Nógrád Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 278-301. szám)

2015-12-14 / 289. szám

^P|g|| I Továbbjutottak, akik akartak... KOSÁRLABDA Dr. Hepp Ferenc amatőr kupa, negyeddöntő A második félidőre a pár napja is sikerrel alkalmazott alacsony szerkezetben futottak ki a hazai­ak, akik az újrakezdést követően, Erdei és Nagy Botond ziccereivel, kisvártatva már ismét megnyug- tatóbbá tették fórjukat. A piros­feketék is mentek, csinálták a dol­gukat, de valahogy nem érződött rajtuk, hogy ezen az összecsapá­son mindenáron győzni akarnak. Persze kivételek is akadtak, a fi­atal Pável például elveszett labdát nem ismerő játékkal hálálta meg a bizalmat, s időről időre Helmeczi, Varga Márton, vagy Czuprák is megrázták magukat. A „hagyományos” húzóemberek azonban ezen az estén vitathatat­lanul csődöt mondtak, s ugyan a szereplést sérülten vállaló Tutus visszafogottabb teljesítményére duplájára dagadt kézfeje némi magyarázatot adhat, a nyolc kí­sérletéből mindössze kettőt érté­kesítő és öt labdát eladó Szabó Pé­ter, valamint az utóbbi meccsek szinte hibátlan dobóteljesítménye után ezúttal egy 0/6-os mezőny- mutatót összeszenvedő Madár betűjére hasonló mentség már nemigen akad. Mindez pedig - a jó kezű, ám „besülésre” hajlamos Oluic 1/9-es triplázásával meg­koronázva - a piros-feketék vala­mennyi felzárkózási kísérletét eleve kudarcra kárhoztatta, ami ráadásul a játékosok többségét, megint csak tisztelet a kevés ki­vételnek, érezhetően nem is na­gyon frusztrálta. így azután az önmagukhoz képest ugyancsak eléggé visszafogott debreceniek, a Nagy-testvérek és Patkovics me­netrendszerű találataival, a máso­dik húsz perc java részében kü­lönösebb gond nélkül tartották kétszámjegyű előnyüket. A telje­sen tét nélkülivé silányuló végjá­tékban a házigazdák, biztos győ­zelmük tudatában, jobbára kö­zönségszórakoztató megoldások­kal kísérletezgettek, miközben az ekkorra maradék tartásukat is el­veszítő tarjániak már csupán a megváltó dudaszó mielőbbi föl- hangzásában reménykedtek. A vége ezáltal a mieink szempont­jából eléggé csúnyára sikeredett, bár az igazat megvallva az egy­szeri szemlélő számára a muta­tott lélektelen, akaratszegény já­ték ezúttal még a viszonylag nagyarányú verségnél is komo­lyabb csalódást jelentett... Dr. Nagy Ágoston: - Örülök, hogy sikerült legyőznünk a Sal­gótarjánt, még akkor is, ha a vendégek ma nem feltétlenül akartak nyerni. Nekünk ugyan­akkor nagyon fontos volt ez a ta­lálkozó, hiszen két vereség után mindenképpen szerettünk vol­na javítani. Azt gondolom, ezút­tal egyik csapat sem játszotta ki a teljes repertoárját, így a legkö­zelebbi találkozónkon hatalmas taktikai csatára számítok. Gra­tulálok a fiúknak a legjobb négy közé jutáshoz, és bízom benne, hogy a fináléban címvédőhöz méltóan fogunk szerepelni. An­nál is inkább, mivel az utóbbi években a Hepp Kupa győztesei, egy kivétellel, később a bajnok­ságban is rendre az élen zártak. Czigler László: - Sajnos ma nem fogtunk ki jó napot, hiába akartuk megnyerni a mérkőzést. Az elején számos ziccert és tisz­ta távoli dobást hibáztunk, ellen­felünk tizenöt pontos előnyre tett szert, melynek ledolgozása a folytatásban rengeteg energián­kat felemésztette. Bosszúsak va­gyunk, hiszen ezt a találkozót a szerdai bajnokin produkált játé­kunkkal magabiztosan nyerhet­tük volna meg. A debreceniek­nek gratulálunk, és sok sikert kívánunk nekik a Hepp Kupa négyes döntőjében! H. p. Rémálomszerűen kezdődött a 84-80-as sikerével zárult hétkö­zi bajnoki rangadó visszavágója a Schédát bokasérülés, Bükit pe­dig térdbántalmak miatt nélkü­löző SKSE számára, amely a szombat esti debreceni kupane­gyeddöntő első hat és fél percé­ben egyetlen alkalommal sem talált be a lényegesen koncent­ráltabbnak és sikerre éhesebb- nek tűnő házigazdák kosarába. Mivel pedig a támadásaikat las­san és sok hibával szövögető pi­ros-feketék védekezésben sem igazán tették oda magukat, az egyetemisták, Nagy Botond hat és Patkovics öt pontjára építve, egy, vendégszempontból persze, lelombozó, 15-0-ás nyitányt pro­dukáltak. A riválisnál látva lévő­én nagy hangsúlyt fektettek a szerdai derbit eldöntő Madár ki­kapcsolására, akit a hazaiak „fogdmegjei”, a miheztartás vé­gett, beköszönésképpen előbb szemen vágtak, majd szájba. A Debreceni EAC - Konecranes-Salgótarj áni KSE 83-66 (25-13, 8-16,27-20, 23-17) Debrecen, Oláh Gábor utcai Sportcsarnok, 100 néző, vezette: Gál J., Borgula, Kapusi. Debrecen: NAGY BENEDEK 12/9, NAGY BOTOND 25/21, Gál B., PATKOVICS 21/3, Kovács 1.8. Csere: Erdei 6, Takács D. 5, Pék 4, Kiss L. 2, Vas V., Szarka, Lippai. Edző: dr. Nagy Ágoston. Salgótarján: Szabó P. 6/3, Dá­niel P., Madár, Oluic 3/3, Tutus 7. Csere: HELMECZI 17/12, VAR­GA M. 15/3, Pável 7/3, Czuprák 8/6, Béres 3. Edző: Czigler Lász­ló. Az eredmény alakulása. 