Nógrád Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 278-301. szám)
2015-12-23 / 297. szám
„Aranyozott szentképek" „Az ikonok fára rajzolt, aranyozott szentképek” - állítják a hozzáértők, s e megállapítást csak megerősíti az a látvány, ami - Sulyok László szerint - a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ belső klubjában Veres József, az immár nyugállományú balassagyarmati középiskolai tanár kiállításán fogadja az érdeklődőket. A megnyitóbeszédben idézte Sulyok László a fenti véleményt és hozzátette egy orosz pap, egy teológus gondolatát is, amely szerint „az ikon festett vallásosság, képes igehirdetés...amelyet imában-imávalkészítenek, a dolgozva imádkozz és imádkozva dolgozz tanítás szerint. ” A kiállítást a Sréter Ferenc Népfőiskolái Egyesület foglalkozása keretében rendezték, ezért a megjelenteket Pántya Anita elnök köszöntötte. Az adventi hangulathoz nagymértékben járult hozzá a Liszt Ferenc Kamarakórus műsora. A GúthyÉva vezette együttes a Glória című kánont, Kersch Ferenc „Angelikus pastoribus”-át és Antonin Dvorák „Új világ” szimfóniájának II., szöveggel - „Égi Szent béke jöjj...” - ellátott tételét énekelte el, s e művek természetesen jól illeszkedtek az ikonok sugározta atmoszférához is. Sulyok László alapvetően két szálra íűzte fel alaposan átgondolt és kimunkált mondandóját. Egyrészt azokról a személyes élményekről, emlékekről szólt, amelyeket Veres Józseffel közösen éltek át 1965 és 1970 között Szegeden a József Attila Tudományegyetem magyartörténelem szakos hallgatóiként. Évfolyamtársak, sőt szobatársak is voltak. „Ő már akkor templomjáró ember volt, valahogy merte, tudta csinálni a sok-sok tiltás ellenére. Ő már akkor sokat meditált, gondolkodott az életről és a világról, a létezés céljáról, transzcendentális meghatározottságáról, értékeiről.. Sokat olvasott, igen komoly, igyekvőfiatalember volt. Az borítékolható volt, hogy jó tanár lesz belőle s az is. hogy írni fog - jelentek is meg könyvei - , de annak akkor még nem látszottak a jelei, hogy egyszer majd festő, ikonfestő lesz belőle. És ezzel Sulyok László rátért - a fenti, bevezető sorokban már említett módon Rafael arkangyal Isten gyógyító ereje az alkotások jellemzésére. Kiemelte a műfaj sajátosságait, köztük a szigorú szabályok szerinti formanyelvet. „Az ikonnak fenségesnek és lenyűgözőnek kell lennie - ezek ilyenek... A festő feladata lelket adni az ikonnak. Más szóval közel kell hozni a képet az emberhez, hozzánk, szemlélőkhöz Veres József képeit nézegetve, érezni vélem ezt a közelséget: Isten közelségét, a hit erejét, Veres József hitének, rajongásának az erejét.. ” - mondta Sulyok László. Beszéde befejeztével megkérdezte egykori egyetemista társát, hogy miként talált rá az ikonfestésre, hogyan tartja be a görög-bizánci kötöttségeket és mi a célja ezekkel a ragyogó színvilágú képekkel. Veres József megköszönte alkotásai empatikus méltatását és a kérdések megválaszolásához visszaidézte gyermek- és ifjúkorát. Budapesten született, Pilis- csabán nőtt fel. Római katolikus szellemben nevelkedett, a templomokban mindig otthon érezte magát, szívesen járt rorátékra, litániákra, búcsúkra. Korán megérintette a görög és a pravoszláv templomok archaikus szépsége, sejtelmessége is: Később ugyancsak nagy hatást tett rá a klasszikus orosz irodalom, Turgenyev, Lermontov, L. Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov és mások zseniális műveinek szakralitása. Tizenöt éve próbálkozott először az ikonfestéssel, az általa is tanított versek inspiratív ereje mellett a felesége ösztönzése, az otthoni békesség is kedvezett e műfajban való elmélyedésében. A szigorú regulákat nem mindig tartja be, a szemeket azonban kiemeli és vigyáz a színek használatára is. Istent festeni csak térden állva lehet, ő ugyan nem térdel le, de imádkozik, lelkileg ráhangolódik egy- egy ikon elkészítésére. Famulusa kíván lenni az Úristennek, egy olyan ablak, amelyen keresztül minél több emberhez eljut a Megváltó, a Biblia üzenete. Az elmúlt évek során sok kiállítása volt különböző településeken, intézményekben, örül