Nógrád Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 278-301. szám)
2015-12-19 / 294. szám
„Szomszédok közt megértést..” Molnár Éva, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár igazgatója a házigazda intézmény nevében mondott ünnepi köszöntőt Szép adventi hagyománnyá formálódott a néhány évvel ezelőtti kezdeményezés: a Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat valamint a Salgótarjáni Szlovákok és Barátainak Köre a karácsony előtti napokban összehívja mindazokat, akik érdeklődéssel, rokonszenwel viszonyulnak a szlovák kultúrához, akik szívesen töltenek együtt egy kellemes délutánt. A minapi összejövetelt a „Szomszédok közt megértést...” gondolat - amely benne foglaltatik a magyarországi szlovákok ezúttal is elhangzott himnuszában - jegyében rendezték a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban. A megjelenteket dr. Egyedné BaránekRuzsenka, a szlovák szövetség elnöke köszöntötte. Utalt rá, hogy a programnak készséggel helyet adó helyet intézmény vezetőiben, munkatársaiban mindig segítőkész partnerekre találtak törekvéseik megvalósításában. Az együttműködésről hasonló szellemben nyilatkozott Molnár Éva, a könyvtár igazgatója is, aki szerint e rendezvénynek három hívó szava van: a szeretet, a békesség és a barátság. Mondandóját megerősítendő ajándékot adott át dr. Egyedné Baránek Ruzsenká-nak, dr. Egyed Ferdinándnak, a Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnökének illetve Homoga Józsefnek, a Salgótarjáni Szlovákok és Barátainak Köre vezetőjének. A megajándékozottak nevében dr. Egyed Ferdinánd mondott köszönetét és kiemelte a könyvtár szerepét, magas színvonalú tevékenységét a város kulturális életében és a szlovák szervezetekkel való kapcsolattartásban. Azt kívánta, hogy az adventkor tapasztalt hangulat hassa át az év többi tizenegy hónapját is. A „Galgamenti szlovák források” című kiállítást Nedeliczki Teréz, a Magyarországi Szlovákok Kulturális Intézet vanyarci regionális központjának vezetője nyitotta meg. Méltatta Berényiné Lami Mónika püspökhatvani naiv festő alkotásait és Bán Zsuzsa kendőgyűjteményét. Lami Mónikát édesapja, Lami István - aki jeles néprajzkutató, a magyarországi szlovákság kiemelkedő személyisége volt - példája indította az alkotómunka irányába. Üvegfestményein az általa is megélt mindennapokat - többek között a munkafolyamatokat, a tollfosz- tást, a szüretet, a Galga vizében való mosást, az egyházi és polgári ünnepeket, köztük az elsőáldozást, a mindenszenteket, a gyermekfarsangot - örökíti meg. Különleges látnivalót kínál Bán Zsuzsa kendőgyűjteménye is, amely elrendezésével fokozza az élmény hatását. Nedeliczki Teréz két népviseletbe öltöztetett babán mutatta be a püspökhatvani és galgagutai szlovák viselet; mondhatni „divat” sajátosságait, eltérő színvilágát, külön is hangsúlyozva a főkötők különbségeit. A következőkben Homoga József ismertette a nyitóprogramként - immár negyedik alkalommal - megrendezett vetélkedő eredményeit és adta át a díjakat A benevezett csapatoknak a szlováksággal kapcsolatos magyarországi, megyei és szlovákiai témakörökben meglévő ismereteikről kellett számot adniuk. A vetélkedőn az ötödik helyen Baglyasaljai Barátainak Köre, a negyediken a Finn-Magyar Baráti Társaság helyi csoportja végzett. A harmadik helyet a Salgótarjáni Szlovákok és Barátainak Köre, a másodikat pedig a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviselete szerezte meg. Győztesnek a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület csapata bizonyult. A gazdag tartalmú program zárásaként az acsai „Csibaj Banda” nevű zenekar lépett fel. Az együttesben a Berényi család több tagja is szerepel. Műsoruk keretében bemutattak szlovák és magyar blokkot, majd a közönséget is bevonva hangzott el szlovákul és magyarul egyaránt a közelgő karácsonyra egyértelműen utaló „Pásztorok, pásztorok...” kezdetű népszerű dal. Az