héttel később az egyik barátnőmmel eldöntöttük, hogy kipróbáljuk a kézilabdát. De sajnos ez a sport sem nyerte el a tetszésemet, és fél év múlva abbahagytam.- Akkor igen hosszú út vezetett az atlétikáig.- Mielőtt abbahagytam volna a kézilabdát érdeklődtünk a szüleimmel, hogy milyen lehetőségek vannak még Balassagyarmaton a sportolásra. Ekkor többen ajánlották a kalapácsvetést, többek között az egyik mohorai falubeli lány, Gömör Marianna, aki korábban ezt a sportágat űzte, elég nagy sikerrel. Úgy gondoltuk, hogy egy próbát megér. Az anyukámmal felkerestük Fábián Gábort, az edzőt, és elmondtuk neki, miért is jöttünk. Ő rám nézett, és azt mondta, hogy igazából nem vagyok egy kalapácsvető alkat, de miért ne próbálhatnám ki magam. Ennek nagyon megörültünk, és a következő edzésen már ott is voltam. Tizenkét évesként gn voltam a legfiatalabb a csapatban, de ez nem törte le a lelkesedésemet. Sőt, ez motivált. A nagyok nyomába akartam érni, ami később - több éves munka árán - többé- kevésbé sikerült is.- Az első sikerek is jöttek?- Emlékszek, az első versenyemen 14 métert dobtam. Nagyon örültem neki, hogy egyáltalán ki tudtam találni a hatalmas hálóból, ami a dobókört vette körül. Eleinte féltem a körben, ma már csak ott vagyok igazán önmagam. Az első országos bajnokságon 2011-ben vettem részt, ahol egy második hellyel zártam. Ezt a helyet megismételtem a nyári ob-n is, majd még ebben az évben az országos csapatbajnokságban harmadikok lettünk.- A bajnoki aranyra sem kellett sokat várni...- 2012-ben, 14 évesen kalapácsvetésben megnyertem a téli országos bajnokságot, diszkoszvetésben a bronzérmet hoztam el. Ezt követően nyáron második lettem az ob-n, csapatban ismét bronzot nyertünk. A 2013-as évet is ezüstéremmel kezdtem, a nyári országos versenyről is azzal tértem haza. Aztán ősszel kiderült, hogy beválogattak a magyar válogatottba. Ez azt jelentette, hogy én képviselhettem Magyar- országot az öt ország U16-os válogatottjának versenyén.- Milyen volt magadra öltened a címeres mezt az Ikarus pályán?- Azt hittem csak álmodok. A versenyt 2013 szeptemberében rendezték meg. Nagy erővel készültem, a viadal előtt nem sokkal viszont bekövetkezett egy váratlan fordulat, az edzőm balesetet szenvedett. Nagyon megijedtem. Izgultam érte is, és azért is, hogy mi lesz velem a versenyen. Ő persze nem jöhetett velem, szegénynek hetekig kórházban kellett feküdnie. De nem feledkezett meg rólam, a fiát küldte mellém, aki korábban szintén kalapácsvető volt. Ifjabb Fábián Gábor minden dobásom után fölhívta az apukáját, és elmondta, hogy milyen volt a mozgásom és merre ment a golyó. Gabi bácsi persze egyből tudta, hogy mi volt a rossz. A verseny egyáltalán nem úgy ment, ahogy szerettem volna. Egészen az utolsó dobásig, mert akkor 48,84 métert dobtam, így az eredményhirdetéskor a dobogó második fokára állhattam. Mindenki nagyon meglepődött, mert senki nem számított arra, hogy egy ilyen színvonalas versenyen ilyen előkelő helyezéssel fogok zárni.- De nem maradt idő a pihenésre...- Ezután egy héttel rendezték meg a csapatbajnokságot, ahol az edzőnk sajnos még mindig nem tudott ott lenni. Ezen a versenyen nem sok eséllyel indultunk, sokan neveztek és erősebbnek is tűntek, mint mi. Megint Gábor pótolta Gabi bácsit. Nagyon lelkiismeretesen adta a tanácsokat, mintha csak az edzőnk beszélt volna belőle. Nagy meglepetésünkre itt is ezüstérmet kaptunk. Sosem felejtem el, hogy amikor kiderült az eredmény, fölhívtuk Gabi bácsit. Hárman egyszerre kiabáltuk bele a telefonba, mindenféle köszönés nélkül, hogy másodikak lettünk! Nagyon meghatódott, ahogyan mi is.- A 2014-es évben viszont már mindenhová elkísért.- Szerencsére felépült. A 2014-es téli ob-n a harmadik lettem, majd a csb-n ismét másodikak lettünk. Kalapácsvetésben az országos diákolimpia döntőn harmadikként zártam.