4. perc: 9-0,8. perc: 23-7,14. perc: 28-20,18. perc: 33-25,24. perc: 42-33,28. perc: 55-42,34. perc: 68-58, 38. perc: 74-63. negyed már a hajrájához közele­dett, amikor Varga Márton vég­re megtörte a kínos gólcsendet, ám nem mondható, hogy ettől megjött volna az egyre komo­lyabb hátrányba kerülő Czigler- legénység játékába a várva várt lendület. A kisszünet előtt mind­azonáltal legalább néhány tripla a mieink részéről is beesett, sőt egy Helmeczi által levezényelt 7-0-ás etap a második felvonás elején már, az addigiak fényében különösen reménykeltő, 25-20- as állást eredményezett. Noha tá­madásban a hasonlóan olajozott folytatás elmaradt (mindössze három pont a következő ötper­ces szakaszban), feljavuló védő­munkájuknak, valamint Pável kései duplájának és triplájának köszönhetően a nagyszünetre is lőtávolon belül maradtak a tarjániak (33-29). Tarjáni oldalon Varga Mártoné volt a kevés értékelhető egyéni teljesítmények egyike Győzelemmel lezárt őszi szezon KÉZILABDA NB I/B, Keleti csoport, férfiak, 13, forduló Balassagyarmati Kábel SE ­Orosházi FKSE-Linamar U23 32-24(15-13) Balassagyarmat, 200 néző, ve­zette: Ágnecz, Sipos. Kábel SE: DJUKANOVICS - Duzsi 1, Albert-Tóth-6/2, DÓCZI, M1KITA 4, Leiter 1, Vizier 5. Cs.: Síró (kapus), Szabó T. 6, Bécsi 3, PIROSKA 4, Szabó A. 1, Tokai 1, Bán, Kajdy. Vezetőedző: Molnár Ferenc. Orosháza: Miklós - Pámer 1, Nagy A. 3, Knyezevics 10/5, Jóga 3, Pásztor M. 2, Soós 1. Cs.: Lipták, Kúrán (kapusok), Sándor 1, Pász­tor Á., Jancsó 1, Szeitl 1, Branyiczki 1. Vezetőedző: Bárány Zsolt Hétméteresek: 3/2, ill. 7/5. Ki­állítások: 12, ill. 10 perc. Az ered­mény alakulása: 4. perc: 2-2,13. perc: 8-4, 24. perc: 14-9, 29. perc: 14-13,34. perc: 18-16,45. perc: 24-18,49. perc: 28-20,56. perc: 32-22. A sérült Székelyt nélkülöző ha­zai gárda öt perc után kezdte „el­kapni a fonalat”, Vízler szélről, Albert-Tóth átlövésekből, Szabó Tamás pedig betörésekből növel­te az előnyt, miközben Dóczi és Mikita vezérletével kiválóan vé­dekeztek a gyarmatiak. Egyre nőtt a különbség, a házigazdák erejéből még arra is telt, hogy Duzsi sarokdobásából Szabó T. látványos, kínai figurás találatot szerezzen. A vendégek egyre in­kább összezavarodott legénység benyomását keltették, az oroshá­zi mester kénytelen-kelletlen a harmadik kapusát is bevezette, aki aztán felhozta az alföldieket, olyannyira, hogy a félidő végére már egy gólra közelítették meg a Kábelt. Ekkor azonban az utolsó balassagyarmati mérkőzését ját­szó beállós, Piroska megnyugtat­ta a kedélyeket. Fordulást követően egy ideig megmerevedett a két csapat kö­zötti két-három gólos különbség, de megint sikerült magasabb fo­kozatba kapcsolniuk az Ipoly- partiaknak. Albert-Tóth, Mikita, Bécsi révén egyre inkább elhú­zott a hazai alakulat, olyannyira, hogy az emberhátrányos hely­zetben is három gólt lőttek Sza­bóék - miközben Djukanovics bravúrokat mutatott be a kapu­ban. A lelkes közönség űzte-haj- totta a nógrádi gárdát, és Tokai nagyszerű átlövése után már tí­zet számoltak az ellenfélre. Ek­kor már szakmai szemmel unal­massá vált a találkozó, az oros­háziak láthatóan beletörődtek a vereségbe, hosszú lefolyású tá­madásokkal igyekezték „altatni” vetélytársukat, de így sem tud­tak közelebb furakodni. Összességében a „minden jó, ha jó a vége” szólás szellemében szépen zárta az őszi idényt az ezúttal keveset hibázó, és he­lyenként igen jó, színvonalas já­tékkal előrukkoló Kábel SE együttese. Molnár Ferenc: - Megérdemel­ten nyertünk, de egy nyolc éve az egyesülethez végig hű igazi sportembertől kell sajnos bú­csúznunk. Ezt a győzelmet az ő tiszteletére ajánljuk. Köszönjük Piroska Krisztián! Bárány Zsolt: - Nagyon sajná­lom, hogy az év utolsó mérkőzé­se nem úgy sikerült, ahogyan szerettük volna. Tisztességesen készültünk, viszont jó néhány játékos otthon maradt, illetve az utóbbi idők gyengébb formáját hozta. Nem lehet mindig csak a hazai mérkőzéseken jól játsza­ni, idegenben is illene már pon­tot szereznünk. Junior: nem volt. H. H. y

Next

/
Thumbnails
Contents