ünnepi hangulatú, a jó szomszédság szellemében megtartott összejövetel gasztronómiai élvezettel - káposztalevessel és bejglivel - ért véget. A rendezvény a Magyarországi Szlovákok Szövetsége Közhasznú Alapítványának támogatásával valósult meg. Cs. fi Az elmúlt időszakban különösen sok sikert elért - negyedszer is kiválóan minősült, fesztiváldíjas - Nógrád Táncegyüttes 1975 októberében alakult, azaz az idén ünnepli fennállásának negyvenedik évfordulóját. A minap - a Mikulás előestéjén- tartott fergeteges gálaműsort - illetve műsorokat - értelemszerűen e jubileum jegyében tartották. Erre a jeles alkalomra jelentette meg a Salgótarjáni Néptáncművészetért Közalapítvány a 40 éves a mi „Nógrádunk” című kiadványt is, amelyet Czene Gyula, dr. Csongrády Béla, dr. Egyed Ferdinánd, HomogaJózsef, Husvéth Csaba és Szabó János állított össze illetve szerkesztett. A tetszetős, ízléses tipográfia Viszkok Attila munkáját dicséri. A kifejező, hangulatos- egyszersmind dokumentumértékű - fotókat Csonkáné dr. Kéri Annamária, Földi Zsolt, Gyurkó Tibor, Homoga József és Majnik Zsolt készítette. A nyomdai munkálatokat a Polár Stúdió végezte. A születésnapi köszöntőket Skuczi Nándor, Nógrád Megye Közgyűlésének elnöke, Dóra Ottó, Salgótarján - azóta elhunyt - polgár- mestere, dr. Egyed Ferdinánd az alapítvány kuratóriumának elnöke és Szabó János, a táncház- illetve az együttes művészeti vezetője írta, de a táncosok nevében fogalmazta meg ünnepi gondolatait Steib Janka és Szabó Ágnes Ilona, valamint Husvéth Csaba is. A kiadvány dióhéjban feleleveníti a negyvenéves múltat, bemutatja a Zenthe Ferenc Színházzal kialakult eredményes együttműködés stációit és szó esik azokról a zenekarokról is, amelyek ugyancsak részesei voltak a sikeres négy évtizednek. Olvasható az az Amerikából érkezett levél is, amelyet dr. Szentkirályi Endre, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség táborparancsnoka küldött Salgótarjánba. A visszatekintés a szereplések, díjak, külföldi utak, az egyénileg elért eredmények és a jelenlegi Nógrád tagjainak illetve támogatóinak a felsorolásával zárul. Nedeliczki Teréz, a vanyarci regionális kulturális központ vezetője babákon mutatta be a Galga menti szlovák viseletek néhány jellemzőjét »’*25 Névsorolvasás (5): Bánfi Kata „A mélyen és őszintén vallásos Annuska végig kétségekkel küzd: apáca legyene vagy engedjen a kibontakozó szerelem érzésének A színészek közül mindenekelőtt Bánfi Kata emelhető ki, aki bájos megjelenésével, kedves, szeretette méltó szemé tyiségével méltó a címszerepre”. Félreértés ne essék, e megállapítás nem a Zenthe Ferenc Színház egyik produkciója kapcsán került a Nógrád Megyei Hírlap 2014. október 31-i számának „A hetedik szentség” című írásába, hanem az egri társulat salgótarjáni vendégjátéka nyomán. A Gárdonyi Géza Színház ugyanis névadója születésének 150. évforduló]’ a tiszteletére tűzte műsorra az igazgató, Blaskó Balázs rendezésében az „Annuska” című Gárdonyi-darabot, amelyet a nógrádi megyeszékhelyen is bemutatott. S az akkor megdicsért Bánfi Kata - persze nem függetlenül az „Annuska” megformálásától - immár a Zenthe Ferenc Színházban készül két újabb szerepére. A sok tanulással és számos figyelemre érdemes előadással a háta mögött is igencsak fiatal színésznő Dunaújvárosban látta meg a napvilágot 1987. június 29-én. Humán beállítottságú családba született, nővére és húga között ő lett a „középső királylány.” Már korán - alig hatévesen - kezdett ismerkedni a zenével, konkrétan zongorázni tanult és ugyancsak hamar belekóstolt a néptáncba is a helyi Vasas Művész- együttes tagjaként. Ugyancsak már általános iskolás korában barátkozott a versmondással is: számos versenyen mérette meg magát. A dunaújvárosi Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett 2005-ben. Akkorra már egyértelművé vált számára, hogy színpadon képzeli el a jövőjét Jelentkezett - többször