- A 2015-ös év egy napja kiemelten emlékezetes marad a számodra...- Idén a kalapácsvető csapat- bajnokságot sajnos egy napra tették egy másik versennyel, így érdekesen indult a nap. Ráadásul mindkettő országos verseny volt. A fekvenyomó országos diákolimpiái döntőt Kazincbarcikán, az atlétikai csb-t pedig Székesfehérváron rendezték meg. Az idő nagyon ki volt számolva, de nem minden úgy ment, ahogy elterveztük. A fekvenyomó verseny később kezdődött, mint ahogy ki volt írva. Gyorsan leversenyeztem, a harmadik gyakorlat után bepattantunk a kocsiba és indultunk is. Túdtuk, ha elkések, akkor a csapatnak annyi, rajtam múlt, hogy egyáltalán ki tudunk-e állni. A verseny kezdése előtt tíz perccel értem oda, gyorsan felvettem a dobócipőt és ledobtam két bemelegítőt. A verseny végén nyugodtak voltunk, mert a harmadik helyért mentünk és az bőven megvolt. Erre odajött a veszprémiek edzője, hogy mi lettünk a másodikak. Persze senki nem vette komolyan, mondván, hogy elszámolta magát Az eredményhirdetésen kiderült, hogy neki lett igaza. Ezüstérmet kaptunk. Nagy volt az örömünk, főleg, hogy később kiderült, hogy a fekvenyomó versenyen első lettem.- Melyik elismeréseidre vagy büszke?- 2013-tól eddig minden évben megkaptam a városi és a megyei Jó tanuló, jó sportoló díjat, idén pedig az országosat is.- Mennyire nehéz összeegyeztetni a tanulást és a sportot?- Már hozzászoktam. Elég zsúfolt a napirendem, de meg lehet oldani. Az edzések után fél nyolcra érek haza, utána kezdem a tanulást, kilencig, tízig. Általában azokra a napokra hagyom a több tanulnivalót, amikor nincs edzésem. Nem panasz- kodok, szerencsésnek érzem magam, hogy tanulhatok és sportolhatok, mert ez sokaknak nem adatott meg.- Miért a kalapácsvetés az elsőszámú dobó számod?- A szakosztályunk fő száma a kalapácsvetés. Eredetileg nem is versenyeznénk diszkoszvetésben, csak egyszer megkérdeztem edzőmet, hogy kipróbálhatom-e. Eleinte a diszkoszt nagyon nem szerettem, mert egyáltalán nem ment. De mostanra már majdnem annyira a szívembe lopta magát, mint a kalapácsvetés. Igazából, amikor elkezdtem versenyezni, úgy látszott, hogy kalapácsban több esélyem van, így hát azt gyakoroltam többet. Mostanra már mindkét számban hasonló esélyeim vannak. De úgy érzem, hogy a kalapácsvetésben vagyok igazán önmagam. Jólesik egy fárasztó nap után a dobópályán levezetni a feszültséget,1 és ezt számomra a kalapácsvetéssel a legkönnyebb elérnem.- Szerinted mi a fontosabb a dobószámokban, az erő, vagy a technika?- Én nagyon sokáig szinte csak technikából dobtam, mert be kell vallani, a versenytársaimhoz képest nem voltam valami erős lány. De megálltam egy szinten, amiről nagyon nehéz volt továbblépni. Azóta nagyobb hangsúlyt fektetek az erőnléti edzésekre, mint a technikaira, de természetesen mindig van mit javítani. Úgy gondolom, hogy mind a kettő nagyon fontos, és szükséges ahhoz, hogy jó eredményt érhessünk el.- Van példaképed az atlétikában?- Igen, a szombathelyi Gyurátz Réka, ő két évvel idősebb nálam. Azért is nézek fel Rékára, mert ő nem nagyképű, mint sok más, hozzá hasonlóan sikeres atléta. Nem él vissza a sikereivel, eredményeivel, és nem néz le minket, csak mert jobb nálunk.- Tervek, célok?- Jövőre érettségizem és utána a Károlyin szeretnék továbbtanulni, pszichológián. Ehhez nagyon sok plusz pont kell, de remélem, hogy fölvesznek. Gyermek-, vagy sportpszichológus szeretnek lenni. Ütóbbi azért, mert tudom, hogy a sportolóknál nagyon sok minden a fejben dől el, és egy győzelmet ugyanolyan nehéz feldolgozni, mint egy vereséget. Valahogy mindenképpen szeretnék segíteni az embereknek. Sajnos azt nem tudom, hogy az edzést hogy fogom megoldani a főiskola mellett. Nagyon szeretném folytatni a kalapácsvetést, mert már nagyon a szívemhez nőtt, és sport nélkül számomra elképzelhetetlen lenne az élet. Egyéni csúcsai Kalapácsvetés. 