Nógrád Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 278-301. szám)

2015-12-24 / 298. szám

Faragó Zoltán . Selmecbánya, Csicsmány, Baj­móc. Három felvidéki gyöngy­szem, amire valahogy máskép­pen tekint az ember, mintha „igazi” külföldre utazna... Nem kell ezt magyarázni, érti, aki akarja, hogy egy-két száz kilo­méterrel is északabbra nem Schengennek köszönhetően érzi otthon magát az ember... Selmecbányán többször meg­fordult már a cikkíró, de úgy járt minden alkalommal, hogy a földalatti bányamúzeumba nem sikerült lejutnia. Merthogy a néhai ezüstbánya helyén, ahon­nan a csúcsidőszakban, a kö­zépkor vége felé, tonnaszámra fejtették a nemesfémek érceit, az ezüst mellett aranyat is, ma múzeum várja a látogatót. Akadnak odalenn magyar nyel­vű feliratok is a szlovák, a né­met és az angol mellett, de ezek nem különösebben értelmezhe­tők csak úgy, önmagukban. A bejáratnál adnak azért magyar nyelvű papírt is, ha az ember éppen eltalálja, hogy hol jár és miről beszél az idegenvezető, akkor hozzáolvashatja. Feltéve, hogy látja egyáltalán a szűk bá^ nyavágatban a nyomtatványt. A hazai és a lengyel múzeumok­ban jól bevált, helyszíni számo­zás alapján használható, akár­hány nyelvre programozható, fejhallgatós diktafon itt ismeret­len fogalom. Pontosabban egész Szlovákiában az. Ettől függetle­nül nagy élmény a séta a föld­alatti birodalomban, de kijönni sem egy kellemetlen érzés, fő­leg megszabadulni az esőkö­penytől és a védősisaktól. Utób­bi nélkül a fejét is szétverte vol­na az ember a szűk sziklavága­tokban. Ismerős érzés lehet ez a salgótarjáni földalatti intéz­ményből... Csicsmány községbe viszont először sikerült eljutni az idén. Az Unesco Világörökségek Lis­táján is szerepel a falu, geomet­riai mintákkal ékesített fahá­zainak köszönhetően. A törté­nete is érdekes, a 14. század­ban a török balkáni terjeszke­dése elől menekülő bolgárok telepedtek le a keskeny völgy­ben, hozva magával a házak ki- pingálásának különös szoká­sát, ami a mai napig megma­radt. Apró érdekességül és na­gyobb dicsőségére a történel­* 1 f mi múltnak, a híres római Bo- rostyánút is éppen Csicsmányon keresztül veze­tett át a Kárpátokon, a Balti­tengertől Savaria városát értinte, a mediterráneumig. A környék legismertebb látvá­nyossága Bajmóc, ami Privigye ré­szeként számos nevezetességgel rendelkezik, az állatkerttől a gyógyfürdőig. A legismertebb azonban bizonyára a volt Pálffy- kastély, ami múzeumként várja a látogatókat Az eredeti épület a sok átalakítás miatt ma a Loire-völgy kastélyaira emlékeztet, de hát a XX. század elejéig tartó főúri átala­kításnak is nyüván ez volt a célja. A különféle termekben még egy kis keresgéléssel találni magyar emlékeket, Budapes­ten gyártott falikutakat példá­ul, de bizony itt is csak szlovák idegenvezetéssel és a pénztár­ban kölcsönzött, két oldalnyi magyar nyelvű ismertetővel kell beérnie, aki alaposabban szeretne megismerkedni a je­les műemlékkel. Azért a fejhallgatós diktafon innen talán még jobban hiány­zott, mint a selmeci bányamú­zeumból... A kastély előtt áll Mátyás király hársfája: keltez­te úgy némelyik levelét, hogy az itteni hárs alatt írta. Vagy íratta... Mindenesrte a vénsé­ges fa oldalhajtásai még élnek. Kár, hogy a szakadó esőben nem sikerült olyan fotót készí­teni róla, amit Itt most láthat­nak a kedves olvasó. } »

Next

/
Thumbnails
Contents