Nógrád Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 278-301. szám)
2015-12-24 / 298. szám
Faragó Zoltán . Selmecbánya, Csicsmány, Bajmóc. Három felvidéki gyöngyszem, amire valahogy másképpen tekint az ember, mintha „igazi” külföldre utazna... Nem kell ezt magyarázni, érti, aki akarja, hogy egy-két száz kilométerrel is északabbra nem Schengennek köszönhetően érzi otthon magát az ember... Selmecbányán többször megfordult már a cikkíró, de úgy járt minden alkalommal, hogy a földalatti bányamúzeumba nem sikerült lejutnia. Merthogy a néhai ezüstbánya helyén, ahonnan a csúcsidőszakban, a középkor vége felé, tonnaszámra fejtették a nemesfémek érceit, az ezüst mellett aranyat is, ma múzeum várja a látogatót. Akadnak odalenn magyar nyelvű feliratok is a szlovák, a német és az angol mellett, de ezek nem különösebben értelmezhetők csak úgy, önmagukban. A bejáratnál adnak azért magyar nyelvű papírt is, ha az ember éppen eltalálja, hogy hol jár és miről beszél az idegenvezető, akkor hozzáolvashatja. Feltéve, hogy látja egyáltalán a szűk bá^ nyavágatban a nyomtatványt. A hazai és a lengyel múzeumokban jól bevált, helyszíni számozás alapján használható, akárhány nyelvre programozható, fejhallgatós diktafon itt ismeretlen fogalom. Pontosabban egész Szlovákiában az. Ettől függetlenül nagy élmény a séta a földalatti birodalomban, de kijönni sem egy kellemetlen érzés, főleg megszabadulni az esőköpenytől és a védősisaktól. Utóbbi nélkül a fejét is szétverte volna az ember a szűk sziklavágatokban. Ismerős érzés lehet ez a salgótarjáni földalatti intézményből... Csicsmány községbe viszont először sikerült eljutni az idén. Az Unesco Világörökségek Listáján is szerepel a falu, geometriai mintákkal ékesített faházainak köszönhetően. A története is érdekes, a 14. században a török balkáni terjeszkedése elől menekülő bolgárok telepedtek le a keskeny völgyben, hozva magával a házak ki- pingálásának különös szokását, ami a mai napig megmaradt. Apró érdekességül és nagyobb dicsőségére a történel* 1 f mi múltnak, a híres római Bo- rostyánút is éppen Csicsmányon keresztül vezetett át a Kárpátokon, a Baltitengertől Savaria városát értinte, a mediterráneumig. A környék legismertebb látványossága Bajmóc, ami Privigye részeként számos nevezetességgel rendelkezik, az állatkerttől a gyógyfürdőig. A legismertebb azonban bizonyára a volt Pálffy- kastély, ami múzeumként várja a látogatókat Az eredeti épület a sok átalakítás miatt ma a Loire-völgy kastélyaira emlékeztet, de hát a XX. század elejéig tartó főúri átalakításnak is nyüván ez volt a célja. A különféle termekben még egy kis keresgéléssel találni magyar emlékeket, Budapesten gyártott falikutakat például, de bizony itt is csak szlovák idegenvezetéssel és a pénztárban kölcsönzött, két oldalnyi magyar nyelvű ismertetővel kell beérnie, aki alaposabban szeretne megismerkedni a jeles műemlékkel. Azért a fejhallgatós diktafon innen talán még jobban hiányzott, mint a selmeci bányamúzeumból... A kastély előtt áll Mátyás király hársfája: keltezte úgy némelyik levelét, hogy az itteni hárs alatt írta. Vagy íratta... Mindenesrte a vénséges fa oldalhajtásai még élnek. Kár, hogy a szakadó esőben nem sikerült olyan fotót készíteni róla, amit Itt most láthatnak a kedves olvasó. } »