is - a színművészeti egyetemre, ahová nem sikerül bejutnia. A 2005/2006-os tanévben Kaposvárott tanult kommunikációt, majd 2006-ban a Pesti Magyar Színiakadémia hallgatója lett. Szélyes Imre illetve Őze Áron volt az osztályfőnöke. Mindkettőjüktől nagyok sokat tanult: előbbitől főleg a művészi beszéd, utóbbitól a színházi mesterség terén. Már színiakadémistaként is megannyi darabban kapott kisebb-nagyobb szerepet a Pesti Magyar Színház előadásaiban. „Beugrott” például az „István a király" című rockoperába: Iglódi István választotta ki Réka megformálására. Szintén „beugrókénfszemélyesítette meg Erzsikét a „Lilomfi”-ban. 2009-ben az egyik vlzsgaelő- adásban „Elektra” volt, a másikban a „Tündérlaki lányok” Boriskája. Az első igazán fajsúlyos szerepet azonban már egy évvel korábban a „Nagykovácsi Nemzeti Színházinak nevezett nyári csoportosulás produkciójában, Tamási Áron „Énekes madár”- jában játszhatta el Gondos Magdolnaként. 2009-ben, az akkor még létező Budapesti Kamaraszínház hívta meg Molnár Ferenc „Liliom” című színművébe, amelyben Lujzát alakította. Közben az ELTE-n az ének-zene szakon újabb felsőfokú tanulmányokba fogott, majd a 2010/2011-es évadot Veszprémben, a Vándorfi László vezette Pannon Várszínház tagjaként töltötte. Többek között részese volt „A kőszívű ember fiai” című Jókai regényéből készült prózai előadásnak és olyan zenés művekben is kapott feladatot mint Fenyő Miklós-Tasnádi István „Aranycsapatba vagy B. Comden-A Green „Ének az esőben” című musicalje. 2011-ben kerül Egerbe, ahol bő három év alatt ugyancsak fellépett - mint a bevezetőben szó esett róla - „Annuska”-ként és eljátszotta a „Csongor és Tünde” női főszerepét, zömmel azonban olyan darabok találták meg - mint például a „Csókos asszony”, „A muzsika hangja”, a „Padlás”, a „Bál a Savoyban” - amelyekben énekelni is kellett. Muzikalitását Heves megye székhelyén, az Eszterházy Károly Főiskolán 2014-ben megszerzett kommunikáció- ének-zene szakos diplomájával is alátámasztotta. Bánfi Kata 2015-ben került a budapesti Medve Színpadhoz. Ez egy úgymond verses színház, amely főként Ady ) ni\w / Ili* : / mpc: / (úytnláj Endre szellemi örökségé- : bői .merítkezik Halmy György rendező, társulatépítő vezetésével. Közreműködőik között tudhatják mások mellett Csuja Imrét is. Előadásaikat, zenés,5 interaktív irodalmi estjeiket a főváros ban a Kertész utcai Fészek Klubban tartják; de gyakran turnéznak vidéki színhelyeken isi*1 Sok emberhez kívánják eljuttatni a magyar irodalom értékeit, Ady mellett Radnóti Miklós, Márai Sándor műveit. A közelmúltban jártak például Erdélyben is. Gyakorta szerepelnek jótékonysági programokon egyebek közt a Máltai Szeretetszolgálat meghívására. Miután Susán Ferenc, a Zenthe Ferenc Színház rendezője látta Bánfi Katát a József Attila Művelődési Központ színpadán, megkereste és az idén májusban megköttetett a megállapodás: a színésznő a 2015/2016-os évadban két szerepre Salgótarjánba szerződött. Már elkezdődtek a próbái Schwajda György „Nincs többé iskola” című mesejátéknak, amelyet Molnár Ernő rendez. Ebben a januárban bemutatandó darabban Bánfi Kata Mária Teréziát játssza. Természetesen itt sem maradhat ki a zenés műfaj: „A szabin nők elrablásá”-ban Etelka szerepe várja. Jó benyomásokat tett rá a zenthések két produkciója: a „Hazatérés” Mikó Istvánnal és „A képzelt beteg” Koltai Róberttel. Új társulatával összefüggésben elsősorban a kíváncsiság és a tettvágy dolgozik most benne. Szimpatikus számára a közvetlen légkör, az oldott stílus. Volt már állandó tagja két társulatnak is, mostanában inkább az úgynevezett „szabadúszás” mellett tette le a voksát. A Medve Színpadon kívül időnként fellép a budaörsi Latinovits Színházban is, a „Muzsika hangjai”-ban, amelyet Egerből jól ismer. Összességében elmondható, hogy a jövőben igyekszik saját útját megtalálni, alkotóerejét kibontani, felhasználni. Csongrády Béla