minden meghívásnak, így a salgótarjáninak is. Ezúttal abban a városban mutatkozik be, ahol éppen a tárlat megnyitásának napjaiban emlékeztek meg az 1956. december 8-i tragikus sortűz áldozatairól. Festményeit a védtelen, ártatlan mártírok emlékére is ajánlotta Veres József. Tárlatát pedig Babits Mihály „Zsoltár férfihangra” című versének soraival ajánlotta az érdeklődők figyelmébe: „ Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs...” Csongrády Béla A József Attila Kör ezzel a címmel rendez rendhagyó irodalomórákat szerte az országban azzal a céllal, hogy a fiatal toliforgatók személyes szereplésén keresztül közelebb kerüljenek a diákokhoz a kortárs magyar irodalom képviselői, alkotásai. A salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumnak a téli szünet előtti napokban volt a vendége Áfra János hajdúböszörményi költő, aki mint az ifjú nemzedék egyik markáns költőtehetsége, művészeti írója a „Két akarat" című második verseskötetéért nemrégiben kapta meg a nettó hatezer eurós összegű florváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat. A huszonnyolc éves, jelenleg doktori iskolát végző Áfra János különböző internetes folyóiratok és debreceni Alföld szerkesztője, ennélfogva már nemcsak az írásban, hanem mások szövegeinek gondozásában is van tapasztalata. Életéről, munkásságáról, alkotói módszereiről KrálikZoltánnak, a házigazda intézmény tanárának kérdéseire válaszolva fejtette ki gondolatait. Többek között elmondta, hogy az ő esetében nagy szerepe van a vizuális élményeknek, a képző- és fotóművészet inspiratív hatással van rá. Bár szerinte a szerző által leírtak eleve „beszélnek”, nem árt szót váltani az olvasókkal, hallgatókkal az egyes művekről. Ezt azért is hangsúlyozta, mert - egyebek mellett - felolvasta az édesapja emlékére írott „Mély lélegzetek” című versét, amelyet kommentált is. Áfra János örömét fejezte ki, hogy meghívást kapott Salgótarjánba, ahol a Palócföld című folyóiratot - amelyben már publikált - szerkesztik, ahonnan egyik mentoráltja, a Debrecenben tanuló Juhász Tibor költő, író származik, ahol olyan érdekesen szervül a modern építészet a természeti környezettel és ahol méltóképpen éltetik az 1956-os sortűznél tizennyolc évesen elhunyt költőtalentum, Ravasz István emlékét. A gimnazistákkal való találkozása ugyanis éppen a tizenötödik alkalommal megrendezett Ravasz István versmondó versenyt közvetlenül megelőzően került sor. Cs. B. Jézus és a tizenkét apostol az utolsó vacsorán A Madách Imre Gimnázium vendégével, Áfra János költővel (jobbra) Králik Zoltán tanár beszélgetett Ez a címe annak a katalán karácsonyi éneknek, amelyet Karai József dolgozott át A Máriáról és a Kisdedről szóló meghatóan szép dal a Kodály Zoltán Általános Iskola Gyermekkórusa előadásában hangozott el a Váczi Gyula Művészeti Iskola Virág László-hangver- senytermében rendezett, Salgótarjánban hagyományos adventi koncerten. A Karácsonyáé Kaposi Ida vezette gyermekkar - amelynek Torják Vilmosáé az állandó zongorakísérője - csak az egyik szereplője volt a nagy érdeklődéssel kísért estnek. Az első fellépő a Cantabile Kamarakórus ugyancsak Karai-művel, a „Gloriá”-val kezdett, majd bemutatott hét tételt Benjamin Britten „Ceremony of Carols” („Karácsonyi szertartás”) című szerzeményéből. Zongorán kísért Szabó Istvánné. Az együttest Radnai Zsuzsanna művészeti vezető vezényelte. A Kajzinger Katalin (hegedű), Fodor Sándor (brácsa), Péceli Péter (gordonka) és Tajti-Fodor Veronika (hegedű) ösz- szetételű Divertimento Vonósnégyes Giuseppe Tartini „Cantabile” című szonátájának egyik lassú tételével lépett a közönség elé. Farkas Diána zongoraművész, a zeneiskola tanára Bartók Béla román kolindadallamait mutatta be, majd az 57 évvel ezelőtt alakult, Baámé Dicse Zsuzsanna vezényelte Salgótarjáni Pedagóguskórus blokkja következett G. F. Handel „Halleluja” című kánonjával, Kodály Zoltán „Adventi ének”-ével, a 150 évvel ezelőtt született finn zeneszerző Jean Sibelius „En etsi valta loistoa” című fohászával és egy angol karácsonyi énekkel. A finn művet Boros Istvánné vezényelte, zongorán