3 kg: 50,65 méter, 4 kg: 43,55 méter. Diszkoszvetés: 31,44 méter. B. L. Folytatódott a program diáksport. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Sportért felelős Államtitkársága a Magyar Diáksport Szövetséggel, valamint az érintett sportági szövetségekkel együttműködve országosan, tavaszon indította útjára „A Sport Legyen a Tied!” elnevezésű programot. A kezdeményezés fő célja az iskoláskorú gyerekek sportba történő széleskörű bevonása volt. A program keretein belül Pásztón, a Zsigmond Király Általános Iskola tornatermében november második felében sportágakat és sportegyesületeket bemutató (kézilabda, asztalitenisz) eseményt rendeztek. A helyi népszerűsítő sportági rendezvényen jelen volt Varga Péter, a Magyar Diáksport Szövetség regionális kampány menedzsere, aki ezúttal sporteszközöket is hozott magával, melyet átadott a pásztói oktatási intézmény vezetőjének. Az oktatási intézményben egyébként idén már nem először került „népszerűsítésre” a két sportág. A kézilabdát ezúttal, Sipos Péter tanár vezetésével, míg az asztaliteniszt Bencsik Imre szakági vezető mellett Ispán Győző utánpótlásedző, valamint két aktív asztalitenisz versenyző, Bencsik Gergely és Németh Bence közreműködése mellett mutatták be a sportág iránt érdeklődő diákok számára. Cz. z. J. Kämmerer és Fábiánná is folytatja Kämmerer Zoltán olimpiai és világbajnok kajakos kijelentette, minden bizonnyal folytatja pályafutását a jövő évi riói ötkarikás játékok után, mivel edzője, Fábiánná Rozsnyói Katalin korábbi elhatározását megváltoztatva szintén a folytatás mellett döntött. kajak-kenu. - Kati néni 1988 óta mindig az utolsó olimpiájára készül. Nem volt ez másként Londonban sem. Régóta viccelődünk, hogy melyikünk hagyja abba korábban. Most azt mondta nekem, Rio után is folytatja, így én is ezt teszem - beszélt jövőjéről a 37 éves sportoló a Magyar Olimpiai Bizottság csütörtöki sajtótájékoztatóján. A 74 éves szakember tavaly májusban úgy nyilatkozott a MOB honlapjának, hogy a 2016-os játékokat követően felhagy az edzősködéssel, Kämmerer pedig két éve úgy tervezte, hogy Rióig folytatja pályafutását. Kämmerer eddig három-három aranyérmet szerzett olimpián és világbajnokságon, emellett hétszer nyert Európa-bajnokságot. A londoni játékokon - Fábiánné Rozsnyói Katalin irányításával - a négyes vezérevezőseként ezüstérmes volt, ahogy az idei vb-n is. Fábiánné Rozsnyói Katalin versenyzőként ezüstérmet szerzett K-2 500 méteren az 1968- as olimpián. Pályafutása befejezése után 1977-ben kezdett edzősködni. Első kiemelkedő versenyzője Mészáros Erika volt, aki húszévesen két vb-címet szerzett 1986-ban, majd egy olimpiai ezüst után Barcelonában a négyes tagjaként aranyat is nyert Czigány Kinga, Dónusz Éva és Kőbán Rita társaságában. i Kőbán számos világbajnoki címe mellett 1996-ban K-l 500 méteren is első lett a játékokon, míg Sydneyben második a négyessel. Ekkor már feltűnt Kovács Katalin is, aki Szabó Szilviával párosban is ezüstérmet szerzett 2000-ben. Janics Natasa is ekkor kezdett vele edzeni. Kováccsal ketten sokáig verhetetlen párost alkottak, mind a világ- és Európa-baj- nokságokon, mind pedig az athéni olimpián. 2007-ben Janics elhagyta a csoportot, majd az olimpia előtt többen követték, így az edző Benedek Dalmával és Paksy Tímeával folytatta a közös munkát 2011-ben kezdett férfiakat edzeni: a Tóth Dávid, Kulifai Tamás kettős a hazai rendezésű vb-n rögtön aranyérmet nyert K-2 500 méteren. A következő állomás a londoni olimpia volt, ott Tóth és Kulifai - Kämmerer Zoltánnal és Pauman Dániellel - olimpiai ezüstérmet szerzett. ^ Odor Vivien edzőjével, Fábián Gáborral MLJIly
