Nógrád Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 278-301. szám)

2015-12-23 / 297. szám

Hazai Kicsik és nagyok együtt készültek a közelgő ünnepre. A vá­sárban a térség helyi termék előállítói és kézművesei árulták por­tékájukat valamint forralt bor, tea, sült gesztenye és halászlé várta az érdeklődőket. A kézműves foglalkozáson a gyerekek szüleik kí­séretében karácsonyi díszek és ajándékok készítésén szorgoskod­tak. A szemekben érdeklődés és öröm csillogott. A délután az ad­venti várakozás jegyében telt, mely a falu karácsonyfájának feldí­szítését követően, a Szent Ilona templomban gálaműsorral és gyer­tyagyújtással ért véget. Három napig tartott a karácsonyi forgatag Balassa­gyarmat belvárosában. Az ünnepváró hangulatról vá­sárosok serege és sok-sok színes műsor gondoskodott péntektől vasárnapig. Először pénteken késő délután jártunk a helyszí­nen, a Civitas Fortissima téren. A korán érkezett szürkületben már távolról lehetett hallani a Dallamos együttes énekét, akik a Jánossy Képtár előtt lévő zenepavilonban muzsikáltak-daloltak. Nemsokára feltűnt több diákja, kollégái, valamint dr. Stella Leontin főesperes kíséretében Meló Ferenc, a Szent Imre Keresztény Iskola igazgatója, kezében hozta a betlehemi lángot őrző mécsest. A mesz­szi földről rengeteg kilométert utazott fényt, perceken belül kö- rülállta a tömeg, és egy áhítatos műsor keretében az igazgató át­adta a lángot Medvácz Lajosnak, a város polgármesterének, majd együtt vonultak az emberek a kö­zeli nagytemplomba, ahol folyta­tódott az ünnepség. Szombaton és vasárnap ha­sonló népes forgatag töltötte be a főteret. A képtárba kézműves foglalkozásokra hívták a legki­sebbeket, a zenepavilonban egymást érték a művészeti fel­lépők, volt szabadtéri betlehe- Medvácz Lajos polgármester átve- mi játék és vidám néptáncos szí a betlehemi lángot Meló Ferenc- produkció, tűzzsonglőr-bemu- től, a háttérben dr. Stella Leontin tató és rock-koncert is. H. H. HIRDETÉS Megköszönték az éves munkát Varsány. Az elmúlt évek hagyományaihoz hasonlóan 2015-ben is rendezvények soroza­tával zárta a község dolgos napjait a kará­csonyt megelőző napokban. Elsőként a köz­foglalkoztatásban résztvevők gyűltek össze, hogy közösen fogyaszthassák el estebédjü­ket, és így hangolódhassanak rá az ünnepre. Csütörtökön a település fejlesztésében érdekelt különböző helyi, megyei és állami szervek, gazdasági társaságok tagjai vehet­tek részt, ünnepi találkozón, amit az isko­lások énekkarának műsora színesített. Harmadízben az önkormányzat intézmé­nyeinek dolgozóit vendégelték meg, ezután Varsány lakossága tekinthette meg, az is­kolások karácsonyi játékát, és az énekka­rosok műsorát. Az önkormányzat megkö­szönte mindenkinek a részvételt, a dolgo­zóknak a több napi áldozatos munkát. Legyenek szépek a lelkek, épek, szen­tek az otthonok. Ezt kívánja nemcsak saját magának, hanem mindenkinek egyik kedves olvasónk, aki az alábbi soraival kereste meg lapunkat. Tisztelt Hírlap Olvasók! Elkeseredett írásomat egyNógrád megyei kis fa­luban vetettem papírra. Mi okból tartottam fontos­nak a nyilvánosságot? A válaszom egyszerű, de egyben szomorú is. Sajnos, sokan vannakhozzánk hasonló helyzetben... Itt a karácsony, a szeretet ünnepe. Férjemmel együtt szeretnénk megszabadulni attól a keserűség­től, amit a családunkon belüli szeretlenség, ha­ragtartás okoz, már hosszú évek óta. Okát igazá­ból nem ismerjük, de egy biztos: minden esztendő­ben ezen az ünnepen, - amikor együtt kellene örül­ni a Megváltó megszületésének - nálunk nem ra­gyog a fény, sötétség van. Hiányzik a fiam, a menyem és a két szép unokám. A legfájóbb, hogy őket is eltiltják tőlünk. Mi állhat emögött a szívfáj- dító helyzet mögött? A szeretetteljes közeledés a mi részünkről már többször