kísért Farkas Diána. A szünet után a néhány vendégmuzsikussal kiegészített Doráti Kamarazenakar egy kubai szerző, /. L. Brouwer „Bölcsődal”-ának gitárról - Torják Vilmos által - átdolgozott változatával mutatkozott be. A hangverseny zárórészében az együttesek közös produkciókkal -/. S. Bach 147. kantátájának két részét lezáró korállal illetve Cézár Franck „Panis Angelikus” - ával - szórakoztatták a közönséget. Az utóbbi számban szólót énekelt Póczos Zsóka, a Cantabile Kamarakórus tagja. Befejezésül a Farkas Ferenc által csokorba kötött karácsonyi dalok - a „Mennyből az angyal...”, a „Pásztorok, pásztorok...”, „Ó, gyönyörű szép titokzatos éj...” „Dicsőség mennyben az Istennek...” - hangzottak el. Ebben a műsorrészben felváltva vezényeltek a karnagyok: Baárné Dicse Zsuzsanna, Kará- csonyné Kaposi Ida, Radnai Zsuzsanna és Torják Vilmos. A koncert háziasszonya, műsorvezetője Boros Ágnes volt, aki a csoportok bemutatása, a művek ismertetése mellett bibliai részletekkel is jozzájárult az ünnepi hangulathoz. Végül, de nem utolsósorban emlékezetesen szép pillanatok következtek: Torják Vilmos - a nemcsak zenei, de jótékony rendezvény fő szervezői e-a csaknem száztízezer forintos bevételt átnyújtotta Varga Gézáné igazgatónak, az Illyés Gyuláné Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Egységes Pedagógiai Szakszolgálat autista gyermekeinek támogatására... -dybAz adventi koncert színpadán a Kodály Zoltán Általános Iskola gyermekkórusa. Vezényel Karácsonyné Kaposi Ida. Adventi zenés állítat A kezdeményezés 2012-ben - Salgótarján várossá nyilvánításának 90. évfordulója alkalmából - indult, majd 2013-ban az Acélgyári úti Szent József templom orgonája felszentelésének 75 éves jubileuma tiszteletére folytatódott, s nem szűnt meg 2014-ben és a most leköszönő esztendőben sem. A „Völgyvárosi orgonaszó 2015” záróeseményére a minap „Mennyből az angyal...” címmel került sor. A program a templom „scholájá”-nak műsorával kezdődött: az énekkar az alkalomhoz illő gregorián dalokat adott elő Karácsonyné Kaposi Ida vezényletével. Sztermen Ildikó tanár, nyugalmazott igzgatóhelyettes, mint lelki vezető a zene és a szó együttes szerepét emelte ki a Megváltóra való várakozás időszakában. A moDiósi Tamás Salgótarjánból elszármazott orgonaművész, a hetvenhét éves hangszernél dern ember azonban siet, egyszerre és azonnal akar mindent, sokan nem érzik az advent üzenetét, az önvizsgálat, a bűnbánat, a csendes elmélyülés fontosságát. Számos veszély - egyebek közt hit és értékvesztés, erkölcstelenség, elszegényedés, migráció, környezetkárosítás, háború - fenyegeti az emberiséget. Ezeket leküzdeni, elkerülni csak akkor lehet, ha Istenre hallgatva igaz keresztények leszünk, kiteljesítA lelki vezető, Sztermen Ildikó tanár volt, középen Szabó Gábor kántor, orgonaművész jük küldetésünket, alázattal viszonyulunk embertársainkhoz, példát adunk szolidaritásból. Rajtunk áll: hogyan éljük át az Istentől kapott csodát, s miként leszünk képesek értelmet adni az életnek az embertelen világban is. A közelgő karácsony lényege a szeretet, minthogy egyedül ez a tetté váló érzés képes az embereket egymással és Istennel egyesíteni. Ezekben a napokban úgymond könnyű lesz szeretni, de az ünnep elmúltával kihunynak a fények, a Mikulásgyár bezár, egyedül az igazi szeretet, a hit és a remény marad meg, mert türelmes, jóságos, igazságos, soha el nem múlik. Ezért kell ennek jegyében élni - hangsúlyozta Sztermen Ildikó és mondandóját versekkel, bibliai idézetekkel is nyomaté- kosítva közös hálaadásra kérte a megjelenteket. Az est keretében közreműködött a Salgótarjánból elszármazott Diósi Tamás orgonaművész, aki - /. S. Bach „Nun komm”, C. Franck „Pastorale” és Bach „D-dúr prelúdium és fúga” című művét adta elő, s Szabó Gábor kántorral úgynevezett négykezest játsszva szólaltatta meg W. A. Mozart „G-moll szimfóniájá”-nak I. tételét. Krizsán Zoltán káplán ajándékkal köszönte meg a közreműködők szereplését. Az élményhez a fotó- és filmbejátszások is hozzájárultak. A „Völgyvárosi orgo- naszó”-sorozat 2016 húsvétján folytatódik...- csébé* á