megtörtént, a viszonzás mindig az elutasítás volt. Mi már öregek és betegek vagyunk, így méginkább hiányzik a közelségük. Nem segítsé­gért könyörgünk, hanem a lelki nyugalmunkat sze­retnénk végre visszanyerni. Bátran és őszintén ki­jelenthetem, hogy a rosszat mi mindig jóval viszo­noztuk, de hiába, nem közelednek hozzánk a sze­retteink. Talán nem érzik, vagy nem akarják tudo­másul venni, hogy mekkora bánatot okoznak nekünk... De, mint már írtam, legkínzóbb az uno­kák távolmaradása. Megdöbbentünk, amikor a nekik szánt ajándékainkat sem fogadták el. Nem kívánom, hogy a fiam és a neje évek múl­va hasonló megaláztatást éljen át. Azt kívánom, hogy minden nagymama és nagypapa örülhessen a szeretteinek, a család szerető, óvó melege ölel­je körül őket. Ez a mi adventi csodavárásunk. Reménykedünk, hogy békesség száll a mi ottho­nunkra is - egyszer. Vigaszt a Bibliában keres­tünk és találtunk: „Rá kell bízni Istenre minden szükségünket. ” - így fogunk tenni a remény jegyé­ben. S ha elérkezik az ünnep, bízunk abban, hogy annak melege leolvasztja gyermekeink szívéről a fagyos burkot.. Ez lenne életünk legszebb, legér­tékesebb karácsonyi ajándéka. (Név és cím a szerkesztőségben) Pánsíp koncert Palotás. A karácsony utáni első napon, december 27-én, vasárnap különleges elő­adásra várja az érdeklődőket a Palotás Ifjúságáért Alapít­vány, valamint a Mihályfi Er­nő Művelődési Ejáz és Könyvtár a község római ka­tolikus templomába. A fellé­pő, Kegye János pánsíp­művész a ritka hangszeren mutat be zenejátékot. Helyi hagyományok rádiós műsorban Nézsa. A Kossuth Rádió Hangtár című műsorához ké­szültek felvételek az elmúlt napokban a községben. A so­rozat szerkesztői többféle he­lyi jellegzetesség bemutatá­sára tettek előkészületeket. Szerepel köztük a kelt kalács sütése, a házi készítésű csík­tészta, a csuhébabák megfor­málása is. Karácsonyi gála, tánciskolától színpadig Salgótarján. Hódít a táncisko- fomérőjeként újabb oktatókkal Idén tizedik alkalommal je- szöntőt pedig a táncfesztiválok la... Megtapasztalhatták ezt azok is, akik részesei voltak a Savaria Művészeti Iskola salgótarjáni tánciskolája néhány napja tar­tott, látványos estjének, amit ka­rácsonyra szánt a műfaj kedve­lőinek a tehetséges csapat. Rit­mikus mozgással, a tudás ele­ganciájával elővarázsolt impo­záns produkciók, pezsgő atmoszféra... Taps, derű, a felsza- badultság jó hangulata - mind­ez együtt volt a József Attila Mű­velődési Központ megtelt szín­háztermében. A patinás, szom­bathelyi székhelyű Savaria Mű­vészeti Iskola - amelyet Zsámboki Marcell alapított - te­lephelyeként működik a 2006- 2007-es tanévtől a salgótarjáni tánciskola. Az első évadban Ju­hász Amarilla és Kéri Szabolcs társastánc pedagógusok oktat­ták a gyermekeket, fiatalokat. A következő időszakban Mazgon Jelena moderntáncot tanító pe­dagógus csatlakozott hozzájuk. Az iskola ismertsége folyama­tosan szélesedik, eredményei mind többek figyelmét keltették, keltik fel. ennek egyik bővült a csapat (Mazgon Karina és Járja Eszter személyében), s a gyermek létszám is fokozatosan növekszik. Ugyanis, nem csak a város iskoláiban, hanem a me­gye több településén is jelen van .a Savaria, hogy a táncművésze­tet minél többen elsajátíthassák. lentkeztek a Jubileumi Táncgá­lával a művelődési központban, ahol felléptek a salgótarjáni Me­dalion és a szombathelyi Claudius táncsport egyesületek versenytáncosai is. A rendezvényt Fekete Zsolt al­polgármester nyitotta meg, kö­rendezőjeként is ismert Moldo­van Adrian Ovidiu mondott, s megtisztelte jelenlétével a gálát Zsámboki Marcell, a Savaria Mű­vészeti Iskola igazgatója. A tán­cosok a műfaj pazar sokféleségé­vel szórakoztatták, nyerték meg az est közönségét. (Mj) * < * i t i í * 4

Next

/
Thumbnails
Contents